Magyarországon a kiszabott büntetések között egyre nagyobb arányban van jelen a közérdekű munka büntetés. Mint a rövid tartamú szabadságvesztés egyik hagyományos, jól használható alternatívája, mint elvileg általánosan és mindenkivel szemben alkalmazható büntetés jelentős szerepet kap, és még jelentősebb szerepet kaphat a büntetések kiszabása során. Alkalmazása folyamatosan növekszik. Míg a 2004 és 2008 közötti időszakban 5-6% körül alakult a kiszabott közérdekű munka büntetések aránya,[1] 2009-ben már 9,77%, 2013-ban 23,59% és 2014-ben is 22,8%,[2] 2015-ben további 16,85%-os növekedést mutatott. A közérdekű munka azonban nem lett rögtön sikeres, a mostani csaknem 25%-os részaránya a kiszabott büntetések között egy hosszú fejlődés eredménye.
A közérdekű munka büntetés anyagi jogi szabályozása bevezetése óta jelentős változásokon ment keresztül. A közérdekű munka az 1987. évi III. törvénnyel jelent meg a magyar büntetőjogban. Bevezetésére sajnos nem egy átgondolt reformfolyamat eredményeként, hanem kissé kapkodva, ötletszerűen került sor. Először, mint a javító-nevelő munka egyik új végrehajtási formája került szabályozásra az 1978. IV. törvényben, a módosítás emellett megtartotta a javító-nevelő munka eredeti változatát is. A két végrehajtási forma szabályozásában meglehetősen nagy különbségek voltak, kétségessé téve azt is, hogy ugyanarról a büntetésről van-e szó valójában.[3]
Az 1987. évi III. törvényhez fűzött általános indokolás szerint a javító-nevelő munka új végrehajtási formájának bevezetését a társadalmi és a gazdasági élet új jelenségei tették szükségessé.[4] A társadalmi és gazdasági változásokra való hivatkozással a törvényalkotó a javító-nevelő munkát annak közérdekű munka változatával együtt beiktatta néhány egy évig, illetőleg két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény büntetési tételébe is mint választható büntetést a szabadságvesztés és a pénzbüntetés mellé.[5] Az új szabályozás az indokolás szerint nemzetközi tapasztalatok felhasználásával[6] született, amely valószínűleg elsősorban az angliai és walesi, valamint kanadai és főként a lengyel tapasztalatokra utalhat.[7]
Nagy Ferenc több helyen is utal arra[8], hogy Európában a közérdekű munka - azaz a köz számára szabadidőben teljesített ingyenes munkavégzés - tulajdonképpen elsőször a lengyel anyagi jogban jelent meg. 1985-ben a Magyar Kriminológiai társaság ülésén tartott előadásában a javító-nevelő munka kapcsán kifejezetten hangsúlyozta, hogy szükség lenne egy a lengyel szabályozáshoz hasonló megoldásra a magyar anyagi jogban is.[9]
Lengyelországban az 1969. évi Btk. (Kodeks Karny) vezeti be a munkabüntetéseknek ezt a formáját. A törvény 30. cikke 1.§ értelmében a főbüntetések a szabadságvesztés; a szabadságkorlátozás és a pénzbüntetés. A 33. cikk 1-3.§[10] értelmében a szabadságkorlátozás tartama három hónaptól két évig terjedhet, és ezen időszak alatt az elítélt a bíróság engedélye nélkül nem változtathatja meg lakóhelyét, elveszíti azt a jogát, hogy társadalmi szervezetekben funkciót töltsön be, és a mi szempontunkból a legfontosabb: köteles a bíróság által előírt munkát végezni.
A Kodeks Karny 34. cikk 1. §-e szól arról, hogy az előírt munkakötelezettség havi 20-50 órányi ingyenes munkavégzést jelent, amelyet az elítélt felügyelet mellett közcélra végez.
A 2.§ szerint abban az esetben, ha az elítélt egyébként a társadalmi szektorhoz tartozó munkahelyen dolgozik, a bíróság az 1.§-ban meghatározott kötelezettség helyett dönthet úgy is, hogy az elítélt munkabérének 10-25%-át az ítéletben szereplő időszakban az Államkincstár javára levonja. Ehhez társult az a tilalom, hogy az elítélt a büntetés kitöltéséig nem bonthatta fel munkaviszonyát. Sőt munkaviszonyban nem álló személyek esetén a törvény 34. cikkének 3. §-ában arra is lehetőséget kínált a törvényalkotó, hogy a bíróság nevelési célzattal az elítéltet társadalmi munkahelyre irányítsa, ahol a büntetés kitöltéséig nem bonthatta fel a munkaviszonyát.
