https://doi.org/10.59851/mj.73.06.9
A véleménynyilvánítás szabadsága az intenzív közéleti diskurzussal jellemezhető választási kampányidőszakban csak kivételesen szűk körben eshet korlátozás alá. A választáson induló jelöltek kampánytevékenysége nem légüres térben zajlik, nem ritkán előre nem látható körülményekkel kell megbirkózni a választópolgárok meggyőzésének folyamata során. Az, hogy egy jelöltnek a kampánya megzavarását milyen mértékben kell eltűrnie, az alkotmányos mércék alapos mérlegelése alapján, az eset összes körülményét értékelve dönthető csak el, ugyanakkor a közhatalmi tisztség betöltésére pályázó személyt e tekintetben is szélesebb körű tűrési kötelezettség terheli.
Jogesetek száma: Kúria Kvk.I.39.059/2026/27.; 129/2026. (III. 10.) NVB határozat
Kulcsszavak: választási kampány; kampánytevékenység megzavarás; jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve
During an election campaign characterized by intense public discourse, freedom of expression may only be restricted in exceptional cases and within a narrow scope. Candidates' campaign activities do not take place in isolation; it is not uncommon for them to encounter unforeseen circumstances while trying to persuade voters. The extent to which a candidate must tolerate disruption to their campaign can only be determined by thoroughly weighing up constitutional standards and evaluating all the circumstances of the case. At the same time, a person seeking public office is subject to a broader obligation of tolerance in this regard
Keywords: election campaign; interference with campaign activities; the principle of exercising of rights in good faith and in accordance with their purpose
Az országgyűlési képviselők 2026. évi általános választásán induló ellenzéki képviselőjelölt kampánytevékenységet folytatott a jelölő szervezet két aktivistájával a reggeli órákban a helyi piac bejáratánál. Annak során a jelölő szervezet pultjánál szórólapokat osztottak, és a jelen lévő választópolgárokkal beszélgettek. Eközben érkezett a helyszínre a kérelmező, aki helyi önkormányzati képviselő, és mikrofonnal a kezében többek között az ukrán háborúról és az ukrán olajról kérdezte a jelöltet. A jelölt kifejezetten jelezte, hogy nem kíván a kérdésekre vála-
- 418/419 -
szolni, mely kérést a kérelmező figyelmen kívül hagyva folytatta a kérdések feltevését. A helyszínen a kérelmező két munkatársával jelent meg, akik a történéseket két külön eszközzel, videófelvételen rögzítették.
A jelölő szervezet a kérelmező által tanúsított magatartás kapcsán kifogást terjesztett elő a Bács-Kiskun Vármegyei 02. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottságnál (a továbbiakban: OEVB), amelyben annak megállapítását kérte, hogy a kérelmező megsértette a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjában foglalt alapelveket azáltal, hogy a jelenlévő választópolgárok nyugalmát súlyosan zavaró módon akadályozta a jelölő szervezet jelöltjének és aktivistáinak kampánytevékenységét, valamint a választópolgárokkal való nyugodt kommunikációt.
Az OEVB 4/2026. (III. 5.) számú határozatával a kifogásnak részben helyt adott, és megállapította, hogy a kérelmező megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés a) és e) pontjaiban nevesített, a választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét. A határozat a kérelmezőt a további jogsértéstől eltiltotta, és terhére 30 000 forint bírságot szabott ki; a kifogást a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt alapelv sérelme tekintetében azonban elutasította.
Az OEVB határozatával szemben a kérelmező részéről előterjesztett fellebbezést a Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) bírálta el, és 2026. március 10-én meghozott 129/2026. számú határozatával az OEVB határozatát részben megváltoztatta, a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a választás tisztaságának megóvása alapelv sérelmének megállapítását és a bírság szankció alkalmazását mellőzte.
