Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény értelmezésével és alkalmazásával tud tisztelegni az Alaptörvény évfordulóján, amelynek egyszerre alkalmazója és legfőbb védelmezője. Az Alaptörvényt az Alkotmánybíróság dinamikus keretek között védi. Ennek egyik aspektusa az Alaptörvény elvont értelmezésének kizárólagos autenticitása, míg másik aspektusa az Alaptörvény objektív értékrendjének a mindenkori érvényre juttatása. Annak, hogy az Alaptörvény értékrendje ténylegesen érvényesülhessen, az Alkotmánybíróság a legfőbb intézményi garanciája.
Az Alaptörvény Magyarország jogrendjének az alapja, azt tehát mindenkinek önként követnie, továbbá minden állami szervnek alkalmaznia kell. Ráadásul - a 28. cikk értelmében - a bíróságoknak jogalkalmazásuk során a jogszabályok szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Így tehát azt mondhatjuk, hogy az Alaptörvény a jogalkotás, és a jogalkalmazás állandó és abszolút princípiuma, megkerülhetetlen szegletköve.
Az Alkotmánybíróság feladata, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás minden szintjén és fokán számon kérje és érvényesítse az Alaptörvény értékrendjét.
Az Alaptörvény ugyanis annyit ér, amennyi megvalósul belőle, amennyi elvont értékrendjéből át tud kerülni a társadalom tényleges értékrendjébe, mert az csak így lehet olyan élő keret, amely a Nemzeti Hitvallás szerint kifejezi a nemzet akaratát.
Alaptörvényünk tehát élő alkotmányt, élő alapjogokat, és élő jogrendet kívánt létrehozni. Nem csupán deklarálja az alapjogokat, alapvető értékeket, hanem megfelelő alkotmányos garanciákon keresztül biztosítja is azok érvényre juttatását.
A legfontosabb ilyen intézményi garancia maga az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény "hivatásos főkertésze", az Alaptörvény élő keretének védelmezője és formálója.
Az Alaptörvény attól élő keret, hogy a mércéjébe ütközés kételyét egyes "ultima ráció" esetekben az Alkotmánybíróság beavatkozása véglegesen és megfellebbezhetetlenül eloszlatja, és a vele ellentétes jogszabályt vagy bírói döntést végérvényesen kiiktatja a magyar jogrendszerből.
Az Alkotmánybíróságot az Alaptörvény megfelelő hatáskörökkel ruházta fel feladatai teljesítéséhez. Az Alaptörvény teremtette meg azt a lehetőséget az Alkotmánybíróság számára, hogy valamennyi hatalmi ág felett alkotmányos kontrollt gyakoroljon.
A törvényhozó hatalom feletti alkotmányos kontrollt biztosítják az előzetes és az utólagos absztrakt normakontroll hatásköröket megállapító szabályok.
Ezek a hatáskörök a klasszikus, már a korai európai alkotmánybíráskodásban megjelent hatáskörök, melyek keretében a jogalkotás termékei "in abstracto" kerülnek összemérésre az Alaptörvénnyel, ezért ilyen vizsgálat kezdeményezésére csak egy szűkebb indítványozói kör jogosult.
A törvényhozói hatalom feletti további alkotmányos kontroll az utólagos konkrét normakontroll, amelynek két korábban is ismert formáját - a bírói kezdeményezést és az egyedi normakontrollra irányuló alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény fenntartotta, növelve egyben ezek hatékonyságát.
A törvényhozó hatalom alkotmányos ellenőrzését azonban nemcsak a bírói eljárásban érintettek, hanem bárki kezdeményezheti, aki úgy érzi, hogy az alapvető jogait egy reá rendelkezést tartalmazó jogszabály közvetlenül, bírói döntés nélkül sérti. Ez a rendelkezés szélesebb utat nyit az egyéni alapjogsérelem alapján igényelhető normakontrollnak, követve az Alaptörvénynek azt a célkitűzését, amely az individuális alapjogvédelmet teljes körűvé kívánta tenni.
Ebbe az alapjogvédelmi koncepcióba illeszkedik bele az a rendelkezés is, amely az Alkotmánybíróság számára hatáskört biztosít a bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálatára, s ezáltal az államhatalom igazságszolgáltatási ágának az alkotmányossági kontrolljára. Mivel valamennyi közigazgatási aktusról végső fokon a közigazgatási bíróság dönt, a bírói hatalmi ág alkotmányos kontrollja egyben magában foglalja a teljes közigazgatás alkotmányos felügyeletét is. Az Alkotmánybíróság alkotmányos kontrolljának a teljes bírói hatalomra történő kiterjesztése történelmi lépésnek nevezhető a magyar alkotmányosság történetében, hiszen a rendszerváltás Alkotmánya ezt nem tette lehetővé.
