Mind küllemében, mind tartalmában rendkívül impozáns és érdemdús kötet látott napvilágot a 80 éves Péteri Zoltán professzor tiszteletére.
A kötet első részében pályatársai, a magyar jogtudomány kiválóságai: Harmathy Attila, Herczegh Géza, Lamm Vanda, Mádl Ferenc, Varga Csaba és Zlinszky János köszöntik az ünnepeltet. A könyv második része pedig Péteri professzor a jogösszehasonlítás elmélete körében írt legfontosabb tanulmányainak panorámáját nyújtja.
A recenzió korlátozott terjedelme folytán csupán az utóbbiak bemutatására vállalkozhatunk.
Péteri Zoltán gazdag jogtudományi ouvre-jében kezdetben meghatározó szerep jutott az állam- és jogelméleti kérdések vizsgálatának. Ezt követően a jogállamiság, az emberi jogok, valamint alkotmányjogi problémák kerültek figyelme középpontjába. De munkásságának főárama az összehasonlító jog világának vonzásában teljesedett ki leginkább, ideértve az összehasonlító jogi kongresszusokra készült magyar kötetek szerkesztését és több évtizedes strasbourgi professzori tevékenységét is a Faculté Internationale de Droit Comparé-n.
1. Péteri Zoltán első tanulmánya "A jogösszehasonlítás kezdetei az angol jogtudományban" címet viseli. Igényes történeti bevezető után a szerző rámutat arra, hogy a ködös Albionban az összehasonlító módszer valójában Maine kezében és hatására vált kifejezetten is a jogtudomány eszközévé. Pollock, az ő nyomdokain haladva a "történeti" és a jogösszehasonlító módszer, ill. szemléletmód összefonódásának példájaként, figyelmeztet arra, hogy összehasonlításnak csak azonos szinten álló civilizációk intézményei között van értelme! Fontos állomásként értékelhető, hogy Angliában - francia példát követve - 1894-ben megalakult a Society of Comparative Legislation, mely elsősorban a Brit Birodalom keretében élő népek jogának megismertetését, ül. az ezirányú tapasztaltok felhasználását tűzte ki célul, nem elzárkózva az európai jogrendszerek tanulmányozásától sem (pl. az angol büntetőjog reformja kapcsán).
Messzemenően egyetértünk Péteri Zoltán végkövetkeztetésével abban, hogy a Common Law világjoggá válása és az összehasonlító jogi koncepciótól való elzárkózás vagy legalábbis bizalmatlanság között összefüggés áll fenn.
2. A jogösszehasonlítás elméleti kérdései a szovjet jogtudományban a témája a mű következő dolgozatának. Péteri Zoltán bevezetésképpen utal arra a folyamatra, amely a droit comparé teljes elutasításától a szocialista jogösszehasonlítás elméleti ingenléséig és műveléséig elvezetett. A továbbiakban A. A. Tille professzor frissen megjelent monográfiája tükrében vizsgálja az összehasonlító jogtudomány alapvető és fontos kérdéseit. Ezek sorában az első annak eredete. Péteri professzor - más tudósokkal, s Tille-vel szemben is - elveti a droit comparé ókori, ill. középkori eredetét, s kimutatja, hogy a jogösszehasonlítás kezdeteit csak a XIX.-XX. század fordulója táján kereshetjük. Péteri Zoltán bátran kiáll (1978-at írunk!) a jogösszehasonlítás tudományos elméletének önállósulása mellett, szemben a szocialista jogirodalomban a jogösszehasonlítás módszer-, ill. segédtudomány jellegét hangsúlyozó felfogásokkal szemben. Végül, de nem utolsó sorban a szerző nem osztja Tillének azt a koncepcióját sem, miszerint létezik egyfajta "horizontális (államon belüli) jogösszehasonlítás" is. A Szovjetunió összövetségi, ül. szövetségi köztársasági törvényhozása összeütközéseinek elhárítása jogforrástani probléma és nem jogösszehasonlító tevékenység, mely utóbbiaknak legalább két jogrendszer létezése, ill. egybevetése a logikai előfeltétele.