Az NVB határozat indokolása szerint a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt alapelv nem sérült, mivel a rendelkezésre álló adatokból az volt megállapítható, hogy a cselekmény elsősorban a jelöltet akadályozta közvetve és időlegesen, továbbá a választópolgárok megtévesztése nem merült fel. A bírság mellőzése indokaként arra hivatkozott, hogy a kérelmező részéről egy egyszeri cselekmény folytán merült fel az egyik választási alapelv sérelme. Az NVB határozata szerint az ügy összes körülményét és a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja megsértését az OEVB határozata jogszerűen állapította meg. Az NVB szerint az OEVB helyesen minősítette kampánytevékenységnek a jelölt tevékenységét, és a kérelmező fellebbezéséhez mellékelt videófelvétel csak megerősítette, hogy a kérelmező akadályozta a jelöltet annak folytatásában.[1] Az NVB határozat indokolása kiemelte, hogy a jelölt már a kérelmező első kérdésénél jelezte, hogy nem kíván vele beszélgetést folytatni, és ezt a szándékát több mint tíz alkalommal megismételte a kérelmező felé.[2]
A kérelmező az NVB határozatával szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.
A Kúria megállapította, hogy a kérelmező bírósági felülvizsgálati kérelme alaptalan, ezért az NVB határozatát helybenhagyta.
Indokolásában - a csatolt 4 perc 42 másodperces videó megtekintése után - megállapította, hogy a kérelmező fellépése megzavarta a képviselőjelöltet abban, hogy a választópolgárokkal nyugodt környezetben és légkörben beszélgessen. Az a körülmény, hogy a jelölt már az első kérdés feltevését követően kérte a kérelmezőt, hogy fejezzék be a beszélgetést, a kérelmező pedig ennek ellenére folyamatosan igyekezett őt válaszra bírni - gyakorlatilag a videófelvétel teljes időtartama alatt -, úgy, hogy ezalatt az időtartam alatt a jelölt nem tudott a választópolgárokkal kapcsolatba kerülni, kétséget kizáróan alátámasztja, hogy a jelöltet kampánytevékenysége végzésében jelentősen akadályozta. A kérelmező hangneme nem volt higgadt, kérdései tolakodó jellegűek voltak, és a jelölt több mint tíz alkalommal jelezte, hogy nem kíván nyilatkozni. A kampánytevékenység zavarása időtartamát a jogsérelem megállapíthatósága szempontjából nem találta releváns körülménynek, a jogsérelem időtartama az esetlegesen alkalmazott szankció, jogkövetkezmény szempontjából bírt volna relevanciával, miután azonban az NVB határozata a kérelmezővel szembeni bírság mellőzéséről döntött, ezért az időtartam értékelésére nem került sor. Ebből következően azt a körülményt sem értékelte a jogsértés megállapítása körében, hogy a jelölt egy rövid ideig telefonált is, ugyanis a kérelmező ezen időtartam alatt sem hagyott fel tolakodó kérdéseivel.
A Kúria szerint a kérelmező alaptalanul állította, hogy kölcsönös kampánytevékenységek kollíziójáról lenne szó, a kérelmező fellépése nem minősíthető kampánytevékenységnek, ugyanis nem jelöltként vagy valamely jelölő szervezet képviselőjeként lépett fel, hanem önkormányzati képviselői minőségében, vagyis tevékenysége nem minősül kampánytevékenységnek.