Fontos lépés volt továbbá az alkotmányos jogvédelem súlypontjának az individuális jogvédelemre történt áthelyezése is, mely az alapjogvédelem eszköztárát sokkal közelebb hozta a jogsérelmet szenvedőkhöz, növelve emellett az alkotmánybíráskodás hatékonyságát is. Ez utóbbit bizonyítja, hogy az alkotmányjogi panaszok elbírálási határideje az Alaptörvény hatálybalépését követően lényegesen lerövidült.
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelme körében 2012. január 1-je óta fontos döntéseket hozott.
- 85/86 -
Az Alaptörvény negyedik módosításával lehetségessé, de egyben szükségessé is vált, hogy az Alkotmánybíróság a korábbi alkotmánybírósági határozatok automatikus hivatkozása helyett sokkal nagyobb figyelmet fordítson a határozatok érdemi indokolására, dogmatikai kidolgozására.
Az Alkotmánybíróság világosan meghatározta viszonyulását a korábbi Alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági határozatokhoz: e határozatok felhasználására indokolt esetben és meghatározott feltételek teljesülése esetén továbbra is lehetősége van, ez azonban nem jelent számára precedens kötöttséget.
Az Alaptörvény hatálybalépését követő alkotmánybírósági judikatúra egyaránt helyezett súlyt a kiemelt alapjogok védelmi szintjének a fenntartására, illetve erősítésére, valamint az Alaptörvény által bevezetett új alkotmányos rendelkezések megfelelő értelmezésére. A véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, az egészséges környezethez való jog, a diszkrimináció tilalma, a népszavazáshoz való jog tartalma vagy a közérdekű adatok védelme körében alapvető jelentőségű határozatok születtek. Komoly társadalmi jelentősége van az Alkotmánybíróság devizahitelekkel összefüggésben hozott határozatainak is, amelyek nagyban hozzásegítettek a devizában eladósodottak kikerüléséhez az adósságcsapdából.
Az említett nagy jelentőségű alapjogvédelmi határozatok mellett az Alkotmánybíróság határozatai élő értelmezési keretté, élő hivatkozási alappá tették a Nemzeti Hitvallást és a történeti alkotmány vívmányait is. Az Alkotmánybíróság elnökei - Paczolay Péter és Lenkovics Barnabás - meghatározó szerepet játszottak az Alaptörvény élő alapjogi keretét ily módon kibontó alkotmánybírói munkában.
Az ünnepi alkalom adta számvetéshez tartozó kérdés az is, hogy mennyiben beszélhetünk ma Magyarországon az Alaptörvény hegemóniájáról, illetve egyáltalán egy Európai Uniós tagállamban mennyiben érvényesül az alkotmány hegemóniája?
A nemzetközi jog természetes korlátja az alkotmány belső hegemóniájának, ezt a korlátot ugyanis az állam a külső szuverenitásának gyakorlása során maga állítja fel önmagának.
Más a helyzet az európai joggal, amely minden tagállami aktus nélkül a belső jog részévé válik, ugyanakkor az európai jog elsőbbséget élvez a tagállami joggal szemben. Ezt az elsőbbségi elvet a közös piac fejlődésének kezdeti szakaszában az Európai Bíróság gyakorlata azért alakította ki, hogy megvédje az embrionális állapotban lévő közösségi jogot az erős tagállami jogokkal szemben. A közösségi jognak e kezdeti fejlődési szakaszára datálódik az elsőbbségi elvnek azon abszolút értelmezése is, hogy az európai jognak a tagállami alkotmányok szabályaival szemben is elsőbbsége van.
Az európai jog elsőbbségének és a tagállami jogoktól való autonómiájának az Achilles-sarka az a szuverenitási deficit, hogy az Európai Unió nem állam, a tagjai azonban államok, ugyanakkor mind az Uniónak, mind a tagállamainak önálló jogrendszere van. Az Unió állami szuverenitás hiányában csak úgy tudja fenntartani a saját jogrendszerét, ha azt abszolút módon leválasztja a tagállamok valódi szuverenitáson alapuló jogrendszereitől.
Az Európai Bíróság három éve éppen az előbbiekkel összefüggésben tiltotta meg az Uniónak az Európai Emberi jogi Egyezményhez való csatlakozást. A Bíróság hivatkozott tanácsadó véleménye szerint ugyanis az uniós jog nem kerülhet kettős bírói kontroll alá, amely alatt egyébként a tagállamok maguk is állnak.
Az elsőbbség abszolút értelmezése azt jelenti, hogy még a tagállami alkotmányok legfontosabb rendelkezéseinek is meg kell hajolniuk az Európai Unió jogának rendelkezéseivel szemben. Ez a felfogás pl. oda vezethet, hogy a genetikailag módosított növényekről szóló esetleges megengedő uniós jogi szabályozás magyarországi végrehajtása sem vethető a magyar Alaptörvénynek az ezt kifejezetten tiltó szabálya miatti alkotmányos kontrollja alá.
