1996-ban zengtük a dalt (üde mámoros ajakkal), hogy a zálogtárgyak között természetüket illetően nincs olyan különbség, amely indokolttá tenné az egyes dolgok jellegéből fakadóan a dolgokon alapítható zálogjog differenciálását, hanem ezt fordítva kell megközelíteni. Az eszme erejével megragadjuk a zálogtárgyat, és attól függően lesz az jelzálog vagy kézi zálog, hogy birtokba veszem-e, vagy sem, attól függetlenül, hogy ingóról vagy ingatlanról van-e szó.
A "Ki tud többet a Szovjetunióról?" vetélkedő idején pontosan tudtuk, hogy bár néhány folyó folyásirányának megfordítása sikerült, de a természet teljes körű átalakítása még Joszif Visszarionovics Dzsugasvilinek sem ment, noha ő meghallotta a fű növését és a csirázó magban meglátta, hogy hova veti árnyékát a majdan lombosodó fa. Ehhez képest pedig mi gyerekcipőben tipegünk, amikor az eszme erejével a valóságot át akarjuk alakítani. Be kell látnunk, hogy bizony a dolgok természete meghatározza a rajtuk létesíthető zálogjog fajtáját is.
Igen ám, de a genezis könyvének harmadiktól ötödik verse szerint: "És monda Isten: Legyen világosság, és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság, és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel: első nap."
1996-ban mondá a jogalkotó: legyen ingó jelzálog, és vagyont terhelő zálogjog, és lett ingó jelzálog és vagyont terhelő zálog. Jött a következő négy éves időszak, aminek most vagyunk a végén. Ez az a szakasz, amikor a jogalkotó vizsgálgatta, hogy a megteremtett új jogintézmények jók-e. Látta az elmúlt négy év alatt, hogy az ingó jelzálog és a vagyont terhelő zálog jó. S most az következik, amit ez után tett az Úr: elválasztjuk a sötétséget a világosságtól. A T/2947. számú törvényjavaslatban szeletelünk, pontosan differenciálunk a zálogfajták között, a sötétséget elnevezzük éjszakának, a világosságot nappalnak. Így lesz kerek a világ.
A dolgok jellege szerinti a megkülönböztetést figyelmen kívül hagyni elvileg persze lehetséges lenne. Lehetséges lenne ingatlan kézizálog létesítése is, ennek elvben semmi akadálya nincs, kivéve azt az apró technikai problémát, ami sokaknak gondot jelentett, hogy ingatlant - mint zálogtárgyat - hogyan lehet "átadni". Úgy biztosan nem, hogy "Lajos otthon leszel-e este, mert elvinném a telkemet zálogba", de úgy lehet, ahogyan a végrehajtók teszik, mert a Vht. szerint, ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette és az árveréstől 30 nap eltelt, a végrehajtó az árverésen megvett ingatlant "átadja" az áverési vevőnek. Ehhez kell kondíció, persze, és ezért a végrehajtók döntő részt férfiak, de nyilván az átadásnak megvan a technikája, amit tőlük meg lehetne tanulni.
Az ingó dolgokon létesíthető jelzálog esetében valóban helyes azt a következtetést levonni, hogy az ingóságokon belül is különbséget lehet tenni a dolgok természete szerint:
1. lajstromozott dolgok, utána következő lépésként
2. egyedileg valamilyen hatósági jelzés alapján azonosítható dolgok, vagy,
3. egyéb, csak körülírással azonosítható dolgok.
A megkülönböztetés nem a létrejövő zálogjog korlátolt dologi jellegének a "csorbulása", vagy teljes mértékű létrejötte, hanem a zálogjog érvényesítése körében bírhat jentőséggel. A korlátolt dologi jog függetlenül attól, hogy melyik kategóriába tartozó vagyontárgyról van szó - természetesen azonos tartalommal létrejön. Az a kérdés, hogy a zálogból való kielégítési jog milyen biztonsággal lesz gyakorolható.
