A közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozó átfogó működési és fejlődési garanciákon túlmenően a duális médiarendszer keretében a német jog a médiára vonatkozó, a koncentrációt korlátozó sajátos rendelkezéseket is tartalmaz. Ezek részben jelentősen eltérnek az általános kartelljognak a gazdasági tevékenységre egyébként érvényes rendszerétől.
Ez - amellett, hogy médiaszabályozás tartományi hatáskör - elsősorban a médiapiaci versenynek a vélemények versenyére (publizistischer Wettbewerb) és gazdasági versenyre való, objektíven nem indokolt felosztására vezethető vissza. Összhangban a rádió- és televízió-szabadság, mint "a véleményszabadságot szolgáló szabadság" alkotmányjogi értelmezésével, a gazdasági tevékenységnek az ex ante kontrollt biztosító ágazati médiakoncentráció-szabályozáson keresztül a vélemények kiegyensúlyozott sokszínűségének elérésére kell irányulnia. Ez az értelmezés egy, a szövetségi alkotmánybíróság műsorszolgáltatásra vonatkozó jogértelmezési gyakorlatán végighúzódó konstruktivista tévedésen alapul. Ahelyett ugyanis, hogy a verseny újító ereje a műsorszolgáltatás piacán is korlátlanul érvényesülhetne, a jogalkotó abból a fikcióból indul ki, hogy a piac résztvevőit rá lehet bírni arra, hogy tevékenységüket egy előre meghatározott "közjó" érdekében végezzék, és mindez megvalósítható anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a rádiózás és a televíziózás szabadságának lényege, az egyéni és közösségi véleményalkotás folyamata sérülne.
A médiaszabadság védelme a német Alaptörvény 5. §-nak (1) bekezdésére vezethető vissza. A műsorszolgáltatás szabadságának mind a mai napig vitatott alkotmányjogi értelmezésével kapcsolatban az a központi kérdés, hogy milyen viszony áll fenn az Alkotmány 5. § (1) bekezdésének első és második mondatában szabályozott alapjogi rész-szabadságok között, illetve ezek hogyan határolhatók el egymástól: "Mindenkit megillet az a jog, hogy véleményét szóban, írásban vagy képben szabadon kinyilváníthassa, terjeszthesse, és a közösség számára szabadon hozzáférhető forrásokból tájékozódjon. A sajtószabadság, valamint a műsorszolgáltatás és mozgókép útján történő tudósítás szabadsága biztosított."1 A médiaszabadságra vonatkozó második mondat - a véleménynyilvánítás alapjogára vonatkozó első mondattal szemben - nem határozza meg a jog alanyát. Amíg a szabad véleménynyilvánítás joga alapvetően mindenki számára biztosított, azaz "mindenki alapjoga"2, addig a második mondat megszövegezése nem ad lehetőséget e jog alanyának pontos meghatározására3. A rádió és televízió útján történő tudósítás szabadsága védelmet élvez, az alapszabadság hordozójának precíz meghatározásával azonban ez nem kapcsolódik össze.
De akkor ki a médiaszabadság letéteményese? A válasz egy újabb kérdést érint, nevezetesen azt, hogy az Alaptörvény 5. § (1) bekezdés második mondatában szabályozott médiaszabadság alapvetően individuális-szubjektív (védelmet nyújtó) jogként értelmezhető-e, vagy abban az objektív-intézményi elemek dominálnak.
