Első kérdésként vizsgáljuk meg, hogy aktuális-e egy ilyen tartalmú cikk megírása és megjelentetése. Ez a kérdés azért vetődik fel, mert a közeljövőben alkotmány váltás lesz. Aligha kétséges, hogy az országgyűlés elfogadja a végső tervezetet és 2012. január 1-jén az új alkotmány hatályba lép. Nem lenne-e helyesebb legalább 1 évet várni egy ilyen jellegű tanulmány megjelentetésével? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, megkerülhetetlen probléma, hogy kitérjünk arra, hogyan viszonyul az új alkotmány a régihez. E tekintetben lényegében két álláspont alakult ki. Az egyik azt hangoztatatta, hogy a ’89-90-ben átalakított alkotmány lényegében az 1949-es alkotmány újabb változata (Kis János szerint az utóbbi nem volt más, mint egy alkotmány paródiája). Ezért az új alkotmány gyökerében különbözik a régitől: miként egy demokratikus egy totalitáriánustól. A másik szerint, amellyel én is egyetértek, a ’89-es alkotmánymódosítás révén az akkori alkotmány mind mennyiségileg, mind - ami nagyon fontos - minőségileg, gyökeresen különbözik a sztálini fogantatású ’49-es alkotmánytól. Mennyiségileg azért, mert kb. 90 százalékban megváltozott a szövege, minőségileg pedig azért, mert egyes - részben korrigált - fogyatékosságai ellenére az nem egy diktatúra, hanem egy demokrácia alkotmányává sikeredett. Ez utóbbi bizonyítására elég talán néhány tényre hivatkozni. Ilyen a ’89-es alkotmány eleje, amely csupa olyan tételt tartalmaz, amely egy egypárti politikai rendszer számára elfogadhatatlan, de ilyennek tekinthető az alkotmánybíróság, továbbá az ombudsman intézményének létrehozása stb.
Ebből azonban az következik, hogy ha az új alkotmány - noha sokban különbözni fog a régitől - (például preambulumában) igényt tart arra, hogy demokratikusnak tekintsék, akkor tartalmaznia kell olyan tételeket is, amelyek az előző alkotmányi megoldásokra hasonlítanak. Ezek közé kell hogy tartozzanak az alkotmánybíróság további fenntartására vonatkozó szabályok. Ez még akkor is igaz, ha az új alkotmány - sajnálatos módon -, valamelyest korlátozza az alkotmánybíróság hatáskörét.
De ebből az is következik, hogy az Alkotmánybíróság tagsága - még ha a bírák létszámát tizenötre növelik is - lényegileg változatlan marad, és kénytelen továbbra is szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek eddig nem - vagy csak részben - oldódtak meg. Tehát nem az lesz a fő feladata, hogy az előző alkotmánybírósági döntéseket felülvizsgálja és módosítsa.
Mindehhez már csak annyit kell hozzá fűznünk, hogy megválaszoljuk az általunk támasztott első kérdést, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos morális problémák éppen a nem teljesen megoldott kérdések közé tartoznak. Ennek alátámasztásául - egyenlőre - két idézetet hozunk fel. Bragyova András - egyébként alkotmánybíró - a következőket írja: "Erkölcsi normaértelmezési elmélet tudtommal nem létezik.": (Bragyova A.: Az alkotmánybíróság elmélete. Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1994. 140. o.) Paczolay Péter pedig így vélekedik - kiszélesítve a problémát: "Az alkotmány értelmezés autentikus módjára a jogtudomány nem tud válaszolni.
-577/578-
(Alkotmánybíróság, alkotmányértelmezés. Budapest 1995. 25. o.). Igaz azóta eltelt tizenöt év, és az Alkotmánybíróság számos sikert tud felmutatni, az előbbi idézetek lényegében mára is érvényesek.1
Mindennek alapján úgy gondolom, hogy van létjogosultsága annak, hogy már jelenleg is foglalkozunk a morális alkotmányértelmezés néhány nem teljesen megoldott problémájával. Mielőtt ezek ábrázolására rátérnék, előzetesen röviden foglalkozni kell egy-két előkérdéssel. Ezek közül az első, hogy szüksége van-e egy demokráciának alkotmánybíróságra? Ha valaki számára ez a kérdés abszurdnak tűnik, mert számára axióma, hogy igen, hadd hozzak fel egy idézetet, amely így hangzik: "Az alkotmánybíróság az amerikai demokrácia deviáns intézménye" (H. F. Murphy: Az alkotmányozás művészete. In Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Budapest 1995. 158. o.)
