Darázs Lénárd a kárveszélyviselés és az érvénytelen szerződés kapcsolatát vizsgálja.
A Ptk. 6:108. § (1) bekezdése szerint az érvénytelen szerződésből nem származhatnak joghatások, vagyis az érvénytelen szerződésre nem lehet jogosultságot alapítani és az érvénytelen szerződés teljesítését sem lehet követelni. Ugyanakkor az érvénytelen szerződés teljesítése következményét az érvényes szerződés teljesítésével látszólag azonos módon rendezi a jogszabály; 6:109. §: "az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át". Hasonlóképpen a 6:122. § szerint az (érvényes) szerződés teljesítésével a kárveszély (ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik) a másik félre száll át.
Mivel dogmatikailag a kérdéskör meglehetősen kidolgozatlan, és a jogszabályi alapok is - ahogy a szerző fogalmaz - foghíjasak, szükséges a "kárveszélyviselés" kérdéskörét önmagában is megvizsgálni. Már a fogalom is nehézségeket okoz: kérdéses, hogy minden esetben, ahol a Ptk. vagy a polgári jogi szakterminológia használja, pontosan ugyanazt kell-e alatta értenünk.
Darázs Lénárd kiinduló hipotézise, hogy nem ért egyet azzal a magyar jogban általánosan elfogadottnak tűnő állásponttal, amely szerint a kárveszélyviselés kizárólag dologi jogi intézmény lenne, és csak dologszolgáltatással (a dolog tulajdonjogának átruházásával) kapcsolatos szerződésekben lenne értelmezhető. Mint írja, ez a felfogás dogmatikailag sem igazolható, és a modern magánjogi követelményekkel sem áll összhangban.
Az ugyanakkor igaz, hogy a Ptk. egyetlen helyen tartalmaz részletesebb normatív utalást arra, hogy mit is kell "kárveszélyviselés" alatt érteni. A Dologi jogi Könyvben (V. Könyv) a tulajdonjog tartalma alatt mondja ki a Ptk. 5:22. § a használat, hasznok, szedése, terhek viselése és a veszélyviselés körében azt, hogy a "tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dolog hasznait szedni; viseli a dologgal együtt járó terheket és a dologban beállott azon kárt, amelyre senkit sem lehet kötelezni". Ez utóbbi fordulatot szokás a tulajdonjogi kár-
- 56/57 -
veszélyviselésnek tekinteni az abszolút szerkezetű, statikus jogviszonyként funkcionáló tulajdonjog egyfajta negatív oldalaként.
Mivel a Ptk. 5:22. § normatív tartalmat ad a kárveszélyviselésnek, ettől a dologi jogi fogalomtól nem lehet elszakadni teljesen. Azonban a kárveszélyviselés a kötelmi jogban (szerződési és kártérítési jogban) is jelentkezik és ott strukturáltabb tartalmat jelent, csak részben fedi az idézett dologi jogi megközelítést. A szerző álláspontja szerint a jogtudománynak és a joggyakorlatnak ki kell terjesztenie a kárveszély problematikát - a Ptk. 5:22. § analógiájára - a jogokban bekövetkezett olyan károk jogosult általi viselésére is, amelyekre mást nem lehet kötelezni. Vagyis Darázs a kárveszélyviselést nem csak a dolgokban, hanem a jogokban bekövetkezett károkra is értelmezhetőnek tartja. Mint megállapítja, ez a felfogás éles szakítást jelent a kárveszélyviselésnek a merev, dogmatikus dologhoz kötöttségével.
A Ptk. 5:14. § szerint tulajdonjog tárgya csak dolog lehet, valamint az ott felsorolt egyéb "jogtárgyak", amelyekbe nem sorolhatók bele a jogok. A dologi jogi tartalomhoz kötöttség elvével sem állna összhangban a kiterjesztő értelmezés, így csak az analógia útján történő alkalmazásnak van helye. Erre viszont Darázs szerint mindenképp szükség lenne.
