A polgári peres eljárásban a felek eljárási cselekményei általában nincsenek formához kötve. Ezt az általános elvet fejezi ki a Pp.-nek az a rendelkezése is, amely szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe [Pp. 3. § (2) bek.]. Vannak azonban olyan eljárási cselekmények, amelyek a per menete szempontjából meghatározó jelentőségűek. Ilyen például a keresetlevél, a viszontkereset, a fellebbezés, a perújítási kérelem, a felülvizsgálati kérelem előterjesztése. Az említett eljárási cselekményekre a törvény az általános szabályokhoz képest[1] szigorúbb alaki és tartalmi követelményeket ír elő[2], mert alapvetően határozzák meg az eljárás kereteit. Egyrészt kijelölik, hogy a bíróság döntésének mire kell kiterjednie, másrészt azt, mire terjedhet ki[3]. Olyan kérdésben, amely nem volt tárgya e kérelmeknek, a bíróság nem folytathat le eljárást és nem hozhat döntést. A másik oldalon viszont, az előterjesztett kérelmeket el kell bírálnia. Az igényérvényesítés szempontjából döntő jelentőségű ezért, hogy ezek a kérelmek megfeleljenek a Pp. által támasztott követelményeknek, és ezáltal tartalmuk világos és pontos legyen. Ennek hiánya a kérelem érdemi elbírálásának korlátját jelentheti [Pp. 95. § (2) bek.]. Különösen igaz ez azokban az eljárásokban, amelyekben a törvény kötelező jogi képviseletet ír elő [lásd Pp. 73/A. § (1) bekezdés a)-c) pont].
A felek azonban csak akkor tudnak megfelelni a törvény által támasztott elvárásoknak, ha azok egyértelmű rendelkezésekben jelennek meg. Ez az elvárás azonban nem minden esetben teljesül, mert egyes rendelkezésekhez kapcsolódóan vannak olyan értelmezési kérdések, amelyekre a bírói gyakorlat a mai napig nem adott egységes választ. Ebben a cikkben egy ilyen kérdést kívánunk körbejárni. Közelebbről azt: irányulhat-e a perorvoslati kérelem (e helyütt értve ezalatt a fellebbezést és a felülvizsgálati kérelmet) pusztán a támadott határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárt bíróság új(abb) határozat hozatalára utasítására?
A bírói gyakorlatban a fellebbezési kérelemmel kapcsolatos értelmezési kérdést a Pp. 235. § (1) bekezdés első mondatának szövegezése veti fel. Eszerint: a félnek a fellebbezésben meg kell jelölnie, hogy a támadott határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. "Ez a megfogalmazás azonban nem szabatos és mind az ítélkezésben, mind a jogi irodalomban ellentétes értelmezésekre adott lehetőséget."[4] Már az 1960-as években kibontakozó jogirodalmi vitában két álláspont alakult ki. Az egyik ragaszkodott a törvény szó szerinti értelmezéséhez, és úgy gondolta, hogy a pusztán hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezési kérelem nem felel meg a törvény előírásainak. Hiszen "a megváltoztatás mindig valamely meglévőnek egy másikkal való felváltását jelenti, míg a hatályon kívül helyezés olyan perjogi aktus, amely csupán eltörli a jelenlegit és az eredeti állapotot állítja helyre".[5] A másik szerint a "megváltoztatás" kifejezésen mindazt érteni kell, ami nem minősül helybenhagyásnak. Ezt képviselte Boros József[6], aki szerint az előbbi érvelés "nem lehet megnyugtató, és még a nyelvtani értelmezés kritikáját sem feltétlenül állja ki". Álláspontja szerint "a hatályon kívül helyezés nem más, mint a megtámadott határozatnak nem érdemi döntéssel való »megváltoztatása«." Rámutatott továbbá, hogy ebben az esetben a nyelvtani értelmezés eredményét a "logika és a rendszertani értelmezés" egyébként is félreteszi. Illogikus ugyanis a "semmilyen körülmények között nem teljesíthető fellebbezési kérelem megkövetelése a féltől".