Hamza Gábor: Vécsey Tamás tudományos, oktatói és közéleti munkásságának méltatása halálának századik évfordulója alkalmából (JK, 2013/1., 39-42. o.)

1. Vécsey Tamás, a római jog, a jogtörténet és a magánjog európai hírű művelője 1839-ben született Szikszón.[1] A nemzeti hagyományokat gondosan ápoló, sőt azokhoz a neoabszolutizmus éveiben is nyíltan ragaszkodó családban felnövő Vécsey Tamás szemlélete a "Tarca-parti Athénben", a nagyhírű eperjesi középiskolában töltött tanulóévek során formálódott és ezek voltak azok az esztendők, amelyek későbbi tudományos irányú fejlődéséhez támaszt, ösztönzést adtak és annak irányt szabtak. 1856 őszén kezdte meg egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán, amelynek jeles professzorai, elsősorban Pauler Tivadar és Wenzel Gusztáv, hamar felfigyeltek rá, és őt további tudományos búvárkodásra ösztönözték. Az akadémiai nagy szótár szerkesztője, Fogarassy János ajánló levelekkel látta el a kor tudományos életének kimagasló képviselőihez. Egyetemi tanulmányai elvégzését követően 1861-ben Vécsey Tamás Pauler kitüntető ajánlása eredményeként az Eötvös családhoz került nevelőnek. Feladata az volt, hogy a nagy hírű tudós és államférfi, a kiegyezés után kultuszminiszter, a "magyar Tocqueville" (Stourzh),[2] Eötvös József fiát, Eötvös Lorándot nevelje. Az Eötvös-házban pontosabban családnál töltött nevelői évek Vécsey számára kiváltképpen tudományos fejlődése és előmenetele vonatkozásában voltak gyümölcsözőek. Eötvös József ösztönzésére[3] kezdett el behatóan a római joggal foglalkozni, amely a továbbiakban egész tudományos pályáját döntően befolyásolta. 1863-ban tette le az egyetem jogi karán a magántanári kollokviumot. Magántanári habilitációjának tárgya "A római polgári perrendtartás és az actio" c. témakör volt. Előadásait - melyek a hallgatóság körében páratlan népszerűségnek örvendtek - az 1863-1864. évi tanév második szemeszterében kezdte meg. 1864-ben egykori középiskolájának székvárosa, Eperjes főiskolájára hívják meg ünnepélyes módon az elméleti tárgyak és a római jog előadására, az ezek számára újonnan felállított tanszék keretében. Az egykori diák már mint professzor tér vissza a korában jó hírnévnek örvendő "magyar Heidelbergbe". A számos tárgy (római jog, statisztika, közgazdaságtan, politika) oktatására való alapos és rendszeres felkészülés mellett jutott ideje a sokrétű és elmélyült tudományos kutatásra is. Igaz, hogy néhány évvel később, mivel a főiskola növelte a tanszékek számát, Vécsey már "csak" a római jogot és a közgazdaságtant adta elő főtantárgyakként. Emellett az ifjúsággal való foglalkozásra is tudott időt szakítani. Ezt bizonyítja például az általa alapított, a neoabszolutizmus éveiben hazafias nevelési célokat, feladatokat szolgáló "Kölcsey-kör" aktív működése.

2. A kiegyezést követően Szepes vármegye késmárki kerülete 1870 nyarán a kormánypárti jelölt ellenében országyűlési képviselőnek választotta. A parlamentben nem a Deák-párthoz, hanem a Ghyczy Kálmán-Tisza Kálmán által reprezentált balközéphez kapcsolódott. Mint a balközéphez tartozó képviselő olyan jelentős személyeknek volt hasonló politikai felfogást valló képviselőtársa, mint Jókai Mór, Tóth Kálmán, Degré Alajos, Podmaniczky Frigyes, Almássy Pál, Csernátony Lajos, Vukovich Sebő, Nyáry Pál vagy Orbán Balázs. Vécseyt korábbi kerületében 1872-ben az 1872-1875. évi ciklusra újra megválasztották képviselőnek. Még ugyanebben a ciklusban Vécseyt még egyszer - immáron harmadszor - megválasztotta késmárki kerülete képviselőnek. Ennek oka az volt, hogy 1874 februárjában kinevezést nyert a budapesti egyetem római jogi tanszékére. Vécsey - bár a balközép elveivel nem állt ellentétben az egyetemi tanári állás elfogadása - mégis helyénvalónak találta az új választáson való megmérettetést. Az 1873 márciusa óta Tisza Kálmán irányította pártban - Ghyczy Kálmán visszalépését követően - Vécsey Tamás igen ko-

