Az EU vidékfejlesztési politikáját a hazai szakemberek, többnyire, a közösségi jogforrások alapján közvetítik a társadalomnak. Ezek közül két meghatározó dokumentum az ún. Corki Deklaráció és az Európai Tanács 1996. évi Európai Egyezménye a vidéki térségekről. Az elsőben egy civil szerveződés, az Európai Vidékfejlesztési Konferencia tíz tételben fogalmazta meg a vidékfejlesztés alapelveit, amelyek megvalósítását a politikától várja el. Ebben a fenntarthatóság olyan céljai szerepelnek, mint az elvándorlás megelőzése, a szegénység elleni küzdelem, a munkahely-teremtés, az esélyegyenlőség kialakítása, az egészség, a biztonság, a személyiség fejlődésének és általában a vidék életminőségének biztosítása. Az alapelvek közül kiemelkedik a döntések decentralizációja: a vidék sorsát a helyi közösségeknek, az "alulról jövő kezdeményezéseknek" kell meghatároznia. (Szubszidiaritás)
A másik egy páneurópai dokumentum - amit az EU is ratifikált és a vidékfejlesztés chartájává tett - a corki alapelveket konkrét, stratégiai intézményekbe illeszti. Így meghatározza a vidéki térség fogalmát, ennek gazdasági, ökológiai és szociális-kulturális funkcióit. (Valójában itt az EU egyik alapértéke, az ökoszociális modell jelenik meg, amely a fenntarthatóság egyidejű és egyenértékű követelményének tekinti a gazdasági, a környezeti és a társadalmi létszükségletek kielégítését.)
A vidék egyik fontos gazdasági funkciója az "életképes mezőgazdasági szektor fenntartása, különös tekintettel a lakosság élelmiszer-szükségleteire és a gazdálkodó családok bevételeire". A térségfejlesztési politika tengelyében a szolidaritás és a szubszidiaritás áll: ezekkel összhangban "a helyi hatóságokat, saját hatáskörüknek megfelelően bevonják azon intézkedések meghatározásába, szabályozásába és alkalmazásába, amelyek szükségesek a rurális térségeket érintő politikák megvalósításához." A mezőgazdaság-fejlesztés alapelve elismeri, hogy "a mezőgazdaság kiemelkedő jelentőségű a rurális térségek funkcióinak kiteljesítésében." Ehhez képest, "a rurális elvándorlás megállításának és annak érdekében, hogy a rurális térségek megfelelően betöltsék funkciójukat, a Szerződő Felek intézkednek, hogy elkerülhető legyen a gazdálkodók jövedelmeinek globális esése." Ugyanebből a célból, az államok "előmozdítják a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységek bővítését, kisegítő, valamint alternatív foglalkoztatási lehetőségek alapítását, amennyiben a mezőgazdasági munkalehetőségek nem termelnek elég bevételt." A Charta a vidékfejlesztés gazdálkodási modelljének a családi gazdaságot tekinti, amelynek intézményi erősítése mellett elkötelezi magát. E szerint "minden országban szem előtt tartva a mezőgazdasági realitásokat, valamint a gazdálkodási struktúrát, a Szerződő Felek támogatják azokat a racionális méretű családi mezőgazdasági vállalkozásokat, amelyek képesek az életképes mezőgazdaság megőrzésére a rurális térségben." Megjegyzendő, hogy e jogforrásnak nincs jogi kötőereje: végrehajtása az állandó bizottságra tartozik, amely a szerződésben részes államok számára ajánlásokat és javaslatokat fogalmaz meg.
A Chartát csak néhány alapelv és a gazdasági funkció kiemelésével jellemeztük, melyekhez képest a tartalma minőségi többlet: a vidék életminőségének soktényezős meghatározottságával számol, ennek intézményi igényeit rendszerezi és konkrét cselekvési irányokat, közhatalmi feladatokat tűz ki. Ezek ismertetése nélkül is egyértelmű, hogy mindkét dokumentum hiteles értékrendet jelenít meg, amely szilárd alapja lehet a CARPE érvényesítésének. A perdöntő kérdés viszont az, hogy a vidékfejlesztésnek - a civil társadalom által felismert és meghatározott - ezen intézményi alapjai ténylegesen beépülnek-e a CARPE politikájába, avagy csak az ideológiai lepel szerepét töltik be az értékelvűséget megkerülő, valós vidékpolitikában?
