Az Országgyűlés a méltán híressé (hírhedtté) vált 2018. december 12-ei ülésnapján - többek között - elfogadta a földforgalmi törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot is. Az egyes törvényeknek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmával összefüggő módosításáról szóló 2018. évi CXXXVI. törvény a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (a továbbiakban: NAK) szerint "megerősíti a helyben lakó gazdák szerepét, hozzájárul az agrárium versenyképességének a növeléséhez, illetve a visszaélések visszaszorításához és fontos szerepet játszik abban is, hogy a termőföld magyar kézben maradjon[1]". A NAK kiemelte, hogy megszűnik annak a lehetősége, hogy "a földterületek irreálisan magas áron cseréljenek gazdát, majd később azokat nem mezőgazdasági célra használják fel. A helyi földbizottságnak a helyi viszonyok figyelembevételével kell megvizsgálnia az érintett terület jövedelemtermelő képességét, és az alapján kell értékelnie a vételárat[2]". Mivel a 2018 decemberében elfogadott törvényjavaslat érdemi, lényeges változásokat hoz a magyar földforgalmi szabályozásban, ezért célszerű áttekinteni a módosítás legfontosabb elemeit, ennek indokait, lehetséges következményeit. E tanulmány kizárólag egyetlen aspektusból vizsgálja a földforgalmi törvények módosítását: a jogalkotó hogyan változtatta meg az Európai Unió Bírósága által uniós jogba ütközőnek minősített, a haszonélvezeti, használati jogok megszűnésével kapcsolatos szabályozást.
Az Európai Unió Bírósága a C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben hozott ítéletével megállapította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 108. § (1) bekezdése uniós jogba ütközését, amikor kimondta, hogy "az EUMSZ 63. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell[3]".
A jogalkotó a módosító törvényben reagált az Európai Unió Bíróságának fenti döntésére, s az Fétv. 108. §-át egy új (4) és (5) bekezdéssel egészítette ki. A (4) bekezdés szerint ha a bíróság döntése alapján az (1) bekezdés alapján megszűnt jog visszaállítása szükséges, azonban ezen jog alaki vagy tartalmi hiba folytán az eredeti bejegyzése időpontjában hatályos jogszabályok alapján sem kerülhetett volna bejegyzésre, az ingatlanügyi hatóság értesíti az ügyészt és az eljárását az ügyész vizsgálata és az az alapján indított per befejezéséig felfüggeszti. Az (5) bekezdés alapján a (4) bekezdés szerinti hibának kell tekinteni, ha a használat jogának jogosultja jogi személy; a haszonélvezeti jog vagy a használat joga az ingatlan-nyilvántartásba 2001. december 31-ét követően került bejegyzésre jogi személy vagy nem magyar állampolgár jogosult javára; a haszonélvezeti jog vagy a használat jogának bejegyzése iránti kérelem benyújtásakor az akkor hatályos jogszabályok alapján a jog megszerzéséhez más hatóság által kiadott igazolás vagy engedély volt szükséges, és ezen okiratokat az ügyfél nem nyújtotta be.
A módosítás indokolása szerint "a haszonélvezeti jogosultságok csalárd módon történt megszerzése vonatkozásában továbbra is indokolt biztosítani a fellépés lehetőségét, amelyre nézve eseti vizsgálati eljárás kialakítása szükséges. Ha az ingatlan-nyilvántartási hatóság a visszajegyzési eljárás során észleli, hogy a haszonélvezeti jog alapítása valamely körülmény miatt nem volt szabályos, akkor értesítenie kell az ügyészt, aki pert indíthat a szerződés semmisségének megállapítása céljából. Ilyen körülmények, ha a használat jogát jogi személy szerezte meg, hiszen a Ptk. ezen jogosultságot csak természetes személy javára biztosította, vagy ha a
- 33/34 -
kifejezett törvényi tilalom 2002. január 1-jei hatálybalépését követően került sor a haszonélvezeti jog jogi személy vagy nem magyar állampolgár javára történő ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére (hiszen a jog a bejegyzés és nem a szerződés kelte időpontjával jön létre), vagy ha a bejegyzéskor hatályos jognak nem felelt meg a szerződés (például nem került benyújtásra valamely akkor szükséges hatósági engedély). Az ingatlan-nyilvántartási hatóság a visszajegyzési eljárást az ügyész által indított per idejére felfüggeszti[4]".
