Az értekezés az Európai Unió 21. századi termékfelelősségi reformjáról szól, mely az 1985-ös irányelvről szóló ötödik jelentéssel kezdődött 2018-ban és egy új irányelv elfogadásával ért véget 2024-ben. A dolgozatban az új termékfelelősségi irányelv szabályait ismertetjük és összevetjük azokat az 1985-ös irányelv szabályaival. Ennek során rávilágítunk az újdonságokra, az eltérésekre, illetve a hiányosságokra.
The dissertation discusses the 21st-century product liability reform of the European Union, which began with the fifth report on the 1985 directive in 2018 and concluded with the adoption of a new directive in 2024. The paper presents the rules of the new product liability directive and compares them with those of the 1985 directive. In doing so, it highlights the innovations, differences, and shortcomings.
Az Európai Unió termékfelelősségi irányelve[1] (a továbbiakban 1985-ös irányelv) 1985 óta biztosít egy sajátos, szerződésen kívüli, objektív alapú[2], közvetlen gyártói felelősségi rendszert, mely alapján a károsultak a termék gyártójával szemben érvényesíthetnek kárigényt, amennyiben a termék hibája folytán kárt szenvednek. Az irányelvről megalkotása óta öt alkalommal készített jelentést az Európai Bizottság, 1999-ben pedig egy Zöld Könyv[3] is készült a hibás termékekért való felelősséggel kapcsolatban.
2017-ben a Bizottság egy nyilvános konzultációt szervezett, melyen fogyasztók, gyártók, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, kormányzati szervezetek, illetve biztosítótársaságok nyilváníthattak véleményt a termékfelelősségi irányelv effektív érvényesüléséről[4]. Abban valamennyi fél egyetértett, hogy a szolgáltatások és a termékek közé már nem húzható olyan éles választóvonal, mint 1985-ben, a fogyasztói-és kormányzati szervezetek többsége szerint az irányelv hatályát a szolgáltatások nyújtására is ki kell terjeszteni, míg a gyártók inkább tiltakoztak ez ellen. Hasonló volt a válaszok aránya abban a tekintetben is, hogy az irányelv megfelel a technológiai fejlesztéseknek (a gyártók és a biztosítók szerint), míg a "másik oldal" amellett tört lándzsát, hogy az alapvető fogalmakat a modern technológiákhoz kell igazítani. A fogyasztók és a kormányzati-, illetve fogyasztói szervezetek úgy vélték, hogy a károsultra nehezedő bizonyítási teher túl nagy terhet ró a fogyasztókra, különös tekintettel az új technológiai fejlesztésekre és a termékek egyre növekvő összetettségére. Nem meglepő módon a gyártók és a biztosítók szerint a bizonyítási teher megfordítása méltánytalan lenne rájuk nézve. Tulajdonképpen az egyetlen dolog, amiben a két ellentétes oldal egyetértett az az volt, hogy a dologi károk körében minimális kiterjesztésre van szükség[5]. Jól láthatjuk ebből, hogy nem volt egyszerű dolga az uniós jogalkotónak, hiszen a potenciális károsultak és a potenciális felelősök véleménye a reformok szükségességéről nagyon eltérő volt. Márpedig a termékfelelősség intézményének a tömeggyártásból eredő kockázatoknak a fogyasztók és a gazdasági szereplők közötti méltányos elosztásán kell alapulnia. Egyszerre kell előmozdítania az innovációt, biztosítania kell azt, hogy az Unióban forgalmazott termékek biztonságosak legyenek, és lehetővé kell tennie, hogy a hibás termékek által megkárosított személyek hatékonyan kártérítést igényelhessenek.
Mivel az irányelv már túl volt a harmincadik születésnapján, így - részben a fenti konzultáció hatására - az Európai Bizottság 2018-ban, az irányelv alkalmazásáról szóló ötödik jelentésében kilátásba helyezte annak nagyszabású reformját, mivel az elmúlt három (azóta már csaknem négy) évtizedben komoly technológiai változások mentek végbe a világban, így az Uniós közös piacon is. Ezen változások tükrében az 1999-ben[6] kis mértékben ugyan módosított, lényegében azonban az 1985-ös alapokon nyugvó tagállami termékfelelősségi szabályok ódivatúnak tekinthetők. A Bizottság az ötödik jelentésben úgy ítélte meg, hogy az irányelv módosításával szükség van a termékfelelősség fogalmainak modernizációjára, illetve a bizonyítási rendszer átalakítására a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása céljából[7].