Fontos felismerése a szerzőnek, hogy miközben az új Ptk. dologi jogi szabályozása megmaradt a dogmatikus (klasszikus) megoldásoknál, addig a kötelmi jogi szabályozás magas színvonalon alkalmazkodott a modern magánjogi gondolkodás igényeihez. "Megjelent pl. a Ptk.-ban a jogátruházás és szerződésátruházás jogintézménye, a faktoring, lízingtárgy lehet a dolog mellett jog is, amely jogintézmények mind azt támasztják alá, hogy nem csak dolog átruházása valósulhat meg a magyar jogban, hanem jogoké (követeléseké) is. Maga a dologi jog sem koherens e tekintetben, mert miközben a tulajdonjogi szabályozás megmaradt a maga merev dogmáinál, addig zálogjog tárgya már lehet jog és követelés is, amelyek feletti "rendelkezési jogot" szintén elismeri a Ptk." Példával illusztrálva egy több árujegyzékben bejegyzett védjegy esetén előfordulhat, hogy a jogosult egy áruosztályra elfelejti meghosszabbítani az oltalmat, így a védjegyben "másra át nem hárítható kár" következik be, amelyet a jogosultnak kell viselnie.
Szokásos a polgári jogban tágabban, egyfajta általános kártelepítési módként is értelmezni a kárveszélyviselést, hiszen a polgári jogi szabályozás régóta egyik alapvető feladatának tekinti a vagyoni forgalomban felmerülő károk rendezését. A kártelepítés körében arról beszélünk, hogy a vagyoni forgalomban felmerülő károkat kire telepítse a polgári jog, azaz kinek kell ezeket viselnie. Az egyes lehetséges módozatokat tekintjük kártelepítési módoknak. Ebből a megközelítésből a kárveszélyviselés egy ultima ratio kártelepítési technika, és optimális esetben más kártelepítési módok mindig megelőzik. Így ha a kárt jogellenesen okozzák - akár szerződéses (kontraktuális) akár szerződésen kívüli (deliktuális) viszonyban -, úgy a kártelepítés módja a kártérítés, ahol az okozott kárt a károkozónak kell viselnie. Ha a károkozás jogszerű volt, akkor kártalanítás a kártelepítés módja, amelynek körében ugyancsak a károkozó viseli a kárt. A kárveszélyviselést megelőző kártelepítési mód a kockázatmegosztás (pl. biztosítás), ahol a kockázatközösségre telepíti a polgári jog a bekövetkezett károk viselését. A kártelepítés rendszerében a kárveszélyviselés az utolsó, és ebben az értelemben a legtágabb - szükségszerű - kategória:
- 57/58 -
ha másra nem lehet a bekövetkezett károkat telepíteni, akkor a károsult viseli a kárt. A kárveszély a kártelepítés összefüggésrendszerében elszakad tehát a tulajdonjogi kár-veszélyviseléstől. A kártelepítés körében a kárveszélyviselés nem csak a dologban bekövetkezett, másra át nem hárítható károkat foglalja magában, hanem mindenfajta kárra értelmezhető, és nem is a "tulajdonos", hanem a "károsult" viseli azokat a károkat, amelyek másra nem háríthatók át, legyen az dologban vagy nem dologban bekövetkezett kár.
Ha a teljesítés szerződésszerű elmaradása a teljesítésre kötelezett dolgában eredményez kárt, vagy a dolgában fennálló kár miatt marad el a szerződésszerű teljesítés, vagy esetleg a dologszolgáltatás marad el, akkor a kárveszélyviselés a kötelezett (tulajdonos) kötelezettségeként jelentkezik. Vagyis a teljesítési kockázat, mint a teljesítés elmaradásának veszélye a kötelezettet terheli, de nem amiatt, mert ő tulajdonos, hanem azért, mert ő a teljesítésre kötelezett. Amennyiben nem dologszolgáltatás szerződésszerű teljesítése marad el, illetve nem dologra vonatkozóan merül fel a teljesítési kockázat, úgy a teljesítési kockázat mint kárveszély ugyancsak a kötelezettet (károsultat) fogja terhelni.
