Az új Polgári Törvénykönyv előkészítésétől függetlenül, azt megelőzően került sor a cselekvőképességgel és a gondnoksággal kapcsolatos szabályozás átdolgozására (2001. évi XV. törvény a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról), az új szabályozás 2001. november 1-jén lépett hatályba. A változás természetesen nem csak a Ptk.-t érintette, hanem számos más, a kérdéssel szorosan összefüggő törvényt is, így módosultak a Pp.-nek a gondnokság alá helyezési eljárásra vonatkozó szabályai, változott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény is, majd később a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet is. A szabályozás elsősorban a német BGB-t és az osztrák ABGB-t vette alapul, és a térségben egyedülállóan korán tette meg a változtatást, hiszen a kelet- és közép-európai országok közül ez még sehol sem történt meg.
A soronkívüliséget a hatályos szabályozásban rejlő problémák sokasága indokolta, az elkülönített felülvizsgálatot pedig az tette lehetővé, hogy ez a fejezet a Ptk. többi részétől többé-kevésbé független, módosítása a vagyonjogi fejezetek érintése nélkül elvégezhető volt.
A cselekvőképességre és a gondnokságra vonatkozó szabályozás magánjog és a közjog határán helyezkedik el. A cselekvőképesség fogalma, a korlátozott cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség esetei, a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személyek által megtehető jognyilatkozatok köre a polgári törvénykönyvek személyekre vonatkozó részének szabályozási körébe tartozik. Ugyanakkor a cselekvőképtelenség vagy a korlátozott cselekvőképesség jogkövetkezményeinek "intézményes" megjelenítése - a gondokság alá helyezés - már erősen közjogias szabályozást takar. A gondnoksággal kapcsolatos teendők megoszlanak a bíróságok és az ezzel foglalkozó közigazgatási szervezetrendszer (a gyámhivatalok) között, de hatályos jogunkban a közigazgatási túlsúly egyértelműen megállapítható: a cselekvőképesség, a gondnokság alá helyezés szükségességének és a gondokság megszüntetésének kérdésében ugyan a bíróság dönt, azonban ezen túlmenően minden további teendőt a gyámhivatal végez. A gyámhivatal választja ki a gondnok személyét, a gondnok neki tartozik elszámolni a gondokolt vagyonával, a nagyobb horderejű döntésekhez a gyámhatóság hozzájárulását kell beszerezni stb. A cselekvőképtelenség, illetve a korlátozottan cselekvőképesség jogkövetkezményeit (közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony létesítése, tisztségek viselése, választójog, egészségügyi döntések meghozatala stb.) nagyszámú közjogi jogszabály vonja le, így a Ptk. módosítása természetesen ezekre is kihat.
Magán a Ptk.-n belül is több rész érinti a gondokság kérdését. Így a személyekkel foglalkozó második rész tartalmazza a cselekvőképesség kizárásával vagy korlátozásával együttjáró gondnokrendelésre vonatkozó szabályokat. A cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokság [eseti gondnokság (225. §), távollevő vagy ügyeiben akadályozott személy részére rendelt gondnokság (224. §)] szabályait a kötelmi jog általános részében találjuk, és eredetileg - rendszertanilag idegenül - a Ptké.-nek az eseti gondokságra vonatkozó részében került elhelyezésre az ideiglenes gondnokság intézménye (Ptké. 44. §). Sajátossága volt még ennek a résznek, hogy - főleg a Ptké.-ben - nagyon sok eljárásjogi rendelkezést is találtunk, így eredetileg a Ptké.-ben nyertek elhelyezést a gondnokság alá helyezés vonatkozásában a felperesi legitimáció szabályai, a per folyamán a zárlat elrendelésére vonatkozó és a bíróság ideiglenes gondokság alá helyezést kimondó határozatára vonatkozó szabályok, sőt, itt került szabályozásra a gondnokrendelés kérdése, ami teljes egészében gyámhatósági hatáskör.