A kérelmező fellépése a kérdésfeltevések higgadtságot nem tükröző módja által megzavarta a jelöltet és aktivistáit a kampánytevékenységükben. Az indokolás szerint a kérelmező bírósági felülvizsgálat iránti kérelme alaptalanul hivatkozott a kúriai gyakorlat figyelmen kívül hagyására is. Az NVB ugyanis figyelembe vette a Kúria azon elvi megállapítást tartalmazó határozatát, amely szerint "a kampánytevékenység akadályoztatása megállapításához nincs szükség tettlegességre" (Kvk.39.344/2022/4.).[3]
A Kúria határozatának elvi megállapítása szerint "[e]gy jelölő szervezet kampánytevékenységének akadá-
- 419/420 -
lyozása megvalósíthatja a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt alapelv sérelmét".[4]
A Kúria döntése szerint a jogsértő magatartás abban nyilvánult meg, hogy míg a jelölt a választópolgárokkal nyugodt környezetben és légkörben kívánt nyilvános helyen beszélgetni, aközben a kérelmező őt folyamatos, tolakodó jellegű kérdésfeltevésekkel megzavarta, majd a jelölt többszöri kérése ellenére is próbálta őt válaszra bírni. A Kúria szerint ezzel a magatartásával a kérelmező a jelöltet "jelentősen akadályozta kampánytevékenysége végzésében".[5]
A Kúria a kérelmező magatartásának a választási eljárási szabályozása szerinti értékelése körében úgy ítélte meg, hogy az kampánytevékenységnek nem minősíthető, ugyanis nem jelöltként vagy valamely jelölő szervezet képviselőjeként lépett fel, és tevékenysége nem tekinthető a választói akarat befolyásolásának valamely jelölt, jelölő szervezet érdekében.[6]
A Kúria érvelése szerint tehát az eljárás tárgyát jelentő cselekmény egy választópolgár és a választáson induló jelölt szólásszabadságának kollíziója: az egyik oldalon szereplő kérelmező a jelöltet közéleti kérdésekben való véleménynyilvánításra kívánta rábírni, míg a jelölt ezen véleménynyilvánítástól láthatóan tartózkodni kívánt. A Kúriának azt kellett mérlegelnie, hogy a kérelmező magatartása olyan mértékben tolakodó volt-e, amely a jelölt választópolgárokkal való kommunikációját a választási alapelveket sértő módon akadályozta, megzavarta.
A Kúria döntésének értékeléséhez elsőként indokolt a választási kampánybeszéd dinamikájára vonatkozó alkotmányos keretek rögzítése. Az Alkotmánybíróság korábbi megállapítása szerint a választási kampány célja, hogy a jelöltek vetélytársaikon felülkerekedjenek, a választókat meggyőzzék nemcsak saját képességeikről, de a szembenálló fél alkalmatlanságáról is tanúbizonysággal szolgáljanak. E szerint "[t]ársadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak."[7]
A választási kampány kontextusában az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a politikai vita egyedi felté- telei, körülményei is alkotmányossági relevanciával bírnak, így: "[a]z is fontos szempont, hogy azok a közszereplők, akik nyíltan vállalhatnak közéleti-politikai szerepet (szemben például egy bíró idevonatkozó lehetőségeivel), meg is tudják magukat védeni az alaptalan megnyilvánulásokkal szemben a nyilvánosság előtt. Erre minden lehetőség adott például egy választási kampány során az országgyűlési képviselőjelölteknek."[8]
Az Alkotmánybíróság tehát a közéleti diskurzus egy sajátos terepeként tekint a választási kampányidőszakra, olyanra, amely során a közhatalmi pozíciók elnyeréséért versengő jelöltek saját álláspontjuk igazáról, pozícióra való alkalmasságukról igyekeznek meggyőzni a választókat. Ezen jellemzően rövid, de a nyilvánosságot erőteljesen befolyásolni képes időszakot élénk, pezsgő viták, nem ritkán szélsőséges, túlzó vélemények jellemzik. Szintén ezen időszak sajátossága, hogy a jelöltek számára széles körű lehetőség áll rendelkezésre önmaguk véleményének megvédésére,[9] illetve arra, hogy reagáljanak az őket ért kritikai megnyilvánulásokra.
A fentiekből következik, hogy a választást megelőző időszakban a jelölteknek a kampánytevékenységük során számolniuk kell azzal, hogy a közéleti diskurzus megszokott kereteitől eltérő élethelyzetekkel, kritikai véleményekkel, nem ritkán verbális támadásokkal, csatározásokkal kell szembesülniük. Ezek a kritikai megnyilvánulások érkezhetnek a választáson induló jelölt közvetlen vetélytársától, más párt(ok) jelöltjeitől vagy esetleg szimpatizánsaitól, de bármely választópolgártól is. A választáson magát megmérettető, közhivatal elnyeréséért versenybe szálló személynek a közéleti tevékenységével összefüggő - a magán- vagy családi élet körén kívül eső - kritikai megjegyzéseket az "átlagembernél" szélesebb körben kell tűrnie.[10] Ezek a kritikai megnyilvánulások sok esetben arra késztetik a jelöltet, hogy az előre tervezett kampánytevékenységének menetét, irányát, dinamikáját módosítsa, az őt ért - akár teljesen alaptalannak ítélt - vádaskodásokra vonatkozó cáfolatokat közöljön, és a nyilvánosságban reagáljon mások kritikájára. Vagyis a kampánytevékenység sok esetben nem az előre eltervezett mederben zajlik, de a jelölt ilyen esetben nem hivatkozhat az őt politikai tevékenységében támadó vetélytárs magatartására a saját (előre eltervezett) kampánytevékenysége megzavarásaként.