A szerző ezt követően azt vizsgálja, miként tud átszállni a kárveszély másra, mint akit egyébként a fentiek szerint terhel. Itt is el kell szakadni a kárveszélyviselés kizárólag dologi joghoz kötöttségétől; a kárveszély átszállása, vagy másként fogalmazva, a kárveszély másra telepítése, mint akit egyébként terhel, megtörténhet szerződés alapján vagy jogszabály rendelkezése folytán.
A szerző álláspontja szerint (amely, mint a cikkben hivatkozik rá, ellentétben áll pl. Welimann véleményével) a polgári jog kárveszélyviseléssel kapcsolatos statikus szabályrendszere és elvei a privátautonómia részeként szerződéssel szabadon alakíthatók. A felek megállapodhatnak a kárveszélyviselés részletszabályaiban, de akár a kárveszély átszállásában is. A szerződő felek szerződéssel meghatározhatják, hogy kit terhel a kárveszély, és a polgári jog kárveszélyviselési szabályaitól eltérően a kárveszélyt másra is telepíthetik, mint akit egyébként terhelne. Nincsen akadálya annak, hogy egy bérleti szerződés keretében abban állapodjanak meg a felek, hogy az egyébként a tulajdonost terhelő kárveszélyt (részben) áttelepítik a bérlőre, vagyis a dologban bekövetkezett, másra át nem hárítható kárt a bérlő viselje. Hasonlóan lehetőség van arra, hogy eladási bizomány keretében értékesítésre átadott áru(készlet) feletti kárveszély a bizományosnak történő birtokba adással átszálljon a bizományosra (holott ez a tulajdonosnál maradna a Ptk. 5:22. § alapján). Egy őrzési kötelem esetén a megőrzésre átadott dologban beálló kárveszélyt szerződéssel a felek a letéteményesre telepíthetik, holott az a letevő tulajdonost terhelné. Korlátokat jelenthetnek a szerződésszegési következmények kizárásával kapcsolatos kógens szabályok.
Ami a kárveszély jogszabály alapján való átszállását illeti, a Ptk. szabályai három csoportba sorolhatók. Elsőként a szerződések általános szabályai között a 6:122. § a teljesítés joghatásaként generális jelleggel fogalmazza meg a kárveszélyátszállást. A második kategóriában speciális szabálykomplexumként, de még mindig a teljesítéssel összefüggésben tartalmaz a Ptk. lényegében kivételszabályokat a 6:122. § alól. Végül az érvénytelenség jogkövetkezményei körében fogalmaz meg a Ptk. 6:109. § kárveszélyátszállásra vonatkozó szabályt. A továbbiakban ezeket nézzük meg közelebbről.
- 58/59 -
A szerződés teljesítésének joghatásaként a 6:122. §-ban a törvény úgy fogalmaz, hogy "a teljesítéssel a kárveszély - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik félre száll át". Mint a szerző megállapítja, a Ptk. 6:122. § alkalmazási köre lényegében csak a dologi jogi kárveszélyviseléssel, a Ptk. 5:22. §-ával összefüggésben értelmezhető. Azaz kizárólag olyan szerződések esetén száll át a teljesítéssel a kárveszély, amely szerződések alapján valamely dolog feletti tulajdonlásban változás következik be a teljesítés célzott joghatásként. A 6:122. § valójában "felesleges", mert egy polgári jogi magától értetődőséget fogalmaz meg. A dolog feletti tulajdon megszerzésének immanens velejárója a mindenkori tulajdonoshoz tapadó kárveszély átszállása is az új tulajdonosra. Mégis szükség van a Ptk. 6:122. § szabályára; a kötelmi jog szabályrendszerében egyértelmű helyzetet teremt azzal, hogy a dolog feletti tulajdonos megváltozását eredményező szerződés teljesítésének joghatásaként a tulajdont szerző jogosultra származtatja a kárveszélyt, mint a szerződés (tulajdonátruházáshoz tapadó) joghatását. A kárveszélyátszállás nem értelmezhető tulajdonátszállással nem járó szerződés esetén. A használati szerződések (pl. bérlet), az őrzési szerződések (pl. letét), a gondos eljárás szerződései (pl. megbízás) esetén hiába irányul a szerződés esetleg valamilyen dologgal összefüggő szolgáltatásra, a teljesítés joghatása nyilvánvalóan nem lehet a dolog feletti kárveszély átszállása.