Ezzel ellentétben a Bizottság 2022 szeptemberében nem a régi irányelv módosítására, hanem egy új termékfelelősségi irányelv elfogadására tett javaslatot, melynek végleges szövegét 2024. október 23-án fogadták el a társjogalkotók, az Európai Unió Hivatalos Lapjában pedig 2024. november 18-án jelent meg az Európai Parlament és a Tanács 2024/2853 irányelve[8], azaz az új termékfelelősségi irányelv (a továbbiakban: 2024-es irányelv).
A tanulmányban bemutatom az 1985-ös irányelven alapuló termékfelelősségi szabályokat, majd minden fogalomnál ismertetem a 2024-es irányelv vonatkozó rendelkezéseit, ezáltal rávilágítok azokra a pontokra, ahol jelentős változások lépnek majd életbe a 2024-es irányelv implementálását követően.
Az 1985-ös irányelv 2. cikke szerint terméknek minősül minden ingó dolog, akkor is, ha az más ingó vagy ingatlan dolog részét alkotja[9]. Termék továbbá a villamos energia is.
- 35/36 -
A szolgáltatások nem tartoznak a termékfelelősség hatálya alá, ahogyan azonban arra az EUB a C-203/99 számú ügyben[10] rámutatott, egy szolgáltatás nyújtása során felhasznált termék hibája a termékfelelősség körébe eshet.
A C-495/10 számú ügyben az EUB úgy ítélte meg, hogy a kórház, ahol a fűthető matrac hőfokszabályozójának meghibásodása egy tizenhárom éves gyermeknek égési sérüléseket okozott, nem a termékfelelősség szabályai szerint felel, ugyanis az egészségügyi intézmény nem résztvevője a szóban forgó termék gyártási és értékesítési láncának.
A puszta információkból, "szellemi termékekből" eredő károkért való felelősséggel kapcsolatos kételyeket[11] az EUB a C-65/20. számú ügyben[12] hozott határozatával eloszlatta, mikor megállapította, hogy a közösségi jogalkotó szándékát tükrözi az, hogy a termékfelelősségi irányelv hallgat arról, hogy a hibás termékekért való felelősség megállapítható-e olyan szolgáltatás által okozott károkért, amelynek a termék csak fizikai hordozója. Erre tekintettel úgy ítélkezett, hogy nem minősül hibás terméknek a pontatlan egészségügyi tanácsot tartalmazó napilap.
A termék fogalmával kapcsolatban fontos még kitérni a számítógépes képalkotásokra, azaz a szoftverekre. Kétségtelen, hogy ezek nem minősülnek sem dolognak, sem dolog módjára hasznosítható természeti erőnek[13], azonban a hazai szakirodalom[14] egyetért abban, hogy a szoftverek terméknek minősülnek. Ettől eltérően a fenti C-65/20. számú döntést többen úgy értelmezik, hogy az ítéletében a Bíróság hallgatólagosan ugyan, de kizárta a szoftvereket a termékfelelősség hatálya alól[15].
A 2024-es irányelv első fontos újítása a termék fogalmának átalakítása volt[16]. Az ingó dolgok mellett terméknek minősülnek a digitális gyártási fájlok[17] és a szoftverek[18]. Az innováció fenntartása érdekében azok a nyílt forráskódú és szabad felhasználású szoftverek, melyeket kereskedelmi tevékenységen kívül fejlesztettek ki, vagy szolgáltattak nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Az a gyártó viszont, amelyik ilyen nyílt forráskódú szoftvert integrál a termékébe, majd kereskedelmi forgalomba helyezi azt, felel a hibás szoftver - mint alkotóelem - által okozott károkért[19].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