Mint tudjuk, ugyanez a hibrid megoldás jelenik meg a magyar szabályozásban is az 1987. III. törvénnyel. Tekintettel a szocialista és a tőkés államok közötti akkoriban nem túl barátságos viszonyra, valamint a szabályozásbeli megfelelésekre, véleményem szerint kimondható, hogy a magyar sza-
- 373/374 -
bályozásnak egyértelműen a lengyel példa lehetett az alapja, nem pedig az angolszász modell, még akkor is, ha a téma lengyel ismertetői furcsa módon az időben később bevezetett angol modellt említik előzményként.[11]
Az 1987-es új magyar szabályozás értelmében -ami ugyanazt a kettőséget vezeti be, amelyet a lengyel példában is láttunk - a javító-nevelő munkára ítélt köteles volt az ítéletben kijelölt munkahelyen meghatározott munkát (az eddig is meglévő javító-nevelő munkát) vagy közérdekű munkát végezni. Az elítélt személyi szabadsága egyébként nem volt korlátozható. A harmadik bekezdés határozta meg, hogy a közérdekű munkát az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenőnapon, vagy a szabadnapján díjazás nélkül volt köteles végezni.[12] Nem volt tehát lehetőség arra, hogy az elítélt hetente több napon, vagy éppen a szabadsága alatt dolgozza le a rá kiszabott munkát. A közérdekű munka végrehajtásának szabályait a 9/1987. (XI. 21.) IM rendelet tartalmazta mindössze kilencszakasznyi terjedelemben.
Az 1993. évi XVII. törvény a szigorított javítónevelő munkát kiiktatta a büntetési nemek köréből, a javító-nevelő munkának pedig csak a közérdekű munkaként végrehajtandó változatát hagyta meg úgy, hogy a közérdekű munkát önálló büntetési nemként szabályozta.[13] A törvény egyúttal bővítette az alkalmazási körét is. Ez a szabályozás már az angolszász országok szabályozásával megegyező tartalmi és formai elemeket mutat.
Tekintettel a gyökeresen eltérő szabályozási módra, véleményem szerint a közérdekű munka bevezetése kétszer történt meg a magyar büntetőjogban, bár ugyanazzal a névvel, de két különböző büntetés jelent meg a magyar anyagi jogban, az első a lengyel példát, a második pedig az angolszász példát tekintette mintának.
A javító-nevelő munka, valamint a szigorított javító-nevelő munka eltörlésével a közérdekű munka maradt az egyedüli munkabüntetés a szankciórendszerben. Az új szabályozás értelmében megszűnt továbbá azt a törvényi korlát is, amely szerint a közérdekű munkát az elítélt csak heti egy napon végezhette, és az új szövegezésbe már a "hetenként legalább egy napon" fordulat került be.[14] Az új szabályozás a közérdekű munka legrövidebb tartamát egy napban, leghosszabb tartamát száz napban állapította meg.
A közérdekű munka fogalma ekkor még nem került meghatározásra, így annak tartalommal való megtöltése a végrehajtás során a bírói gyakorlatra hárult. A közérdekű munka elvárható jellegének megfogalmazásával a magyar joggyakorlatban, időben először, egy bírósági határozatban találkozhatunk 1994-ből. Az adott ügyben érdekes és helyeselhető megfogalmazással állt elő már az elsőfokú bíróság is, mely szerint: "a munka jellegének megválasztásánál alapvető szempont, hogy az elítélt közvetlenül érezze munkája társadalomra hasznos voltát és a társadalom részére való jóvátétel jellegét". Ezért a bíróság véleménye szerint nem lehetett ilyen a Városgazdálkodási Kft-nél teljesített raktárosi munka. A másodfokú bíróság szerint viszont "a közérdekű munkán a közérdeket szolgáló tevékenységet kell érteni". Az olyan munka tehát, amely valamelyik település közlekedésének a biztosításához, a közbiztonság fenntartásához szükséges anyagok raktározása, a közérdeket szolgálja, ezért az ilyen munkahely a közérdekű munka végzésére kijelölhető.[15]
Ez az az időszak, amelyben az állami cégek privatizálása vagy épp bezárása, a tömeges elbocsátási hullámokból fakadó magas munkanélküliség szinte ellehetetlenítette a munkabüntetések végrehajtását. A munkanélküliség csúcspontja éppen 1993-ra esett.[16] Nem mondható tehát, hogy bevezetésekor rögtön népszerű és a jogalkalmazók között kedvelt büntetési nemmé vált volna. Bevezetésének évében a bíróságok mindössze 141 esetben alkalmazták, majd lassú növekedést mutatva 1998-ra már elérte az 1845 főt, ami még mindig elenyésző szám az összes kiszabott büntetést tekintve.[17]
Az 1997. évi LXXIII. törvény jelentős változtatásokat eszközölt a szabályozásban. A Btk módosított szövege értelmében "közérdekű munkaként olyan munka végzése határozható meg, amelyet az elítélt - figyelemmel az egészségi állapotára és képzettségére - előreláthatólag képes elvégezni." Jelentősen módosult a tartamra vonatkozó szabályozás is. A közérdekű munka legrövidebb tartama továbbra is egy nap, ám leghosszabb tartama az eddigi száz helyett a fele, ötven nap lett. A Btk-ban került továbbá szabályozásra, az egynapi büntetésnek megfelelő tényleges munkavégzési tartam is, azaz egy napi közérdekű munkának hat óra munkavégzés felel meg.[18] Az 1997. évi LXXIII. törvénnyel bevezetett módosítással megnyílt annak a lehetősége is, hogy közérdekű munkát alkalmazzanak fiatalkorú elkövetőkkel szemben is.[19] Ez mindenképp fontos előrelépésnek tekinthető, még akkor is, ha a büntetés kiszabásakor betöltött 18. életév mint feltétel meglehetősen leszűkítette a szankció alkalmazásának lehetőségét.