A lajstromozott dolgoknál is vannak kényelmes és kényelmetlen zálogtárgyak. Nyilvánvaló, hogy a hajó, a repülőgép, a gépjárművek, mint lajstromba foglalt dolgok, technikailag könnyen zálogosíthatók, hiszen ebben a lajstromban föltüntethetők a zálogjogok. Azaz föltüntethetők lennének. Más kérdés, hogy a lajstromonkénti és lajstromvezető hatóságonkénti zálogjogi nyilvántartási rendszer létesítése és a jogi szakembergárda mennyibe kerülne az államnak.
Ha a lajstromozott dolgokat a vonatkozó lajstromi bejegyzéssel kellene elzálogosítani, akkor ez vonatkozik a marhalevéllel ellátott állatokra és a nyilvántartásba vett veszélyes ebekre is - jegyző; a fegyverekre rendőrhatóság; a közhitelű nyilvántartásba vett kulturális javakra Kulturális Örökség Igazgatósága; a radioaktív anyagokra és készítményekre, valamint nukleáris anyagokra - Magyar Tudományos Akadémia Izotópkutató Intézete és Országos Atomenergia Hivatal; az apaállatokra és szaporító anyagokra - Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet és FVM stb. Gondolom, ők mindannyian boldogok lennének, ha zálogozhatnának.
A hajóknál egyébként meg fogjuk hökkenteni a világot. 2001. január 1-jétől Magyarországon a Titanicot közjegyzőnél kell majd zálogosítani. Az egész világon a hajókat, hajólajstromi bejegyzéssel zálogosítják, ma még a magyar tengerjáró hajókat, belvízi nagyhajókat, úszó munkagépeket, önjáró kompokat is, de 2001. január 1-jével hatályba lépett a víziközlekedésről szóló új, 2000. évi XLII. törvény, amely a hajólajstromi zálogjogi bejegyzést nem konstitutív, hanem csak deklaratív hatályúnak minősíti. Ebből következik, hogy Magyarországon a hajókat nem a hajólajstromban, hanem közjegyzői zálogjogi nyilvántartásban lehet majd elzálogosítani.
Az elzálogosítható vagyontárgyak harmadik típusa, az ingó és ingatlan dolgok mellett az átruházható jog, valamint követelés. A hatályos magyar jog a jogokkal, mint vagyontárgyakkal valójában nem tud mit kezdeni. Hiányzik például a jogok átruházására vonatkozó szabály. Az engedménnyel legtöbben azt hiszik, tisztában vannak, holott a Ptk.-ban követelés engedményről van szó és nem jogengedményről.
Az 1945-ös megszállásos-fölszabadítás előtti magyar jog, például az adásvételi ügylet (Mtj. 1353. §) tárgyául a dolgot és a jogot egyaránt meghatározta, és azt mondta, hogy a jogcímes átruházás a jogcíme szerint adásvétel, ajándékozás, vagy egyéb, míg a kauzához nem kötött absztrakt átruházás engedmény. Mi most nem tudjuk, hogy a jogok átruházása és elzálogosítása vajon a dolgok módjára, vagy a dolgoktól eltérő jelleggel történhet meg.
A jogok átruházása körében a legélesebben felmerülő problémára, a kft. üzletrész átruházására a Legfelsőbb Bíróság 1994-ben a 202. sorszámon közzétett eseti döntésben azt mondta, hogy a Kft.- üzletrész olyan "eszmei dolog", amelynek átruházása esetén a kft.-nak a dolgok tulajdonjogának átruházására vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Amikor ezt valaki komolyan vette, kellékszavatossági pert indított az üzletrész átruházási szerződés alapján hibás teljesítés miatt, mondván, hogy ez az üzletrész mégsem olyan, mint amilyennek mondták. Azt mondták piros, pedig ez olyan epezöld, nem tetszik. Akkor a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban kifejtette, az üzletrész nem dolog, ezért az üzletrész átruházása esetén nem alkalmazhatók a dolgok átruházására vonatkozó kellékszavatossági szabályok sem (BH 1998. 238.). Az a T/2947. számú törvényjavaslatban legalább egyértelmű, hogy - és itt is elválasztjuk a sötétséget a világosságtól - a jogok elzálogosítására nem a dolgok elzálogosítása módján kerül sor.
