A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara - a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával - "Szabadság és felelősség" címmel, 2013. május 10-én nemzetközi konferenciát rendezett a közvetlen demokrácia témakörében. A rendezvény aktualitását a népszavazás szabályozásának folyamatban lévő reformja[1] mellett az Európai Unió által meghirdetett "Európai polgárok éve", valamint az EU-csatlakozásról szóló népszavazás 10., valamint az Egyetem fennállásának 20. évfordulója adta.
1. A konferencia a helyszín - a Magyarországi Református Egyház zsinatának ülésterme - mellett a témával is kapcsolódott a protestáns hagyományhoz és egyházszervezeti gyakorlathoz. Antalóczy Péter dékán bevezetőjében is rámutatott arra, hogy a protestáns gondolkodásban és gyakorlatban kezdettől fogva alapvető a közösség tagjainak részvétele a közösséget érintő döntések meghozatalában. Ez tükröződik a zsinat-presbiteri elvben is, amely alapján a gyülekezeti tisztségviselőket, elöljárókat a közösség tagjai választják meg a mai napig a református egyházközségekben. A választás mellett azonban előfordul az is, hogy a közösség nem a képviselői által, hanem közvetlenül dönt el egy kérdést. Kálvin 1541-es genfi egyházalkotmányát a genfi polgárok népszavazással fogadták el, ez volt a polgári fejlődés egyik első népszavazása. Kálvinra minden bizonnyal hatott a nép közvetlen döntéshozatalának már akkor is erős svájci hagyománya, hiszen Svájcban már a középkor folyamán tartottak népszavazásokat, népgyűléseket. Kálvin pedig nyilvánvalóan hatott a genfi születésű Rousseau-ra, a népszuverenitás elvének kidolgozásakor. A demokratikus felhatalmazás gondolatának tehát egyik alapvető forrása volt a protestantizmus, még akkor is, ha ezt a gondolati áramlatot a közgondolkodás későbbi koroknak, elsősorban a francia forradalomnak tudja be.
2. A téma svájci vonatkozása miatt a Svájci Államszövetség nagykövete, Jean-Francois Poroz élénken figyelemmel követte a konferencia szervezését is. Köszöntő beszédében rámutatott a közvetlen demokrácia és az alapvető jogok védelmének összefüggéseire is. A népi kezdeményezések száma és sikeressége Svájcban az utóbbi időben megnövekedett. A minaretépítési tilalomról szóló sikeres iniciatívát 2009-ből, vagy a szintén sikerrel járó, 2010-es szövetségi szintű népi kezdeményezést "a bűncselekményért elítélt külföldiek kitoloncolásáról" azonban inkább sajnálatos példaként említette. A közvetlen demokráciának is tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, és az alapvető emberi jogokat. Kiemelte, hogy a közvetlen demokrácia Svájcnak az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatára is rányomja bélyegét. Álláspontja szerint többek között azért nem csatlakozott Svájc az Európai Gazdasági Térséghez vagy az Európai Unióhoz, mert a választópolgárok többsége veszélyeztetve látja a közvetlen demokrácia és a népakarat intézményét.
3. A neves külföldi és hazai előadók sorát három professzor nyitotta meg. Hamza Gábor akadémikus a közvetlen demokrácia történelmi előzményeiről beszélt. Kiemelte a görög-római (klasszikus) antikvitás sokat vitatott kontinuitásának problémáját a közvetlen demokrácia vonatkozásában. E tekintetben a néptribunátus, valamint a vétójog intézménye jelentenek kapcsolódást. Említést érdemel az előzmények között az a Machiavelli-re visszanyúló nézet is, mely az "igazi", "valódi", "ténylegesen megvalósuló" szabadságot az ún. "volonté générale"-lal, a köz akaratában véli felfedezni. A közvetlen demokráciával rokon a negatív hatalom kérdésköre, amely a kálvinista gondolkodónál, Althusipusnál is megjelenik. Nézete szerint a korlátozott hatalom, a potestas limitata egy olyan intézmény létesítését kívánja, amelynek hatáskörébe tartozik a korlátozott hatalom betartásának ellenőrzése. Az ephorosok a népnek azok a választott képviselői, akik a nép jogait a summus magistratus-szal szemben védelmezik. Az állam ellenőrzésének eszköze Althusiusnál a közvetlen demokrácia is.