Az 1998. évi LXXXVII. törvény a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartamát egy napról két hónapra emelte fel, amely miatt a közérdekű munkára vonatkozó szabályozásba beke-
- 374/375 -
rült, hogy a szabadságvesztére történő átváltoztatása esetén a szabadságvesztés időtartama két hónapnál rövidebb is lehet.[20]
A 2003. évi XIV. törvény a pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szintén említést érdemel a közérdekű munka történetének mégoly rövid bemutatása során is. A jogszabály az Igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt bővítve egy új szakasszal,[21] és úgy rendelkezett, hogy a pártfogó felügyelő a pártfogoltról pártfogó felügyelői véleményt, környezettanulmányt készít, valamint szervezi és ellenőrzi a közérdekű munka végrehajtását.
A 2009. évi LXXX. törvény több jelentős változást hozott a büntető törvénykönyvben, és a szankciórendszert is jelentősen módosította. Megszűnt a főbüntetés, mint kategória, a törvény ekkortól az eddigi jogtörténeti hagyományokkal szakítva, büntetésekről és mellékbüntetésekről rendelkezik. A büntetések a szabadságvesztés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kiutasítás. Mellékbüntetésként pedig már csak két szankció, a kitiltás és a közügyektől eltiltás szerepel a lajstromban. A közérdekű munka szabályai a 2009. évi LXXX. törvénnyel megvalósított novelláris módosítással annyiban módosultak, hogy 2010. május 1. napjától hatályosan - alkalmazkodva az európai országok többségében követett megoldáshoz - a büntetés tartamát órákban határozza meg a törvény. 2009-től a közérdekű munka legkisebb mértéke 42, legnagyobb mértéke 300 órára módosult.[22] Ha egy napi közérdekű munkának eddig a pontig hat órai munkavégzés felelt meg, könnyen kiszámítható, hogy a legkisebb mértéke emelkedett, legnagyobb mértéke pedig nem változott. Ha az elítélt a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép. Ezt a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani, mondta ki a vonatkozó szakasz. Az átváltás eddig a napokban kifejezett közérdekű munka esetén egyszerű volt, egy az egyhez átváltást alkalmazva, az órákban meghatározott büntetés esetén a következőképpen alakult: a közérdekű munka, illetőleg ennek hátralevő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után a fennmaradó közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felelt meg. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet.[23]
A novella megváltoztatta a közérdekű munka szabályozását a fiatalkorúak tekintetében is. Az új szabályozás szerint azt a fiatalkorút lehet közérdekű munkára ítélni, aki a jogerős ügydöntő határozat meghozatalának napján a tizenhatodik életévét betöltötte.[24] Az életkor elbíráláskori vizsgálata megteremtette a lehetőséget e szankció alkalmazására abban az esetben is, ha a fiatalkorú akár csak a másod- vagy a harmadfokú eljárás alatt tölti be a tizenhatodik életévét.
Mint láttuk a korábbi szabályozás ugyanezt csak a tizennyolcadik életévét betöltött elkövető esetén engedte meg, ami indokolatlanul leszűkítette a közérdekű munka alkalmazásának lehetőségét. A megváltozott szabályozás egyik indoka volt, hogy így került összhangba a büntető anyagi szabály a munkajogi szabályokkal is, hiszen a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte.
