Az ókori görögök felfogásában a válság (krízis) nem volt egyértelműen negatív fogalom, mint napjainkban. A válság ugyanis egyben válaszút: míg egyfelől komoly károkkal, a bukás kockázatával fenyeget, egyben lehetőség arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek, és leküzdve a problémákat, a válságból megerősödve, új utakra lépve kerüljünk ki. Így lépett a Kr. e. XII. század elején a bronz helyébe a vas, így fordult át a muszlim hódítókkal szembeni védekezés az Ibériai-félszigeten a requoncistába, majd a spanyol és portugál gyarmatosításba.
A jelenlegi SARS-CoV2 világjárvány is egyfelől felforgatta az egész világot, másfelől felgyorsította a digitalizáció folyamatát, és jelentős mértékben kiterjesztette a digitális technikák alkalmazását az élet csaknem minden területére. Ezzel összefüggésben az Európai Unió Tanácsa 2020. október 3-án következtetéseket fogadott el, melyben hangsúlyozza, hogy a Covid-19-válság felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a digitális eszközökbe való beruházás.[1]
Ahogy azonban egyre több közszolgáltatás, illetve egyre több ügylet a virtuális térben, informatikai rendszerek igénybevételével valósul meg, egyre nagyobb jelentősége van ezen informatikai rendszerek védelmének, hiszen az új helyzethez a bűnözők is alkalmazkodnak, tevékenységüket egyre inkább áthelyezik a kibertérbe, így egyre nagyobb problémát okoz a kiberbűnözés. A védelem egyik eleme az egyre korszerűbb rendszerek alkalmazása, amelyben nyilvánvalóan előnyt élveznek azok az országok, amelyek már korábban is elkötelezettek voltak a közszolgáltatások digitalizációjában, mint például Törökország, amely évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz az UYAP rendszer kiépítésére és működtetésére.
Törökország az európai integrációs szervezet születése óta törekszik a mind nagyobb fokú integrációra, köszönhetően annak, hogy Musztafa Kemal Atatürk egyik fő célkitűzése volt, hogy Törökország részévé váljon az európai népek családjának. Az 1998-ban meginduló csatlakozási folyamat máig sem zárult le, de a csatlakozás szempontja jelentős mértékben járult hozzá az ország, és ezen belül az igazságszolgáltatás modernizációjához, hiszen a Bizottság jelentései és a Parlament állásfoglalásai rendszeresen szembesítik az országot a változó európai sztenderdekkel.
A török igazságszolgáltatás általános problémája - akárcsak a magyar és más európai bírósági rendszereknek - a túlzott ügyteher, amely az ügyek elhúzódásához vezet, és amely a Törökországgal szembeni strasbourgi marasztalásokban is testet ölt. Ennek enyhítése érdekében sor került egyrészt a bírósági szervezetrendszer reformjára, különösen a kerületi bíróságok felállítására a rendes bírósági szervezetben, illetve azok átszervezésére a közigazgatási bírósági szervezetben. Másrészt, az ezredforduló óta jelentős forrásnövelésre és létszámbővítésre is sor került, a kisebb tanácsokban való eljárás is a bírói tanácsok átlagos ügyterhének csökkenését eredményezi. Harmadrészt, a számítástechnikai eszközök, az informatikai hálózatok és az elektronikus eljárások széles körű alkalmazása - amely csaknem egy évtizeddel megelőzte a hasonló magyar rendszerek kialakítását - jelentősen meggyorsította és hatékonyabbá tette a felek és a bíróság, a bíróság és más állami szervek, illetve a bíróságok egymás közti kommunikációját; a bírósági határozatok elektronikus adatbázisainak kiépítése pedig jelentős segítséget nyújt a joggyakorlat feltárásában és egységesítésében.[2]
Jelen cikkemben a továbbiakban a török igazságszolgáltatás elektronizálásával foglalkozom, különös tekintettel az UYAP kiépítésének történetére, szerkezeti egységeire és fogadtatására.
Az UYAP egy e-igazságszolgáltatási rendszer, amely az e-kormányzat részét képezi, és amelyet azért fejlesztettek ki, hogy biztosítsák a gyors, megbízható, megfelelően működtetett és pontos igazságszolgáltatási rendszert. Központi hálózati projektként magában foglalja az összes bíróságot, ügyészséget, börtönöket, más igazságügyi és kormányzati szerveket. Az UYAP Törökország legjelentősebb információs rendszere, amelyet az Igazságügyi Minisztérium készített elő és hozott létre az igazságszolgáltatás működésének és hatékonyságának javítása, valamint az egyes érintett intézmények és polgárok számára hatékony és kevésbé bürokratikus igazságszolgáltatási rendszer létrehozása érdekében.[3]
Az igazságszolgáltatás elektronizálásával kapcsolatos első tanulmányok 1998-ban készültek Törökországban. Az igazságszolgáltatás korszerűsítésének megvalósítása érdekében az Igazságügyi Minisztériumon
- 14/15 -
belül 1999 végén létrehozták az Informatikai Technológiai Osztályt. Később, bevonva a technológiai vállalatokat annak eldöntésébe, milyen informatikai technológiákat kell használni, úgy döntöttek, hogy jobb lenne a teljes modernizációt végrehajtani, amely az összes igazságügyi egységet lefedi. A projekt, a Nemzeti Igazságügyi Információs Rendszer (UYAP) 2000-ben indult az e-kormányzat egyik részeként.[4]
A Törökország és az EU közötti csatlakozási partnerség 2001. március 8-án jött létre, és Törökország kormánya elkészítette a közösségi vívmányok átvételére vonatkozó nemzeti tervet (NPAA) a csatlakozási partnerségben meghatározott célok elérése érdekében. Az igazságszolgáltatás korszerűsítése és a büntetőreform a csatlakozási partnerség és az NPAA alapvető prioritásai közé tartozik. A jogharmonizációs folyamat célja nemcsak az, hogy a meglévő jogszabályok szükséges módosításait elvégezze, hanem az is fontos, hogy megerősítse az új eljárások és folyamatok végrehajtásáért vagy alkalmazásáért felelős intézményeket. Így az UYAP-ot azért hozták létre, hogy e célok megvalósítása érdekében az Igazságügyi Minisztérium központi szervezetével együtt az összes bíróságot, az ügyészségeket és a rendészeti szerveket lefedő elektronikus hálózatot hozzon létre.[5]
Az UYAP-ot két lépcsőben alakították ki. Először létrehozták Ankarában a központi szervezetet. Az első szakasz célja a minisztérium központi szervének és alárendelt egységeinek automatizálása volt; ez a szakasz 2002-ben fejeződött be.[6]
Ezt követte az UYAP tartományi egységei automatizálásának országos megszervezése.[7] 2003-ra a tartományokban[8] megtörtént az infrastruktúra és a szoftver telepítése, valamint az ankarai minisztériumi központtal való kapcsolat kiépítése.[9] 2004-ben minden bírót és ügyészt, továbbá minden tárgyalótermet számítógéppel láttak el, és a bírák és ügyészek informatikai képzésben részesültek.[10] (Erre Magyarországon az előzetes tervekkel összhangban, 2020-ban, a koronavírus-járvány alatt került csak sor[11]). Az elektronikus aláírásról szóló 5070. sz. törvény 2004. január 15-i elfogadása után az Igazságügyi Minisztérium megállapodást kötött az állami elektronikus aláírás-szolgáltatóval az e-aláírások biztosításáról valamennyi bíró, ügyész és igazságügyi alkalmazott részére.[12] (Megjegyzem, hogy erre például Magyarországon a mai napig nem került sor.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