Az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban volt egyesített ügyek kapcsán elmondható, hogy a módosítás nem alkalmazható a C-113/16. számú ügyben érintett természetes személyre, ugyanis vonatkozásában a haszonélvezeti jog bejegyzésére 1999. november 2-án került sor. A C-52/16. számú ügyben érintett gazdasági társaság esetében a haszonélvezeti jog létesítésére 2002. január 1-jét megelőzően került sor, bejegyzése azonban 2002. január 8. napján történt. Ez utóbbi körülményre is figyelemmel tehát nem ördögtől való elképzelés annak a kérdésnek a megválaszolása, vajon a magyar jogalkotó eleget tett-e az Európai Unió Bírósága ítéletében foglaltaknak, vagy sem, illetve milyen következményekkel járhat a módosítással beiktatott jogszabályi rendelkezések alkalmazása, felmerülhet-e újra az Európai Unió Bíróságához fordulás.
A fenti kérdések megválaszolása érdekében elsősorban az Európai Unió Bírósága fenti, egyesített ügyekben hozott ítéletét szükséges áttekinteni. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy "az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás, amely előírja a mezőgazdasági földterületre vonatkozó, szerződésen alapuló haszonélvezeti jogok, köztük a tőke szabad mozgásához való jog gyakorlása révén megszerzett jogok megszűnését, maga a célja alapján, csupán e ténynél fogva korlátozza az említett szabadságot[5]". A magyar szabályozás "az érdekeltet nem csak azon lehetőségtől fosztja meg, hogy továbbra is élvezhesse az általa megszerzett jogokat, többek között megakadályozva az érintett mezőgazdasági földterületek olyan módon történő hasznosítását, amelyre tekintettel e jogot megszerezték, hanem e jog elidegenítésének lehetőségétől is[6]". "Márpedig azáltal, hogy a Magyarországtól eltérő tagállamok állampolgárait, akik a tőke szabad mozgásának kedvezményezettjei, megfosztják azon javaik élvezetétől, amelybe tőkét fektettek, az alapügyben szereplő szabályozás korlátozza-e mozgásszabadságot[7]". A magyar szabályozás látszólag a haszonélvező állampolgárságától és a tőke eredetétől független szempontot alkalmaz (közeli hozzátartozói viszony fennállása), így nem jelent közvetlen hátrányos megkülönböztetést, viszont csekély annak valószínűsége, hogy az előírt jogszabályi feltétel teljesül a nem magyar állampolgár tagállami állampolgárok esetében - figyelembe véve a korábbi magyar jogszabályi környezetet. A Bíróság ítéletében emlékeztetett arra, hogy "az a körülmény, hogy magyar állampolgársággal nem rendelkező személyek számára 1992 és 2002 között Magyarországon fekvő mezőgazdasági földterületeken fennálló dologi jog megszerzésének egyedüli lehetősége pontosan az e földeken alapított haszonélvezeti jog megszerzése volt, maga után vonta az ilyen földeken alapított haszonélvezeti jogok külföldi jogosultjai számának emelkedését[8]". Amennyiben helytállóak a Magyar Kormány adatai (miszerint a haszonélvezeti és használati jogok megszűnése kapcsán érintett több mint százezer ügyfél közül 5058 fő volt más tagállam vagy harmadik ország állampolgára), ezek sem kérdőjelezik meg önmagában azt a tényt, hogy a vitatott szabályozás különösen a más tagállamok állampolgárait hozza hátrányos helyzetbe a magyar állampolgárokhoz képest. "Ugyanis az ilyen hátrány esetleges fennállását a mezőgazdasági földterületeken közvetlenül vagy közvetetten haszonélvezeti joggal rendelkező külföldi állampolgárok csoportjának és a közvetlenül vagy közvetetten ilyen haszonélvezeti joggal rendelkező magyar állampolgárok csoportjának összehasonlításával kell mérni, és meghatározva azt, hogy e csoportok tagjait milyen arányban érinti az e jogok megszűnésével járó intézkedés[9]". Márpedig valószínűnek tűnik, hogy e csoportok közül az előbbit jóval nagyobb arányban érinti a vitatott intézkedés. Ilyen körülmények között tehát úgy tűnik, hogy a magyar szabályozás hátrányosabb más tagállamok állampolgárai számára, mint a magyar állampolgárok számára - így a haszonélvezeti jog jogosultjának állampolgárságán vagy a tőke eredetén alapuló burkolt hátrányos megkülönböztetést rejthet magában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