Annak ellenére, hogy a jogi rendszerváltás a középpontba állította az emberi jogokat, a cselekvőképességre és gondnokságra vonatkozó szabályozás a rendszerváltást követően egészen 2001-ig teljes egészében változatlan maradt, kizárólag a Ptké.-nek a méhmagzat gondnokára vonatkozó részében történt egy apró, a nomenklatúrát érintő változás. A szabályozással szemben ugyanakkor számos kritika fogalmazódott meg, így az állampolgári jogok országgyűlési biztosa "A betegek emberi és állampolgári jogainak érvényesülése a pszichiátriai fekvőbeteg-intézetekben és pszichiátriai otthonokban" címmel, 1996 március-áprilisában lefolytatott vizsgálatában kezdeményezte a népjóléti és igazságügyi minisztereknél a gondnokságra és a gyámhatósági eljárásra vonatkozó jogszabályok átfogó felülvizsgálatát.
A szabályozás legnagyobb hiányossága a rugalmatlanság volt, az, hogy nem volt lehetőség a jogkövetkezmények tekintetében a differenciálásra. A bíróság mozgástere pusztán annak meghatározására korlátozódott, hogy a cselekvőképesség hagyományos hármas felosztásán belül a fokozatok között válasszon, megállapítsa, hogy az alperes cselekvőképessége megtartott, korlátozott-e vagy teljes egészében hiányzik. Ezen túlmenően azonban a bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy "személyre" szabottan korlátozza a cselekvőképességet, az érintett beteg maradvány-képességeinek megfelelően. Ez sok esetben sértette az arányosság alkotmányos követelményét is, amelynek a jogok korlátozása esetében alapvető szempontként kell érvényesülnie.
Ugyancsak az arányosság követelményét sértette az, hogy a cselekvőképességet kizáró, illetve korlátozó gondnokság alá helyezés jogkövetkezményei között lényegében nagyon csekély volt a különbség. A cselekvőképtelen személy helyett mindig, a korlátozottan cselekvőképes személy helyett pedig az esetek jelentős részében a törvényes képviselő tett jognyilatkozatot, nagyon szűk volt az a mozgástér, ahol a korlátozottan cselekvőképes személy saját jognyilatkozatának jelentősége volt.
Jogos kritika érhette a szabályozást azért is, mert a gondnokság alá helyezést kimondó bírói határozat tekintetében nem volt lehetőség a hivatalból történő felülvizsgálatra. Így a gyakorlatban, ha az érintett maga nem indította el a gondnokság megszüntetése iránt az eljárást, akkor rendszerint élete végéig gondnokolt maradt, még akkor is, ha közben jelentősen megváltoztak a körülmények, és többé már nem lett volna indokolt a gondnokság fenntartása.
A szabályozás nem jutatta kifejezésre azt a fontos alapelvet sem, hogy a gondnokság alá helyezendő személy kívánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni, különösen a gondnok személyének kiválasztása során. Nem adott lehetőséget arra, hogy a gondnok vagy a szülő - halála esetére - rendelkezzen a gondnok személyéről, nem volt lehetőség többes gondnok illetve helyettes gondnok rendelésére. A Ptk. gondnok elmozdításának feltételeit sem szabályozta kellő részletességgel. Különösen problematikus volt a Ptké.-nek az ideiglenes gondnokrendelésre vonatkozó szabályozása, hiszen ez lényegében bírósági hatáskört adott a gyámhatóság kezébe.
Az új szabályozás is megtartotta a hagyományos hármas felosztást (cselekvőképesség, korlátozott cselekvőképesség, cselekvőképtelenség), és megtartotta a cselekvőképesség kizárására, illetve korlátozására vezető okok trichotomiáját is (életkor, bírósági határozat, aktuális pszichés állapot).
Alapvetően változás ugyanakkor, hogy a gyámság és a gondnokság szabályai szétválasztásra kerültek, így a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezett személy nem kerül automatikusan abba a helyzetbe, mint a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú. Míg a kiskorúak vonatkozásában lényegében megmaradtak a korábbi szabályok, a gondnokság alá helyezett személyekre vonatkozóan ezek sok tekintetben változtak.
A Ptk. módosítása - a német és az osztrák mintát véve alapul -, prioritásként kezelte annak lehetővé tételét, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezési eljárásban egyénre szabottan, rugalmasan, csak a szükséges mértékre korlátozottan kerüljön meghatározásra, mely jognyilatkozatokat tehet meg a gondnokolt önállóan, és melyeket csak törvényes képviselője közreműködésével. Így a korlátozottan cselekvőképes személy esetében a bíróságnak két választási lehetősége van: vagy általában korlátozza az érintett cselekvőképességét, vagy csak egyes ügycsoportok vonatkozásában.