A szupremácia ezen abszolút doktrínájától az Európai Bíróság a Lisszaboni szerződéssel módosított Alapszerződés 4. cikk (2) bekezdésébe bekerült ama rendelkezés fényében sem látszik elmozdulni, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Az, hogy az Alapszerződésbe nemzeti szuverenitás helyett nemzeti identitás került, egyesek szerint az uniós integráció igen magas fokát tükrözi. Természetesen ez is egy lehetséges értelmezés.
Az Unióra történt hatáskör átruházást azonban aligha lehet úgy értelmezni, hogy az kiterjedhetne egy tagállam szuverenitásának alapjaira, nemzeti, állami létének magjára, és ennek fényében napjainkban elengedhetetlenül szükségessé válik az uniós jog elsőbbsége abszolút értelmezési doktrínájának finomítása.
Ez az Európai Bíróságra és a tagállami alkotmánybíróságokra egyaránt fontos feladatokat ró, az európai alkotmányosság ugyanis egy kompozit, együttműködő alkotmányosság, és így a feladatok is közösek, azok csak a bírói fórumok párbeszédével, és nem az "utolsó szó" elvének érvényesítésével oldhatók meg. A német alkotmánybíróság elnöke által "Verfassungsgerichtsverbund"-nak nevezett út tehát megkerülhetetlen. Ezen az úton a tagállami alkotmánybíróságokra az a szerep hárul, hogy a nemzeti szuverenitás magjának az adott állam alkotmányából levezethető pontos tartalmát kiolvasszák, amely az Alapszerződés 4. cikk (2) bekezdése alapján nem válik, nem válhat az integráció részévé.
A nemzeti alkotmánybíróságoknak a migrációs helyzet bonyolódásával előbb vagy utóbb minden bizonnyal állást kell foglalniuk abban az alapvető kérdésben is, hogy az Európai Unióra történt hatáskör-transzfer kiterjedhet-e a tagállam lakossága összetételének megváltoztatására, vagy az a tagállamoknak a nemzeti identitáshoz tartozó olyan "integráció-álló"
- 86/87 -
hatásköre, amely az európai integráció jelenlegi szakaszában fogalmilag átruházhatatlan.
Összegezve tehát: az Alkotmánybíróság legfontosabb intézményi garanciája, de nem egyedüli védője az Alaptörvénynek. Az alkotmánybíróságokat érő kritikák két fő érve az alkotmánybírói fórumok hiányos demokratikus legitimációja és az alkotmánybírák politikai befolyásolhatóságának kérdése. Mindkét gondolatmenet kiindulópontja az, hogy az alkotmánybírák hagyományos politikai eszközökkel nem ellenőrizhetők, ugyanakkor különböznek a klasszikus igazságszolgáltatást végző bírói fórumoktól is.
E különbség legfőbb eleme az, hogy az alkotmánybírósági döntések láthatóan és nyilvánvalóan magukon hordozzák a kollektív bírói fórumok jogi ítéleteiben immanensen benne rejlő többeredményűség lehetőségét, azok objektív relativizmusát. (Ez a jelenség a jog immanens bizonytalanságából vezethető le, amelynek fő összetevői a szabály nyelvi megjelenése, és az ebből fakadó többértelműség vagy fogalmi bizonytalanság jelensége, továbbá a társadalmi viszonyok változásainak a szabály értelmére gyakorolt hatásai. Nem tartoznak ebbe a körbe a bírói szubjektummal összefüggő akcidenciák, melyek e kontextusban a szubjektív relativizmus körébe sorolhatók.)
Ezt testesíti meg a különvélemény. A különvélemény a többségi határozat indokolásával szemben olyan fokozott értékbeli követelményeket állít fel, amelyekkel a rendes bíróságoknak nem kell szembenézniük. A különvélemény intézménye léténél fogva lerontva a többségi határozat indokait, de a többségi határozat meggyőző erejével szemben olyan különleges minőségi követelményt állít fel, amelynek ki kell állnia az eltérő vélemények próbáját, és azokkal együtt, de azok ellenére is magában való értéket kell képviselnie.
Ez a speciális kihívás nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi az Alkotmánybíróság számára a legmagasabb színvonalú jogi teljesítményt annak érdekében, hogy az Alaptörvény és annak értékrendje a társadalom egésze számára a hétköznapok természetes részévé, azaz mindennapi kenyerünkké váljék. ■
- 87 -
Lábjegyzetek:
[1] A szerző az Alkotmánybíróság elnökhelyettese.
[2] Az Alaptörvény kihirdetésének ötödik évfordulója alkalmából az Országházban 2016. április 25-én rendezett emlékülésen elhangzott beszéd szerkesztett változata.
Visszaugrás