Nőtt a büntetés elévülésének ideje is, ekkortól a közérdekű munka végrehajthatósága öt év elteltével évül el.[25] Az a tény, hogy az 1993. május 15. napjától hatályban volt 67. § (1) bekezdés e) pontja alapján a közérdekű munka, illetve a pénzbüntetés három év elteltével elévült, illetve, hogy a 2009. évi LXXX. törvény nem tartalmazott átmeneti rendelkezéseket a kérdésre vonatkozóan, okozott némi zavart az ítélkezésben. Erre válaszul született meg a Kúria 2/2013. BJE. számú büntető jogegységi határozata a következő tartalommal: Amennyiben a jogerős határozattal kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. május 1. előtt bekövetkezett, úgy a továbbiakban nincs törvényes lehetőség a büntetés végrehajtására. Ha azonban a közérdekű munka és a pénzbüntetés végrehajthatóságának elévülése 2010. május 1. napjáig nem következett be, e büntetések elévülési ideje öt év lett.[26]
A 2012. évi C. törvény a teljes kódexre jellemző szigorítás jegyében felemeli a közérdekű munka legkisebb kiszabható mértékét negyvenkét óráról negyvennyolc órára, a legnagyobb mértékét pedig háromszáz óráról háromszáztizenkét órára. Ezzel a mértékkel még mindig nem térünk el túlzottan az európai átlagtól, ami általánosan 240 és 480 óra között állapítja meg a kiszabható maximumot, de a bírói gyakorlatot figyelembe véve a szigorítás feleslegesnek tűnik.[27]
"A community service (közérdekű munka) alkalmazásának a lehetőségét és eredményességét a jól szervezett és gondosan ellenőrzött végrehajtás határozza meg" - írja Kelemen Ágnes már 1989-ben, a "Community Service - közérdekű munka-
- 375/376 -
végzés - büntetés angliai tapasztalatairól" című cikkében.[28] Ez ma is így igaz. Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a közérdekű munka szabályozása lehet kauzisztikus, mint például Belgiumban, vagy éppen létezhet meghökkentően rövid anyagi jogi és eljárásjogi szabályozással is, mint például Svédországban. Ha a végrehajtásra megfelelő energia, figyelem és szükséges agyagi ráfordítás jut, az eszközök rendelkezésre állnak, a jogintézmény jól működik, míg hiába a szépen cizellált szabályozás, ha a végrehajtás nem megfelelő, a büntetés nem lesz eredményes.
A közérdekű munka büntetésnek a törvényhelyhez fűzött indokolás szerint az a célja, hogy az elítélt az elkövetett bűnét a köz javára végzett munkával jóvátegye.
A közérdekű munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát elvégezni.[29] A "köteles" szóval ellentétben nem kényszermunkáról van szó, hiszen az elítélt nincs kényszerítve a munkavégzésre, helyette saját döntése szerint szabadságvesztést is tölthet.[30]
A közérdekű munka végrehajtásának területén az elmúlt években sok lényeges és az eredményes letöltést segítő változás történt. A meglévő problémákból az elévülések magas számát, valamint a rendelkezésre álló munkahelyek korlátozott számának problémáját sikerült megoldani, azonban ezek a technikai megoldások érdemben nem befolyásolták a legnagyobb gondot, amit a szabadságvesztésre átváltoztatások magas száma jelent.
Egy régi adósságát is sikerült törlesztenie a jogalkotásnak azzal, hogy az új szabályok értelmében a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik a közérdekű munka végrehajtásáról. A munka jellegéről azonban most is, mint az 1997 évi módosítás óta mindig, az ítélő bíróság rendelkezik. Kérdés, hogy nem lenne-e logikus - ha már minden mást a pártfogó hatáskörébe utalt a törvényalkotó - ezt is rá bízni. A fenti rendelkezésről egyebekben elmondható, hogy a végrehajtás valóban egyszerűsödik, viszont a pártfogó feladatai tovább sokasodnak.
Többek között ezekre a gondokra is megoldást kínál az elmúlt évek legprogresszívebbnek tűnő új végrehajtási formája a közérdekű munka csoportos letöltése.
A közérdekű munka csoportos letöltése nem magyar találmány,ez a letöltési forma elérhető például Franciaországban és Írországban is, ahol pontosan a folyamatos felügyelet jelenti a legnagyobb előnyt ennél a végrehajtási formánál.[31]
Magyarországon a csoportos letöltés első kedvező tapasztalatai a kalocsai modellhez kötődnek.[32] Az országosan is elismerést kiváltott kalocsai program, ahol egy pártfogó felügyelői asszisztens irányításával dolgoztak csoportosan a büntetésüket töltő elítéltek a Bács-Kiskun Megyei pártfogók irányításával zajlott.
A hivatal együttműködési megállapodásokat kötött a büntetés végrehajtását vállaló munkahelyekkel. Így többek között az Alsó-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal, a Halasi Városüzemeltetési Igazgatósággal, a Kalocsa Városi Kommunális Intézménnyel, a KTE Utánpótlás Futball Közhasznú Egyesülettel. 2004-ben a Halas Városüzemeltetési Igazgatósággal, 2005-ben a kecskeméti KTE Utánpótlás Futball Közhasznú Egyesülettel együttműködőként pályázott a Hivatal az Országos Bűnmegelőzési Bizottság által kiírt "Közérdekű munka büntetésre ítéltek városszépítő és közösségkiengesztelő jellegű munkatevékenységének megszervezése" című modell-projektre, sikeresen.[33].