A törvényjavaslat világosan fogalmaz, és azt mondja, hogy az ingó dolgokon kézizálogba adással, vagy nyilvántartási bejegyzéssel létesíthető zálogjog, míg a jogok elzálogosítása esetén szükséges: a zálogszerződés + a zálogjog megalapításának az elzálogosított jog kötelezettjével való közlése + ha van ilyen, akkor az elzálogosított jogról kiállított okiratnak a zálogjogosult részére való átadása.
Zálogilag tehát a jogokkal rendben lennénk. Ideje lenne talán szabályozni a jogok átruházását is, miként a törvényjavaslat a jogok záloggal való terhelését most már világosan szabályozza.
A Ptk. azt mondja, hogy óvadékba pénzt, értékpapírt és takarékbetétkönyvet lehet adni, ha más dolgot adnak óvadékba, akkor a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
Ezt elkezdte a jogélet úgy értelmezni (ld. Ptk. Magyarázat), hogy ez egyben azt is jelenti, hogy ha pénzt, értékpapírt, vagy takarékbetétkönyvet adnak zálogba, akkor arra meg az óvadék szabályait kell alkalmazni. Ez délibáb, ilyen szabály nincs, a Ptk.-ban csak odautalás van, visszautalás nincs.
A T/2947. számú törvényjavaslat szerint pénzen és értékpapíron jelzálogjog nem létesíthető. Tehát kézizálog igen. A kérdés most megint az, hogy ha pénzt vagy értékpapírt kézi zálogba adnak, akkor ez valóban kézizálog-e, vagy az óvadékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Véleményem szerint "visszautalás" híján ilyenkor a zálogjog szabályai alkalmazandók, tehát a zálogtárgyból óvadék módjára a jogosult közvetlenül nem elégítheti ki a követelését, ha a pénzt vagy értékpapírt nem óvadékul, hanem zálogként kapta.
A takarékbetétkönyv kérdését a Vht. módosítás tervezete (T/2934. számú törvényjavaslat) megoldja, mert módosítja a takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. tvr.-t és kerek-perec kimondja, hogy takarékbetétre nem lehet zálogjogot szerezni. Tiszta beszéd, takarékbetét sem jel-, sem kézizálogjog tárgya nem lehet. A jövő dönti el, hogy ez hová fejlődik. A szabály valóban csak a takarékbetétre (Ptk. 533. §) vonatkozik, vagy a betétszerződés (Ptk. 530. §) alapján elhelyezett pénzösszegre, a betétszámla követelésre is kiterjed-e?
Amikor a gyermek teknősbékát látván, megkérdezte az öreg székelytől, hogy "idesapám mi ez", azt a választ kapta, hogy "hát fiam ez vagy valami, vagy megy valahova". Így nézünk ki most a vagyont terhelő zálogjoggal, amire három megközelítési mód nyilvánult meg az elmúlt négy év alatt.
Az első szerint a vagyont terhelő zálogjog valóságos zálogjog, olyannyira, hogy ha az elzálogosított vagyonhoz (vagyonrészhez) ingatlan is tartozik, az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni a zálogkötelezett ingatlanainál a vagyont terhelő zálogjogot. Nos igen mókás jelenetek következtek: volna, ha ezt betartja valaki is. Ez ugyanis úgy működött volna, mint a Kis Hercegben a gyorsan forgó bolygó lámpagyújtogatója, aki percenként meggyújtotta és eloltotta a lámpát: jó estét, jó reggelt.
