A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú döntése kimondja, hogy a büntetőügy - akár tényleges, akár lehetséges jövőbeni - terheltje nem követ el azáltal bűncselekményt, ha meghatározott tartalmú vallomás tétele érdekében pénzt vagy más jogtalan előnyt kér vagy fogad el.
Ügyszám: Fővárosi Ítélőtábla Bf.46/2023/16.
Címszavak: korrupciós bűncselekmények; terhelt vallomása; vesztegetés; védelemhez való jog
Több büntetőeljárásban is felmerült már alapvető jogkérdésként, hogy a büntetőügy terheltje elkövetheti-e, illetve hogyan követheti el a bírósági eljárásban a vesztegetés elfogadásának bűntettét. Különös kérdésként merül ez fel akkor, amikor a terhelt azért kér jogtalan előnyt (jellemzően pénz fizetését) mástól, hogy meghatározott tartalmú
- 172/173 -
(jellemzően az aktív vesztegetőre kedvező tartalmú) vallomást tegyen.
A konkrét ügyben költségvetést károsító bűncselekményeket követtek el egy cégnél, amelyekhez a vádlott valótlan tartalmú számlákat állított ki a cégvezető megbízásából. Amikor ismeretlen tettes ellen büntetőeljárás indult, amelyben vagyont érintő kényszerintézkedésekre és tanúkihallgatásokra került sor, a vádlott és a cégvezető azzal számoltak, hogy őket abban a büntetőeljárásban előbb-utóbb meg fogják gyanúsítani. Még ennek bekövetkezte előtt a vádlott 30 millió forintot kért a cégvezetőtől azért, hogy ha a gyanúsításra sor kerül, akkor majd ő a gyanúsítottként a cégvezetőre nézve kedvező vallomást tegyen, az őt terhelő adatokat ne hozza a nyomozó hatóság tudomására.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 296. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállás a következő: aki azért, hogy a bírósági, választottbírósági vagy hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy kötelezettségeit ne teljesítse, jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A fenti történeti tényállásra figyelemmel a törvényi tényállás értelmezése szempontjából releváns két jogkérdés röviden úgy konkretizálható, hogy
1. a terhelt a vallomástétellel kapcsolatos törvényes jogát nem gyakorolja vagy kötelezettségét nem teljesíti-e akkor, amikor jogtalan előnyért cserébe határozza meg a vallomásának a tartalmát; mivel a terheltnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 39. § (1) bekezdés f) pontja alapján egymás mellett létezik a vallomástételi és a feltétlen vallomásmegtagadási joga, továbbá vallomástétel esetén nincs igazmondási kötelezettsége, ezért értelmezést igénylő kérdés, hogy egy ilyen karakterű eljárási jogosultság esetén mit jelent annak nem gyakorlása;
2. elkövetheti-e ezt a bűncselekményt az a személy, aki formálisan még nem terheltje az eljárásnak, mert a megalapozott gyanú közlésére még nem került sor vele szemben.
E jogkérdésre a Legfőbb Ügyészség 5/2019. (VIII. 31.) főosztályvezetői körlevélben általános jelleggel ad iránymutatást. Eszerint:
"2. A Btk. 296. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vesztegetés elfogadásának bűntettét bírósági (hatósági) eljárásban az is megvalósítja, aki a bűncselekmény elkövetőjeként vagy a büntetőeljárás terheltjeként jogtalan előnyt kér [...], hogy ő maga a büntetőeljárásban
a) vallomást tegyen,
b) vallomástételtől vagy kérdés megválaszolásától tartózkodjon, vagy
c) vallomását meghatározott tartalommal tegye meg.
3. A terhelt jogtalan előnnyel vagy annak ígéretével történő befolyásolása
a) vallomástételre irányuló törekvés esetén alakilag a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 39. § (1) bekezdés f) pontjának második fordulatában meghatározott vallomástétel megtagadása iránti jog,
b) a vallomástételtől vagy a kérdés megválaszolásától tartózkodásra irányuló törekvés esetén alakilag és tartalmilag a Be. 39. § (1) bekezdés f) pontjának első fordulatában meghatározott vallomástételi jog,
c) a vallomás meghatározott tartalommal történő megtételére irányuló törekvés esetén tartalmilag a Be. 39. § (1) bekezdés f) pontjának első fordulatában meghatározott vallomástételi jog
gyakorlásának a megakadályozását célozza.
4. A 3. pont c) alpontja szerinti esetben a vallomástételi jog nem egyszerűen csak a hatóság vagy bíróság előtti nyilatkozattétel alaki jogát takarja, hanem van érdemi tartalma is: az ahhoz való jogot jelenti, hogy a terhelt szabadon rendelkezzen az általa szolgáltatott bizonyíték tartalmáról. A vallomás tartalmának befolyásolását célzó jogtalan előny azt akadályozza, hogy a terhelt a vallomás tartalmának kialakítására vonatkozó törvényes jogával éljen, azaz a szabad védekezés jogának gyakorlását korlátozza. A jogkorlátozás független a befolyásolás irányultságától, akkor is megvalósul, ha valaki arra akarja jogtalan előny juttatásával rávenni a terheltet, hogy a valóságot tárja fel.
5. A bűncselekmény megállapíthatóságához nem szükséges, hogy a bűncselekmény passzív oldali elkövetője a jogtalan előny kilátásba helyezése vagy juttatása időpontjában egy konkrét büntetőeljárásban (vagy más hatósági eljárásban) már jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzen, a bűncselekmény megállapításához elegendő annak jövőbeli bekövetkezése, továbbá az elkövetési magatartás irányulhat még meg nem indult büntetőeljárásra (vagy más hatósági eljárásra) is."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
