Az időbeli hatály mind Magyarország, mind Németország Büntető Törvénykönyvének alkalmazása során az egyik legnagyobb problémát veti fel, amely sok esetben okoz komoly fejtörést a jogalkalmazónak. A két ország büntetőjogának időbeli hatályra vonatkozó szabályozásának lényege azonos: a terheltre legkedvezőbb helyzet feltárása, ami az elkövető előnyben részesítését jelenti és amit a jogállamiság részének, az arányos igazságosság megjelenésének, szinte alkotmányos szabálynak tartanak és csupán a részletszabályokban vannak eltérések. Mind hazánk, mind Németország büntető szabályozásában kezdetektől fogva ismert a kerettényállások problematikája, és a jogalkalmazás mindkét országban szembesül a kerettényállások és az időbeli hatály egymáshoz való viszonyának kérdésével.
Mialatt Németországnak 1872. óta egyetlen büntető törvénykönyve van, Magyarországon az 1880. szeptember 1-jén hatályba lépett 1878. évi V. törvénycikkel (Csemegi-kódex) kezdődően az 1950. évi II., az 1961. évi V. és az 1978. évi IV. törvények után jelenleg a 2013. július 1-én hatályba lépett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatályos. A törvények nagy száma már önmagában sejteti az időbeli hatály kérdésének fontosságát, nem is szólva arról, hogy ezeket is számtalan esetben módosították.
A német birodalmi Btk. törvényességre vonatkozó alapelvét a Csemegi-kódex annak rögzítésével tartalmazta az 1. §-ában, hogy "bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánit. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra, elkövetése előtt, a törvény megállapitott", míg az időbeli hatályra vonatkozó német rendelkezésnek megfelelő előírást a 2. §-ban adta meg: "ha a cselekmény elkövetésétől, az itélethozásig terjedő időközben, egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba: ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó".
Ez alapján hamar kialakult az a nézet, hogy "ha az új törvény szigorúbb, mint az, a melyet felváltott, a szabály ugyanaz, mint a magánjogban, t. i. visszaható ereje a törvény életbeléptetése előtt elkövetett cselekményekre nincs. De ha az új büntető-törvény enyhébb mint a régi, az újnak igenis van visszaható ereje, s a régi szigorúbb törvény uralma alatt elkövetett, de az enyhébb törvény uralma alatt elitélés alá kerülő cselekményekre is az új törvény alkalmazandó. Indoka ezen eltérésnek az, hogy az állam törvényhozása az enyhébb törvény hozásával feleslegesnek itélte a régibb szigort. ... Hogy mit értünk súlyosabb, enyhébb, illetőleg legenyhébb törvény vagy gyakorlat alatt, arra nézve számba kell vennünk minden irányadó büntetőjogi szempontot."[1]
Egy másik ezzel kapcsolatos álláspont szerint "ha valamely deliktum több cselekvésből áll, és az egyes cselekvések idejében különböző büntető törvények voltak hatályban, nem az enyhébb törvény, hanem az alkalm. mely a bevégzést magában foglaló cselekvés idejében hatályban volt."[2]
A törvényesség alapelve a későbbiekben is ismert volt, míg a 2012. évi C. törvény kifejezetten meg is jelöli törvényesség elveként és rögzíti: "1. § (1) Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet . törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. (2) Bűncselekmény elkövetése miatt nem lehet olyan büntetést kiszabni vagy intézkedést alkalmazni, amelyről törvény az elkövetés - vagy a 2. § (2) bekezdés alkalmazása esetén az elbírálás - idején nem rendelkezett." Ez az anyagi jogi legalitás elismerése,
- 470/471 -
amely a jogállamiság formai követelményét, a jogbiztonságot testesíti meg.[3] Annak hazánkban is alkotmányos rangja van, mert a nullum crimen és nulla poena sine lege alapelveket az Alaptörvényünk XXVIII. cikkének (4) bekezdése annak előírásával tartalmazza, hogy "senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy . más állam joga szerint nem volt bűncselekmény".[4]
A szabályozás megfelel továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. cikkelyének is.[5]
Az időbeli hatályt a Csemegi-kódex utáni törvényekben hasonlóan szabályozták, és a belőle fakadó problematikára a jogalkalmazás mindig is kiemelt súlyt helyezett.[6] A jelenlegi törvény 2. § (1) bekezdése az elkövetéskor hatályos törvény alapján történő elbírálást írja elő főszabályként, ami alól kivételként a (2) bekezdés az új büntetőtörvény alkalmazását kívánja meg arra az esetre, ha az alapján a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, míg a (3) bekezdés a nemzetközi joghoz kapcsolódóan tartalmaz további kivételt.
A bűncselekmény elkövetése után nem bármely jogszabályi változásnak, hanem kizárólag a büntetőtörvény olyan megváltozásának lehet jelentőséget tulajdonítani, amely a terheltre kedvezőbb elbírálást biztosítva a törvény visszaható hatályú alkalmazását írja elő.[7]
A kerettényállás általánosan elfogadott, néha bírósági határozatokban is hivatkozott[8] fogalma:[9] "a büntetőjogi szabály részét képező diszpozíció egyik lehetséges formája. Az életviszonyok gyors változását nehezen követő merev büntetőjogi szabályok elkerülése érdekében a kerettényállás nem rögzíti pontosan a tiltott magatartásokat, hanem a büntetőjogi felelősség körülírásával, a más jogágbeli jogsértésre utalással teszi lehetővé a megváltozott körülményekre történő alkalmazását. A kerettényállásokat más jogághoz tartozó külön normák töltik meg tartalommal. Három fő csoportja ismert a bűncselekményeknek, amelyek kodifikálása során a kerettényállást alkalmazzák: a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, a közlekedési bűncselekmények és bizonyos gazdasági bűncselekmények."[10] E sajátosságok mellett azonban a kerettényállásokra is vonatkoznak azok az általános alapelvek, amelyek a büntetőjogi felelősség működését szabályozzák[11] és a jogirodalom ugyanezt az elvet vallotta már a Csemegi-kódex alapján is: "Az adócsalásra vonatkozó jogszabályok időhatálya tekintetében a Btk. 2. §-ának figyelembevételével az általános szabályok irányadók", amivel összefüggésben felhívta a figyelmet az enyhébb törvény alkalmazására.[12]
A gazdasági bűncselekmények mellett a közlekedési büntetőjogban is széles körben elfogadottak a keretes szerkesztésű diszpozíciók. Ezáltal elkerülhető a büntetőjogi szabályok gyakori módosítása, egyidejűleg lehetőség nyílik a büntetőnorma rövid megfogalmazására. A stabilitás követelményeinek a közlekedési helyzeteket szabályozó büntetőrendelkezések megfelelnek, de kifejezésre jut a büntetőjognak az a szándéka is, hogy a keretbe lépő norma által szabályozott életviszonyokat a védelmi tárgyának tekinti, és azokhoz sajátos szituációs ismérvek - elkövetési mód, hely, idő - is kapcsolódhatnak. Keretdiszpozíció esetén a vizsgálat csak a keretet adó büntetőtörvény és az azt tartalommal kitöltő jogszabály egységes értelmezésével valósulhat meg, vagyis elengedhetetlen a megszegettnek tekintett közlekedési szabály büntetőjogi szempontú elemzése.[13]
A gazdasági büntetőjogot a büntető törvénykönyvben, vagy a mellette létező külön jogszabályokban szabályozzák, de e két szabályozási forma egymás mellett is létezhet. A törvényalkotások általában a két módszer kombinációját alkalmazzák. Hazánkban is így volt ez az 1961. évi V. törvény megjelenéséig[14], de ettől kezdve a gazdasági büntetőjog valamennyi rendelkezését - szemben például a német szabályozással[15] - a büntetőkódex tartalmazza. A külön törvények jobban képesek követni a változó gazdaságpolitikai igényeket és a kötelesség megszegéséhez azonnal hozzáfűzik a büntetőjogi szankciót. A nullum crimen sine lege alapelv szempontjából ennek az a jelentősége, hogy a
- 471/472 -
diszpozíció és a szankció egyetlen jogszabályban található.
Az 1950-ig terjedő periódusban a kerettényállásokhoz kapcsolódóan felvetett egyik kérdés az időbeli hatály problematikája volt, aminek gyökere abban rejlett, hogy a büntetőjogi keretet kitöltő szabályt a büntetőjog részének kell-e tekinteni, a megváltozása esetén melyik törvényt kell alkalmazni és mi a határozott időre hatályos törvényekhez kapcsolódóan a büntetőjog alkalmazásának időbeli korlátja. A jogirodalom a gazdaságigazgatási szabályt a büntetőjogi norma részének fogta fel, a változásukat figyelembe vette az időbeli hatály vizsgálata során és többször kritika tárgyává tette a jogalkalmazás ezzel ellentétes álláspontját, felvetve, hogy "de mi legyen a döntés abban az esetben, amelynél az elkövetéskor a forgalmat korlátozó rendelkezés érvényben volt, a cselekmény elbírálása idején azonban már hatályon kívül volt helyezve és tehát a tilalom megszűnt. A Curiának álláspontja az, hogy ilyenkor a cselekmény büntetendő. Curia: miután vádlott akkor követte el a bűncselekményt, mikor még a tejszínhab gyártása és forgalmazása tiltva volt, ... bűncselekmény jelenségei látszanak ellene fennforogni a forgalomkorlátozás az elkövetés idejében (1920. évi február havában) fennállott; azt az 1921. évi jún. 7-én kelt rendelet szüntette meg; a Curia ítélete 1922. január 25-én kelt. Részemről nem osztom a Curia nézetét, mert a tilalom, azaz a forgalomkorlátozás megszüntetésével a jogszabály elvonja a védelmet az illető jogtárgytól, mikor is tulajdonképpen büntetőjogszabály változásról van szó s így a büntetendőséget kizáró szabály alkalmazandó".[16] Kifejtette azt is, hogy "ha a rendeletben foglalt tilalom a cselekmény elbírálásának idejében nem áll fenn, a cselekmény a Btk. 2. §-ára hivatkozással nem lesz büntethető; a Curia álláspontja ellenkező, de nem megygyőző, mert a két ütköző törvény teljes tartalmában vetendő össze, már pedig ha a tilalom megszűnte után kerül sor az ítélethozatalra, oly törvény van érvényben, mely tartalmánál fogva nem rendel büntetni, tehát enyhébb, mint az elkövetéskor büntetni rendelő törvény".[17]
A jogalkalmazás ezzel szembeni álláspontja szerint ugyanis "annak megítélésénél, hogy a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából, melyik az enyhébb törvény, a bűncselekménnyel egybekapcsolt összes körülményeket figyelembe kell venni".[18] "Viszont: ha a cselekmény elkövetésekor érvényben volt jogszabály bizonyos időre, vagy állapotra volt korlátozva, nem szolgálhat a Btk. 2. §-ának alkalmazása alapjául az a körülmény, hogy az ítélet hozatalakor a megváltozott idő lejárt, illetve az állapot megszűnt".[19] "Az a körülmény, hogy a minisztérium valamely közszükségleti cikkre nézve a kivitel tilalmát megszüntette, az illető közszükségleti cikk korábban a kiviteli tilalom fennállása alatt történt kicsempészésének büntetőjogi értékelését nem módosítja és így a Btk. 2. §-a nem alkalmazható."[20]
Így a bírói gyakorlat a jogirodalmival ellentétes álláspontot vallotta és a cselekmény elkövetésének időpontjára nézve vizsgálta a keretkitöltő szabályokban meghatározott kötelezettségeket. Ha a cselekmény elbírálásának idejére a keretet kitöltő szabályok változtak is, azt az időbeli hatály vizsgálatánál nem vették figyelembe. A keretkitöltő szabályt tehát nem tekintették a büntetőjogi norma részének.