Az az illető, akinek vagyont terhelő zálogjog terhelte volna az ingatlant is magában foglaló vagyonát és ezt be kellett volna jegyeztetnie az elzálogosított vagyonhoz mindenkoron aktuálisan tartozó ingatlanaira, elment volna a földhivatalba: "Jó napot kívánok vettem egy ingatlant, tessék bejegyezni rá a vagyont terhelő zálogjogot!" Másnap ismét beállított volna: "Már meg eladtam egy ingatlant, tessék törölni róla a vagyont terhelő zálogjogot!" Ezt az álláspontot szerencsére a gyakorlat nem fogadta el.
A második megközelítés szerint a vagyont terhelő zálogjog: zálogjogi opció. Nos, ez áll legközelebb a valósághoz. Tényleg arról van szó, hogy a vagyont terhelő zálogjoggal a zálogjogosult egy olyan facultasra, egyoldalú hatalmasságra tesz szert, melynek alapján a vagyont terhelő zálogjognak a kielégítési jog megnyíltával konkrét dolgokat immár valóságos jelleggel terhelő zálogjoggá átalakítása esetén, egyoldalú nyilatkozattal megválaszthatja azt, hogy a vagyont terhelő zálogjogát, mely vagyontárgyakat (ingó, ingatlan, jog, követelés) és milyen jelleggel (kézi vagy jel) terhelő zálogjoggá akarja átalakítani.
Van egy harmadik megközelítés, ami úgy intézi el a dolgot, hogy a jogunkban a vagyont terhelő zálogjog egy "zálogjogi torzó". Erre mondaná Karinthy, hogy bőrző Dunakorzó (persze csak futurum exactum).
A dilemma onnan adódik, hogy a vagyont terhelő zálogjog az universitas jurist tehát a jogi értelemben vett vagyont, vagy az universitas rerum distantiumot, vagyis a dologösszességet terheli e?
Az universitas juris, tehát a jogi értelemben vett vagyon a dolgoknak, jogoknak, követeléseknek, kötelezettségeknek az adott jogalany személyéhez kötött, mindenkoron változó halmaza, csoportja, míg a dologösszesség a jogéletnek az a gyakori jelensége, amelynél több, rendszerint egyfajtájú dolog ugyanazon gyakorlati, illetőleg gazdasági cél szolgálatára összehozva, rendszerint térbeli együttességben áll, közös gyűjtőnévvel van megnevezve (nyáj, árutár, könyvtár, avagy mostanság ilyen-olyan "készlet" stb.), és a jogi forgalom könnyebbsége okából látszólag épp így szerepel, mintha önálló egység volna. A dologösszesség - az összetett dologgal szemben - nem valóságos jogi egység, hanem csak egy olyan összefoglaló elnevezés, amelyik a forgalomban a dolgok átruházását hivatott megkönnyíteni. A dologösszességhez tartozó dolgokon fennálló tulajdon nem a dologösszességre, hanem a dologösszesség minden egyes darabjára, mint konkrét dologra teljed ki és azok, mint ilyenek képezik korlátolt dologi jog, például zálogjog tárgyát is nem pedig a dologösszesség, mint egész.
A törvényjavaslatban a kettőből alakult ki egy harmadik megoldás. A hatályos szabályok szerinti vagyont terhelő zálogjog az universitas jurist terheli: biztosítékul a zálogkötelezett vagyona vagy annak meghatározott része szolgál. A javaslat szerint a vagyont terhelő zálogjog a zálogkötelezett jogi személy, vagy gazdasági társaság vagyonát, vagy annak meghatározott körét (eddig nincs változás, de most jön a dupla csavar:) alkotó dolgokat, jogokat és követeléseket terheli. Tehát már nem a vagyont, vagy vagyonrészt, mint jogi egységet, hanem az abban lévő vagyontárgyakat terheli, de csak addig, amíg a zálogkötelezetti vagyonhoz tartoznak. Tisztán sem a jogi vagyont, sem a dologösszességet nem terheli, hanem az universitas juris által behatárolt aktuális universitas rerum distantiumot. "lőttem is meg nem is, hoztam is meg nem is, fel is öltöztem meg nem is".