A közérdekű munka csoportos letöltésének legfontosabb célja, hogy a közérdekű munka végrehajtása az egyéni letöltéshez képest hatékonyabban valósuljon meg. A program egyik legnagyobb előnye, hogy a szervezők fogadókészséget tapasztalnak olyan potenciális letöltőhelyektől is, amelyek addig nem vállalták közérdekű munka büntetés letöltését. A kedvező fogadtatás oka, hogy a foglalkoztatók adminisztratív és szervezési terhei sokkal kisebbek ennél a letöltési formánál, mint a hagyományos esetben. A szervezettség és a kiszámíthatóság, a hatékonyság, az esetleges bonyodalmak esélyének csekély volta nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ez a végrehajtási forma a foglalkoztatók szempontjából sokkal kedvezőbb legyen, mint a hagyományos mód.
A közérdekű munka csoportos végrehajtásának jogszabályi hátterét a 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet 24. § (4)bekezdése adja meg. A rendelet szerint a kormányhivatal pártfogó felügyelői asszisztenseket és munkafelügyelőket foglalkoztat, akik a pártfogó felügyelő irányítása mellett részt vesznek a közérdekű munka végrehajtásának előkészítésében, a közérdekű munka ellenőrzésében, a jelentések előkészítésében, és a közérdekű munka csoportos letöltésének szervezésében, illetve végrehajtásában.
A közérdekű munka csoportos letöltésének Magyarországon legutóbbi példája a TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt a "Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése" alprojekt keretében jött létre. Az alprojekt az észak-magyarországi
- 376/377 -
régió három megyéjében, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyékben zajlott az ott összesen meglévő 28 kistérségből hétben.
A program során közérdekű munkafelügyelők segítségével látják el az elítéltek felügyeletét - tehermentesítve így a pártfogót - akikből kettő-kettő dolgozik minden megyében, miskolci, egri és salgótarjáni székhellyel. A felügyelők a közérdekűmunka-koordinátor irányítása mellett dolgoznak, kiválasztásukkor arra törekedtek, hogy legalább középfokú, de inkább felsőfokú végzettséggel és műszaki, szociális, gazdasági képesítéssel vagy munkatapasztalattal rendelkezzenek.
A végrehajtás során adminisztratív, ellenőrző, jelző és segítő, illetve közvetítő szerepekben kell megjelenniük. Vezetik a dokumentációt, kontrollálják a munkafolyamatokat. Mint a pártfogó szemei, észlelik a problémákat, mint segítő kezek egyszerre segítik az elítélteket, a pártfogó felügyelőt és a letöltőhelyet is. Mint közvetítők pedig egyszerre tartatnak kapcsolatot mindhárom résztvevővel.[34] A munkafelügyelők az egész végrehajtás legfontosabb szereplői.
A megyei Igazságügyi Szolgálatok tevékenységében az elmúlt évek során - elsősorban a TÁMOP 5.6.2. kiemelt projektnek köszönhetően - egyértelművé vált a közérdekű munka büntetések csoportos végrehajtási formájának hatékonysága. Gyakorlatukban mind a foglalkoztató szervezetek alapvető működését segítő csoportos végrehajtás (pl.: karbantartói, parkgondozói vagy közterület-takarítási tevékenység), mind a projektszemléletű (konkrét határidővel és célrendszerrel rendelkező) csoportos végrehajtás megtalálható.[35]
A projekt közérdekű munka büntetés végrehajtásának elsődleges célja a közösség számára is látható, valódi társadalmi jóvátételt jelentő közhasznú munka elvégzése (pl. épületek felújítása, parkgondozás, intézményi és közterületi takarítás).
A csoportos letöltés "A társadalmi kohéziót erősítő bűnmegelőzési és reintegrációs programok módszertani megalapozása" című (TÁMOP 5.6.210/1-2010-0001 kódszámú) kiemelt projekt fenntartásának keretében, területileg az Északmagyarországi Régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves megyében valósult meg. A programban több száz elítélt vett részt az elmúlt években, több tízezer munkaórát teljesítve. 2012-ben összesen a három megyében 106 elítélt 13.527 munkaórát, 2013-ban 184 elítélt 21.483 munkaórát, 2014-ben 182 elítélt 17.197 munkaórát, 2015-ben pedig 160 elítélt 14.803 munkaóra.[36]
A program keretében az elítéltek például a Miskolci Állatsegítő Alapítványnál, települési önkormányzatoknál és a hatvani Római Katolikus Egyházközségnél végeztek közérdekű munkát és megvalósult a kistokaji könyvtár felújítása is.
