A bíróság által megállapítható ügyvédi költségekről szóló 12/1991. (IX. 29.) IM rendeletet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről kiadott 8/2002. (III. 30.) IM rendelet (a továbbiakban: rendelet) 2002. április 29. napjával hatályon kívül helyezte, ezért ennek a rendeletnek a szabályait az ügyvédi munkadíj megállapításánál nem lehet alkalmazni. A jelenleg hatályos rendelet a címével ellentétben nem általában szabályozza a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségeket, csak lehetővé teszi a fél és a jogi képviselő között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj megállapítását. Alkalmazni kell továbbá a rendelet előírásait a bírósági eljárásban érvényesített készkiadások elszámolására. A rendelet nem részletezi, hogy megállapodás hiányában, illetve a hatálya alá nem tartozó képviselők esetében hogyan történjen az ügyvédi munkadíj megállapítása. A 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet hatályon kívül helyezése után nincs olyan jogszabály, ami támpontot adna az ügyvédi munkadíj konkrét összegének megállapítására, ezért előtérbe kerülnek az értelmezési kérdések.
Ennek során meg kell találni az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv (Üt.) ügyvédi munkadíjra, a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. tv szabadalmi ügyvivői díjra és a Pp.-nek a perköltség megállapítására - beleértve az ügygondnok díjának és költségének megállapítását is - vonatkozó szabályainak összhangját.
Az ügyvédi munkadíj és a szabadalmi ügyvivői díj szabad megállapodás tárgya. Az Üt. 131. §-a felhatalmazást ad az igazságügy-miniszternek, hogy a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költséget és a kirendelés ellátásának díját rendelettel szabályozza. A szabadalmi ügyvivőre vonatkozó jogszabály ilyen felhatalmazást nem tartalmaz.
Tekintsük ezek után át a perköltség, benne az ügyvédi munkadíj és készkiadás megállapításának új szabályait.
A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő díjáról külön jogszabály - a 7/2002. (III. 30.) IM r. - rendelkezik, ezért a rendelet 1. §-ának(3) bekezdése őket kirekeszti az alkalmazási körből. A rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a rendelet hatálya kiterjed a polgári eljárásban pernyertes felet képviselő, illetve a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesítő magánfelet képviselő ügyvédre. Nem szól a szabadalmi ügyvivőről, az ügygondnokról és a jogtanácsosról.
a) A szabadalmi ügyvivő munkadíja és költsége a Pp. 75. §-ának (2) bekezdése alapján perköltség, ezért a bíróságnak a Pp. 78. §-a alapján kötelessége az így felmerült költség megtérítésére kötelezni a pervesztes felet.
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. tv 17. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabadalmi ügyvivői megbízást - szabadalmi ügyvivői iroda és szabadalmi ügyvivői társaság nevében is -maga a szabadalmi ügyvivő vállalja el, és ő köti meg a szabadalmi ügyvivői díjazásra vonatkozó megállapodást.
A (2) bekezdés szerint a szabadalmi ügyvivői díjazás összege és megfizetésének módja szabad megállapodás tárgya. Az ügyfelek képviseletével foglalkozó szabadalmi ügyvivő köteles a bíróság vagy egyéb hatóság kirendelése alapján pártfogó szabadalmi ügyvivőként, ügygondnokként vagy eseti gondnokként eljárni. A szabadalmi ügyvivő kirendelésére és jogállására a Pp. vonatkozó rendelkezései az irányadók [17. § (3) és (4) bekezdés].