Öszvér megoldás, de a kielégítési elsőbbség megállapításánál be tudja indítani az időgépet. Ha a vagyont terhelő zálogjog nem a vagyont, hanem közvetlenül a vagyon elemeit terheli, akkor lehetséges azt megoldani, hogy visszamenőleg adjon kielégítési jogot. A kielégítési jog az átalakító nyilatkozat megtételét, a vagyontárgyakat egyedi meghatározással terhelő zálogjoggá való átalakítás időpontját megelőző időre visszamenőleg olyan módon nyílik meg, hogy valójában a kielégítési elsőbbség nem az átalakítás időpontjához igazodik, hanem a vagyont terhelő zálogjog megalapításának időpontjára visszamenőleges, három kivétellel:
1. Nem lehet erre a visszamenőleges hatályú kielégítési elsőbbségre hivatkozni olyan személlyel szemben, aki még a zálogkötelezetti vagyonba való kerülést megelőzően szerzett a dolgon zálogjogot;
2. olyasvalakivel szemben, aki nem a zálogjogi, hanem más nyilvántartásba (például ingatlan-nyilvántartásba) bejegyzett zálogjogot szerzett a zálogtárgyon a vagyont terhelő zálogjog fennállása alatt, azaz a vagyont terhelő zálogjog ingatlan fölött lebegett, közben az ingatlant az ingatlan-nyilvántartásban zálogosították, ezt nem fogja megelőzni a vagyont terhelő zálogjog még akkor sem, ha korábban létesítették, mint a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése;
3. azzal szemben, aki a vagyont terhelő zálogjog fennállása alatt az ahhoz tartozó vagyontárgyon kereskedelmi forgalomban kézizálogjogot (eddig tehát nyilván dologról van szó), "illetve jogot vagy követelést terhelő zálogjogot szerzett". Ezt utóbbit már nem nagyon értem. A kereskedelmi forgalomban való szerzés követelménye nyilván nem vonatkozhat a jogot vagy követelést terhelő zálogjogra, továbbá Pk. 33. számú állásfoglalás szerint a dolog kézizálogra is csak akkor, ha aki a zálogot adta, az a kereskedő, nem pedig az, aki kapta.
A törvényjavaslatban lényeges változás, hogy világossá válik, ingó jelzálognál zálogtárgyon a dolgot (testi tárgyat) kell érteni. Nem lehet ide érteni a jogokat, követeléseket. Egyéb lényeges változás az ingó jelzálog körében a javaslat szerint nincs, kivéve a közjegyzői zálogjogi nyilvántartás közhitelességére vonatkozó szabály újrafogalmazását.
Mit tanúsít a zálogjogi nyilvántartás? A jelenlegi szabály a Ptké. 47. §-a és a 7/1997. (I. 22.) Korm. rendelete 2. §-a szerint az, hogy a zálogjogi nyilvántartás hitelesen tanúsítja az abban feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. A törvényjavaslat szerint az új szabály úgy szól, hogy a nyilvántartás közhitelűen tartalmazza a nyilvántartásba bejegyzett ingó dolgot, illetve vagyont terhelő zálogjogot alapító zálogszerződés létrejöttét és annak legfontosabb adatait. Tehát nem a jogot, tényt, adatot, hanem a zálogszerződés létrejöttét és annak legfontosabb adatait. Olyan ez, mintha a születési anyakönyv mostantól nem azt tanúsítaná, hogy megszületett Jánoska, hanem azt, hogy a szülés folyamata rendben lezajlott. Ez a különbség a kettő között.
Az a lényeg, hogy a zálogjogi nyilvántartási bejegyzés konstitutív hatálya változatlanul fennáll. Hogy ehhez képest hogyan becézzük azt, amit tanúsít és amit nem az a zálogjog létrejötte szempontjából nem lényeges.