Hasonlóképpen igaz lehet ez a választás felfokozott atmoszférájában a választópolgárok részéről érkező kritikai megnyilvánulásokra, ami könnyen a kampánytevékenység megzavarását jelenti. Gyakori és hasonló jelenség a választási gyűléseken mint kampánytevékenység során megjelenő "ellentüntetők" véleménynyilvánítása, ami abban az esetben, ha hangos verbális véleményközléssel párosul, szintén alkalmas a rendezvényen felszólaló politikai szereplő beszédének megzavarására.
A fentiekből következően látható, hogy a kampányesemények jellemző velejárója az ellenérdekű felekkel való nézetkülönbségek verbális ütköztetése, ami sok esetben valóban kényelmetlen helyzeteket és pillanatokat szülhet.
- 420/421 -
Nem állítható azonban, hogy a Kúria által is elbírált élethelyzet, illetve az ahhoz hasonló történések a politikai szerepre törő, és így a választási kampány árnyoldalait is vállaló jelölt számára objektíve váratlan helyzetet jelentenének. Ebből következően az országgyűlési képviselői tisztségért induló jelölt közterületen folytatott kampánytevékenységének megzavarása nem tekinthető a felfokozott hangulattal és közbeszéddel jellemezhető kampányidőszaktól idegen jelenségnek.
Megjegyzést érdemel azonban, hogy az esetlegesen összehangolt, szervezett, folyamatos és tudatosan a választási kampánytevékenység ellehetetlenítését célzó, szándékos magatartás nem e körbe tartozik, és adott esetben eredményezhet olyan jogalkalmazói döntést, amely a választási eljárás (elsődlegesen a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás) alapelvének sérelméhez vezethet.
Az alkotmányos szempontok mérlegelése körében azt is figyelembe kell venni, miszerint a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt védelmét az indokolja, hogy nem bizonyos gondolatok vagy eszmék, hanem maga a véleménynyilvánítás lehetősége áll alkotmányos védelem alatt.[11] Ebből pedig az is következik, hogy "mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, de ahhoz is, hogy a véleménynyilvánítástól tartózkodjon, ha nem kíván élni e jogával".[12] Azaz alkotmányjogi relevanciával bír az a tényező is, hogy a jelölt a választási kampányidőszak élénk közbeszéddel tarkított keretei között is jogosan dönthet úgy, hogy egyes kérdésekben vagy adott személy felé nem szándékozik véleményt nyilvánítani, és csak a saját szimpatizánsaival - az általa megválasztott személyekkel - kíván kommunikációt folytatni. Alkotmányjogi szempontból a jelölt ezen igénye önmagában nem kifogásolható.