A közérdekű munka egyik nagy előnye, hogy a büntető törvénykönyvben és a büntetés-végrehajtási törvényben megjelölt célokon túl konkrét gazdasági haszna is van, illetve lehet. A szabadságvesztés költséges, annak alternatívájaként a közérdekű munka mindenképpen előnyös, és ha a szabadságvesztés kiváltásán túl is tud eredményeket felmutatni, az további fokozott alkalmazására nyomós érv. De vajon milyen számokkal mérhető ez a haszon? A közérdekű munka gazdasági hasznát a legkönnyebben úgy mérhetjük meg, ha a kiszámítjuk, hogy adott számú ember adott időszakban milyen költséggel végezne munkát. Azaz ugyanezen emberek munkaviszony keretein belül mennyibe kerülnének a munkáltatónak? A végzett munka jellege miatt kínálkozik a lehetőség, hogy az elítéltek bérét a közfoglalkoztatottak béréből vezessük le. A számítás alapja a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér megállapításáról szóló 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet szerint az egy napra fizetendő legkisebb bér 3.639 Ft, ami járulékvonzattal felszorozva napi 4.627 Ft. Az így kapott napi tételt szorozva a munkával töltött napok számával megkapjuk, mennyi hasznot termel egy-egy elítélt munkája során, vagy legalábbis azt, hogy azt elért eredmény létrehozása mennyibe került volna egyébként. Ennek megfelelően Nógrád megyében 8.483.530 forint, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2.072.060 forint, Heves megyében pedig 1.294.210 forint volt csak a 2013-as évet vizsgálva, összesen tehát 11.849.810 forint.
Az közérdekű munka által elért haszon persze akkor érdekes igazán, ha nem a bér bekerülési költségeivel, hanem a szabadságvesztés költségeivel vetjük össze. Ma átlagosan évi 1.317.507 Ft-ba kerül egy rab őrzése és ellátása - a Helsinki Bizottság által megrendelt tanulmány szerint[37] - ami valamivel több, mint 3600 forintot jelent fogvatartottanként, naponta. Ezt a két összeget összehasonlítva kapjuk meg valójában a közérdekű munka teljes hasznát, ami naponta több mint 8000 forint, a fenti évet vizsgálva ez összesen 28.640 000 forint hasznot jelent a ki nem fizetett költség és a megtermelt haszon összegeként.
A program főbb számait egy a projekt végén tartott összefoglalón ismertették, ahol bemutatták az elért eredményeket[38]. A forintosított közvetlen hasznon túl a csoportos letöltés büntetőjogi szem-
- 377/378 -
pontból kiemelten fontos eredménye, hogy a folyamatos és erős kontrollnak köszönhetően Magyarországon is az eredményesen letöltött munkabüntetések aránya ennél a foglalkoztatási formánál kiugróan a legkedvezőbb. Még tisztább lenne persze a kép, ha utánkövetéses módszerrel megvizsgálhatnánk ennek és a hagyományos formának a visszaesések terén mutatott értékeit is.
A csoportos letöltés minden résztvevő számára előnyös. Az igazságügyi szolgálatoknál előny, hogy az ilyen formában letöltött büntetések végrehajtása gyorsabb, emiatt csökken a folyamatban lévő ügyek száma, így csökken az ügyteher, és az elévüléssel járó esetek száma is. Az elítéltek a munkafelügyelő irányítása alatt munkatapasztalatokat szerezve jobb esélyekkel indulnak a munkapiaci versenyben.[39]
A csoportos letöltés, azaz amikor több elítélt tölti egyszerre a közérdekű munka büntetését és végez egyszerre munkát ugyanazon a munkaterületen felügyelettel, további előnyökkel is jár.
- A csoportos letöltés keretében a végrehajtás alatt a munkafelügyelők révén szoros és közvetlen kontroll valósul meg, kiküszöbölve azt a problémát, hogy az elítélt motivációja a közvetlen felügyelet hiánya miatt a letöltött munkaórák számával arányosan csökkenjen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az azonnali visszajelzéseknek köszönhetően kevesebb az olyan igazolatlan mulasztások száma, amelyek végül a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásához vezetnek.
- A csoportban végzett munka önmagában is számos előnnyel jár. A csoport által elérendő közös cél, a megvalósítás során szükségszerűen kialakuló belső csoporttagozódás, a járulékosan kialakuló versengés, mind magukban hordják annak a lehetőségét, hogy egy valódi munkahely körülményeit szimulálva létrejöhessen egy olyan környezet, amelyben a büntetési célok megvalósulhatnak.
- A szimulált, társas munkahelyi környezet hatékonnyá teheti a munkaerő-piaci integrációt vagy reintegrációt is, ami a közérdekű munka egyik célja, vagy kellene, hogy az legyen.
- A csoportos letöltés során a munka megszervezésének, felügyeletének költségei alacsonyabbak, mivel egyszerre több elítélt dolgozik, a munka által létrehozott gazdasági haszon ugyanakkor nagyobb, hiszen a felügyelettel a munka hatékonyabb, több elítélt ugyanazon cél érdekében dolgozva pedig hatékonyabb is.