Az ezen ellentétes nézetek vitájában meghozott 1950. évi II. törvény miniszteri indokolása szerint "ha t. i. nincs szó a büntetőjogi védelem megvonásáról vagy enyhítéséről, az újabb törvény nem hat vissza a hatálybalépése előtt elkövetett bűncselekményre. Ha tehát pl. a legmagasabb hatósági árat megállapító jogszabály a bűncselekmény elkövetése után megváltozik és magasabb maximális árt szab meg: még sem lesz büntetlen annak a cselekménye, aki az elkövetés idején hatályban volt maximális árt túllépte, . Ebben az esetben ugyanis az állam nem vonta meg a büntetőjogi védelmet az árszínvonal fenntartásához fűződő érdektől, hanem csupán az ármegállapító rendelkezésekben történt változás. Hasonlóképpen nincs szó későbbi enyhébb jogszabályról olyan esetben sem, amikor valamely büntetőjogi rendelkezés kifejezetten meghatározott alkalomra vagy ami ennél gyakoribb, meghatározott időre szól. . Ebben az esetben ugyanis nem a büntetőjogi szabályokban állott be változás, hanem csupán az az idő járt le, amelyre a korábbi büntetőjogi rendelkezés hatálya szólt."
A második világháború után a termelési módban gyökeres változás következett be, amelyet azonban teljes egészében nem követtek nyomon jogszabályváltozással. Az így keletke-
- 472/473 -
zett hiányt a bírói gyakorlat igyekezett pótolni azzal, hogy az elavultnak tekintett jogszabályokat a rendeletalkotó eredeti elképzeléseivel, illetve a jogszabályok szövegével, értelmével szemben értelmezték. Különösen jellemző volt ez a közellátási bűncselekmények területén, ahol gyakran csak keretjogszabály állt rendelkezésre.[21] Ha a gazdaságigazgatás nem adott ki olyan jogszabályt, amely tiltó rendelkezést tartalmazott, tehát kitöltötte volna a büntetőjogi keretet, a jogalkalmazás a szocialista erkölcs tilalmára hivatkozva büntetett.[22] Az 1950-es évek közepétől egyre csökkent azoknak a jogszabályoknak a száma, amelyek termelési kötelezettséget állapítottak meg és annak megsértéséhez büntetőjogi következményeket fűztek. Úgy tekintették, hogy az elkövetési magatartás valamennyi alakzatánál a jogszabályon alapuló kötelességekre, vagy jogszabály rendelésére való utalás azt jelenti, hogy keretjogszabályról van szó és a jogirodalom egyre inkább megfogalmazta azt az igényt, hogy a keretet kitöltő igazgatási szabálynak kifejezetten utalnia kell a büntetőjogszabályra, mert egyébként az igazgatási szabályban foglalt kötelezettség megszegése nem bűncselekmény. 1956 novembere előtt a mezőgazdaságban jogszabályok írták elő, hogy bizonyos terményekkel a területből milyen részt kell bevetni. "A termelési kötelezettség jogosságának felülbírálására bíróság csak annyiban jogosult, hogy az ilyen termelési kötelezettséget megállapító helyi hatósági (tanácsi) rendelkezés megmaradt-e a törvényi, vagy jogszabályi rendelkezés keretei között. Ez a vizsgálat ... sem érinti természetesen a vonatkozó hatósági rendelkezés érvényességét ., de . a rendelkezés törvénysértő részére alapított vád alapján bűncselekményt megállapítani nem lehet."[23] A bírói gyakorlat ezt ilyen általános érvénnyel nem mondta ki, de néha vizsgálta, hogy a keretet kitöltő szabály kifejezetten hivatkozott-e a büntetőjogszabályra. Ugyanakkor még az 1950-es évek közepén is találkozhatunk a keretszabályokhoz kapcsolódóan az időbeli hatály alkalmazhatóságát elvető - a háború előtt a Magyar Királyi Curia által vallott nézetnek megfelelő - döntéssel.[24] Az 1956 utáni bírói gyakorlat azonban már vizsgálta azt is, hogy az igazgatási normát milyen célból alkották: ha más cél elérése érdekében hozták, mint amit a büntetőjog az adott kerettényállással védeni kívánt, akkor az igazgatási normát nem tekintették a keretet kitöltő jogszabálynak.[25]
Az 1961. évi Btk. 3. §-ához kiadott indokolás már kifejezetten foglalkozott a problematikával: "Ezen a helyen felmerül az a kérdés, hogy miként kell elbírálni az ún. keretszabályokat betöltő rendelkezések változását. A jogtudomány egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy ezek a rendelkezések osztoznak a nem büntető jogszabályok sorsában, azaz rájuk is vonatkoznak a következő irányelvek: Ha a büntető jogszabály által védett tárgy jogi minőségében következik be változás, ezzel a büntető rendelkezés nem tekinthető megváltozottnak, tehát azt a rendelkezést kell alkalmazni, amely az elkövetés idején hatályban volt. Ha ellenben az eddig védett tárgy többé nem részesül jogi védelemben, ezzel a büntető rendelkezés is megváltozottnak tekintendő." Ha valamely büntetőjogi rendelkezés kifejezetten meghatározott alkalomra vagy időre szól, akkor nem beszélhetünk "későbbi enyhébb" jogszabályról: ebben az esetben ugyanis nem a büntetőjogi szabályokban állott be változás, hanem csupán az az idő járt le, amelyre a korábbi büntetőjogi rendelkezés hatálya szólt.[26]
E törvényt követően az elmélet is elfogadta a gyakorlatnak azt az álláspontját, hogy az időbeli hatály szempontjából a keretet kitöltő igazgatási norma nem képezi a büntetőjogszabály részét.[27]
Az 1978. évi IV. törvény miniszteri indokolása szerint "a Javaslat Különös Részének egyes tényállásai ún. keretrendelkezések ... A keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok nem büntető jogszabályok, ezért ezek változására a 2. § általában nem vonatkozik. Kivételesen azonban ez a változás is figyelembe vehető, ha általa a büntetőjogi védelem megszűnik." Rögtön a törvény hatályba lépése után megjelent munkák is elfogadták ezt az álláspontot,[28] de mintegy 10 évvel később a joggyakorlatban nagyfokú bizonytalanság keletkezett.
Mind az 1980-as évek közepén[29], mind az azt követően[30] megjelent jogirodalom és a jogalkalmazók számára kiadott munkák is osztották a visszaható hatályhoz kapcsolódóan az addigra
- 473/474 -
kialakult álláspontot. Ennek ellenére a jogalkalmazás dilemmáit mutatta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1980-as és 1990-es évek fordulóján egymással ellentétes álláspontokat tartalmazó határozatokat hozott.