Hogy lehet ilyen abszurdnak tűnő álláspontot hangoztatni? Nos, a következőképpen. Egy demokráciában az országgyűlés a legmagasabb rangú, a nép által választott törvényhozó szerv, tehát nem helyénvaló, hogy törvény megsemmisítési jogosítvánnyal rendelkező intézményt ültessenek föléje, amely ráadásul nem politikusokból, hanem jogtudósokból áll. Erre az elfogadható válasz az, hogy a demokráciának az alkotmányosság a jogállamiság érvényesülésének feltétele, akárcsak az, hogy az államhatalom ilyen módon is korlátozva legyen. Ami az érvelés második részét illeti, a jogtudósok a legalkalmasabbak a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára.
Erről írja Paczolay Péter a következőket: "Miután az alkotmány érveket és morális elveket is tartalmaz, konkrét kérdésekre való alkalmazása leginkább a bírákra bízható. Az Alkotmánybíróság az egyetlen hiteles értelmező. (Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Budapest 1995. 28. o.) Mindezt felesleges lett volna leírni, ha a politikai szférában nem jelennének meg erősödő hangsúllyal hasonló vélemények.
Most térnék rá arra, hogy milyen kérdések vetődnek fel az alkotmányértelmezéssel kapcsolatban. Ezek közé tartozik első kérdésként, hogy morális-e és ha igen, milyen mértékben az alkotmány? E tekintetben egymástól lényegesen eltérő válaszok jöttek létre. Ennek két szélső pólusán két koncepciót dolgoztak ki, ahol az egyik egyenesen megkérdőjelezi az alkotmány moralitását, míg a másik - ellenkezőleg - az alkotmányt lényegében morális alapjogszabálynak tartja. Nem véletlen, hogy ez a két felfogás egymással szemben álló válaszokat ad arra a kérdésre, hogy az alkotmánybíróság jogértelmezése legyen-e morális is, vagy sem, s amennyiben igen, mennyire legyen az.
Az első álláspont lényegileg jogpozitivista, és arra a kelseni alapelvre épül, hogy amennyire az lehetséges a jogból, de a jogértelmezésből is száműzni kell a jogidegen elemeket, mint a politikát és az erkölcsöt.2
Ennek egyik gyakorlati megvalósulása a szigorúan vett szöveghű alkotmányértelmezés, mert a morális jogértelmezés egyik sajátossága, hogy a szöveg mellett a mögötte feltételezett szellemiséget értékeli morálisan. Ha tehát ragaszkodunk a kizárólagos szöveghűséghez, erre nem kerülhet sor. Ezen az alapon tartják elfogadhatatlannak a Sólyom féle "láthatatlan alkotmány" gondolatát, mert logikájuk szerint, ha az tényleg láthatatlan, akkor nem is valóságos alkotmány. Van azonban ennek a koncepciónak egy ki nem mondott, de inkább csak sejtetett feltételezése, amely szerint az erkölcsi alkotmányértelmezés természetjogi alapon értékeli a jogot, s amennyiben a jog ütközik az erkölccsel, vagyis nem felel meg a helyes jog követelményeinek, akkor az erkölcsnek ad primátust. Ezen az alapon bírálják a magyar Alkotmánybíróság "aktivizmusát", mint amely nem tesz eleget egyes döntéseiben a most leírt követelményeknek. Ellenérvként felhozzák azt is, hogy az erkölcsi alkotmányértelmezésnek nincs sillabusza és ezért az alkotmánybírák, saját egymástól eltérő, személyi meggyőződésük alapján döntenek, ami elvileg megengedhetetlen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