- A csoportos letöltés lehetőséget ad arra is, hogy nagyobb, társadalmilag jelentős, látványos munkákat elvégezve a társadalom szempontjából is láthatóvá és érzékelhetővé váljanak ennek a büntetési nemnek a szabadságvesztéshez képest egyébként meglévő előnyei. A közérdekűmunka büntetés céljai és haszna ugyanis a társadalom számára egyébként nem vagy csak ritkán érzékelhetők, legalábbis közvetlenül nem.
- A csoportos letöltés összeadódó munkapotenciálja jóval nagyobb, így a közérdekű munka büntetés fölvállalhatja társadalmilag fontos célok elérését is. Így olyan büntetés lehet, amelynek a büntetési célokon túl más társadalmilag hasznos céljai is lehetnek, így a közösségi büntetés volta is hangsúlyosabb lehet
- A munkavégzés során megvalósított felügyelet - amennyiben felkészült és motivált munkafelügyelővel történik - olyan erkölcsinevelő eszközöket is felhasználhat, amelyek kedvezően befolyásolhatják az elítélt későbbi visszaesésének esélyét is, jelentősen csökkentve azt.
- A tapasztalatok szerint - mint láttuk- a felügyelt csoportos letöltést olyan foglalkoztató helyek is szívesen vállalják, ahol egyébként nem fogadnának elítéltet. Ez a későbbiekben lehetőséget teremt, hogy ezek a helyek büntetésüket egyéni formában töltőket is fogadjanak. Így a csoportos letöltés, mint egyfajta reklám, lehetőséget teremt a közérdekű munka megismertetésére és elfogadtatására a szélesebb társadalommal. A csoportos letöltési projektek végrehajtása során több település is - a róluk levett adminisztrációs és felügyeleti teher csökkenése miatt - letöltő hely lett.[40]
- Az adminisztrációs terhek a csoportos letöltés esetében a munkafelügyelőt terhelik, a pártfogó felügyelők az adminisztrációs terheiknek csökkenésével visszatérhetnek hagyományos segítő, támogató szerepükbe a végrehajtás során.
- A hétvégi letöltés lehetőségeinek megteremtésénél szintén sok előnnyel bír a csoportos letöltés. Könnyebb és gazdaságosabb, egyúttal olcsóbb is a felügyeletet megszervezni
- 378/379 -
nagyobb létszám esetén. Sok potenciális munkahely hivatkozik arra, hogy a megfelelő munkafeltételek biztosításának hiányában nem tudja foglalkoztatni az elítéltet, ugyanis az önkormányzatoknál, a munkavégzés hétköznaponként munkaidőben történik, így az elítéltek munkafelügyelete hétvégén nem biztosítható. Erre is megoldást jelenthetne a csoportos letöltési forma. Hogy a csoportos letöltési forma előnyeit és eddigi kedvező tapasztalatait átültessük az általános gyakorlatba, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a Bv.tv-ben is megjelenjen ez a végrehajtási forma, persze csakis a szükséges anyagi, és infrastrukturális feltételek megteremtése után. Ebben az esetben a közérdekű munkára ítéltek esetében a pártfogó felügyelő az elítélt meghallgatását követően körültekintő kockázatértékelés után rendelkezhetne arról, hogy az elítélt az eddigi közvetlen és folyamatos felügyelet nélküli egyéni vagy- a magasabb meghiúsulási kockázat esetén - folyamatosan felügyelt csoportos letöltés keretében végezzen-e közérdekű munkát. Az új szabályok törvényi szabályozása a következőképpen nézhetne ki:
A Bv. tv. 280. § (3) bekezdése Az elítélt a pártfogó felügyelő döntésétől függően a közérdekű munkát egyéni, vagy munkafelügyelő folyamatos ellenőrzése mellett, csoportos letöltés keretében végzi. ■
JEGYZETEK
[1] Tájékoztató a bűnüldözésről 2008 http://www.mklu.hu/repository/mkudok5871.pdf (2015. Május 08-i)
[2] http://mklu.hu/pdf/ogy_besz/ogy_beszamolo_2014.pdf (2015. május 8-i letöltés).
[3] Wiener A. Imre véleménye szerint bevezetésekor helyesebb lett volna nem a javító-nevelő munka egyik formájaként, hanem önálló büntetésként szabályozni. Wiener A. Im-re,Szakmai vita a büntetőjogszabályok módosításáról. Kriminológiai Közlemények 1987. 16 sz. 14. o.