Az egyik ügyben a vádlottakat devizagazdálkodás megsértésének vétségében mondták ki bűnösnek, mert a társasutazáshoz kiváltott valutát nem a pénzügyminiszter rendeletében megengedett célra, hanem áruvásárlásra használták fel. A Legfelsőbb Bíróság szerint a cselekményük elbírálására a tiltást kimondó devizarendelkezés hatályon kívül helyezése után került sor, így az eljáró bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ennek a jogszabályi változásnak nincs-e visszaható ereje. A büntetőtörvényi tényállás keretrendelkezés, amely a tervszerű devizagazdálkodásról szóló jogszabályban meghatározott valamely kötelezettség vagy tilalom megszegésére utal, tehát a Btk.-n kívüli jogszabályok töltik ki tartalommal. Ezeknek a jogszabályoknak a keretkitöltő rendelkezései azonban a keretrendelkezéssel meghatározott törvényi tényállás egyes elemeit konkretizálják, s ezért e vonatkozásban - a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából - büntető jogszabálynak tekintendők. Így arra jutott, hogy a terheltek cselekménye 1988. január 1. után már nem bűncselekmény.[31]
Egy másik ügyben azt állapította meg, hogy azokban az esetekben, amikor a büntetőtörvény keretrendelkezésként írja körül a bűncselekményt, az ennek kereteit kitöltő igazgatási jogszabályok alkalmazása szempontjából mindenkor a cselekmény elkövetése idején hatályos jogszabályok rendelkezései az irányadók, és nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény elkövetése és az ügy elbírálása közötti időben újabb jogszabály lépett életbe. Utalt egy mintegy 40 évvel korábban meghozott döntésre is.[32] Ennek jogszabályi alapja, hogy a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabály tekintetében a visszamenő hatály kérdése fel sem merülhet, a Btk. 2. §-a pedig kizárólag a büntetőtörvény tekintetében teszi lehetővé visszamenőleges hatállyal az elbírálás idején hatályban levő büntetőtörvény alkalmazását. A bíróságnak mindig a cselekmény elkövetésének időpontjában hatályban levő devizaigazgatási jogszabály alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény tényállási elemei megvalósultak-e. Ha a cselekmény elkövetése és elbírálása közötti időben olyan új igazgatási jogszabály lép hatályba, amely szerint a magatartás már nem tiltott, illetőleg a cselekmény nincs előzetes devizahatósági engedélyhez kötve: nem lehet helye a Btk. 2. §-ára hivatkozással bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezés meghozatalának.[33]
A Legfelsőbb Bíróság ezen ellentmondások kiküszöbölése céljából a kötelezően alkalmazandó 1/1999. Büntető jogegységi határozatban (1999. 02. 15.) rögzítette, hogy "ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg". Kifejtette, hogy a kerettényállás egyes elemeit kitöltő igazgatási norma változása kizárólag akkor alapozhatja meg az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény visszaható hatályú alkalmazását, ha az addigi büntetőjogi védelem megszűnt. Utalt arra is, hogy a határozott időtartamra alkotott keretkitöltő jogszabályoknál a "későbbi" eltérő jogszabály hatálybalépése fogalmilag sem merül fel. Az ilyen jogszabályok tartalmi eleme, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak nem akadálya az, ha a keretkitöltő jogszabály az elbírálást megelőzően hatályát veszti. Ezért abban az esetben, ha a jogszabály kerettényállását határozott időre szólóan kitöltő kötelezettség vagy tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn, a Btk. 2. §-a szerinti visszaható hatály kérdése fel sem merülhet.
A Legfelsőbb Bíróság az alapproblémával a devizajogszabályok keretdiszpozícióba lépése kapcsán foglalkozott. Határozatának lényege azonban valamennyi, keretdiszpozícióként megfogalmazott büntetőtényállás esetén ugyanaz, ami miatt a BJE meghozatalát például a közlekedési büntetőjogban - a KRESZ későbbi jelentős módosulásai miatt - kifejezetten üdvözölték.[34]
- 474/475 -
A 2012. évi C. törvény miniszteri indokolása megelégedett az 1/1999. BJE rendelkező részének ismertetésével, amely a kommentárok szerint jelenleg is változatlanul irányadó[35].
A mára egyértelműen kialakult álláspont szerint a kerettényállások alkalmazása nem sérti a jogbiztonság követelményét. Az Alkotmánybíróság is rámutatott, hogy a jogállamiság a köztársaság alapértéke, de a jogbiztonság elve mindemellett tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli, s ezek a jogbiztonság követelményével ütközhetnek.[36] Ugyanakkor "a jogbiztonság . az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatóak legyenek. A kiszámíthatóság és előreláthatóság elvéből a büntetőjogban közvetlenül is levezethető a visszamenőleges hatály tilalma, de különösen az ex post facto jogi rendezés, valamint az analógia alkalmazási tilalma."[37]
"Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről. Vigyázni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét nem túl szélesen jelöli-e ki és elég határozott-e".[38]
Ezek az alkotmányossági indokok néha a büntetőbíróságok határozataiban is megtalálhatók[39], rögzítve például azt, hogy a nullum crimen sine lege elvéből következően ha jogszabály meghatározza egy adott fogalom tartalmát, akkor a jogszabályi meghatározottság irányadó, és annak köre nem tágítható, ez ugyanis nyilvánvalóan a terheltek terhére eső kiterjesztő értelmezést jelentene"[40].
Az 1978. évi IV. törvény 225. §-ában büntetni rendelt hivatali visszaélés tényállása nem kerettényállás, és a mögöttes szabályok változását csak abból a szempontból kell figyelembe venni, hogy valamely nevesített kötelezettség megszegése az elkövetés időpontjában alkalmas-e a tényállásszerűség megállapítására és sértheti-e a büntetőjogi védelem tárgyát. A vízumkötelezettséget megszüntető jogszabályváltozás után a terhelt által elkövetett bűntett már nem lenne tényállásszerű. A cselekményét azonban az 1998. június 16-án hatályos, a hivatali kötelezettségének szabályait megállapító normák szerint kell elbírálni. A Btk. 225. §-ában tilalmazott magatartás büntetni rendeltsége nem változott. A hivatalos személy vízumkötelezettséggel kapcsolatos kötelezettségei az elkövetés és az elbírálás idejében egyaránt hatályban voltak, amin nem változtat az, hogy a vízumkényszer egy bizonyos országot érintően időközben megszűnt.[41]
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét azért állapította meg, mert az általa vezetett személygépkocsiban utasként helyet foglaló személy biztonsági öve nem volt bekapcsolva és a balesetben megsérült. A Legfelsőbb Bíróság rögzítette: a közúti baleset okozásának vétsége kerettényállás, amelynek elkövetési magatartása a közúti közlekedés szabályainak a megszegése. E közlekedési szabályokat elsősorban a KRESZ, ezen felül egyéb igazgatási jogszabályok határozzák meg. A bűncselekmény kizárólag az ezekben meghatározott normák megsértésével követhető el. Az elkövetéskor hatályos KRESZ szerint a biztonsági övvel felszerelt ülésen utazó személy csak becsatolt biztonsági övvel utazhatott. A 2007. április 1-től módosított KRESZ már nem írja elő a járművezető számára sem a biztonsági öv becsatolásának megkövetelését, sem annak ellenőrzését. Ezzel " . a jogerős határozat meghozatalát megelőzően olyan mérvű változás következett be, amely a járművezető kötelezettségének megszüntetésével az eddigi bün-
- 475/476 -
tetőjogi védelmet megszüntette. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatalakor . terhelt terhére a . sértett . sérülésével okozati összefüggésbe hozható közlekedési szabályszegés már nem állapítható meg. Ennél fogva a terhére rótt cselekmény az elbírálásakor már nem volt bűncselekmény."[42]
Az útalapra vonatkozó 1992. évi XXX. törvényt az 1998. évi XC. törvény hatályon kívül helyezte, de az útalap-befizetési kötelezettséget nem szűntette meg. Az útalap hozzájárulásként elvont adóbevételeket 1998. január 1-jét követően az 1997. évi CIII. törvény szerint jövedéki adóként kell beszedni, amiből következően az adócsalás mögöttes joganyagát képező közigazgatási normában nem következett be olyan mérvű változás, amely a büntetőjogi következményeket megszűntette volna. Ezért a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogi rendelkezéseket megsértve járt el, amikor a terheltet az adócsalás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.[43]
Miután a terhelt által behozott vámáru után mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos igazgatási jogszabályok szerint vámterhet kellett fizetni, az a körülmény, hogy annak mértéke (pl. az áfa adókulcsok változása folytán) időközben változott, a Btk. 2. §-ának visszamenőleges hatályú alkalmazását nem alapozza meg, mert a cselekmény az elbíráláskori vámbevétel-csökkenés figyelembevételével is bűncselekménynek minősül.[44]
Az adócsalás törvényi tényállása tipikus kerettényállás, mert az abban utalt mögöttes jogszabály az, amelyik szabályozza az adókötelezettség teljesítésének feltételeit, amelyeket megsértve az adóbevétel csökkentése büntetendővé válik. A vádlott cselekménye az elkövetéskor tényállásszerű volt. A 2009. évi LXXVII. törvény folytán azonban hatályát vesztette a 2006. évi LIX. törvény 3. §-a, és hatályon kívül helyezésre kerültek a különadóra utaló egyéb törvényhelyek is, ami miatt a társas vállalkozást terhelő különadó fizetési kötelezettség 2010. január 1. napjával megszűnt. A 2006. évi LIX. törvény nem volt határozott időtartamra vonatkozó jogszabály. A különadó kapcsán elbírált cselekmény tehát a jogerős elbírálása idejére már megszűnt bűncselekmény lenni.[45]
Az elbírálandó cselekmény elkövetésének idején az ittas vezetésnek volt bűncselekményi és szabálysértési alakzata is és a jogalkotó mindkettőt kerettényállás meghatározásával szabályozta. A kerettényállások kapcsán a KRESZ alkalmazandó, amely előírja, hogy járművet az vezethet egyebek mellett, akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol. Arra nézve, hogy miből (vér, levegő) és milyen eszközzel mutatható ki az alkohol léte, továbbá milyen véralkohol/légalkohol érték fölött állapítható meg a befolyásoltság, vagyis milyen értékhatár választja el a szabálysértéstől a bűncselekményt, a jogalkotó a joggyakorlatra hagyta. Az 1978. évi IV. törvény jogalkotási technikája nem áll szemben a nullum crimen sine lege elvével, ahogy a 2012. évi C. törvény azon megoldása sem, hogy maga határozza meg, milyen mennyiségű szeszes ital fogyasztásából származó alkohol-szint meghaladásával tekintendő ittas állapotban lévőnek az elkövető. Az elkövetési magatartást meg nem határozó törvényi tényállások esetében a joggyakorlatra hárul annak a megválaszolása, hogy a bűncselekmény milyen magatartás tanúsításával követhető el, amit az ittas járművezetéshez kapcsolódóan a kellően kimunkált szakértésre támaszkodva döntött el.[46]
Az 1978. évi IV. törvény 177/A. §-a szerinti személyes adattal visszaélés tényállása kerettényállás, amelynek tartalmát az elkövetés idején az 1992. évi LXIII. törvény töltötte ki. A bíróságok helyesen állapították meg, hogy az elbírálás idejére ezt hatályon kívül helyezték, de a helyébe lépett 2011. évi CXII. törvény tartalmazta ugyanazokat a kötelezettségeket és tilalmakat, amelyek az elkövetéskor hatályos igazgatási norma figyelembe vételével a terhelt büntetőjogi felelősségét megalapozták. Ezért az új igazgatási norma ellenére a felrótt cselekmény büntetendősége nem szűnt meg.[47]
A másodfokú bíróság felhívta az 1991. évi XXXIV. törvényt, amelynek az adó bevallására és befizetésére vonatkozó kötelezettséget előíró rendelkezése az elkövetés után megváltozott, amiből következően a feljelentéskor még felróható mulasztás az elsőfokú ítélet meghozatalakor már nem esett büntetőjogi oltalom alá. A bíróságnak a büntetőjogszabály időközi változására figyelemmel külön-külön kell megvizsgálnia egyrészről a büntetőjogszabály, másrészről az igazgatási jogszabály változásának a jelentőségét. A büntetőjogszabály változásá-
- 476/477 -
nak vizsgálatát azonban nem lehet önmagában elvégezni, hanem csupán a büntetőjogi normát tartalommal megtöltő igazgatási normák dinamikus változásának a függvényében. A költségvetési csalás törvényi tényállása keretdiszpozíció, mert az abban hivatkozott jogszabály írja elő és szabályozza az adókötelezettség teljesítésének feltételeit, amelyeket megsértve és az adóhatóságot megtévesztve az adóbevétel csökkentése büntetendővé válik. Ha valamely adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség az elbírálás időpontjában már nem áll fenn, az arra nézve korábban elkövetett cselekmény már nem bűncselekmény. A pénznyerő automaták után fizetendő, a bevételtől független, a puszta üzemeltetésen alapuló tételes játékadót az adórendszerből kivezették, és így az ezzel összefüggő büntetőjogi védelem is megszűnt.[48]
Sok ország jogában megfigyelhető a büntető- és a szabálysértési jog különös hasonlósága. Erről van szó Magyarországon is, ahol a társadalomra csekélyebb fokban veszélyes cselekményekkel szembeni védelmet a szabálysértési jog biztosítja, aminek alapvető jogforrása a 2012. évi II. törvény. A törvény több tényállása keretdiszpozíció.[49] 4. §-a a Btk. 2. §-ával - lényegét tekintve - teljes egészében megegyező rendelkezéseket tartalmaz az időbeli hatályra: "A szabálysértést az elkövetése idején hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévő új jogszabály szerint a cselekmény már nem minősül szabálysértésnek vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni".