Ha a bíróság általában korlátozza a cselekvőképességet, akkor a gondnokolt minden jognyilatkozatát csak a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával teheti meg. Fontos változás, hogy az új szabályozás korlátozottan cselekvőképes gondnokolt esetében főszabályként nem teszi lehetővé, hogy a törvényes képviselő önállóan tegyen jognyilatkozatot. A korlátozottan cselekvőképes kiskorúak esetében viszont megmaradt az a régi szabály, hogy a törvényes képviselő önállóan is tehet jognyilatkozatot, kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes személy saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve amely a munkával szerzett keresményére vonatkozik.
A korlátozottan cselekvőképes nagykorú gondnokolt és a gondnoka tehát a legtöbb esetben együtt hoz döntést, vita esetében a gyámhatóság dönt. Ez alól a szabály alól azonban több kivétel is van. A gondnokolt ugyanis közokiratban feljogosíthatja gondnokát, hogy helyette és nevében általános jelleggel eljárjon, kivéve nagyjából azokat az ügyeket, amelyeknél kiskorú esetében sem járhat el önállóan a törvényes képviselő (személyes jellegű jognyilatkozatok, mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződések, azok a szerződések, amellyel kizárólag előnyt szerez, munkával szerzett keresmény 50%-a). Abban az esetben, ha azonnali intézkedésre van szükség, a gondnok közokirat hiányában is eljárhat a gondnokolt helyett. Végül külön törvény is lehetővé teheti a gondnok önálló eljárását, itt elsősorban az egészségügyről szóló 1997. évi törvénynek a rendelkezéseire kell gondolni.
Akár teljes egészében, akár egyes ügycsoportok vonatkozásában korlátozza a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét, egyes jognyilatkozatokat a gondnokolt önállóan, a gondnoka közreműködése nélkül is megtehet. Így tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály feljogosítja (házasságkötés, közvégrendelet). Megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, valamint azokat a szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. Ezen túlmenően rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50%-ával, és annak erejéig kötelezettséget is vállalhat. Ez jelentős változás a korábbi szabályozáshoz képest, ahol a főszabály az volt, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy a munkával szerzett keresményével teljes egészében rendelkezett. Gyakran előfordult olyan eset, hogy azt az alperest, akinek jelentősebb vagyona nem volt, elboldogult az életben, képes volt a jognyilatkozatait megtenni, csak azért kellett cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezni, mert nem tudta a munkával szerzett keresményét, nyugdíját beosztani (hiszen ha a cselekvőképességét csak korlátozták volna, akkor a teljes keresménye feletti rendelkezést tartotta volna meg). Ezért most főszabály szerint a korlátozottan cselekvőképes gondnokolt csak a jövedelme felével rendelkezik szabadon, és a bíróság szabadon mérlegeli, hogy a másik felével való rendelkezés tekintetében korlátozza-e a cselekvőképességét vagy sem.
Ha a bíróság csak egyes ügycsoportok vonatkozásában korlátozza a gondnokolt cselekvőképességét, úgy a határozattal nem érintett ügycsoportok esetében a cselekvőképesség fennmarad (az Országgyűlés elé benyújtott törvényjavaslat még a fordított megoldást tartalmazta, eszerint a bíróságnak arról kellett volna rendelkeznie, hogy mely ügycsoportok vonatkozásában tartja fenn a gondnokolt cselekvőképességét, és az összes többi, az ítéletben nem érintett ügycsoport vonatkozásában lett volna korlátozva a gondnokolt cselekvőképessége). A Ptk. 14. §-ának (6) bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely ügycsoportok vonatkozásában lehetséges a cselekvőképesség korlátozása. Így - ahogy fentebb már említettük -, lehetséges, hogy a bíróság a társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásnak, munkaviszonyból származó jövedelemnek az 50%-ot meghaladó része tekintetében korlátozza a cselekvőképességet. Elképzelhető, hogy a bíróság az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, a családjogi jognyilatkozatok (a házassági vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozat, a származás megállapításával kapcsolatos nyilatkozat, a gyermeke nevének meghatározása és annak megváltoztatása, a gyermekének örökbefogadásához való hozzájárulás) megtétele, a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntések meghozatala, a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozatok esetében tartja indokoltnak a cselekvőképesség korlátozását. Az örökösödési ügyek, a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása vagy a tartózkodási hely meghatározása is lehet olyan jognyilatkozat, amely indokolttá teheti a cselekvőképesség korlátozását anélkül, hogy általában kellene kimondani a korlátozott cselekvőképességet. Ezek a jognyilatkozat típusok természetesen nem jelentenek taxatív felsorolást a Ptk.-ban, így elképzelhető, hogy adódnak olyan más jognyilatkozatok is, amelyre nézve indokolt a cselekvőképesség izolált korlátozása. A cselekvőképesség korlátozásának ez a differenciált megközelítése természetesen nemcsak a bíróság munkáját, hanem az eljáró igazságügyi elmeorvos-szakértőét is jelentősen megváltoztatja, hiszen minden esetben részleteiben kell végiggondolni, hogy az alperes belátási képessége mely területeken megtartott, és melyeken korlátozott.