A választási eljárásban a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás a Ve. egyik általános alapelve: a választási eljárás szabályainak alkalmazása során e követelményt valamennyi eljárási szereplővel szemben érvényre kell juttatni. Az Alkotmánybíróság és a Kúria következetes gyakorlata szerint e klauzula a joggal való visszaélés tilalmának választási jogi megfelelője, az alapelv sérelme pedig több a jogsértés megállapíthatóságánál: abban felismerhetően meg kell nyilvánulnia annak a szándéknak, amely a formális jogkövetés égisze alatt a jogintézményben rejlő tartalom kihasználására irányul. A jogintézményekkel csak célhoz és tartalomhoz kötötten lehet élni; kizárólag az a joggyakorlás részesül védelemben, amelyben a formális feltételek teljesítésén túl a jogosultság valódi tartalma is felismerhető.[13]
Az alapelv választópolgárok tevékenységével összefüggő sérelmének megállapítására a jogalkalmazói gyakorlatban számos példát találunk. Ilyen eset a választói akarat meg nem engedett módon, például közvetlen, anyagi ösztönzéssel történő befolyásolása, ha a választópolgárnak ellenszolgáltatást juttatnak szavazatáért cserébe.[14] Hasonlóan jogsértőnek minősül a szavazásra történő szervezett szállítás, ha az a választási folyamat manipulálására alkalmas, vagyis a választópolgárok mozgatása a választási részvétel mesterséges alakításának eszközévé válik; ez ugyanis rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősülhet.[15]
Ezzel szemben a pusztán éles, akár túlzó vagy személyeskedő választópolgári kritika még nem feltétlenül alapozza meg az alapelv sérelmét. A Kúria 2026 elején egy olyan ügyben, ahol egy választópolgár Facebook-bejegyzései egy jelöltet bűncselekményekkel és alkoholizmussal hoztak összefüggésbe, végül nem látta megállapíthatónak a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmét, mert a közléseket összességükben a kampányban megengedett, fokozott védelmet élvező politikai véleménynyilvánítás körébe sorolta. A döntés lényege az, hogy a választópolgár kampánybeli megszólalása csak akkor lépi át az alapelvi határt, ha a közlés vagy magatartás a véleménynyilvánításon túlmenően ténylegesen a választási folyamat torzítására, mások joggyakorlásának akadályozására vagy a választói akarat tiltott befolyásolására irányul.[16]
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy e nyitott normaszövegű alapelv alkalmazása nem vezethet a kampányban érvényesülő véleménynyilvánítási szabadság automatikus háttérbe szorulásához. Mivel a választási alapelvek absztrakt, keretjellegű normák, az alapjogokat érintő ügyekben a bíróságoknak megszorítóan, az Alaptörvény IX. cikkével összhangban és kifejezetten alapjogkímélő módon kell értelmezniük őket.[17] Ennek megfelelően a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve a választási jogban nem általános "méltányossági klauzula", hanem olyan visszaélés-ellenes mérce, amely különösen az eljárási jogintézmények obstrukciós célú használata, a kampány esélyegyenlőségének tartós és súlyos sérelme, valamint a választópolgárok megtévesztésére alkalmas magatartások esetén nyer meghatározott tartalmat.
Összességében tehát a választópolgárral szemben a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének sérelme elsősorban akkor állapítható meg, ha magatartása kilép a kampányban védett politikai részvétel és véleménynyilvánítás köréből, és a választási eljárás rendjébe közvetlenül beavatkozva mások kampánytevékenységét akadályozza, a választói akaratot pénzzel vagy szervezett mozgatással befolyásolja, illetve a részvételi vagy döntési folyamatot manipulálja; önmagában a kemény, túlzó vagy sértő politikai kritika rendszerint nem elegendő ehhez.
- 421/422 -
A bemutatott esetben a Kúria a kérelmező magatartását olyannak minősítette, mint amely alkalmas a jelölt választási kampánytevékenységének megzavarására, illetve akadályozására. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az indokolás mind a "megzavarás", mind pedig az "akadályozás" kifejezést használja a kérelmező magatartásának minősítésére, márpedig a kettő között némi szemantikai különbség is felfedezhető. Míg ugyanis előbbi esetben az érintett által tanúsítani kívánt magatartás mellett, annak zavartalan kifejtését megnehezítő körülményre utalunk, addig utóbbi kifejezés inkább arra utal, hogy a (kampány)tevékenység elvárt hatás kiváltására alkalmas folytatása a külső körülmény okán tartósan nem megvalósítható. Jelen ügyben tehát az ítélet indokolásában szereplő "akadályozás" kifejezés használata némiképpen pontatlan leírása a ténylegesen történteknek; a döntés elvi tartalmában való szerepeltetése azonban az ügyre vonatkoztathatóság szempontjából félrevezető, a ratio decidendi tartalmát tekintve azonban elfogadható. [Azaz jelen ügyben megítélésem szerint a kampánytevékenység megzavarására került sor, ami nem valósít meg jogsértést, ugyanakkor elvi jelleggel a kampánytevékenység akadályozása már vezethet a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjának sérelméhez.]
