A szellemi alkotások jogáról és oltalmáról szóló alapvető rendelkezéseket az 1959. évi többször módosított törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) - tartalmazza. A Ptk.1 szerint "(1) a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll." "(2) A védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokontevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-eredetmegjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg." "(3) A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak." "(4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idő kezdeteit és tartalmát jogszabály határozza meg."2 A Ptk. e rendelkezései előirányozzák a törvény oltalma alatt álló szellemi alkotások fajait, elsősorban a szerzői (irodalmi, tudományos, képzőművészeti, zeneművészeti stb.) alkotásokat, az iparjogvédelmi jogosultságokat (szabadalmi jogokat, védjegyjogot,3 eredet-származásjelzés és mintaoltalmat stb.), tehát azokat az alkotásokat, amelyek mind a szellemi, mind a műszaki alkotások területén a korábbi alkotásokhoz képest nemcsak alliquid novumot, csupán némileg újat, hanem eredetit és teljesen újat hoztak létre. Ugyanakkor a Ptk. előirányozza azokat a műszaki téren megvalósított alkotásokat, amelyek korábbi megoldásokon alapulva, a korábbi megoldásokat továbbfejlesztették (újítás). A Ptk. továbbá előirányozza akár a nem teljesen új, azaz elemeiben már korábban ismert alkalmazható műszaki és szervezési tudást, tapasztalatot, amelyek azonban együttesen vagyoni értékkel bírnak (know-how).4
Általában szemlélve, a Ptk. és a szellemi alkotások jogát kísérő külön törvények (a szerzői jog és iparjogvédelem területén) az alkotói jogosultságok két típusát irányozzák elő: az alkotó személyéhez fűződő jogait (pl. alkotói névhasználat joga, alkotásbitorlás tilalma stb.) és vagyoni jogosultságait, azaz a szellemi alkotások felhasználásából eredő jövedelmet (alkotói, szerzői díj, szerződésen alapuló felhasználói átruházás esetén megfelelő térítés stb.).
A szellemi alkotások oltalma is e jogosultságtípusok mentén alakult ki. A Ptk. szerint5: "(1) Akinek szellemi alkotásához fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja." "(2) Külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elértvagyoni eredményben."
A Ptk. szabályozza a személyhez fűződő jogok megsértésének (általános) jogkövetkezményeit, melyek a különleges alkotói jogokra vonatkozó törvényi jogszabályok jogkövetkezményei mellett alkalmazhatóak.6 Mint bármely más személyhez fűződő jog megsértése esetén, úgy az alkotói jogok megsértése esetén is, a sértett a következő polgári jogi igényekkel léphet fel és követelheti: a) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) A sértett követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő további eltiltását a további jogsértéstől; c) A sértett továbbá követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozatával adjon elégtételt, vagy más módon, vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítson; d) A jogsértett követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről és költségén, a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától való megfosztását; e) Ajogsér-tett továbbá kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Sőt, mi több, a Ptk. rendelkezéseinek értelmében7, ha a kártérítés címén megítélendő összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. Hivatkozott Ptk. rendelkezés (3) bekezdése értelmében e szabályok irányadók akkor is, ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt.8 A magyar bírói gyakorlat értelmében, "a személyhez fűződő jogok tényét megállapító bírói ítélet közzététele önmagában általában nem alkalmas az érintett személyt ért nem vagyoni hátrány kiküszöbölésére. [Ptk. 84. paragrafus (1) bekezdés, 354. paragrafus, 355. paragrafus (4) bekezdés]."9
A szellemi alkotások jogát a magyar jogban számos külön törvény szabályozza. Ezek közül e tanulmányunk tárgyára való tekintettel a legjelentősebb az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogokról (korábbi, többé nem hatályos változata: 1969. évi III. tv. a szerzői jogokról)10, valamint az 1996. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, továbbá az 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról, a 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról (hatályos 2002. jan. 1-jétől), az 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról, az 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikus félvezető termékek topográfiájának oltalmáról, az 1995. évi XXXII. törvény a szabadalmi ügyvivőkről, 1978. évi törvényerejű rendelet az ipari minták oltalmáról, a 63/1998 (III. 31.) Korm. rendelet az újításokról.11 Kiemelhető még az 1990. évi LXXXVI. versenyjogi (tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló) törvény, melynek 11. paragrafusa szerint tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni és ilyen magatartásnak minősül, ha az árut - felhasználhatóságát, vagy más tulajdonságát, eredetét, származási helyét, a beszerzés forrását vagy módját illetően - megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el.12
Kérdés, hogy a szellemi alkotások területét szabályozó külön törvényhozás teljesen inkorporálható-e az új magyar Ptk.-ba, vagy csupán részben, mégpedig elsősorban a felhasználói szerződések körében. Az európai belső és közösségi kodifikációs, valamint jogösszehasonlítási tapasztalatra való tekintettel13 az utóbbi megoldás tűnik helyesebbnek, vagyis az, hogy csupán a már tipizált és kialakult, fejlődésmenetükben stabilizálódott szerződéseket kellene a Ptk.-ban kodifikálni. Egyébként a még változásnak, fejlődésnek kitett szerződéseket a különleges, esetünkben a találmányi törvény szabályozására kell bízni.
Megjegyzendő, hogy a szellemi alkotások joga a polgári jogi kódexen kívüli külön törvényekben (Sondergesetze - Urheberrechtsgesetz, Patentgesetz) szabályozott más országokban is, mint pl. a német és osztrák jogban.14
Az osztrák jogban mások találmányának, árujelzőinek vagy szerzői jogának felhasználását illetően a törvény15 elszámolási kötelezettséget ró a felhasználó terhére és a találmány, szerzői jog jogosultjának javá-ra.16 Amennyiben a találmány, szerzői jog felhasználója a munkaadó, akkor a munkaadó köteles időnként az alkotó munkavállalóval elszámolni a gazdasági értékesítést. A feltalálónak az osztrák találmányi törvény.17 és az OÁptk.18 értelmében jogában áll, hogy feltalálói minősítését és megállapítását igényelje. A feltalálói minősítés iránti igény a feltaláló személyi jogosultsága, nem forgalomképes, nem ruházható át, nem örökölhető. A feltalálói minősítés a szabadalmi lajstromba való bejegyzés útján valósul meg, mely a bejelentés nyilvánosságra hozatala, szabadalmi oklevél, szabadalom jóváhagyásáról szóló határozat és a szabadalom leírásán alapul.19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