Kismértékben változott a gyámhatósági hozzájáruláshoz kötött jognyilatkozatok köre is (ez egyaránt vonatkozik a cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettekre is). A korábbi szabályozással megegyezően elsősorban a tartós jellegű, illetve a kiemelt jelentőségű - a gondnokolt tartására, az őt örökösödési jogviszony alapján megillető jogára vagy kötelezettségére vonatkozó - jognyilatkozatok érvényessége kötött gyámhatósági jóváhagyáshoz. Az ingatlantulajdon átruházására vagy megterhelésére vonatkozó jognyilatkozatok érvényességéhez minden esetben gyámhatósági hozzájárulás kell, értékhatártól függetlenül. Az egyéb vagyontárgyak vonatkozásában a gyámhatóságnak a gondnokot kirendelő határozatban kell rendelkeznie arról, hogy milyen összeghatárt meghaladó értékű vagyontárgyra, vagyoni értékű jogra vonatkozó jognyilatkozat megtételéhez kell a gyámhatóság jóváhagyását beszerezni, az alsó összeghatár 50 000 Ft, de jelentősebb vagyon esetében ez magasabb is lehet.
A gondnokolt autonómiájának tiszteletben tartása fejeződik ki abban az új rendelkezésben, mely szerint a jövőben a gyámhatóság a korlátozottan cselekvőképes személy és gondnoka közös kérelmére kivételesen indokolt esetben hozzájárulhat a gondnokolt által történő - a szokásos mértéket meghaladó - ajándékozásához, közcélra történő felajánlásához is, feltéve, hogy az a gondnokolt megélhetését nem veszélyezteti. Ilyen módon, pl. a gondnokolt, aki sikeres szívműtéten esett át, juttatásban részesíthet szívműtéteket támogató alapítványt.
A törvény - a kiskorúakra vonatkozó szabályozással egyezően - kimondja, hogy nincs szükség a gyámhatóság jóváhagyására bírósági, vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat esetén. Ezen túlmenően akkor sem kell a gyámhatóság hozzájárulása, ha örökösödési ügyek, illetve vagyoni jognyilatkozatok tekintetében a bíróság - a Ptk. 16. §-ának (1) bekezdése alapján - a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét fenntartotta.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság esetében a gondokolt jognyilatkozata az új szabályozás szerint is semmis, helyette a gondnoka tesz jognyilatkozat. A szabályozás ezen a téren csak annyiban változott, hogy a gondnoknak a gondnokolt kívánságait a döntések meghozatala során figyelembe kell vennie, ennek elmulasztása felmentési ok.
Fontos változások történtek a gondnok kirendelésének Ptk.-beli szabályaiban is. A gondnok személyének kiválasztása, és kirendelése továbbra is a gyámhatóság hatásköre. Az új szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy egyszerre több gondnokot jelöljön ki a gyámhatóság, ha a gondnokság alá helyezett személy mindkét szülője, illetve két közeli hozzátartozója vállalja a gondnoki tisztséget, illetve, ha a gondnokolt vagyonának a kezelése különleges szakértelmet igényel. Ilyenkor a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gondnokok közötti feladatmegosztást is. Helyettes gondnok rendelésére is lehetőség van, a helyettes gondnok feladata, hogy a távollévő vagy más okból ténylegesen akadályozott gondnok helyett a gondnokoltat érintő, azonnali intézkedést igénylő ügyekben döntsön.