A jogalkalmazók számára készített munkák a szabálysértési kerettényállások és az időbeli hatály viszonyát érintően a büntetőjog elveire hívják fel a figyelmet. Kiemelik, hogy a visszaható hatály 4. §-ban szabályozott esete nem vonatkoztatható arra az esetre, amikor a tényállást kitöltő szabály változik meg: ez ugyanis a tényállás leíró rendelkezéseit, tehát magát az elkövetési magatartást tartalmazza, s nincs közvetlen összefüggésben a felelősségi alakzattal és szankcióval, illetve a büntetéskiszabás egyéb szempontjaival. Ha azonban a kitöltő szabályt teljes egészében hatályon kívül helyezték, akkor nincs jogellenes magatartás, tehát a büntetendővé nyilvánítás alapja szűnik meg és így nincs lehetőség az elbíráláskori szabályok szerinti felelősségre vonásra.[50] A keretet kitöltő jogszabály változásakor a jogalkalmazónak a szabálysértési tényállást módosítania nem kell, de a változásokat mégis figyelemmel kell kísérnie annak megállapítása céljából, hogy a normát nem helyezték-e hatályon kívül. A keretnorma változása nem eredményezi a szabálysértési törvény visszaható hatályú alkalmazását, mert az elkövetési magatartás változása nem eredményezi a szankció vagy a felelősségre vonás egyéb feltételeinek változását. Ha viszont a kitöltő norma teljes egészében hatályon kívül helyezésre került, akkor megszűnt a büntethetőség alapja, ugyanis tartalom nélkülivé lett a keretnorma.[51] Az álláspont alátámasztására felhívják az 1/1999. BJE-t.
Németországban a Btk. az egyik legrégebbi és legfontosabb kodifikáció. 1872. január 1-én lépett hatályba.[52] A második világháború után megtartotta mind a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), ahol 1968. július 1-én felváltotta a Német Demokratikus Köztársaság , mind a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), ahol a megnevezését csupán 1953. augusztus 4-én változtatták Büntető Törvénykönyvre. A két német állam 1990. október 3-án megtörtént egyesülésekor az NDK Btk.-ja hatályát vesztette.
A törvény túlnyomó részben egyszerű és világos törvényi tényállásokat tartalmazott, és így a gyakorlatban jól alkalmazhatónak bizonyult, amely a továbbélését biztosította és példaképül szolgálhatott más országok büntetőtörvényének - mint például a magyar Csemegi-kódex - meghozatalakor. Sok eleme most is szinte eredeti formájában létezik.[53] Ma sem tervezik teljesen új törvény meghozatalát.[54]
Németországnak 1872. óta ugyanaz a Büntető Törvénykönyve, de számtalan reformja és módosítása miatt kiemelkedő jelentősége van az időbeli hatály kérdésének.
- 477/478 -
A birodalmi Btk. 2. §-ának (eredeti) szövege szerint "egy cselekményt csak akkor lehet büntetéssel sújtani, ha ezt a büntetést törvény határozta meg, még mielőtt a cselekményt elkövették. Az elkövetett cselekménytől a megítéléséig eltelt idő törvényeinek különbözősége esetén a legenyhébb törvény alkalmazandó".
A jelenleg hatályos Btk. időbeli hatályra vonatkozó, a tanulmány szempontjából fontos előírásai:
"Hatály
1. § Nincs büntetés törvény nélkül
Egy cselekmény csak akkor büntethető, ha a büntethetőséget törvény határozta meg, még mielőtt a cselekményt elkövették.
2. § Időbeli hatály
(1) A büntetést és a mellékkövetkezményeit a cselekmény idején hatályos törvény szerint kell kiszabni.
(2) Ha a büntetéssel fenyegetés megváltozik a cselekmény elkövetése alatt, azt a törvényt kell alkalmazni, amely a cselekmény bevégzettségekor hatályos.
(3) Ha a cselekmény bevégzettségekor hatályos törvényt a döntés meghozatala előtt megváltoztatják, a legenyhébb törvényt kell alkalmazni.
(4) Egy törvényt, amely kizárólag egy bizonyos időre hatályos, akkor is alkalmazni kell a cselekményekre, amelyeket a hatálya alatt követtek el, ha hatályon kívül helyezték. Ez nem irányadó, ha törvény mást határoz meg. ."
Az 1. §-ban foglalt alapelv alkotmányos rangját tükrözi, hogy Németország 1949. május 24-én hatályba lépett Alaptörvényének[55] 103. cikkely (2) bekezdése a mai napig szó szerint ugyanezt a rendelkezést tartalmazza.
Az 1. §-ban rögzített törvényesség alapelvéből további négy, részben a törvényhozó, részben a jogalkalmazó által tiszteletben tartandó elv vezethető le:
1. nincs büntetés (formális) törvény nélkül (lex scripta), amely szerint a büntethetőséget és a büntetést törvénynek kell előírnia;
2. az egyértelműség (lex certa) alapján a törvényben a büntetendő magatartásnak annyira körülhatároltnak kell lennie a norma címzettje felé, hogy a magatartását ahhoz igazítani tudja; az érvényesülését a generálklauzulák és az értelmezésre szoruló fogalmak nem zárják ki;
3. a visszaható hatály tilalma (lex praevia) azt jelenti, hogy a büntetendőséget a törvénynek a cselekmény elkövetése előtt kell előírnia; a tilalom a törvényekre vonatkozik, nem pedig az értelmezésükre, illetve az eljárási szabályokra;
4. az analóg alkalmazás tilalma (lex stricta) a törvényi szóhasználat értelmén túlmutató, a terhelt hátrányára történő jogalkalmazás tilalmát jelenti, amelytől meg kell különböztetni a törvényi tényállás megengedett és szükséges értelmezését.
A szabályozással kapcsolatba hozható egyik iskolapélda szerint a korábbi bírói gyakorlat a vezetésre képtelenséget 1,3 gramm/liter ezrelék véralkohol-koncentrációtól állapította meg, míg a vizsgált ügyben a gépkocsi vezetőjének szervezetében 1,1 gramm/liter ezrelék véralkohol-koncentráció volt, amikor közlekedési balesetet okozott. A bíróság ennek ellenére megállapította a vezetésre képtelenség tényét, de nem szegte meg a visszaható hatály tilalmát, mert a változás nem jogi értékelésen, hanem az orvosbiológiai kutatások legújabb eredményein alapult.[56]
A visszaható hatály tilalmát a 2. § (1) és (2) bekezdései konkretizálják. Annak lényege nem merül ki a visszaható hatály tilalmában, hanem arról van szó, hogy az elkövetés és a döntés ideje közötti valamennyi törvényváltozással összefüggésben fel kell tárni, hogy melyik törvényt kell alkalmazni, aminek során az elkövetőt terhelő visszaható alkalmazás tilalma csupán az egyik szempont.[57] A (2) bekezdés 1969-ben került a törvénybe a tartós és a folytatólagos cselekmények egységes megítélhetősége céljából. A (3) bekezdés alkalmazásának fő területe az, amikor a büntetendőség teljesen megszűnt. A (4) bekezdés értelmében vett, bizonyos időre hatályos törvények azok, amelyeket valamilyen különleges körülmény miatt határozott időre hoztak (például: dömpingárak visszaszorítása céljából hozott uniós szabály[58], vagy törvények a második világháború alatt a hadigazdálkodásra áttérés során).[59] A szabályozás összhangban van az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. cikkelyével.
