Jelen tanulmány a sarkalatos törvényekhez kapcsolódó joggyakorlatot áttekintő szakirodalomba illeszkedik, elsődleges célja az elmúlt három évtized minősített többségű törvényalkotáshoz kötődő alkotmánybírósági határozatainak áttekintése, valamint tematizálása. Ennek során egyaránt szem előtt tartottam az eddigi alkotmánybírósági gyakorlatot, továbbá a területen megfigyelhető lehetséges perspektívákat is. Ebből következően hipotézisem is e két irányba mutat. Egyrészről abból indultam ki, hogy az Alkotmánybíróság a sarkalatos törvényekkel kapcsolatos modellváltások egyik előidézője Magyarországon. Mindez szemben áll azzal az általánosan megfigyelhető jelenséggel, hogy az Alkotmánybíróság tevékenysége leköveti, nem pedig előidézi a jogalkotási fejleményeket. Másrészről úgy vélem, a testület pusztán a jogértelmezés eszközeit alkalmazva, az alaptörvényi és jogszabályi környezet bármiféle tételes megváltoztatása nélkül is jelentős szerepet tölthetne be a jelenlegi hazai sarkalatosság koncepció előnyeit megőrző, hátrányait azonban kiküszöbölő megoldások keresésében. E két alapfeltevésből az következik, hogy átfogó, az egyes releváns határozatokat részleteiben nem elemző képet nyújtok az elmúlt három évtized sarkalatos törvényekre vonatkozó döntéseiről, a kapcsolódó tendenciaszerű attitűdökről. Ez jelenti a kiindulópontot a továbblépés irányainak kutatásához, amelynek kapcsán álláspontom szerint legalább három tekintetben érdemes gondolkodnunk. Egyrészt rendezni szükséges a sarkalatos törvények jogforrási helyzetét; másrészt felvetem annak a helyzetnek az újragondolását, amikor ugyanabban a törvényben egyszerű és minősített rendelkezések léteznek egymás mellett; harmadrészt a sarkalatos szabályozás vertikális terjedelmének következetes lehatárolásához egy mélységi teszt kimunkálása vezethetne közelebb. Tanulmányomban ilyen és ehhez hasonló kérdésekre fogalmazok meg lehetséges válaszokat.
Kulcsszavak: sarkalatos törvény; minősített többség; jogforrási hierarchia; kétharmados szavazatarány; mélységi teszt; hatásköri elv; hierarchikus elv; sarkalatossági klauzula.
Jelen tanulmány a sarkalatos törvényekhez kapcsolódó joggyakorlatot áttekintő szakirodalomba illeszkedik, elsődleges célja az elmúlt három évtized minősített többségű törvényalkotáshoz kötődő alkotmánybírósági határozatainak áttekintése, valamint tematizálása. Ennek során kiinduló feltevésem az, hogy az Alkotmánybíróság ezen a téren a jogalkotás ösztönzőjeként, a modellváltások motorjaként viselkedett. Mindez szemben áll azzal az általános tendenciával, hogy az Alkotmánybíróság többnyire reagál a jogalkotás fejleményeire, leköveti, nem pedig előidézi azokat. A vonatkozó döntések részletes áttekintése helyett azokat a megközelítéseket azonosítom, amelyeken a releváns érvelések alapulnak, így amelyek a későbbiekben kiindulópontként szolgálhatnak.
Munkám utolsó fejezetében azt a kérdést teszem fel, képes lehet-e az Alkotmánybíróság pusztán a joggyakorlat megváltoztatásával, jogalkotás nélkül orvosolni a jelenlegi sarkalatosság koncepció hiányosságait és problémáit. Amennyiben erre a kérdésre igen a válasz, akkor pedig azt szükséges megvizsgálni, melyek lehetnek a továbblépés főbb lehetséges irányai.
Előkérdésként azt kell feltennünk, mit értünk pontosan a minősített törvény fogalma alatt.