A gyámhatóságnak a döntés meghozatala során elsősorban a gondnokolt érdekét, illetve annak feltehető akaratát kell figyelembe vennie. Ha a gondnokság alá helyezett személy még cselekvőképes állapotában, közokiratban kijelölte azt a személyt, akit gondnokság alá helyezése esetén gondnokául szeretne, akkor - amennyiben ez a gondnokolt érdekeivel nem ellentétes - ezt a személyt kell kinevezni. Hasonlóan, a szülők is megnevezhetik - közokiratban vagy végrendeletben - azt a személyt, aki haláluk esetén a gyermek gondnokságát ellátja. Nem lehet gondnokul kirendelni azt, akinek a személye ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten tiltakozik.
Alapvetően megváltoztak a gondnokság időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések is. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetében a gondnokság fenntartásának szükségességét periodikusan hivatalból felül kell vizsgálni. Ennek időpontját a bíróság a gondokság alá helyezést kimondó ítéletben határozza meg, ez azonban nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedéséről számított öt év. Cselekvőképességet kizáró gondnokság esetén főszabály a periodikus felülvizsgálat, de itt lehetőség van arra is, hogy - az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján - a gondokolt állapotát véglegesnek minősítsék, és a rendszeres felülvizsgálatot mellőzzék (egy születése óta súlyosan értelmi fogyatékos beteg esetében például teljesen szükségtelen, és nagyon megterhelő lenne a rendszeres felülvizsgálat).
A korábban hatályos szabályozás alapján cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezetteket 2006-ig felül kell vizsgálni, a gyámhatóságnak kell a felülvizsgálat iránti pert megindítania.
Változtak az ideiglenes gondnok kirendelésére vonatkozó szabályok is. Ennek a jogintézménynek nyilvánvalóan az a célja, hogy az azonnali intézkedést igénylő esetekben - elsősorban akut pszichiátriai megbetegedés esetében - lehetőség legyen az érintett személyének és vagyonának védelme érdekében szükséges intézkedések megtételére. A jelenlegi bírósági rendszerben az ilyen azonnali intézkedések megtételére nincs lehetőség, így ez az intézmény továbbra is közigazgatási hatáskörben maradt. Ugyanakkor az ideiglenes gondnokság alá helyezés jelentős jogkorlátozást jelent, hiszen így az érintett pontosan ugyanolyan helyzetbe kerül, mintha bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte volna, vagyis jognyilatkozata érvénytelen, helyette a gondnok jár el. Tekintettel a jogkorlátozás súlyára, indokolt volt a szabályozásba - a közigazgatási hatáskör kényszerű megtartása mellett - garanciális elemeket beépíteni. Így az új szabályozás beemelte az ideiglenes gondokságra vonatkozó szabályokat a Ptké.-ből a Ptk.-ba, és előrehozta azokat a kötelmi jogból a személyekre vonatkozó részbe. Fontos garanciális szabály, hogy a gyámhatóság nem általában rendeli ki az ideiglenes gondnokot, hanem meg kell jelölnie a határozatában, mely ügycsoportok esetén jár el az ideiglenes gondnok az érintett személy helyett. Ideiglenes gondnokrendelésre csak akkor kerülhet sor, ha más módon - így különösen zárlat elrendelésével - nem lehetséges az érintett érdekeinek védelme. Ugyan az ideiglenes gondnokrendelésről való döntés alapvetően megmaradt közigazgatási hatáskörben, mégis a bíróság szerepe nagyobb hangsúlyt kapott a korábbi szabályozáshoz képest. A gyámhatóságnak az ideiglenes gondnokrendelést követő 8 napon belül meg kell indítania a gondnokság alá helyezési eljárást, és a bíróságnak soron kívül, a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül felül kell vizsgálnia az ideiglenes gondnokrendelés szükségességét.
A szabályozás összességében tehát sokkal differenciáltabbá vált, ami amellett, hogy személyre szabott intézkedések bevezetését teszi lehetővé, kétségtelenül bonyolultabbá is teszi a jogalkalmazást. A jogalkalmazók részéről az új szabályozás pontos ismerete, az összefüggések felismerése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a gondnokság alá helyezendő személyek illetve a gondnokoltak érdekeit maximális figyelembe vevő jogalkalmazói döntések szülessenek. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Dósa Ágnes tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézet
Visszaugrás
