A Csődtörvény 2006. július 1-jétől hatályos 33/A. §-nak rendelkezéseire alapított helytállási kötelezettség megállapítása iránt indított perek közül csak kevés jutott el eddig a Kúriához (Legfelsőbb Bírósághoz), de a gyakorlat lassan kidolgozza a jogszabályhely alkalmazásának - és így értelmezésének - kereteit. Úgy véltem, hasznos lehet annak a néhány esetnek a megismerése, amelyben a felülvizsgálati bíróság megpróbálta kitölteni a jogszabály kereteit.
I. Az első általam feldolgozandó első ítélet 2011. január 11-én Gfv. IX. 30.249/2010/4. számon született meg, de elemzésemet a nem sokkal később keletkezett Gfv. X. 30.361/2010/3. számú ítélettel kezdem, mert tényállása jóval egyszerűbb.
Bár nem egyedülálló, mégis elgondolkodtató az, hogy mindkét ügyben valamennyi - tehát az összes fokon eljárt - bíróság helyt adott a kereseti kérelemnek, illetve helyben hagyta a korábbi döntést (többnyire annak minden elemét magáévá téve). Az alperesi oldalon, mint az adós képviseletében megjelenő személyek - kimerítve minden jogi lehetőséget és belekapaszkodva minden szóba - próbálták igazukat érvényesíteni és a korlátolt felelősség áttörését megakadályozni, de ez egyetlen esetben sem sikerült. Nem úgy, mint ennek kapcsán az ítéleteknek szinte elvi éllel kimondani, hogy az ügyvezető(k) eljárásával kapcsolatosan mi lenne az elvárás, mely magatartás az, amire nem hivatkozhat, továbbá, hogy a strómanok, árnyékdirektorok negligenciája is megalapozza a kártérítési felelősséget.
A magyar eljárási időtartamokhoz képest igen rövid időn belül sikerült ezekben az ügyekben a Legfelsőbb Bíróság által is elbírált jogerős ítélethez jutni, az első ügy első fokon 2009 júniusában, míg a második ügy 2009 októberében zárult.
Ez az ügy tipikus példája annak, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben még fellelhető készpénz vagyont, hogyan próbálják "eltüntetni", elvonni a hitelezők elől. A már 2006 tavaszán gazdálkodási tevékenységével felhagyó magyar logisztikai kft. - mely 5 144 000 Ft pénzeszközzel és 1 546 000 Ft rövid lejáratú kötelezettséggel rendelkezett - 2007. március 30-i dátummal adásvételi előszerződést ír alá egy romániai vendéglátóipari ingatlan megvásárlására 90 napon belül 25 000 000 Ft vételáron, melyet 5 100 000 Ft összegű foglaló biztosít. Mivel a végleges adásvételi szerződés nem került megkötésre, sem a vételár megfizetésre, így a társaság a foglalót elveszítette.
Bár az első fokon eljárt bíróság azokat a körülményeket nem vizsgálta, hogy
• miért forintban történt a teljesítés (Romániában),
• mi volt az oka, hogy előszerződést kötöttek felek (nem pedig végleges megállapodást),
• miért volt a foglaló mértéke több mint 20%,
• valamint, mi vezetett oda, hogy a foglalót már a szerződés aláírását megelőzően megfizették,
azt kiemelte, hogy az I. r. alperes "teljes információhiányban, üzleti kockázat mérlegelést mellőzve döntött úgy - II. r. alperes hallgatólagos egyetértésével -, hogy a perbeli romániai ingatlanra adásvételi előszerződést köt…"
A Győri Ítélőtábla is megismételte ezen okfejtést kihangsúlyozva, hogy "az alperesek nem tudták igazolni, hogy indokolt, ésszerű döntést hoztak a gazdálkodás körében."
A tényállást áttekintve a jogügylet fiktivitása is felmerül, illetve az, hogy az ügyvezetők nem valósítottak-e meg fedezetelvonó csődbűntettet, de ennek a kérdésnek a boncolgatása átvezet már a gazdasági büntetőjog területére, ugyan akkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Cstv. 33/A. § alapján megálló helytállási kötelezettségek esetében többnyire megállapítható és bizonyítható lesz a büntetőjogi felelősség is (természetesen, amennyiben valaki feljelentést tesz).
Az ügyben hozott ítélet biztosan alakítani fogja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megítélését, a névleges, vagy árnyékdirektorok hanyag magatartását és a vagyonkimentő tagok tevékenységét értékelő bírói gyakorlatot.
A kereset arra irányult, hogy az eljáró bíróság állapítsa a Gt. 30. § (3) bekezdése és a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján, hogy az I. és II. rendű alperes az általuk vezetett kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsőbbsége alapján látták el, ez által a társaság vagyon 24 500 000 Ft mértékben csökkent. A vagyon kivonása a társaságból úgy történt, hogy meglévő pénzeszközt egy másik vállalkozásuknak kölcsönadták. (Ez a magatartás is szinte tipikusnak nevezhető a magyar cégek felszámolás előtti időszakában történt pénzkimentésekor!)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