A szociológia alaptétele szerint, a modernizáció, a közmegegyezésen alapuló társadalmi-gazdasági értékrend felé közelítés, alapvetően az intézményesülés folyamatán mérhető. (Eisenstadt, S. N.) Ez adhat fogódzót a fenti kérdés hiteles megválaszolásához. A CARPE, mint a KAP 2. pillére szempontjából ui. az EU 12 tagjai, tehát az új belépők számára, az egyik legsúlyosabb dilemma a következő: miután a csatlakozás egyenjogúságot kiiktató feltételei és a KAP reformok, a WTO - Dohai diktátum világgazdasági kényszereként kizárják a kelet-európai mezőgazdaság felzárkózását az EU és a világ fejlett agrártérségeihez , ezt a leszakadást ellensúlyozhatja-e ma és a jövőben, a Közösség vidékfejlesztési politikája? Súlyában és következményeiben e "hamleti vívódás" messze nemcsak a mezőgazdaság ügye, hanem társadalmi létkérdés. A választ a kérdéskörnek két, meghatározó területen történő elemzésével keressük. Először áttekintjük az uniós vidékfejlesztés intézményrendszerének 2020-ig tervezett, lényegi alakulását az EU két alapdokumentuma alapján. Ehhez egyik forrás az Európai Tanács (ET) munkabizottságának 2005. évi anyaga (Doc.). További támpontunk az Európai Bizottság Vidékfejlesztési Főigazgatóságának a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés 2020-ig felvázolt jövőképéről szóló elemzése. (Scenar) A másik terület a hazai vidékfejlesztés stratégiai igénye, amit ezúttal nem az "Új Magyarországért" kormányprogram alapján, hanem a civil szféra felvetésében vizsgálunk.
Az ET elemzés lényeges megállapítást tesz az új KAP- reformnak a környezet- és természetvédelemre, illetve a vidékfejlesztésre várható hatásairól. Eszerint "a KAP-reform lehetőséget kínál a környezeti károsodás bizonyos orvoslására és ebben a gazdáknak szerepet ad. A termelői társfelelősség (cross - compliance) olyan támogatásokat feltételez, amelyeket a környezeti előírások betartásához kötnek. Ez már néhány pozitív eredményt hozott az új erdők telepítésével és a mezsgyék helyreállításával. Ugyanakkor azonban, a vidékfejlesztés és a környezetvédelmi tervek a teljes költségvetésnek csak nagyon alacsony százalékos arányát fogják kapni, ami azzal jár, hogy az ilyen tervezés hatóköre korlátozott lesz." (Doc. 20. o.)
Tény, hogy a KAP termelés- és piacszabályozó reformjai 1992 óta folyamatosan csődöt mondtak, valódi kitörési pontot pedig az EU mindeddig nem talált a fenntarthatóság biztosítására. Másrészt, a WTO - Dohai diktátum - a KAP 1. pillére 2018-ig előírt felszámolási kényszerével - az egész, jelenlegi rendszert összeomlással fenyegeti, ezért a minőségváltás elkerülhetetlen a KAP számára a túléléshez. Ezt hozhatná a CARPE, annak keretében a természet- és környezetvédelem, illetve a vidékfejlesztés.
A jelentés angol szerzője - az ET nevében - épp ezt a minőségváltást kérdőjelezi meg: valóban kijuthat-e az európai mezőgazdaság a túltermelési válságból, a KAP pedig szakíthat-e a globális agrártőke szűk, haszonélvező csoportjának járadéknyereségét szolgáltató, újraelosztási rendszerével? A dokumentum ui. az utóbbi megállapítást az Egyesült Királyság uniós agrártámogatásának statisztikai adatokkal bizonyított és társadalmi botrányt kavaró alaptényeivel cáfolhatatlanná teszi. E szerint a gazdák 25 százaléka, akik a legnagyobb birtokkal rendelkeznek, a támogatások 70 százalékát élvezik. Az ET elemzés külön táblázatokban, név szerint ismerteti a KAP támogatásaiban részesített - a haszonélvező, hatalmi elithez tartozó - személyeket, birtokaik adatát, vagyoni állapotukat és a 2002-2004. között felvett támogatásuk összegét. A 14. táblázat az angliai székhelyű cégek - nemegyszer multi- és transznacionális cégóriások - támogatási adatait rögzíti, akik közt pl. a világ második leggazdagabb milliárdosa is szerepel. Az elemzők szerint "ez megöli azt a legendát, hogy a gazdasági támogatások a szegény gazdálkodókat felemelik. A nagybirtokok tulajdonosai és az óriáscégek kapják a hatalmas pénzösszegeket, miközben nagyon kevés kisgazda jut éves támogatáshoz, amelynek az összege viszont parányi, megcáfolva a legendát, hogy a KAP elsősorban a kisüzemeket támogatja. A leggazdagabbak vagyonának további növelése a közpénzek gyűlöletes pazarlását jelenti." (Doc. 18. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
