Fejér megyének sajátos címere van, ugyanis nem felel meg a klasszikus heraldikai szabályoknak. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor államalapító Szent István király, a halál közeledtét tudomásul véve felajánlja a koronát Szűz Máriának, Magyarország védasszonyának.
A pecsétkép a XVII. század végén, a barokk korban keletkezett, az élő heraldika szigorú szabályait feloldó időszakban, amikor gyakran előfordult, hogy a klasszikus pajzsforma oválisra vagy kerek alakúra változott. Ez utóbbi alkalmazására egyik példa a vármegye címeres sigilluma is; nemcsak formája utal a barokk korra, hanem ábrázolása is barokk oltárképként hat. Arra vonatkozóan, hogy miért az lett a témája a vármegye címerének, ami, egyetlen erre utaló forrásra bukkantunk; Hattyuffy Dezső 1881-ben publikálta, hogy az országfelajánlás Székesfehérváron történt.
A vármegyék túlnyomó többsége legkésőbb a XVIII. század első harmadáig rendezte címerkérdését: vagy korábbi címeradományuk újbóli megerősítéséért, vagy teljesen új címerért folyamodtak. Többségük ellenben nem címereslevelet, hanem címer megjelenítésére is lehetőséget nyújtó pecséthasználati jogot kapott. Ezek közé tartozott az egykori török hódoltsági terület, köztük Fejér vármegye is; sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudjuk, hogy rendelkezett-e címereslevéllel, korábbi címerjoga s ez által címere sem ismeretes. Hangsúlyozzuk, hogy a török kiűzését követően, a közigazgatási viszonyok rendezése mellett megoldásra várt a címerkérdés is, ugyanis a pecsétadomány egyszersmind a nemesi közgyűlés hivatali működésének, a vármegyei közigazgatás és igazságszolgáltatás jogbiztosító eszköze.
S vajon milyen körülmények között született meg a döntés? A közgyűlési jegyzőkönyvek nem tartalmaznak a XV-XVII. századi saját címer illetve pecsét létére vonatkozó adatokat. Így az sem tisztázott, pontosan hogyan zajlott le a pecsétadomány igénylésének folyamata, az eljárásról kútfők nem maradtak fent. Első ízben, az 1694 januárjában lezajlott generalis congregatión fogalmazódott meg az igény egy hiteles vármegyei signum iránt. Feltehetően gróf Esterházy Ferenc főispán szorgalmazta az uralkodónál a donatiót, amelynek eredményeként I. Lipót uralkodó 1694. október 10-én adományozott címeres pecsétről privilegiumot a vármegyének, körirata "Sigillum Comitatus Albensis".
Fejér vármegye esetében a pecsétkép önálló megjelenítéséről, pontosabban zászlón történő ábrázolásáról csupán 1742-től van tudomásunk (Fejér vármegye nemesi felkelési zászlaja).
Az adománylevél és a pecsét sorsa meglehetősen kalandosan alakult, ugyanis a címeres pecsétadomány eredetije nem maradt fenn; a Lipót-féle diplomának 1857-ben, az abszolutista adminisztráció idején veszett nyoma: egy 1861. évi vármegyei bizottmányi bejegyzés szerint az eredeti diploma és pecsét "galádul megégettetett".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