4. Theo Schiller, a marburgi egyetem professzora áttekintése adott a közvetlen demokrácia szabályozásáról a világ országaiban. Megkülönböztette egymástól az eseti, a közhatalmak által kezdeményezett megerősítő népszavazást, amely csupán ad hoc döntési lehetőséget jelent a nép számára, valamint az intézményesített döntéshozatali eljárásokat (például kötelező refe-
- 513/514 -
rendum törvény elfogadásáról), amelyek a nép számára a szabályozás állandóságából adódó szélesebb döntési lehetőséget biztosítanak. Megfigyelése alapján az utóbbi csoport az utóbbi évtizedekben megerősödött. Schiller professzor úr előadásában kitért az Európai Uniónak a közvetlen demokrácia területén alkotott első igazi jogintézmény, az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) eddigi rövid gyakorlatára. Az EPK, amely alapján egymillió uniós polgár jogalkotási aktus benyújtására kötelezheti az Európai Bizottságot, az EU demokrácia-deficitjének ellensúlyozására jelent meg a Lisszaboni Szerződésben. A részletes szabályokról éppen a 2011-es magyar EU-elnökség alatt született uniós rendelet. Bár ennek hatályba lépése óta éppen egy év telt el, és a Bizottság már 16 kezdeményezést regisztrált, az első EPK-k aláírásgyűjtésére szabott határidő még nem telt le, a mérleg megvonásával tehát még várni kell.
5. A konferencia előadói ezt követően az alkotmányjogi kérdéseit állították a középpontba. Kukorelli István professzor, korábbi alkotmánybíró és OVB-elnök szerint a magyar alkotmányos rendszer sajátossága, hogy szinte minden intézmény a parlamenttől nyeri el legitimációját, nincs tere a közvetlen demokráciának. Az Alaptörvény is a gyenge közvetlen demokrácia modelljét tartalmazza. Ennek megnyilvánulása, hogy az alaptörvényi megoldás teljesen kizárja az intézményes közvetlen demokráciát az alkotmányozó hatalomból.
Az ezt követő külföldi referátumok példákat hoztak az erősebb, és a gyengébb közvetlen demokráciára egyaránt. Varga Attila, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem docense bemutatta, hogy a román országos népszavazásnak három formája ismeretes: az alkotmányozó népszavazás, az elnök menesztésére vonatkozó népszavazás és az országos érdekeltségű kérdésekben kiírt népszavazás. Az első kettő kötelező, a harmadik konzultatív jellegű. Az eljárások betartása felett az Alkotmánybíróság őrködik. Emellett ismert a helyi népszavazás intézménye is. Uwe Serdült, a svájci Aarau-ban működő Közvetlen Demokrácia Kutatóközpont vezetője a fejlett svájci tapasztalatokat vázolta fel, adatokkal gazdagítva előadását. Michael Pahlke bajorországi közigazgatási szakemberként és oktatóként egyaránt megnyilvánult: gyakorlati példákon keresztül mutatta be a Németország szerte a közvetlen demokráciának a legnagyobb teret engedő bajor szabályozást. Christian Piska, a bécsi egyetem oktatója beszámolójából a közvetlen demokrácia gyenge formáját ismertük meg. Ausztriában a népnek pusztán törvénykezdeményezési, véleményadási joga van, referendumot egy törvényjavaslatról a parlamenti többség kezdeményezhet, kötelező népszavazásnak az elnök menesztése, valamint az alkotmány alapvető rendelkezéseinek módosítása tárgyában van helye. Emellett ismert a nép megkérdezésének intézménye (Volksbefragung), amely semmilyen kötőerőt nem biztosít a nép által kinyilvánított véleménynek. Érdekes aktualitásként elhangzott, hogy erre Ausztriában először nem sokkal a konferenciát megelőzően, 2013. január 20-án került sor, a hadkötelezettség tárgyában.[2]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