[4] 1987. évi III. törvény indokolása a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról, Általános indokolás
[5] 1987. III. tv. 39. §(1) A szeméremsértés vétsége (Btk. 208. §) és a közszemérem megsértésének vétsége (Btk. 272. §). (2) A segítségnyújtás elmulasztásának vétsége [Btk. 172. § (1) bek.], a garázdaság vétsége [Btk. 271. § (1) bek.], közokirattal visszaélés vétsége [Btk. 277. § (1) bek.], az árdrágítás vétsége [Btk. 301. § (1) bek.], a közellátás veszélyeztetésének vétsége [Btk. 303. § (1) bek.], és a jármű önkényes elvételének vétsége [Btk. 327. § (1) bek.]. (3) A tartás elmulasztásának vétsége [Btk. 196. § (1) bek.], az üzletszerű kéjelgés vétsége [Btk. 204. §], az üzletszerű kéjelgés elősegítésének vétsége [Btk. 205. § (1) bek.], a tiltott szerencsejáték szervezésének vétsége (Btk. 267. §) és az orgazdaság vétsége [Btk. 326. § (2) bek.] (4) A kitartottság bűntette (Btk. 206. §) és a kerítés bűntette [Btk. 207. § (1) bek.]
[6] 1987. évi III. törvény 6.§
[7] Nagy Ferenc - Tokaji Géza, A magyar büntetőjog általános része, JATEPress, Szeged 1996. 234. o.
[8] Pl. Nagy Ferenc, Munkabüntetések a büntetőjog szankció rendszerében, Acta Juridica Et Politica, Szeged 2004. 326. o.
[9] Nagy Ferenc, A szabadságvesztéssel nem járó büntetések és intézkedések jogpolitikai problémái, Kriminológiai közlemények Budapest 1985. 6-7. sz. 59. o., Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része HVG Orac, Budapest 2008. 57-59. o.
[10] Európai szocialista országok büntető törvénykönyvei, Magyar Tudományos Akadémia Állam és Jogtudományi Intézete, Budapest 1973. 16-17. o.
[11] Frankowski, Stanislaw, Polish criminal law. In: Frankowski, Stanislaw (szerk.), Kluwer Introduction to Polish Law, Law International, Hague 2005. 360. o.
[12] 1987. évi III. törvény 6.§
[13] 1993. évi XVII. törvény 2. §-hoz fűzött indokolása
[14] 1993. évi XVII. törvény 7-8. §-hoz fűzött indokolása
[15] BH 1994/465
[16] Nagy Gyula, Munkanélküliség a kilencvenes években. In: Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.), Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest 2000. 80. o.
[17] Vavró István, A bűnözés és a büntetés- végrehajtáshelyzete. Statisztikai Szemle 2000. 1. sz. 26. o.
[18]1997. évi LXXIII. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 3. §
[19] 1997. évi LXXIII. törvény 8. §
[20] 1998. évi LXXXVII. törvény 7. §
[21] 4/A. §
[22] 2009. évi LXXX. törvény 12. §
[23] 2009. évi LXXX. törvény 13. §
[24] 2009. évi LXXX. törvény 38. §
[25] 2009. évi LXXX. törvény 22. §
[26] 2/2013. számú BJE határozat
[27] http://birosag.hu/statisztika/jogerosen-elitelt-felnottek-megoszlasa-buncselekmenyek-es-kozerdeku-munka-tartama-4 (2016. január 11-i letöltés)
[28] Kelemen Ágnes: A Community Service - közérdekű munkavégzés - büntetés angliai tapasztalatairól, Magyar Jog, 1989, 36. évf. 1. sz. 74-79.
[29] 2012. évi C. törvény 47. § (4)
[30] Vókó György, A magyar büntetés végrehajtási jog, Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft., Budapest-Pécs 2014. 323. o.
[31] http://www.probation.ie/pws/websitepublishingdec09.nsf/Content/How+Community+Service+Works
[32] http://igazsagugyihivatal.gov.hu/kozerdeku-munka (2016. április-i letöltés)
[33] 3001-7/2005. Tájékoztató a Közgyűlés 2005. decemberi ülésére
[34] A közérdekű munka büntetés, és a közösségi foglalkoztató módszertani kézi könyve, Pártfogó Felügyelői Szolgálat módszertani füzetek 2012. 70. o.
[35] Patai Péter osztályvezető beszámolója a közérdekű munka büntetések csoportos végrehajtásának megyei tapasztalatairól, 2. o.
[36] TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt a "Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése" alprojekt 2013. év beszámoló a csoportos közérdekű munka büntetés végrehajtásáról
[37] http://www.helsinki.hu/a-fogvatartas-ara/
[38] TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt a "Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése" alprojekt 2013. év beszámoló a csoportos közérdekű munka büntetés végrehajtásáról; Patai Péter, A közérdekű munka büntetések csoportos végrehajtásának megyei tapasztalatai. Kézirat
[39] A közérdekű munka büntetés, és a közösségi foglalkoztató módszertani kézi könyve, Pártfogó Felügyelői Szolgálat módszertani füzetek, 2012. 65. o.
[40] 2013. év beszámoló a csoportos közérdekű munka büntetés végrehajtásáról TÁMOP 5.6.2 kiemelt projekt a "Közérdekű munka büntetés végrehajtásának fejlesztése" alprojekt
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék.
Visszaugrás