A büntetőjogi üldözhetőség megszűnésének esetére a német büntetőeljárási törvény[60] 206/B. §-a (Az eljárás megszüntetése törvényváltozás miatt) az eljárás kötelező megszüntetési eseteként írja elő: "Ha megváltozik a cselek-
- 478/479 -
mény elkövetésekor hatályos büntetőtörvény a döntés előtt és egy bíróság előtt folyamatban lévő büntetőeljárásnak a tárgya egy olyan cselekmény, amely az addigi jog szerint büntetendő volt, az új jog szerint azonban már nem büntetendő, a bíróság az eljárást főtárgyaláson kívül végzéssel megszünteti. ." Ez az eljárás bűncselekmény hiánya miatti kötelező megszüntetését jelenti.[61]
Az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor az egyik vádlottra a régi és az új jogot együttesen alkalmazta. Ha a régi és az új jogot is figyelembe kell venni, mindkettő alapján összehasonlítást kell végezni és azt kell alkalmazni, amely a konkrét esetben a legenyhébb megítélését engedi.[62] Ez a szigorú alternativitás követelménye, amelynek mindig eleget kell tenni.[63]
Ha a döntés előtt megváltozik a cselekmény elkövetésekor hatályos törvény, akkor a perbíró a Btk. 2. § (3) bekezdése szerint meghozandó azon döntést, hogy melyik jog alkalmazandó, nem hagyhatja figyelmen kívül még abban az esetben sem, ha a régi és az új jog ugyanazt a büntetési tételt adja.[64]
A büntetési tételkeret kiválasztásakor elengedhetetlen a kimerítő indokolás.[65]
A legenyhébb törvény az, amely a konkrét eset átfogó értékelése alapján az elkövető számára a legkedvezőbb megítélést adja. Az összehasonlítás során kizárólag az anyagi jog vehető figyelembe, nem jön számításba az eljárásjog, mint például az indítvány szükségessége, változása. Az a legenyhébb törvény, amelynek következménye a büntetéssel fenyegetés megszűnése. A legenyhébb büntetéssel fenyegetettségtől is kedvezőbb az a helyzet, amelyben az elkövető elévülés miatt nem üldözhető.[66]
Az elkövető kímélőbb megítélését engedő enyhébb jog feltárása alatt értik az elkövetéskori, az elbíráláskori és az azok közötti anyagi jogot a maga összességében: a Btk. Általános Részének előírásait (kísérlet, tettesség, részesség, büntethetőségi akadályok, jogkövetkezmények, felfüggesztési lehetőségek, enyhébb megítélést engedő büntetéskiszabási esetkör stb.), de a Különös Részben található törvényi tényállások egyes rendelkezéseit, illetve azok hiányát is (a "nagy mennyiség" meghatározása, üzletszerűség, erőszakosság, szervezettség, elkövetési magatartás milyensége, jogi értékek, amelyek ellen az elkövető támadása irányul stb.).[67] Vizsgálandó tehát az egész anyagi jogi helyzet, amelytől függ a megbüntetés lehetősége, fajtája és módja. Az eljárásjogi akadályokat nem lehet ez alatt érteni, míg az elévülés vegyes természetű.[68]
A joggyakorlat által kimunkált fenti alapelvek általános jellegűek, alkalmazandók akkor is, ha az elbírálandó bűncselekmény kerettényállásban meghatározott szabály megszegésében rejlik. Emellett kell figyelembe venni a kerettényállásból eredő további sajátosságokat.
A büntetőtörvény konkretizálása, értelmezése és alkalmazása során elsősorban nem egy végső összefoglalásról, hanem a törvény értelmének feltárásról van szó. A bíró az értelemmegragadással nem csak akkor konfrontálódik, amikor a cselekményt büntetőtörvény alapján büntetésre érdemesnek ítéli, hanem akkor is, amikor a Btk. 2. § (3) bekezdés alapján megállapítja: vajon a törvényváltozás eredményezett-e enyhítést. A bíró ugyanis nem csak a régi és az új törvény tartalmának absztrakt összehasonlításával állapítja meg, hogy a törvény enyhült-e, hanem a megváltozott törvényt is konkretizálnia kell és így kell eldöntenie, hogy az ügy vonatkozásában melyik törvény engedi meg a legenyhébb megítélést. Ez előfeltételezi, hogy a bíró mind a büntetésre érdemes cselekmény lényegét, mind a cselekmény befejezettsége után megváltozott büntetőnorma értelmi és alkalmazási területét kidolgozza és a döntést megalapozó egész jogi állapotot feltárja. Ennek során a nullum crimen sine lege alapelvnek megfelelően az egész garanciális tényállást, tehát a büntetendő és büntetlen magatartást elhatároló törvényi követelményeket meg kell vizsgálnia.[69]
A Szövetségi Bíróság egyik korábbi álláspontja szerint ha az új törvény nem csak a büntetéssel fenyegetést, hanem magát a törvényi tényállást is megváltoztatta, akkor nincs jelentősége annak, hogy a bűncselekmény régi
- 479/480 -
törvényi tényállásban foglalt elemei az új törvényben megmaradtak-e, mert ekkor csupán a két törvény büntetéssel fenyegetése alapján kell vizsgálni az új jog szerinti enyhébb büntetés lehetőségét. Ugyanez érvényes akkor is, ha a korábban és a most hatályos törvény vizsgált magatartásra szóba jöhető törvényi tényállásai teljesen más elemeket fognak át és már nem állnak egymással belső összhangban. Ha az új törvény törvényi tényállása az enyhén kívül szigorúbb elemeket is tartalmaz, akkor ezeket az összehasonlítás során egyaránt figyelembe kell venni, tekintet nélkül arra, hogy a vizsgálandó bűncselekmény lényege megváltozott.[70] Az előbbi érveléseket a jogirodalom túlnyomó részben elutasítja azzal, hogy azok az egyidejű enyhítés és súlyosítás eseteiben kizárólag a büntetéssel fenyegetés megváltozását tekintik enyhülésnek és így vezetnek az enyhébb törvény alkalmazásához. Ezzel azonban a visszaható hatály tilalmát nem csupán jelentősen szűkítik, hanem egyidejűleg aláássák a védelmi funkcióját[71], sőt ilyen esetben a bíróság megsérti az Alaptörvény 103. cikkely (2) bekezdését[72]. A nulla poena és nullum crimen sine lege alapelvekből következik a visszaható hatály tilalma, de nem csupán a büntetéssel fenyegetés, hanem a magatartási norma vonatkozásában is, mert a visszaható hatály tilalmának rációja éppen abban rejlik, hogy senki nem köteles magát nem létező normához igazítania. Az alaptörvény 103. cikkely (2) bekezdésében, illetve a Btk. 1. §-ában rögzített garanciát nem lehet megkerülni azzal, hogy a Btk. 2. § (3) bekezdésén keresztül az új magatartási követelményeket tartalmazó törvény csak azért hat vissza, mert büntetéssel fenyegetése enyhébb lett. A törvényi tényállás megszegése az elsődleges, a büntetéssel fenyegetések és a büntetés is ahhoz kötődnek. A büntetéssel fenyegetést nem lehet az azt megalapozó, büntetést maga után vonó magatartástól elkülönítetten kezelni. Ha a bűncselekmény tényállási elemei a cselekmény befejezése után, de a döntés meghozatala előtt megváltoznak, akkor a törvénymódosulás a 2. § (3) bekezdése alapján visszahat a cselekmény idejére.[73]
Az 1945-ig működött Birodalmi Bíróság a Btk. időbeli hatályához kapcsolódóan a formális büntetőtörvény fogalmából indult ki és álláspontja szerint a 2. §-a értelmében vett törvény alatt kizárólag a büntetőtörvény értendő, ami nem más mint a Btk. alkalmazandó előírásainak összessége, az Általános Részt is bele értve. Nem vette azonban figyelembe az azon kívüli előírásokat, mint a keretszabályozást kitöltő törvényt. Így például az akkori Btk. 289. §-hoz kapcsolódóan a törvényi, bérbeadót megillető zálogjog változását nem vette figyelembe azzal az indokolással, hogy a változás nem büntetőjogi, hanem civiljogi természetű. A büntetőjogon kívüli kitöltő normák változását ugyanígy nem tekintette a büntető kerettényállás megváltozásának, hanem magát a büntetőtörvényi rendelkezést változatlannak tekintette.
Ettől csupán a második világháború után tért el a Szövetségi Bíróság, kimondva, hogy törvény alatt kell érteni a büntetést meghatározó egész jogi állapotot, vagyis a büntetőelőírást kitöltő keretszabályozást is. Az 1965. január 8-án meghozott ítéletében[74] alapelvi szinten rögzítette, hogy a blankettatörvényekhez kapcsolódóan a törvények Btk. 2. § (3) bekezdésének értelmében vett különbözősége abban az esetben is fennáll, ha csupán a kitöltő rendelkezések változtak meg. Indokai szerint a szankciós norma éppen a kitöltő norma által lesz büntetőtörvény, mert egyébként a blanketta büntetőfenyegetés hatástalan lenne: a kitöltő normák változásával tehát magának a büntetőtörvénynek egy fontos eleme változik meg.
