A fizetési meghagyásos eljárás mint a pernél egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb eljárás nem csupán az egyes államok (európai uniós tagállamok) polgári eljárásjogi szabályozási szintjén kap kiemelt szerepet, hanem az európai uniós jogalkotás is felkarolta, és egységes európai intézmény működtetése mellett foglalt állást az 1896/2006/EK rendelet megalkotásával és elfogadásával.[1]
A rendelet a közösségi jog egy újabb generációjának sorát nyitotta meg, elsőként szabályoz egy közösségi szinten egységes (teljes) eljárást.[2] Ez egyben paradigmaváltást is jelez az uniós jogalkotás területén, mivel a nemzetközi polgári eljárásjog hagyományos területeit követően egyes közvetlen eljárási részletszabályok "európaizálása" is megkezdődött.[3]
A rendelet nem szorítja ki a nemzeti jog szerinti fizetési meghagyásos eljárást, az európai eljárás párhuzamosan él a tagállamok eljárásjogi szabályai szerint zajló fizetési meghagyásos eljárás mellett.[4] A két eljárás azonban nem csupán egymás mellett "él", hanem kapcsolat is létesül közöttük. Ez a kapcsolat az egységes uniós eljárás szabályozásának technikájából következik, mégpedig abból, hogy a rendelet ugyan az eljárás egészére tartalmaz rendelkezéseket, de sok esetben csak az eljárás főbb vonalait határozza meg.[5] A nemzeti fizetési meghagyásos eljárás szabályai egészítik ki a rendelet által nem szabályozott kérdésekben az uniós eljárási szabályozást. A nemzeti szabályok elengedhetetlennek tekinthetőek az európai fizetési meghagyásos eljárás működéséhez.
A nemzeti szabályok háttérszabályozásként való jelenléte két szinten jelenik meg a rendeletben: az első, a konkrét rendeleti szabály mellett megjelenő tagállami jogra való utalás.[6] A második szintet, a legfőbb felhatalmazást a rendelet 26. cikke adja, mely szerint minden eljárási kérdésben, melyről a rendelet nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni. Tehát a nemzeti jog hézagkitöltő jelleggel alkalmazható az európai fizetési meghagyásos eljárásban.[7]
Ezen szabályozási jelleg azonban problémákat képes előidézni az egységes európai fizetési meghagyásos eljárás alkalmazása során. A tagállami fizetési meghagyásos eljárások fő jellemzői hasonlóak, de számos markáns különbség mutatható ki a kialakításukban, működésükben.[8] Ezért minden olyan esetben, amikor a rendelet a tagállami jogot hívja fel háttérszabályként, az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása szerinti tagállam nemzeti eljárásjoga határozza meg a rendelet által részletesen nem rendezett kérdéseket.
A 44/2001/EK rendelet és az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozataláról szóló rendelet egyik kapcsolódási pontját képező joghatósági kérdésekkel, azon belül is az alperes perbebocsátkozására alapított jogha-
- 99/100 -
tósággal kapcsolatban előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére került sor az Európai Bíróság előtt.
A kérdés arra irányult, hogy egy európai fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondás a 44/2001/EK rendelet 24. cikke értelmében vett perbebocsátkozásnak, és ezáltal azon bíróság joghatósága elfogadásának minősül-e, amely előtt az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárást lefolytatják.[9]
Jelen tanulmány szempontjából azért kiemelt jelentőségű a kérdés, mivel a kötelezett - ügyvéd útján, határidőn belül - külön okiratban (nem a formanyomtatvány használatával) terjesztett elő ellentmondást, és a fizetési meghagyást azzal az indokkal vitatta, hogy a felperes követelése alaptalan és nem esedékes. A felperes a kötelezett ellentmondását úgy tekintette, hogy az az ügy érdemére vonatkozó érveket tartalmaz, nem kifogásolja a joghatóság hiányát, és ezáltal a 44/2001/EK rendelet szerinti perbebocsátkozó alperesi nyilatkozatnak minősül, amely alkalmas a joghatóság megalapozására.
Az eljárás főtanácsnoka, Yves Bot 2013. március 6-án ismertetett indítványában kifejtette, hogy az európai fizetési meghagyás iránti kérelemmel szemben benyújtott ellentmondás nem minősül az európai fizetési meghagyásos eljárást követő polgári peres eljárásba történő, a 44/2001/EK rendelet 24. cikke értelmében vett perbebocsátkozásnak. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy az európai fizetési meghagyással szemben ellentmondással élő személy ellentmondásában az ügy érdemére vonatkozó érveket terjesztett elő.[10] Az Európai Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás lezárásaként, mindenben egyetértve a főtanácsnoki indítványban megjelenő következtetésekkel és állásponttal, ítéletében megerősítette a főtanácsnoki indítvány megállapításait.[11]
Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fizetési meghagyással szemben a kötelezett által előterjesztett ellentmondás tartalmát hogyan szabályozza az uniós rendelet és a magyar törvény, valamint bír-e jelentőséggel az ellentmondás joghatásaként - a magyar polgári eljárásjog szabálya alapján - perré alakult eljárásban az ellentmondás "minősége".
Az európai fizetési meghagyással szemben a kötelezett számára biztosított jogorvoslati lehetőség az ellentmondás. Amennyiben a kötelezett ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg.[12]
Az ellentmondás formáját és tartalmát a következőképpen határozza meg a rendelet: A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található "F" formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.[13] A Preambulum (23) pontjának második mondatában ezt azzal egészíti ki, hogy a bíróságok azonban bármilyen írásos ellentmondást figyelembe vesznek, amennyiben azt világosan fogalmazták meg.
Tehát rendelkezésre áll olyan formanyomtatvány, melyet kifejezetten az ellentmondás előterjesztésére bocsátanak a kötelezett rendelkezésére, de ennek igénybevétele nem kötelező. Amennyiben a kötelezett nem formanyomtatványon terjeszti elő nyilatkozatát, formai kötöttség egyedül az írásbeliség, tartalmi követelmény a világos megfogalmazás. Miről is kell a kötelezettnek ilyen módon nyilatkoznia? A rendelet ellentmondással szemben támasztott tartalmi követelménye csupán a követelés vitatásának megjelenése.[14] Tehát a kötelezett oldalán minimális nyilatkozattételről rendelkezik, és a vitatás indokait nem kéri kötelező módon az ellentmondás joghatásainak kiváltásához.
Az ellentmondás formáját illetően a magyar fizetési meghagyásos eljárás két eltérő szabályozást valósít meg, ugyanis megkülönbözteti a jogi képviselő nélkül és a jogi képviselővel eljáró kötelezettekre vonatkozó előírásokat.
A jogi képviselővel eljáró kötelezett és a jogi személy, valamint a vállalkozás az ellentmondását kizárólag elektronikusan terjesztheti elő, melyhez elektronikus formanyomtatványt bocsátanak rendelkezésre.[15] 2012. március 15-től szankció is kapcsolódik az ellentmondások előterjesztéséhez, jogi képviselővel eljáró kötelezett, valamint vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél nem elektronikus ellentmondását a közjegyző elutasítja.[16]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