A különböző alkotmányos rendszerekben eltérő értelmezése alakult ki a minősített törvény fogalmának, mégis beazonosíthatóak azok a közös vonások, melyek valamennyi releváns nemzeti jogintézmény sajátosságai. A minősített törvény a törvények alkotmányosan meghatározott alkategóriája, mely elméletileg a legfontosabb törvényalkotási tárgyköröket foglalja magában, és amelyhez az általános törvényalkotási eljárásnál szigorúbb eljárási garanciák kapcsolódnak.[2]
A nemzeti alkotmányos rendszerekben eltérő kifejezések léteznek a minősített törvények megnevezésé-
- 10/11 -
re. Bár a terminológiai kérdések általában nem meghatározóak a tartalmi elemzés szempontjából, jelen esetben mégis célszerű ezek vizsgálatába bocsátkozni, mivel a terminológia minden esetben a minősített törvény fő funkcióihoz kapcsolódik: az alkotmányjogi mellett jelentős a politológiai, a történeti, valamint a szuverenitást központba helyező nézet is. Az organikus törvény terminológia egyebek mellett felbukkan a francia,[3] a spanyol,[4] valamint a román[5] és a moldáv[6] alkotmányokban, itt a hangsúly az alkotmányjogi megközelítésre kerül. Spanyolországban ezek a jogszabályok a tágabb értelemben vett alkotmány, az "alkotmányos blokk" részei,[7] de a legtöbb országban felhívhatóak az organikus törvények az egyszerű törvények alkotmányossági normakontrollja során.[8]
Az alkotmányerejű törvény kategóriát Magyarországon vezették be a demokratikus átalakulás idején, a koncepció szerint az organikus törvények az alkotmánnyal azonos szinten helyezkedtek el a jogforrási hierarchiában.[9] A "kétharmados törvény" formulát szintén Magyarországon alkalmazták az 1990 és 2011 közötti bő két évtizedben. E felfogás a minősített többség politikai szerepét helyezte előtérbe: széles körű konszenzusra volt szükség e törvények megváltoztatásához az egyszerű többség helyett.
Magyarország Alaptörvénye ismételten új terminológiát honosított meg, létrehozva, illetve feltámasztva a sarkalatos törvény jogintézményét,[10] az előképül szolgáló kétharmados törvényekhez közel álló tartalommal. Ez a szimbolikus lépés az Alaptörvény jogtörténeti hagyományokra építő retorikájába illeszkedett.[11]
Franciaország, Spanyolország és Magyarország a minősített törvényalkotás három jelentős modelljét képviseli. A minősített törvény problémaköre azonban nem csak az említett három országot érinti, hanem számos más jogrendszert is.
Bár az angol történeti alkotmányfejlődés bizonyos vonásaiban már tetten érhető a minősített törvény logikájának alkalmazása,[12] a minősített törvények modern története 1958-al kezdődik, a francia V. Köztársaság Alkotmányával.[13] Afrika dekolonizációját követően, a francia mintát követve számos afrikai frankofón ország alkotmányába kerültek be az organikus törvények,[14] jelenleg mintegy 21 afrikai ország alkotmányában találunk organikus törvényeket, mint Algéria,[15] Szenegál,[16] illetve Tunézia,[17] valamint más országok szerte a kontinensről.[18]
A minősített törvények elterjedésének második hulláma a spanyol és portugál nacionalista diktatúrák bukásához kapcsolódik:[19] a minősített törvények mindkét ország alkotmányába bekerültek,[20] majd később több latin-amerikai állam is követte a példát, mint Equador[21] vagy Venezuela,[22] de további országok is említhetők.[23]
Végezetül a minősített törvények térnyerésének harmadik fázisaként, a közép-európai szocialista rendszerek összeomlását követően e megoldás bekerült a magyar, a román,[24] valamint a moldáv[25] alkotmányos rendszerbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