A jogirodalom szerint mégis megvan annak a létjogosultsága, hogy a törvényalkotó a Btk. 2. § (3) bekezdésében nem a jog, hanem a törvény szót használja, amivel egyértelművé teszi, hogy az előírás a lex scripta változásaira korlátozódik, úgyhogy a jogalkalmazás álláspontjának változása nem tekinthető e szerinti jogváltozásnak. A Btk. 2. § (3) bekezdése értelmében vett, büntetést megalapozó egész jogi állapot kibontása a bírói normakonkretizálás során történik, ugyanis az általános normaértelmezés alapelveit kell követni annak megítélésekor, hogy a törvényváltozás a büntetőtörvény enyhüléséhez vezetett-e.[75]
- 480/481 -
A Szövetségi Bíróság ma is azt az álláspontot képviseli, hogy a Btk.-ban blankettanormaként megfogalmazott adócsalás törvényi tényállását kitöltő adójogot a büntetőjogi megítélés szempontjából a büntetőtörvény részének kell tekinteni, és ezért a változása esetében a Btk. 2. § (4) bekezdése szerinti, bizonyos időre hatályos jogot fel kell tárni.[76] A Btk. 2. § (3) bekezdés értelmében vett jogváltozásnak kell tekinteni a blankettatörvényeket kitöltő normák megváltozását is. Az adófizetési kötelezettséggel érintett időre a blankettakitöltő normák határozott időre hatályos törvények. Megváltozásuk esetén a korábbi időre az addigi formájukban léteznek, az azutáni időre azonban nem tartalmaznak olyan adóigényt, amelyhez adócsalás kapcsolódhatna. Az azt megelőző időre fizetendő adó elvonása vonatkozásában azonban változatlanul büntetéssel fenyegetnek.[77]
Ugyanezt az álláspontot képviseli az adó-és vámügyekben végső fokon eljáró Szövetségi Pénzügyi Bíróság is, amely például kimondta: a blankettatörvényeket kitöltő normák megváltozása a Btk. 2. § (3) bekezdése szerinti jogváltozást jelent, így a Btk. 2. § (4) bekezdése szerint 1997. január 1-től nem alkalmazható a vagyonadó törvény, az azt megelőző időre azonban változatlanul hatályos.[78]
A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint is a meghatározottság alapelve nem tiltja meg a jogalkotónak a generálklauzulák és a határozatlan jogi fogalmak alkalmazását; a felhatalmazás tartalmának, céljának és terjedelmének pontosabb meghatározása céljából más normaalkotók jogi aktusai igénybe vehetők. Az utalások gyakori és szükséges jogalkotói módszerek, de követelmény, hogy az utaló norma kielégítően kifejezésre juttassa: melyik előírás alkalmazandó és a norma címzettje számára szabályszerű megjelentetés útján megismerhetőnek kell lennie. A dinamikus utalások sem kizártak, de a vizsgálatára az egyedi esetben szigorúbb követelményeket kell állítani. Megengedett az Európai Unió normáira utalás is. Jóllehet az uniós jog és a tagállamok nemzeti joga két különböző jogrendet képviselnek, azok azonban sokféleképpen fonódnak össze, ami miatt az uniós jogra utalás nem ítélhető meg a nemzeti jogra utalástól eltérő módon.[79]
Napjainkban a blanketták és generálklauzulák alkalmazásával összefüggésben a jogirodalom és a jogalkalmazás is utal arra, hogy a büntetőjognak és elsősorban az azt kitöltő normáknak gyakran változó ténybeli és gazdasági körülményekhez kell igazodniuk. Ma már több, időben tartós szabály létezik (például: törvények a versenykorlátozás és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról[80], kereskedelmi törvénykönyv[81]), de problémaként jelentkezik a kitöltő szabályok változásának büntetőjogi megítélése.[82] Ez a kérdés különös jelentőséget kapott azzal, hogy a nemzeti büntető- és szabálysértési előírások gyakran utalnak uniós technikai szabályokra, amelyek folyamatosan változnak. Annak van jelentősége, hogy az utalással érintett szabály mind az elkövetésekor, mind a megítéléskor létezett, míg nincs annak jelentősége, hogy a közbenső időben nem létezett.[83] Ugyanez vonatkozik a kartell-megállapodásokra[84], de az Európai Unió rendeletére is[85].
A blanketta-büntetőjoghoz kapcsolódó álláspontok - ma már - megegyeznek abban, hogy a büntetőjogon kívüli kitöltő normák megváltozása vagy megszűnése a büntetőjogi felelősség megítélésekor figyelembe veendő körülmény, sőt a kitöltő normát a büntetőtörvényi tényállás részének kell tekinteni és figyelembe kell venni a Btk. időbeli hatályához kapcsolódóan az alkalmazandó jog feltárásakor.[86]
Németországban a büntető- és a szabálysértési jog különös hasonlóságáról van szó, mert a [87] számtalan esetben utal vissza a Btk.-ra, továbbá a 46. § (1) bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában a büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni. A német szabálysértési törvény is tartalmaz kerettényállásokat[88], de tartalmaznak ilyeneket az egyéb speciális életterületeket rendező jogszabályok is, ugyanis a törvényhozó nem mindegyik szabálysértést foglalta bele a szabálysértési törvénybe, hanem nagy részüket beágyazta az egyes szabályozási területekbe (például az építésügyi törvényben és a vadászati törvényben találhatók meg a kapcsolódó szabálysértések, míg a közlekedési szabálysértések a közlekedésigazgatási jogszabályokban lelhetők meg)[89].
A szabálysértési jogkövetkezmény és a büntetőjogi büntetés esetén az elkövető részére
- 481/482 -
egyaránt biztosítani kell a jogállami eljárást azért, hogy védjék őt az állami önkénytől és ezzel biztosítsák a jogbiztonságot és a jog átláthatóságát. A szabálysértési törvény 4. §-a a Btk. 2. §-ával - lényegét tekintve - teljes egészében megegyező rendelkezéseket tartalmaz az időbeli hatályra. Az eltérések kizárólag a szabálysértések jellegzetességeiből adódnak:
"4. § Időbeli hatály
(1) A pénzbírságot a cselekmény idején hatályos törvény szerint kell kiszabni.
(2) Ha a pénzbírsággal fenyegetés megváltozik a cselekmény elkövetése alatt, azt a törvényt kell alkalmazni, amely a cselekmény bevégzettségekor hatályos.
(3) Ha a cselekmény bevégzettségekor hatályos törvényt a döntés meghozatala előtt megváltoztatják, a legenyhébb törvényt kell alkalmazni.
(4) Egy törvényt, amely kizárólag egy bizonyos időre hatályos, akkor is alkalmazni kell a cselekményekre, amelyeket a hatálya alatt követtek el, ha hatályon kívül helyezték. Ez nem irányadó, ha törvény mást határoz meg. ..."
Az értelmezés és alkalmazás során a büntetőjog elveit veszi figyelembe a jogirodalom[90] és a jogalkalmazás[91], de tekintettel a szabálysértési jog sajátosságaira. Kiemelik, hogy különös jelentősége van az Alaptörvény 103. cikkely (2) bekezdéséből levezethető visszaható hatály tilalmának, amellyel a szabálysértési pénzbírságok visszaható hatályú kiszabhatóságának és szigorodásuk visszaható hatályú alkalmazásának tilalma alapelvi szinten testesül meg.[92] Visszaható hatályról van szó, ha az elkövetés után szabálysértési tényállást megfogalmazó törvényt hoztak, vagy módosítottak. A 4. § (1) bekezdésének fő tézise az, hogy az elkövetés utáni törvény az elkövető terhére nem hathat ki. A (2) bekezdés alapján a tartós és folytatólagos szabálysértésekre a bevégzettségkori törvényt kell alkalmazni. A (3) bekezdés adja meg a klasszikus értelemben vett visszaható hatály tilalmát, amely megjelenik a szankció megváltoztatásában, és a cselekmény üldözendőségének, illetve az addigi törvény teljes megszűnésében. A legproblematikusabb a törvényi tényállás átalakítása, amikor a korábbi és a későbbi tényállás elemeinek összehasonlításával kell eldönteni, hogy gyakorlatilag ugyanazon üldözendő magatartásról van-e szó. A kérdést akkor lehet igenlően megválaszolni, ha a régi előírás magatartástípusa az új előírással változatlan maradt, tehát szavatolt a büntetettség kontinuitása, aminek hiánya esetén a régi előírás utódszabályozás nélkül megszűntnek tekintendő és az új a visszaható hatály tilalma miatt nem alkalmazható. Ezek az elvek megfelelően alkalmazandók keretdiszpozícióban megfogalmazott szabálysértések esetén is.
Mind a magyar, mind a német Btk. kiemelt jelentőséget tulajdonít a törvényesség elvének és az időbeli hatályra vonatkozó szabályozásuk lényege is ugyanaz, vagyis az elkövetéskori jog alkalmazásának elsőbbsége, de az elkövetés utáni jogváltozás esetére a terheltre enyhébb jog alkalmazásának előírásával. A részletszabályokban találhatók azonban eltérések is. A magyar és a német Btk.-ban is gyakran fordulnak elő kerettényállások és az alkalmazási területeik is nagyjából azonosak. Ennek megfelelően mindkét országban viszonylag nagy számban léteznek büntető keretszabályt kitöltő jogszabályok. Az időbeli hatályhoz kapcsolódóan mindkét ország Btk.-ja a törvény szót használja, amit azonban egyik országban sem szó szerint értelmeznek, hanem alatta értik az egyéb jogszabályokat is, de nem értik alatta a jogalkalmazás álláspontjának megváltozását.
A terheltre legkedvezőbb jog feltárása során mind a német, mind a magyar szabályozás, illetve bírói gyakorlat szerint:
- a régi és az új törvény valamennyi szóba jöhető rendelkezését figyelembe kell venni és így kell eldönteni, hogy összhatásában melyik kedvezőbb és a bűncselekmény szabálysértéssé válása mindig enyhülést jelent[93], de
- nem megengedett a régi és az új törvény együttes, vagy kombinatív alkalmazása, így például nem lehet a cselekményt a régi törvény szerint minősíteni és a büntetést az új törvény alapján kiszabni[94];
- az elbírálás időpontja a jogerős ügydöntő határozat meghozatala és az elsőfokú ítélet meghozatala után a másodfokú
- 482/483 -
bíróságnak is alkalmaznia kell az új törvényt[95];
- a bíróságnak a határozatában számot kell adnia arról, hogy melyik időpontban hatályos rendelkezéseket alkalmazta[96].
Az előbbi általános elvek a kerettényállások esetében is megfelelően alkalmazandók, míg kifejezetten azokhoz kapcsolódó egyezőség például az, hogy
- alkalmazásuk nem sérti a jogbiztonság követelményét[97] és
- nem sérül a nullum crimen sine lege elve, ha a jogalkotó az elkövetési magatartás pontos meghatározását a jogalkalmazóra bízza[98].