- 39/40 -

moly szerepet töltött be. Aktív tagja volt a bányatörvény-javaslat szövegét megfogalmazó bizottságnak. Tagja volt emellett több más - így az igazságügyi, a kérvényi, a mentelmi és a könyvtári - képviselőházi bizottságnak is. Előadója az igazságügyi bizottságban a zsidók és a keresztények közötti házasságról szóló törvényjavaslatnak. Igaz, hogy ez a javaslat csak a következő ciklusban működő bizottság elaborátumaként került napirendre, melynek alapjául azonban tartalmilag a Vécsey-féle koncepció szolgált. Számos konkrét természetű ügyet is referált Vécsey. Így referálta például az orthodox és neológ zsidóügyet, amely igen szoros kapcsolatban állt a Haynau által kivetett sarc további sorsával és a boszniai occupatio sérelmeit. 1875-ben nem a késmárki kerületben lépett fel, hanem Tisza Kálmán intenciójának megfelelően Nyíregyházán. Ezúttal kisebbségben maradt: két szavazat hiányzott a mandátum elnyeréséhez. Nem sokkal ezt az eseményt követően a Torontál vármegyei nagyszentmiklósi kerületben lépett fel, ahol nagy többséggel meg is választották. Egyúttal ebben a ciklusban - 1878-1881 - vállalt utoljára mandátumot.

3. Eperjesi tanszékéről tízesztendős, sikerekben és szép eredményekben gazdag tanári működése után, 1874-ben távozott, mivel elfogadta a budapesti egyetem római jogi katedrájára való meghívást, illetve kinevezést. Egyetemi professzori működését ebben az esztendőben mint nyilvános rendkívüli tanár kezdte meg, de már a következő év elején nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Harminchat éven át tartó professzori tevékenysége során tevékeny részt vállalt az egyetem közéletében is. Két ízben volt a jog- és államtudományi kar dékánja (az 1881/1882. évi és az 1902/1903. évi tanévben) és az 1901/1902. évi tanévben pedig az egyetem rektorává választották. Jelentős emellett publicisztikai tevékenysége is. Tudományos vonatkozású cikkeket közöl Eötvös József Politikai Hetilapjában,[4] a kiegyezést előkészítő Wiener Lloyd-ban és a Frankenburg Adolf által szerkesztett 1848 című lapban. Szinte rendkívülinek számító egyetemi és képviselői elfoglaltsága mellett arra is tudott időt szakítani, hogy részt vállaljon a Magyar Jogászegylet megalapításában, amelynek a továbbiakban - 1878-at követően - többször is választott alelnöke volt. Kiemelkedő a szerepe az 1902-vel kezdődően megjelenő "Jogállam - Jog- és Államtudományi Szemle" megalapításában és Pauler Ákos minisztersége idején a Polgári Törvénykönyv tervezetének előkészítésében. Bár nem lehet feladatunk Vécsey Tamás számos más, szintén jelentós közéleti és tudományos tisztségének felsorolása, mégis ki kell emelnünk a Történelmi Társulatban betöltött igazgató választmányi tagságát. Ez a megtisztelő megbízás a történész Vécseynek szólt, aki hosszas kutatómunka eredményeként megállapította, hogy a latin nyelvű feliratos emlékek (Corpus Inscriptionum Latinarum) tekintélyes hányada, szám szerint több mint négy és fél ezer feliratos forrás, Magyarország területéről származik. Az egyes kiváló római jogtudósokról írt, igen átfogó kutatásokon alapuló élet- és pályarajzokban kimutatta azok hazánk földjével való kapcsolatát. Megállapította például, hogy a neves római jogtudós, Marcellus a Kr. u. II. század derekán Antoninus Pius császár helytartójaként éveken át kormányozta Alsó-Pannóniát.