A törvényjavaslat sok tekintetben valóban csak világosabbá akarja tenni a szabályokat. Van még egy fontos rendelkezés, ahol ugyanez a szándék áll fönn, ez a "zálogjogi ranghellyel való rendelkezési jogról lemondás". Nos ha Shakespeare Vilmos élne, akkor megírhatta volna tévedések vígjátékát azokból az értelmezésekből, amik erre vonatkozóan az utóbbi négy évben megjelentek. Az alapvetően téves fölfogás az volt, ami a bérleti jogról való lemondás módjára úgy vélte, hogy a ranghellyel való rendelkezési jogról való lemondás nem e jog megszűnését, hanem, a ranghely betöltési jog más részére való átengedését jelenti, ami teljes félreértés. A törvényjavaslat - immár szájbarágósan - nem azt mondja, hogy valakinek a "javára" hanem valakivel "szemben" mondok le a ranghely betöltési jogomról. Lemondok tehát valakivel "szemben" arról a jogomról, hogy ha törlik a jelzálogjogot, akkor ugyanazon a ranghelyen újabb jelzálogjogot létesíthessek. Továbbá azt is elmagyarázza, hogy ezzel az illető nem azt a jogot szerzi meg, hogy helyettem a ranghelyet betöltse, hanem én vállalok vele szemben olyan kötelezettséget, hogy az ő hozzájárulása nélkül én magam sem fogok a megüresedő ranghelyen újabb zálogjogot létesíteni.
Az 1996-os Ptk. novelláról a T/2947. számú törvényjavaslat igazolja, hogy a jogszabályok sorsa az enyészet, azt pedig egyébként is tudjuk, hogy a puding próbája az evészet, úgyhogy ha a biztosítéki rendszerhez nem csatlakoznak megfelelő végrehajtási szabályok, akkor itt is ez a sors várható. A Vht.-novelláról szóló T/2434. számú törvényjavaslat igyekszik megoldani az elmúlt négy év alatt folyamatosan fölmerült következő problémát. Ha a Ptk. szerint a zálogból való kielégítési jog megnyílik - akkor is ha zálogtárgyat végrehajtási árverésen értékesítik. a Vht. szerint pedig az árverési értékesítéssel a zálogjog megszűnik - hogyan kapcsolódhat bele ebbe a végrehajtási eljárásba a zálogjogosult, ha maga nem végrehajtást kérő. Hogyan tarthatja a markát a más által indított végrehajtási eljárásban, amikor neki még végrehajtható okirata nincs, sőt adott esetben nem is lehet, mert a saját követelése még nem járt le, ugyanakkor az árveréssel a fedezet elúszna.
A Vht. novella most bevezet egy új perenkívüli eljárást, mégpedig a zálogjogosultnak a végrehajtásba való bekapcsolódása iránti eljárást. Amikor a végrehajtó lefoglalja az ingó dolgot, illetőleg az ingatlan-nyilvántartástól megkapja a végrehajtási jog bejegyző határozatot azzal a földhivatali tájékoztatással együtt, hogy a lefoglalt ingatlanra kinek van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, köteles haladéktalanul értesíteni az általa ismert zálogjogosultakat arról, hogy az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül kérhetik a végrehajtást foganatosító bíróságtól, annak engedélyezését, hogy ők, mint zálogjogosultak a végrehajtási eljárásba beléphessenek és a zálogjoggal biztosított követelésük kiegyenlítését kérhessék az egyébként más személyek között folyamatban lévő végrehajtási eljárásban az árverési vételárból. Ingatlannál szükségképpen ismerni fogja őket, mert a tulajdoni lapon rajta vannak. Ha az adós és a végrehajtást kérő nem vitatja a zálogjogosulti követelésnek az összegszerűségét és jogalapját (önálló zálogjognál az összegszerűségét), akkor a bíróság megengedi, hogy a zálogjogosult belépjen a végrehajtási eljárásba és reá innentől kezdve a végrehajtást kérőre vonatkozó szabályokat kell "megfelelően" alkalmazni.