A kérelmező magatartásáról nem mondható el, hogy összehangolt, folyamatos, tartós, a jelölt adott kampánytevékenységét ellehetetlenítő jellegű lett volna. A Kúria által elbírált ügyben, a tényállás körülményeire is figyelemmel a kérelmező tolakodó magatartása az NVB és a Kúria által is elfogadott tényállás szerint mindössze kevesebb mint öt percig tartott (amely időtartam hosszát egyébként a kérelmező vitatta), fizikai agressziót nem tanúsított, a kampánytevékenységet nem hiúsította meg, a jelölő szervezethez köthető személyek és a választópolgár szimpatizánsok között a kommunikáció lehetősége ez idő alatt sem szenvedett kiküszöbölhetetlen csorbát, továbbá az érdeklődőket a kérelmező fellépése nem riasztotta el (legalábbis nem derült fény erre vonatkozó információra). Kérdései ráadásul az éppen zajló választási kampány kommunikációjának egyik központi eleméhez voltak köthetők, a kérelmező az aktuális közbeszéd szerves elemének számító ukrajnai háború és az azzal szorosan összefüggő nyersanyagellátási problémák témájában kívánta kicsikarni a jelölt politikai álláspontját.
Az előzőekben ismertetett bírósági gyakorlat és alkotmányjogi szempontok mérlegelése alapján látható, hogy egy választópolgárral szemben főként akkor állapítható meg az alapelv sérelme, ha magatartása már nem egyszerű politikai véleménynyilvánítás, hanem közvetlenül beavatkozik a választási folyamatba, torzítja a kampányt vagy meg nem engedett módon befolyásolja mások választói akaratát. Jelen ügyben ilyenre nem került sor. A kérelmező magatartása nem vitásan zavaró lehetett a jelölt előzetesen eltervezett kampányára nézve, a nem várt közjáték minden bizonnyal megnehezítette, kényelmetlenné tette a választókkal való kommunikációját. Erre vonatkozó pontos információ hiányában ez pusztán feltételezés, de a tényállás leírása alapján vélelmezhetően az esetnél jelen lévő szemlélők száma nem nevezhető tömegesnek (egy városi piacon a lezajlott közel ötperces esemény ideje alatt megforduló járókelők feltételezhetően legfeljebb néhány tucatnyian lehettek), vagyis a kérelmező magatartása bizonyosan nem lehetett a választók széles körére hatással.
Összességében tehát a kérelmező ugyan valóban megzavarta a jelöltet kampánytevékenysége során, azonban annak időtartama, intenzitása, körülménye, illetve a jelen lévő többi választópolgárra kifejtett hatása alapján kétséges, hogy az olyan súlyú magatartásnak minősül-e, amely megalapozhatja a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárási alapelvének sérelmét, figyelemmel a Kúria korábbi gyakorlatára is. ■
JEGYZETEK
[1] 129/2026. NVB határozat [48]-[49].
[2] 129/2026. NVB határozat [43].
[3] Kúria Kvk.I.39.059/2026/2. végzés [31]-[34].
[4] Kúria Kvk.I.39.059/2026/2. végzés [39].
[5] Kúria Kvk.I.39.059/2026/2. végzés [31].
[6] Kúria Kvk.I.39.059/2026/2. végzés [33].
[7] 5/2015. (II. 25.) AB határozat [26].
[8] 5/2015. (II. 25.) AB határozat [28].
[9] 5/2015. (II. 25.) AB határozat [28].
[10] 7/2014. (III. 7.) AB határozat.
[11] 13/2014. (IV. 18.) AB határozat [24].
[12] 3308/2025. (X. 22.) AB határozat [56].
[13] 18/2008. (III. 12.) és 16/2019. (V. 14.) AB határozat; Kúria Kvk.IV.37.359/2014/2. és Kvk.II.37.394/2015/2. végzés.
[14] Kúria Kvk.VII.39.180/2024/12. végzés.
[15] Kúria Kvk.III.37.502/2018/2. végzés.
[16] Kúria Kvk.VII.39.013/2026/7. végzés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézet; doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola
Visszaugrás