3. Napjaink komparatisztikájának egyik legaktuálisabb problematikájáról, a jogi kultúrákról[1] olvashatunk gondolatgazdag fejtegetéseket a könyv további lapjain.
A szerző helyesen hangsúlyozza bevezetőjében azt, hogy a jognak a kultúra jelenségeivel való összekapcsolása a XIX. század utolsó negyedében kialakult filozófiai irányzatokban vált hangsúlyossá. A jogösszehasonlító irodalomban pedig a kortársai által "Hegel-redivivus"-ként aposztrofált J. Kohler nevéhez fűződik a jognak mint
- 462/463 -
kultúrjelenségnek a megközelítése, akinek egyik fontos megállapítása, hogy a jognak folyamatosan alkalmazkodnia kell a nép kultúrájához, annak változásaihoz, választ kell adnia annak újabb és újabb kihívásaira. Kohlernél - világít rá Péteri - a kultúra egyfajta értékmérőt is magában foglal. Az újkantiánus jogfilozófia egyik vezéralakja, Radbruch - továbbfejlesztve Kohler tanait - a jogot mint kultúrhatalmat definiálja, s kifejti, hogy a jogtípus és a jogeszme jelentik azt a kettős mércét, amelyet az egyes népek jogrendszereinek összehasonlító vizsgálata során alkalmaznia kell.
Az első nemzetközi összehasonlító jogi kongresszuson (Párizs, 1900. augusztus) a szóban forgó témakör új megvilágításba került a "droit comparé" néven megjelenő új tudomány mibenlétéről folyó vitákban. Így pl. Kohler rámutatott arra, hogy egy népnek csak az olyan idegen jogot szabad átvennie, amely összhangban áll a saját életfeltételeivel és intézményeivel. Zittelmann pedig a jogösszehasonlítás legfőbb értékét abban látta, hogy egyáltalán lehetővé teszi a jognak kultúrjelenségként való felfogását, ill. tudományának e szellemben történő értelmezését.
Végkövetkeztetésként a szerző az "összehasonlító jogi kultúrák" elnevezéssel jelentkező kezdeményezések pozitívumát abban látja, hogy kivezető utat jelenthetnek az esetleges paradigmaváltással szükségszerűen együttjáró bizonytalan helyzetből. Ám fennáll annak a veszélye is, hogy ezáltal a jog specifikus vonásai elhalványulnak, s a jogösszehasonlítás beolvad a jogtörténet, a jogi etnológia, vagy a jogszociológia tágabb kereteibe.
4. Rendkívül izgalmas és jelentős kérdéskört elemez a kötet következő tanulmánya, mely a "Paradigmaváltás a jogösszehasonlításban?" címet viseli.
A világban végbemenő globalizációs folyamatok hatása alól a jogösszehasonlítás tudománya és gyakorlata sem vonhatja ki magát, így napirendre kerül a paradigmaváltás lehetősége.[2]
Péteri professzor indokoltan hívja fel a figyelmet arra, hogy a jogösszehasonlítás paradigmájának kérdése az eszmetörténet keretébe tartozik, ami egyelőre még nincs megírva. Elfogadhatatlannak tartja azt a felfogást, amelynek értelmezése szerint a jogösszehasonlítás történeti útjának kezdetei tulajdonképpen már az emberi gondolkodás megjelenésének időszakában felfedezhetők. De nem osztja ama nézeteket sem, amelyek a jogösszehasonlítás kezdeteit szintén már az emberi társadalom fejlődésének igen korai periódusában, de a rendelkezésünkre álló történeti források alapján vélik felfedezni.
Az uralkodó álláspont az, miszerint az önálló diszciplínaként droit comparé néven megjelenő jogösszehasonlítás igen rövid történettel rendelkezik. Egyes szaktekintélyek a párizsi kongresszustól (1900), mások a XIX. század 60-as éveitől vagy éppen az első nemzetközi összehasonlító jogi tudományos testület, a Société de législation comparé megalakulásának évétől (1869) számítják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