A teljesítés a dolog feletti tulajdonszerzés mozzanatához kapcsolódik. Ingók esetén birtokátruházás, ingatlanok esetén ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szükséges a kárveszélyátszálláshoz. Tulajdonszerzés nélkül viszont nem száll át a kárveszély, így nem beszélhetünk kárveszélyátszállásról egyebek mellett a tulajdonjog fenntartása esetén.
Értelmezési nehézség adódik ugyanakkor abból, hogy a hivatkozott szabály milyen terjedelemben korlátozza a felek privátautonómiáját a kárveszélyátszállás kérdésében. A szerző álláspontja szerint a Ptk. 6:122. § alkalmazási körével kapcsolatos helyes értelmezés az, hogy ez egy kógens szabály, ez következik a Ptk. már idézett 5:22. § dologi jogi szabályából is. Az alól, hogy a teljesítéssel átszáll a kárveszély, csak a Ptk. tehet kivételt, e tekintetben a felek nem rendelkeznek privátautonómiával, és nem állapodhatnak meg úgy a szerződésükben, hogy a teljesítéssel nem száll át a kárveszély. A Ptk. 6:122. § azonban nem akadálya annak, hogy a felek a kárveszélyátszállást szerződéssel rendezzék, úgy, hogy a teljesítés előtti időre vagy esetekre megállapodjanak a kárveszély átszállásában.
A szerző ezután ismerteti a Ptk.-ban fellelhető kivételszabályokat a 6:122. § alól. Így felhívja a Ptk. 6:156. § (3) bekezdését, amely szerint a jogosult átvételi késedelmének egyik jogkövetkezménye, hogy az átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át. A kárveszély itt a teljesítést megelőzően, egyfajta szankciós jelleggel száll a jogosultra. A Ptk. 6:217. § az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés esetére előírja, hogy amennyiben a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt megtörténne a birtokátruházás a vevő részére, úgy a vevőre a birtokátruházással átszáll a kárveszély, vagyis viseli a dologban beállott azon kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Mindkét itt említett szabály diszpozitív azonban, nincs akadálya annak, hogy a felek szerződéssel a kárveszélyátszállás esetét kizárják, vagy a kárveszélyátszállást "megosszák" a jogosult és a kötelezett között.
- 59/60 -
A Ptk. 6:219. § fogyasztói adásvétel esetére fogalmaz meg hasonló szabályt. Ennek célja az, hogy a teljesítés és a kárveszélyátszállás ne valósulhasson meg azzal, hogy a vállalkozás eladó maga vagy az általa ajánlott fuvarozón keresztül vállalja az áru fogyasztóhoz való eljuttatását, és ilyenkor teljesítésnek legyen tekinthető a fuvarozás megkezdése a fogyasztó részére. Kimondja a törvény, hogy ilyen esetekben is a fogyasztóra történő tényleges birtokátruházással száll át a kárveszély. Ez klaudikálóan kógens norma, vagyis attól a fogyasztó hátrányára nem, de javára el lehet térni (Ptk. 6:100. §).
Rámutat a kivételszabályok körében a szerző, hogy a Ptk. 6:412. § (1) bekezdése pénzügyi lízingszerződés esetén "lízingtárgyban" bekövetkezett kárveszélyről szól, miközben a lízingtárgy nem csak dolog, hanem jog is lehet. Vagyis úgy tűnik, a Ptk. itt kifejezetten "elismeri", hogy a kárveszély nem csak dologban, hanem jogban bekövetkezett olyan károkra is vonatkoztatható, amelynek megtérítésére mást nem lehet kötelezni.