Ha bármelyik érdekelt - az adós, vagy valamelyik végrehajtást kérő vitatja a zálogjogosulti követelés összegszerűségét, vagy jogalapját, akkor a bíróság elutasító végzést hoz, melynek kézbesítésétől számított 8 nap alatt a zálogjogosult a végrehajtást foganatosító bíróságnál, mint perbíróságnál pert indíthat a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának engedélyezése iránt. Ebben a perben a zálogjogosult a felperes, a követelést vitató adós vagy végrehajtást kérő az alperes. A bíróság a perben ítélettel fogja eldönteni, hogy a végrehajtási eljárásba - ami ha határidőben megindította a pert a zálogjogosult közben fel van függesztve - bekapcsolódhat-e a zálogjogosult és a követelését érvényesítheti-e.
Nem az a kérdés, hogy ez mennyire nehézkes eljárás, az a fontos, hogy ezzel, ez a probléma végre megoldódik, és nem kell attól tartani, hogy a zálogfedezet megszűnik.
Foglalót nem szokás kölcsönszerződéseknél alkalmazni, mert a gyakorlatban az terjedt el, hogy foglalót dolog szolgáltatására irányuló szerződéseknél szokás kikötni. Noha elvileg kölcsönszerződés biztosítékául is szolgálhatna, hiszen a kölcsönszerződés is konszenzuál szerződés, a foglaló alkalmas arra, hogy szankcionálja a hitelezőnek a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátására vonatkozó, az adósnak pedig a kölcsön visszaűzetésére vonatkozó kötelezettségét. Nincs olyan rendelkezés, ami azt mondaná, hogy kölcsönszerződés vagy pénzkövetelés foglalóval nem lenne biztosítható.
A kötbérnél a gyakorlatban hasonló a helyzet. Az igaz, hogy a pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni, de a kölcsönszerződések gyakorta meghatározott cselekmények teljesítésére is kötelezik a feleket, tessék megnézni például a kölcsönszerződésekben az adóst terhelő adatszolgáltatási kötelezettséget (mérleg megküldése stb.). A zálogjoghoz kapcsolódva a zálogtárgynak az értékesítésre való rendelkezésre bocsátása tekintetében az adós terhére kikötött kötelezettség, szintén meghatározott cselekmény teljesítésére irányul, ez tehát kötbérrel ugyancsak: szankcionálható lenne. A gyakorlatban azonban mindez nem terjedt el.
A kezesség közkedvelt biztosíték. Egy dologról szokás elfeledkezni. Arról hogy a Ptk. 332. § (3) bekezdése szerint tartozásátvállalás esetén a kezesség, de a zálogjog is a kezes, illetőleg a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik. Tehát a tartozásátvállalás megtörténik, az alanycsere is beáll a kötelezeti oldalon, mert a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárult, de ha elfelejtkezünk a kezes és a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozatáról, akkor ők szabadulnak a szerződést biztosító mellékkötelezettség alól. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor a kötelezettség jogszabálynál fogva száll át másra, mert a Ptk. 333. §-a szerint, a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség jogszabály rendelkezése folytán száll át. Ennek a tipikus esete pedig a törvény rendelkezése folytán beálló generális jogutódlás, az öröklés. Tehát igen csodálkozhat a hitelező, amikor a meghalt adós jogutódainak felelőssége szerződést biztosító mellékkötelezettjeként a kezes vagy a zálogkötelezett ellen akar fordulni, s az arra hivatkozik, hogy ő nem járult hozzá ahhoz, hogy amennyiben az adós személyében - akár öröklés folytán - változás következne be, az ő kezessége vagy a zálogkötelezettség fönn maradjon.
Nagyon szeretünk arról megfeledkezni, hogy még nem létező követelést nem lehet engedményezni, mert az egyszerűen még nincs. Derűsek a kölcsönszerződéseknek azok a rendelkezései, hogy: az adós pedig a hitelezőre engedményezi a mostani és a jövőbeni összes követelését, vevőállományát stb. Ezek az engedményezések érvénytelenek. Lehet engedményezni már létrejött, de még nem esedékes követelést, de még létre sem jött követelés, összes jövőbeni követelés stb. engedményezése érvénytelen. (BH 1996. 380.)
Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vételi jog hitelbiztosítéki jellegét eldöntötte volna, legföljebb a ki-kit győz le elv alapján állítható. Ugyanis a sorrend a következő volt. Az 1998-ban 202. sorszámon közzétett eseti döntéssel a Közigazgatási Kollégium kezdte a mérkőzést, és azt mondta, hogy kölcsönszerződés biztosítására opciós jogot nem lehet kikötni. A Gazdasági Kollégium még 1998-ban 350. sorszámon közzétett egy eseti döntést, mely szerint vételi jog kölcsön biztosítékául zálogjog mellett is kiköthető. 1999. tavaszán a Polgári Kollégium is beszállt a Gazdasági Kollégium oldalán és 452. sorszámon közzétette azt a döntést, amely szerint vételi jog kölcsön biztosítékául zálogjog nélkül is kiköthető. A mérkőzés eredménye, 2:1 az opció javára.
A kérdés a jogalkotás szintjén is eldőlt. 1998-ban nem csak a Legfelsőbb Bíróság Kollégiumai vívtak harcot, hanem Magyarországon választási küzdelem is zajlott. Annak eredményeképp a Kisgazdapárt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot kapta. Az új miniszter egy dologban biztosan folytatta elődjének jogalkotó tevékenységét. A megelőző kormány földművelésügyi minisztere az agrárgazdasági célok 1998. évi támogatásáról szóló 109/1997. (XII. 30.) FM rendelet 6. §-ban kifejezetten hitelbiztosítékká minősítette a vételi jogot, ezt - immár haladó hagyományként - folytatta az új miniszter a 8/1999. (I. 20.) FVM, az 1999. évi agrárgazdasági célok, majd a 6/2000. (II. 26.) FVM, a 2000. évi agrárgazdasági célok támogatásáról szóló rendeletben. Akkor pedig, ha jogszabály mondja ki, hogy kölcsönszerződés biztosítéka vételi jog is lehet, nincs min vitatkozni.
Szeretettel üdvözöljük kis hazánkban az angolszász jogot. Bár egy bizonyos John Austin nevű angol jogfilozófus azt írta annak idején, hogy "Ha egy angol jogász eljuthat a kontinensre jogot tanulni, kimenekül a káosz és sötétség birodalmából egy olyan világba, amely - az angollal összehasonlítva - a rend és a világosság területe." Ez most már másképp van. Egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatoktól hemzsegnek az angolból jól-rosszul lefordított kölcsönszerződés szövegek, mert ez ott divat.
Ahelyett, hogy megértetnénk bankjaink angol vagy amerikai tulajdonosaival, hogy nekünk van Polgári Törvénykönyvünk, akkor is, ha nekik nincs, ezért a szerződésben nem kell definiálni, hogy mi a kölcsön, mi a kamat, - mi angolszász jogozunk. Nem magyarázzuk el, hogy a Ptk. már tartalmazza azt hogy: a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen, ha az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja, ha a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki, ha az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét, ha az adós más súlyos szerződésszegést követett el; továbbá a hitelező pénzintézet akkor is, ha az adós hitelképtelenné válik, vagy a pénzintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, avagy a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi." Ehelyett mi "negatív pledge"-ezünk, "pari passu"-zunk, "crossdefault"-ozunk, "MAC"-zünk, "tulajdonosi clausulázunk". Meg komfortlevelezünk, egyoldalú nyilatkozatot kérünk az adós cég tagjától, hogy nem olyan szamár, hogy szánt szándékkal tönkre tegye a saját cégét, hanem az adós működésének irányítása, ellenőrzése során minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy az adós a kölcsönt vissza tudja fizetni.
(A Magyar Jogász Egylet rendezésében Egerben, 2000. Október 13-án elhangzott előadás anyaga. A címet a Szerkesztő Bizottság adta.) ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Anka Tibor közjegyző, Cegléd
Visszaugrás