Az alkotmánybíróság ahelyett, hogy az Alaptörvény 5. § (1) bekezdés első és második mondatában szabályozott rész-szabadságjogokra egységes szabadságként tekintene, és a második mondatban szabályozott médiaszabadságot az első mondatban szabályozott szubjektív véleményszabadság részletezéseként és megerősítéseként értelmezné, a második mondatban egy "önálló alapjogot"4, egy "speciális normát"5 ismer fel, amihez az állam részéről átfogó, objektív jogi értelemben vett szolgáltatási kötelezettség áll fenn. Ezen értelmezés szerint az államnak a médiarendszer kialakítására irányuló beavatkozása nem áll ellentétben az első mondatban szabályozott individuális, védelmi jellegű véleménynyilvánítási szabadsággal, mivel ezt az individuális szabadságot nem lehet minden további nélkül a műsorszolgáltatás szabadságára vonatkoztatni.6
A második mondatban szabályozott médiaszabadság funkcionális értelmezést nyert. A médiaszabadság funkcionális alapjoggá vált7, amelynek alapvető védendő tárgya a sokszínű vélemények kiegyensúlyozott megjelenésén alapuló szabad véleményalkotás folyamata.8 Ezt a logikát követve mindez csak akkor konzekvens, ha az alkotmánybíróság a médiaszabadság alapjogának "szolgáló" szabadság jelentést ad. E szabadság kifejezetten nem a "személyiség kibontakoztatásának vagy az érdekek érvényesítésének céljából" élvez védelmet, hanem kizárólag arra szolgál, hogy biztosítsa a szabad egyéni és közösségi véleményalkotást.9
Alapjában véve a német médiaszabályozással kapcsolatos jogi és közgazdasági gondolkodás egésze e kérdés körül forog. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy melyik a helyes út a médiaszabadság érvényesülésének tényleges biztosításához. A "hogyan" a kérdés, azaz az, hogy hogyan lehet a gyakorlatban a szabad véleményalkotást biztosítani.
Ebben az összefüggésben hangsúlyozza a szövetségi alkotmánybíróság, hogy az az értelmezés, amely szerint az Alaptörvény 5. § (1) bekezdés második mondata a szubjektív jogi megközelítésnek megfelelően tisztán tiltást tartalmaz, azaz kimerül az állami beavatkozás tilalmában, szem elől tévesztené az alkotmányos rendelkezés célját. A rádióban és televízióban történő tudósítás szabadságának az állami beavatkozással szembeni védelmét egy "pozitív rendnek" is ki kell egészíteni, ami szavatolja, hogy a szabad véleményalkotás alkotmányba foglalt célja valóban elérhető legyen. Ennek érdekében anyagi, szervezeti és eljárási rendelkezéseket kell alkotni, amelyek igazodnak a médiaszabadságnak ahhoz a feladatához, hogy garantálja a társadalomban jelenlévő vélemények sokszínűségét a lehető legátfogóbb megjelenítését. Ezzel biztosítható a szabad egyéni és közösségi véleményalkotás mint eredmény (vö. BVerfGE 57, 320; BVerfGE 83, 296; BVerfGE 87, 197; BVerfGE 90, 88.).
A műsorszolgáltatás szabadságának alapvetően objektív jogi alapú értelmezése a várakozásoknak megfelelően nem maradt kritika nélkül. Nyilvánvalóan eltér a fenti alkotmányjogi dogmatika a "szokásos", az alkotmánybíróság által követett is alapjog-értelmezéstől,10 amely szerint az alapjogok elsődlegesen az állammal szemben nyújtanak védelmet. Ugyanakkor maguk a kritikusok sem tagadják, hogy a médiaszabadság szintén tartalmaz egy objektív jogi összetevőt is, ami kiegészíti az alanyi jogi tartalmat.
Ez az objektív jogi komponens elsősorban a műsorszolgáltatásnak az általánosan hozzáférhető forrásokból történő tájékozódás alapjogilag garantált szabadsága gyakorlásával kapcsolatos jelentőségén alapul. Itt arról az - egyedi esetekben változó intenzitású - kötelezettségről van szó, hogy az államnak létre kell hoznia azokat a jogi előfeltételeket, amelyekre az alapjog alanya az alapjog tényleges érvényesítése érdekében szükségszerűen rá van utalva. Az állami "védelmi kötelezettség" keretében az alapjogok biztosítása esetenként megkövetelheti azok "kifejtését a hierarchiában az alkotmány alatt álló jog által".11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