Áttérve immár a kárveszélyátszállás és az érvénytelenség kapcsolatára, a Ptk. 6:109. § az érvénytelenség jogkövetkezményei körében egy speciális kárveszélyátszállási szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy "az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át". Ez, mint a szerző felhívja rá a figyelmet, formálisan ellentétben áll azzal, hogy az érvénytelen szerződésből nem származhatnak joghatások. Mielőtt kifejtené, hogy ez a szabályozási konstrukció mégis szükségszerű és logikus, rámutat arra is, hogy az érvénytelen szerződések alapján bekövetkezett vagyonelmozdulások rendezése tárgyában a régi Ptk. gyakorlata és elmélete szakított a helyes dogmatikai alapokkal, és az eredeti állapot helyreállíthatóságát természetben, vagy pénzbeli értékkiegyenlítésen keresztül is lehetségesnek tartotta. Vékás a régi Ptk. érvénytelenségi jogkövetkezmények rendezése körében de lege ferenda javaslatot tett, amit a jelenlegi Ptk. kodifikációjakor követtek is, a szerző szerint helyesen. Így a Ptk. 6:109. § kárveszélyátszállás szabálya valójában az eredeti állapot helyreállítása, az alaptalan gazdagodás és járulékos igények kisegítő szabályaként került megfogalmazásra.
A szerző felhív a törvényszöveg pontos olvasására. Eszerint nem arról van szó, hogy az érvénytelenségnek, az szerződés érvénytelen létrejöttének önmagában jogkövetkezménye lenne a kárveszély átszállása. A kárveszély az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással száll csak át. Nem véletlen, hogy a Ptk. nem az érvénytelen szerződés "teljesítése" joghatásaként, hanem az "érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatás" joghatásaként szabályozza a kárveszélyátszállást. Az eltérő szóhasználatra azért van szükség, mert az érvénytelen szerződés "teljesítése" fogalmilag nem lehetséges. A szolgáltatás nyújtása jogilag teljesítésnek nem tekinthető, de kvázi-teljesítésnek igen.
Az érvénytelen szerződés másodlagos jogkövetkezményeként szabályozza a Ptk. 6:110. § a bíróság általi érvényessé nyilvánítást visszamenőleges hatállyal Ebben az esetben, ha az érvénytelenség oka megszűnt, vagy ha az érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető, a bíróság a szerződés megkötésére visszamenőleges (ex tunc) hatállyal érvényessé nyilváníthatja a szerződést, ami azt is jelenti, hogy az érvénytelen szerződés be fogja tölteni az érvénytelenségi ok nélküli célzott joghatást. Ilyenkor meghatározó szerepet játszik a 6:109. § szerinti kárveszélyátszállás. Ha nem szállna át a kárveszély, nem tudna megvalósulni a bíróság általi érvényessé nyilvánítás sem.
- 60/61 -
Szükségszerű, hogy a teljesítés valamennyi joghatása az érvényessé vált teljesítésre biztosítva legyen, erre a 6:109. § teremti meg a helyzetet.
A Ptk. 6:111. § új másodlagos jogkövetkezményként szabályozza a szerződés érvényessé válását a felek akaratából jelentősen megerősítve ezzel a szerződő felek privátautonómiáját. E szabály szerint a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő (ex tunc) hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik A szerződő felek dönthetnek úgy is a Ptk. 6:111. § (3) bekezdése alapján, hogy a szerződésük jövőre nézve (ex nunc hatállyal) váljon csak érvényessé. Ilyen esetben is elengedhetetlenül fontos a kárveszélyátszállás 6:109. § szabálya, hiszen ekkor nem a megkötésétől érvényessé vált szerződés teljesítésének joghatását garantálja, hanem ellenkezőleg, az érvénytelenség ellenére bekövetkezett vagyon-elmozdulások rendezésének eszköze lesz.