Magyarországon a büntetőjog és a szabálysértési jog jelen tanulmányban tárgyalt problematikával kapcsolatos alapelvei azonosak és ugyanígy van ez Németországban is.
Mindkét országban nagy számban léteznek büntető keretszabályt kitöltő jogszabályok. Magyarországon azonban a büntetőszabályok kizárólag a Btk.-ban találhatók, míg a német jogban a gazdasági bűncselekmények csak kisebb részben a Btk.-ban, nagyobb részben a speciális törvényekben találhatók[99]: ezek együtt képezik a gazdasági büntetőjog tárgyát. A német szabályozás ugyanis abból indul ki, hogy a gazdasági bűncselekmények a sokszínűségük miatt a Btk.-ban történő elhelyezésük esetén szerkezeti és rendszerbeli problémákat okoznának, továbbá bizonyos gazdasági deliktumok a háttérnormák nélkül nem értelmezhetők, valamint a büntetőelőírás sokszor szervesen tartozik a mögöttes normák rendszerébe.[100]
Nem kifejezetten a kerettényállásokra vonatkozó, de esetükben is vonatkozó eltérés az, hogy a német Btk. 2. § (3) bekezdése a legenyhébb büntetőtörvény alkalmazásának elvét tartalmazza, amely az elkövetés és a döntés idején hatályos törvény között hatályban volt további törvény(ek) figyelembe vételét is megköveteli (ugyanezt írta elő a Csemegi-kódex 2. §-a is), míg hazánk büntetőjogában - az 1950. évi II. törvény óta jelenleg is - kizárólag az elkövetéskori és a döntéshozatalkori jog összevetésének van helye.[101],[102]
A némettel szemben a magyar Btk. nem tartalmaz szabályt a határozott időre hatályos jogszabályokra, amelyek a magyar jogban nem is jellemzőek[103]. Ennek hazánkban nincs jelentős irodalma, míg - a számottevőnek nem tekinthető bírói gyakorlat - a problematikát a német Btk. 2. § (4) bekezdésében szabályozott módon oldotta meg: a határozott időtartamra alkotott keretkitöltő jogszabályoknak tartalmi eleme, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásnak nem akadálya az, ha a keretkitöltő jogszabály az elbírálást megelőzően hatályát veszti. Ezért ha a határozott időre szóló kötelezettség vagy tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn, a visszaható hatály kérdése fel sem merülhet.[104]
Németországban a Birodalmi Bíróság a büntetőjogon kívüli kitöltő normák változását nem tekintette a büntető kerettényállás megváltozásának, hanem magát a büntetőtörvényi rendelkezést változatlannak tekintette és a Btk. időbeli hatályra vonatkozó rendelkezésit nem alkalmazta. Ugyanezt a gyakorlatot követte a Magyar Királyi Curia is. A változás mindkét országban a második világháború után következett be, ami Németországban volt mélyrehatóbb, mert ott a törvény alatt értik a büntetést meghatározó egész jogi állapotot, vagyis a büntetőelőírást kitöltő szabályozást is, aminek megváltozása a büntetőjogi felelősség megítélésekor teljeskörűen figyelembe veendő körülmény, sőt a kitöltő normát a büntetőtörvényi tényállás részének tekintik és figyelembe veszik a Btk. időbeli hatályához kapcsolódóan az alkalmazandó jog feltárásakor.
Ezzel szemben az 1/1999. BJE által meghatározott magyar jogalkalmazás a büntető keretdiszpozíciót kitöltő jogszabályban előírt kötelezettségnek kizárólag a megszüntetését vagy a tilalom feloldását tekinti az addigi büntetőjogi védelem megszűnésének, egyebekben a kitöltő normák megváltozásának érdemi jelentőséget nem tulajdonít. A hazai jogirodalmi álláspont szerint a BJE a büntető rendelkezést kitöltő államigazgatási normát nem teszi azonossá a büntetőjogi normával és ezért annak megváltozása nem vonja maga után a Btk. visszaható hatályú alkalmazását. A büntetőjogi védelem tárgya az államigazgatási norma betartásához fűződő érdek és ez a védelem akkor szűnne meg, ha a büntetőtörvényi tényállás nem rendelné büntetni a más jogági
- 483/484 -
norma megsértését. A kitöltő norma tartalmi módosulásai a büntetőjogi védelem körét nem érintik. Ha azonban a kitöltő norma az adott életviszony szabályozásából kivonul, akkor a büntetőjogi védelem is feleslegessé válik. Így például a KRESZ-ben a sebességhatárok módosulása csak kisebb mértékű változást jelent, amely nem érinti a büntetőjogszabályok azon rendeltetését, hogy a közlekedési szabályok megtartását védeni kell, ezért az ilyen jellegű változás a büntetőjogi védelem körét nem módosítja.[105] ■
JEGYZETEK
[1] Fayer László: A magyar büntetőjog kézikönyve, első kötet. Franklin-Társulat, Budapest 1900. 129-131. o.
[2] Büntető Jog Tára LXIV. 32. In: Angyal Pál - Degré Miklós: Anyagi és alaki büntetőjog, I. kötet. Bünügyi Szemle Pécs 1917. 2. o.
[3] A törvényességről részletesebben: Kónya István (szerk. és szerző): Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára. 3. kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2017. 1-3. o.; Gellér Balázs: Büntetőjog I. Általános Rész. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2012. 89-124. o.; Karsai Krisztina (szerk. és szerző): Kommentár a Büntető Törvénykönyvhöz. Complex Kiadó, Budapest 2013. 29-31. o.
[4] A két alapelvről: Nagy Ferenc: A nullum crimen / nulla poena sine lege alapelvről. Magyar Jog 1995/5., 257-270. o.; a két alapelv és az alkotmány kérdésköréről: Nagy Ferenc: Az anyagi büntetőjog és az alkotmány. Acta Universitatis Szegediensis, 1996. 79-95. o., http://acta.bibl.u-szeged.hu/6824/ (A tanulmányban felhasznált valamennyi hivatkozás internetről letöltésének ideje: 2018.12.10.)
[5] Bárd Károly: A büntető törvények visszamenőleges hatályának tilalma. Az Egyezmény 7. cikke. Acta Humana 1992/6-7. 99-101. o.
[6] Például: Faragóné Takács Katalin: Az új törvény visszaható hatályának alkalmazási problémái. Ügyészek Lapja 2002. 3. sz. 5-19. o.
[7] Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.2.446/1999/8.
[8] Például: Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.2.446/1999/8.
[9] Lamm Vanda, Peschka Vilmos (főszerkesztők): Jogi Lexikon. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 1999. 333. o.
[10] Vannak azonban bűncselekmények, amelyek a három főcsoport egyikébe sem sorolhatók. Például: személyes adattal visszaélés, Kúria Bfv.II.698/2015/8.; műemlék megrongálása, Kúria Bfv.III.707/2012/9.; haditechnikai termékkel visszaélés, Fővárosi Ítélőtábla Bf.201/2011/7.; lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.108/2008/5., Bfv.II.885/2007/5.; közérdekű adattal visszaélés, Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.792/2007/6.; zugírászat, Fővárosi Ítélőtábla Bhar.98/2015/5.; hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, Kúria Bfv.III.478/2012/6. Vannak olyan bűncselekmények is, amelyeknek csak bizonyos változata kerettényállás; például: állatkínzás, Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.1180/2010/5., Bfv.II.765/2006/5.
[11] A kerettényállásokról például: Wiener A. Imre: Kerettényállások és büntetőjogi garanciák. Acta Universitatis Szegediensis, 1992. 615-629. o., http://acta.bibl.u-szeged.hu/6744/
[12] Angyal Pál: Adócsalás. Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest 1930. 64-65. o.
[13] Fülöp Ágnes: Közlekedési büntetőjog. HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest 2001. 55-57. o.
[14] Például: 1920. évi XXXIV. törvénycikk a vagyonátruházási illetékekről, amelynek 61. §-a szabályozta a kapcsolódó adócsalást; 1921. évi XXXIX. törvénycikk az őrlési és forgalmi adóról, amelynek 64. §-a szabályozta a kapcsolódó adócsalást; 1922. évi XXII. törvénycikk a házadóról és a fényűzési lakásadóról, 1925. évi XLVIII. törvénycikk a rokkantellátási adóról, előbbi 27-30. §-ai, utóbbi 12-13. §-ai tartalmazták a kapcsolódó büntető-rendelkezéseket.
[15] Lásd: 99. és 100. lábjegyzetek.
[16] Angyal Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve, 18. kötet. Széchenyi Irodalmi és Művészeti R.-T., Budapest 1941. 105-106. o.
[17] 16. lábjegyzet 142. o.
[18] Curia C. 1504/917. In: Acél András: Járásbirósági alaki és anyagi büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1938. 1-2. o.
[19] Büntető Jog Tára Bj. LXXV. 43. In: 18. lábjegyzet 2. o.
[20] Curia C. 3521/921. In: 18. lábjegyzet 2. o.
[21] Horgosi György: Árdrágító és közellátás elleni bűncselekmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1960. 12. o.
[22] Wiener A. Imre: Gazdasági bűncselekmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1986. 118. o.
[23] 21. lábjegyzet 79-81. o.; 22. lábjegyzet 119. o.
[24] A Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta a megyei bíróságnak azt az álláspontját, hogy a terheltek saját területükről fa kivágását megvalósító cselekménye nem büntethető amiatt, hogy az elkövetés után a rendelet megváltozásának következtében a fa kivágása már nem engedélyköteles. Indokai szerint a közellátás elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések olyan keretjogszabályok, amelyeket közelebbi tartalommal a gazdasági élet időszerű követelményeinek megfelelő rendeletek töltenek meg. Az a követelmény, hogy az idevont cselekmények köre szűkül és ennek folytán valamely tiltott cselekmény utóbb megengedetté válik, ez a tilalom fennállása alatt annak megszegésével elkövetett cselekmény büntethetőségét nem szünteti meg. BJD 3. Büntetőjogi Döntvénytár. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1964. 8. o.