A szabadalmi ügyvivő nem ügyvéd, ezért az ő díjának és költségének megtérítésénél a rendelet szabályai nem alkalmazhatók. 1996 január 1-jéig volt hatályban a szabadalmi ügyvivői díjszabást meghatározó 5/1976. (III. 30.) IM rendelet, amely tételesen szabályozta a kiköthető díjakat. Ennek 5. §-a kimondta, hogy a munkadíjjal kapcsolatos, a rendeletben nem szabályozott kérdésekben az ügyvédi díjszabás rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ezt a jogszabályt azonban hatályon kívül helyezte az 1995. évi XXXII. tv, s nem adott felhatalmazást a munkadíjakra vonatkozó kérdések szabályozására. (A tv 40. §-a csak arra adott felhatalmazást, hogy a szabadalmi ügyvivői vizsgára és az iparjogvédelmi szakképesítésre vonatkozó szabályokat állapítsák meg.) A szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény háttérszabályul csak a Pp.-t jelöli meg, a hasonlóság ellenére az Üt. nem alkalmazható az eljárására. A Pp. 75. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a rendelet előírásainak felhívása nélkül megállapítható a szabadalmi ügyvivő díja. Az eltúlzott díj felülbírálatára legfeljebb analógia alkalmazásával hivatkozhat a bíróság a rendelet 3. §-ának (2) bekezdésére. Felhatalmazás hiányában a szabadalmi ügyvivő készkiadásainak megállapításánál sem jöhet szóba a rendelet alkalmazása.
Nem vitás, hogy körültekintő jogszabályalkotás esetében a rendeletnek ki kellett volna térni a szabadalmi ügyvivőre is, ez a hiány azonban csak jogszabály-módosítással orvosolható.
b) Az ügygondnok jogállásáról a Pp. 74. §-a tartalmaz előírásokat. Az ügygondokra - amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Pp. 67. §-ának (1) bekezdése sorolja fel, hogy a perben ki járhat el meghatalmazottként. Bár a Pp. 74. §-ának szabályaiból ez nem következik, a bíróság minden esetben ügyvédet (vagy szabadalmi ügyvivőt) rendel ki, aki az Üt. 31. §-a [a szabadalmi ügyvivő az 1995. évi XXXII. tv 17. §-ának (3)-(4) bekezdése alapján] köteles eljárni. Az ügygondnoki képviseletben a törvényes és az ügyleti képviselet elemei keverednek, az ügygondnok meghatalmazottnak nem tekinthető; és az Üt. 32. § is azt tartalmazza, hogy a kirendelt ügyvéd meghatalmazását a hatóság kirendelő határozata pótolja. Ilyenkor olyan speciális képviseletről van szó, amikor az ügygondnok díjának megállapítása során a rendelet szabályai még analógiaként sem alkalmazhatók, a fél és az ügygondok között ugyanis nincs megbízási szerződés. Ha háttérjogszabályt keresünk, az ügygondnok esetében inkább alkalmazható a 7/2002. (III. 30.) IM. rendeletnek a pártfogó ügyvéd díjazására vonatkozó szabályrendszere.
A PK 149. állásfoglalása értelmében eddig sem a hatályon kívül helyezett 12/1991. (IX. 29.) IM. r. előírásait kellett alkalmazni az ügygondnok díjának a megállapítása során, hanem az általa kifejtett munkával arányban álló díjat állapított meg a bíróság.
A Pp. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügy-gondnoki díjat az állam nem előlegezi, megfizetésére -a perköltségek viselésére vonatkozó általános szabályok figyelembevételével - a pervesztes felet kell kötelezni. A rendelet nem tekinthető a perköltség viselésére vonatkozó általános szabálynak, ezért az ügygondnok díjának megállapításánál a rendelet előírásai nem alkalmazhatók, a Pp. 76. §-ának (2) bekezdése az ügygondok készkiadásának és díjának előlegezésével, viselésével kapcsolatos kérdéseket teljes körűen tartalmazza, ez külön az ellen szól, hogy a rendelet rendelkezéseit kelljen alkalmazni. Egyedül az ügygondnok mint ügyvéd készkiadásainak megállapításánál jöhet szóba a rendelet 4. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazása, de enélkül is, a Pp. szabályai alapján döntést hozhat a bíróság.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