Minden olyan esetben, amikor a szerződés nem válik érvényessé, de az érvénytelenség ellenére vagyonelmozdulás (szolgáltatásnyújtás) ment végbe, rendezni kell az elmozdult vagyoni viszonyokat. Ezt a Ptk. az eredeti állapot helyreállítása (6:112. §), valamint az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítése (6:113. §), kiegészítve ezeket a járulékos igényekkel (6:115. §) jogintézményeken keresztül irányozza elő.
Az eredeti állapot helyreállítása mindig természetben és kölcsönösen történhet, így ez tulajdoni igényként jelentkezik. Ha az eredeti állapot nem állítható helyre, a felek közötti alaptalan gazdagodás pénzbeli elszámolásának van helye.
Ptk. 6:109. § az érvénytelen szerződések alapján bekövetkezett vagyonelmozdulások rendezését illetően kettős szereppel bír. Egyrészt kiigazító funkciót tölt be az eredeti állapot helyreállítással összefüggésben a dologi jogi kárveszély értelmében. Másrészt kiigazító funkciót tölt be az alaptalan gazdagodás elszámolásával összefüggésben a teljesítési kockázat, mint kárveszély értelmében. Mindkét esetben hiányában egyenlőtlenség keletkezne a szerződő felek pozíciójában.
Azokban a szerződésekben, amelyekben az eredeti állapot helyreállíthatósága fogalmilag egyáltalán felmerül, jellemzően eltérő (visszatérítendő) szolgáltatások állnak egymással szemben, ami már eleve komoly egyenlőtlenséget eredményez a felek pozíciójában. Az egyik oldalon jellemzően pénzszolgáltatás (vételár) áll, a másik oldalon dologszolgáltatás, amely az esetek nagy részében könnyen irreverzibilissé (utólag természetben visszaadhatatlanná) válik. A Ptk. 6:109. § kárveszélyátszállás szabálya hiányában a pénzszolgáltatást nyújtó fél kedvezőbb helyzetbe kerülne a dologszolgáltató féllel szemben: utóbbinak vissza kellene szolgáltatnia a kapott pénzszolgáltatást, miközben a dologban bekövetkezett károk, szélsőséges esetben a dolog elpusztulása is az ő, mint kárveszélyviselésre kötelezett tulajdonos kára lenne. A 6:109. § szabálya folytán azonban a dolog a másik fél (a dolgot birtokló) kárveszélyére semmisül meg. Vagyis a Ptk. 6:109. § szabálya azt jelenti, hogy a vevő nem követelheti vissza pénzszolgáltatást, ha ő a dolog vétlen elpusztulása következtében a kapott dolgot nem tudja visszaadni.
A Ptk. 6:109. § kárveszélyátszállást megfogalmazó szabályának az alaptalan gazdagodás megtérítése körében is jelentősége van. A Ptk. 6:109. § hiányában a szerződő felek jogi helyzete itt is egyenlőtlenné válhatna. Az érvénytelenség körében az alaptalan gazdagodás
- 61/62 -
visszatérítésének teljesítési kockázata a szerző szerint átszáll az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a másik félre. Vagyis az alaptalan gazdagodástól eleső fél a saját kárveszélyére, mint teljesítési kockázatára esik el az alaptalan gazdagodástól, így azt a Ptk. 6:109. §, valamint a 6:113. § alapján meg kell térítenie a másik fél részére.
A fentiek alapján a szerző azt a következtetést vonja le, hogy a kárveszély a polgári jogban komplex tartalommal rendelkező jogintézmény, amely többrétegű megközelítést igényel. Szakítani kell a modern magánjogi viszonyok között a kárveszélyviselésnek a dologi joghoz, és a dologban beálló, másra nem hárítható károkhoz kötöttségével. A kárveszély kiterjesztendő a jogokban beálló, másra át nem hárítható károkra is. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