[25] 11. lábjegyzet 619. o.
[26] A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1962. 45. o.
[27] 22. lábjegyzet 119. o.
[28] Például: Tokaji Géza: Magyar Büntetőjog általános rész. BM Könyvkiadó, Budapest 1980. 71. o.
[29] Például: Moldoványi György: A Büntető Törvénykönyv magyarázata, első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1986. 18. o.
[30] Például: Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. OSIRIS Kiadó, Budapest 1997. 66-67. o.; Lassó Gábor: A Büntető Törvénykönyve magyarázata 1. KJK-Kerszöv, Budapest 2004. 36-37. o.; Molnár Gábor: Gazdasági Bűncselekmények. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2009. 19-22. o.; 3. lábjegyzet Kónya: i.m. 6. o., Gellér: i.m. 150-151. o., Karsai: i.m. 32-35. o.
[31] BH 1988.382.
[32] 24. lábjegyzet.
[33] BH 1992.445.
[34] 13. lábjegyzet 58. o.
[35] Például: 3. lábjegyzet Kónya: i.m. 6. o., Gellér: i.m. 150-151. o., Karsai: i.m. 35. o.
- 484/485 -
[36] 9/1992. (I. 30.) AB határozat, Indokolás V.4.
[37] 11/1992. (III. 5.) AB határozat, Indokolás IV.1.
[38] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, Indokolás IV.5.; 47/2000. (XII. 14.) AB határozat, Indokolás
[39] Például: Kúria Bfv.III.707/2012/9., Bfv.II.831/2014/5.,
[40] Kúria Bfv.III.224/2012/15.
[41] Bfv.X.2.446/1998/8.
[42] Bfv.II.892/2007/5.
[43] Bfv.III.2.306/2002/6.
[44] Bfv.II.27/2009/12., EBH 2009.2035.
[45] Bfv.II.50/2013/7., Bfv.III.58/2013/8.
[46] Bfv.II.831/2014/5.
[47] Bfv.II.698/2015/8.
[48] Fővárosi Ítélőtábla Bf.115/2016/8.
[49] Például: Szabs. tv. 172. §: tiltott prostitució; 183. §: lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértés; 200. §: szeszesital-árusítás tilalmának megszegése; 206. §: minősített adat biztonságának megsértése; 219. §: a közúti közlekedés rendjének megzavarása.
[50] Kincses Ildikó, Kántás Péter: A szabálysértési jog. CompLex Kiadó, Budapest 2006. 45-46. o.
[51] Bisztriczki László, Kántás Péter: A szabálysértési törvény magyarázata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2017. 46. o.
[52] Az eredeti törvényszöveg:
https://de.wikisource.org/wiki/Strafgesetzbuch_für_das_Deutsche_Reich_(1871).C2.A7._353
[53] A német Btk. története például: Weigend, Thomas: Strafgesetzbuch Leipziger Kommentar, 1. kötet. 12. kiadás. De Gruyter Recht, Berlin 2007. 14-21. o.
[54] A hatályos német Btk. elérhető: https://www.gesetze-im-internet.de/stgb/BJNR001270871.html
[55] Grundgesetz, http://www.gesetze-im-internet.de/gg/BJNR000010949.html
[56] Hoffmann-Holland, Klaus: Strafrecht Allgemeiner Teil. 3. kiadás, Mohr Siebeck, Tübingen 2015. 8-13. o.
[57] Jakobs, Günther: Strafrecht Allgemeiner Teil Die Grundlagen und die Zurechnungslehre Lehrbuch. Walter de Gruyter, Berlin 1983. 76-78. o.
[58] Például az Európai Bizottságnak a Kínából származó, gépjárművek gumikerékbelsői piacrabló árainak visszaszorítása céljából hozott rendelete (2018. 05. 04.), amelynek 4. cikkelye meghatározta, hogy az 1. cikkely a hatályba lépése utáni hat hónapig hatályos, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/DE/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018R0683&from=DA
[59] 53. lábjegyzet Dannecker, Gerhard 370-375. o.
[60] Strafprozeßordnung (StPO), https://www.gesetze-im-internet.de/stpo/BJNR006290950.html
[61] 53. lábjegyzet Dannecker 365-366. o.
[62] 4 StR 357/00, http://juris.bundesgerichtshof.de
[63] 2 StR 287/03, http://juris.bundesgerichtshof.de
[64] 3 StR 367/00, http://juris.bundesgerichtshof.de
[65] 2 StR 274/11, http://juris.bundesgerichtshof.de
[66] 2 StR 122/05, http://juris.bundesgerichtshof.de
[67] 5 StR 160/03, http://juris.bundesgerichtshof.de
[68] 53. lábjegyzet Dannecker 330-342. o.
[69] Mazurek, Per: Zum Rückwirkungsgebot gemäß § 2 Abs. 3 StGB. JuristenZeitung 1976/8, 234. o.
[70] A problematika lényegére: Mazurek: i.m. 234. o.
[71] Tiedemann, Klaus: Der Wechsel von Strafnormen und die Rechtssprechung des Bundesgerichtshofes. JuristenZeitung 1975/22, 692-694. o.
[72] Montenbruck, Axel: Strafrahmen und Strafzumessung. Duncker & Humblot, Berlin 1983. 43-44. o.
[73] Mazurek: i.m. 234-235. o.
[74] 2 StR 49/64, BGHSt 20, 177-184.
[75] A jogi gondolkodás átalakulásáról: Mazurek: i.m. 233234. o.
[76] 3 StR 373/86, BGHSt 34, 272-295.
[77] 5 StR 395/01, BGHSt 47, 138.
[78] II R 25/99, BFHE 191, 240-247.
[79] 2 BvR 871/04, 2 BvR 871/04 - Rn. (1-75)
[80] Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, Bundesgesetzblatt (BGBl) 2013 I, 1750; Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, BGBl 2010 I, 254.
[81] Handelsgesetzbuch, BGBl 2018 I, 1102.
[82] Achenbach, Hans - Raniseck, Andreas - Rönnau, Thomas (szerk.): Handbuch Wirtschaftsstrafrecht. 4. kiadás, C.F. Müller, Heidelberg 2015
[83] 2 BvR 1491/87, 2 BvR 1492/87, BVerfGE 81, 132-138,
[84] KRB 20/12, BGHSt 58, 158-184.
[85] 53. lábjegyzet Dannecker 364-365. o.
[86] Tiedemann, Klaus: Wirtschaftsstrafrecht. 5. kiadás, Verlag Franz Vahlen, München 2017. 121. o.
[87] Gesetz über Ordnungswidrigkeiten, BGBl 1987 I, 602.
[88] Például: 112. §: jogalkotó szerv házirendjének megsértése; 120. §: tiltott prostitúció.
[89] Például a 99. lábjegyzetben említett mindegyik törvény tartalmaz szabálysértési kerettényállásokat, avagy a német KRESZ (Straßenverkehrs-Ordnung - StVO -, BGBl 2013 I 367) 49. §-a tartalmazza a közúti közlekedési szabálysértéseket.
[90] Például: BLAUE, Annabell: Die Zeitweiligkeit des Rechts - Das verfassungsrechtliche Rückwirkungsverbot und die lex mitior-Regel. ZJS, 371-377. o., http://zjs-online.com
[91] Rogall, Klaus (Hg.): Karlsruher Kommentar zum Gesetz über Ordnungswidrigkeiten. 5. kiadás, Verlag C. H. Beck oHG, München 2018, 112-125. o.
[92] NOAK, Torsten: Einführung ins Ordnungswidrigkeitenrecht 1, Ahndungsvoraussetzungen. ZJS, 175-183. o., http://www.zjs-online.com
[93] Magyaro.: BJD 1085., BJD 8422., BH 1997.509., BH 2001.159., BH2010.236., BH 2011.54., BH 2016.229., BH 2017.283., EBD 2015.B.24., HGY 1101. Németo.: 2 StR 545/01, 4 StR 357/00, 2 StR 122/05, 5 StR 160/03.
[94] Magyaro.: BJD 8424., BH 1994.117., BH 2004.304., HGY 925. Németo.: 5 StR 642/94, 2 StR 287/03, 3 StR 485/10.
[95] Magyaro.: BH 2005.88., BH 2014.129., Kúria Bfv. III.58/2013/8. Németo.: 53. lábjegyzet Dannecker 365-366. o.
[96] Magyaro.: BH 2005.377. Németo.: 2 StR 274/11, 3 StR 203/01.
[97] Magyaro.: 36-40., Németo.: 79. lábjegyzet.
[98] Magyaro.: Kúria Bfv.II.831/2014/5. Németo.: 56. lábjegyzet.
[99] Például: az állami bevételek biztosítását előíró törvény 369-384/A. §-ai tartalmazzák a büntető- és szabálysértési előírásokat, amelyek közül a 370. § az adócsalás (Abgabenordnung, BGBl 2002 I, 3866); a részvénytársaságokról szóló törvény 399408. §-ai adják meg a büntető- és szabálysértési előírásokat, például a 404. § a titoktartási kötelezettség megszegése (Aktiengesetz, BGBl 1965 I, 1089); a tőzsdéről szóló törvény 49. §-a rendeli büntetni a tőzsdei spekulációra felhívást, míg az 50. §-a határozza meg a szabálysértéseket (Börsengesetz, BGBl 2007 I, 1330).
[100] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2002. 35-36. o.
[101] EBD 2015.B.21.
[102] Ez alóli kivétel, amikor a cselekmény éppen a közbenső
- 485/486 -
törvény alapján nem volt bűncselekmény, de akkor annak megállapíthatóságát a nullum crimen sine lege alapelv zárja ki.
[103] Például: 1993. évi LXXI. törvény.
[104] 1/1999. Büntető Jogegységi Határozat, BH 1998.409., Kúria Bfv.II.50/2013/7., Kúria Bfv. III.58/2013/8.
[105] 13. lábjegyzet 60-62. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, törvényszéki bíró, Nyíregyházi Törvényszék.
Visszaugrás