[7] Szerinte a Pp. 252. §-ában foglalt valamennyi esetkörben elképzelhető, hogy az ügy egyedi körülményei folytán a fél a fellebbezésben kizárólag a határozat hatályon kívül helyezését kérje. Ehhez az állásponthoz csatlakozott Bajory Pál[8] azzal, hogy elismerte: a törvény szövegezése kétségkívül kifogásolható. Hivatkozással Boros József cikkére kimutatta, hogy vannak esetek, amikor a fellebbezés nem is irányulhat másra, mint a határozat hatályon kívül helyezésére, így "pl. ha a fellebbező fél azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet hozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn [Pp. 252. § (1) bek.], vagy hogy a bíróságnak nem volt hatásköre a per elbírálására"[9]. Emellett rámutatott arra is, hogy bár a törvény a fellebbezési kérelemmel kapcsolatban nem írja elő a határozottságot, mint a kereseti kérelemnél [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont], a fellebbezési kérelem határozottságának a követelménye a törvény rendelkezéséből enélkül is
- 713/714 -
közvetlenül következik. A hatályos szabályok alapján ugyanígy "közvetlenül következik a törvény rendelkezéséből" a kérelem határozottságának a követelménye a felülvizsgálati kérelem esetén. Ugyanakkor a Pp. szóhasználata e körben sem egyértelmű, mert a törvény ez esetben is a "megváltoztatni" szövegezést használja [lásd Pp. 272. § (2) bek.][10].
Miután a határozott kérelem megjelölése a fellebbezésnek és a felülvizsgálati kérelemnek is szükségszerű eleme, mind a másodfokú bíróságnak, mind a felülvizsgálati bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a perorvoslati kérelem megfelel-e a Pp. követelményeinek, és a felet kétség esetén a határozott kérelem előterjesztésére fel kell hívnia.[11] Ha tehát a fél nem jelöli meg, hogy milyen tartalmú - érdemi - döntés meghozatalát kívánja a felülbírálati bíróságtól, vagyis hogy a támadott határozat megváltoztatását mennyiben kéri, hanem pusztán hatályon kívül helyezést és új(abb) határozat meghozatalát indítványozza, a bíróságok általában a perorvoslati kérelmet hiánypótlásra visszaadják, és felhívják, hogy a kérelmet a törvény előírásainak[12] megfelelően terjessze elő. Nem egységes viszont a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a hiánypótlás elmaradása vagy sikertelensége esetén milyen jogkövetkezményt alkalmaznak: az eredetileg benyújtott perorvoslati kérelmet hivatalból - érdemi vizsgálati nélkül - elutasítják, vagy azt hiányos tartalma szerint bírálják el[13]. Utóbbi esetben viszont a bíróságok a perorvoslati kérelem hiányos tartalmát jellemzően a fél által az eljárás korábbi szakaszában benyújtott beadványai (pl. keresetlevél, ellenkérelem, viszontkereset) tartalmából - lényegében hivatalból - "pótolják". Kétséges azonban e gyakorlat helyes volta, különösen arra figyelemmel, hogy a Pp. szabályozását az elmúlt két évtizedben áthatja az a tudatos jogalkotási szemlélet[14], miszerint "a bíróság feladata nem a felek saját érdekeinek érvényesítése a felek helyett". Ebből következően a bíróságnak nem lehet feladata, hogy a törvénynek meg nem felelő perorvoslati kérelem esetén kutassa: milyen kérelem felel meg a fél érdekeinek, és ennek eredményéhez mérten - a beadvány "tartalma szerint" - bírálja azt el.
Annak ellenére, hogy e cikk témájául szolgáló kérdés már az 1960-as években is jogirodalmi viták tárgya volt, az ott kifejtettek nem minden megállapítás tekintetében szolgálhatnak alapul a hatályos szabályozás értékeléséhez. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a Pp. egyes - e témával is érintett - rendelkezései az azóta jelentősen megváltozott társadalmi és alkotmányos környezet hatására szinte teljesen új tartalmat nyertek. Az alábbiakban ezért erre az összefüggésre is kiterjedően kívánjuk a témát körbejárni azzal a szándékkal, hogy a kifejtettek elősegítik majd a benyújtott perorvoslati kérelmek érdemi elbírálását. Elöljáróban a Pp. perorvoslati rendszerének rövid áttekintésével kívánjuk a téma rendszertani összefüggéseit bemutatni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
