Az előző számban kifejtettekre tekintettel úgy látom, hogy azokban a folyamatban lévő ügyekben, ahol akár határidőben, akár határidőn túl a hitelező a követelését bejelentette, és a felszámoló azt nyilvántartásba vette, már nem merülhet fel a nyilvántartásbavételi-díj-fizetési kötelezettség. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása egyértelműen fogalmaz, amikor kiemeli, hogy a támadott rendelkezéseket ex nunc hatállyal semmisítette meg. Az ezzel ellentétes megoldás akkor foghatott volna helyt, ha az Alkotmánybíróság ex tunc hatállyal semmisítette volna meg a vitatott rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság határozata 2. pontjának azon kitétele, hogy a Cstv. 46. §-a (7) bekezdésének megsemmisített szövegrészét a határozat közzététele napján folyamatban lévő eljárásokban sem lehet alkalmazni, azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a Cstv. fent már részletezett előírásai alapján 2003. június 19-e után akár határidőben, akár határidőn túl követelést jelent be az adóhatóság vagy a magánnyugdíjpénztár, a nyilvántartásba vételi díj fizetése alól nem mentesül, bármikor indult is az eljárás. Azokban az esetekben viszont, amikor a követelés bejelentése és nyilvántartásba vétele 2003. június 19-e előtt megtörtént, utólag nem lehet megkövetelni a nyilvántartásba vételi díj kifizetését.
Nem tudok elképzelni olyan törvénymagyarázatot, amely a bejelentés idején hatályos jogszabályoknak mindenben megfelelő hitelezői igénybejelentést utólag hiányosnak tekinti, ezért a továbbiakban ezzel a lehetséges magyarázattal nem is foglalkozom.
Nehezebb a megítélése azoknak a bejelentéseknek, amelyeknél a 40 napos határidő 2003. június 19-én nem járt le. Itt két értelmezés lehetséges:
- a bejelentés idején hatályos rendelkezések alapján kell eljárni;
- a 40 napos bejelentési határidő egységes egészként kezelendő, s ha az egy nappal túlnyúlik 2003. június 19-én, vagy ezen a napon jár le, nyilvántartásba vétel hiányában a befizetési kötelezettség fennáll.
Az egyik értelmezés alapján az adóhatóság és a magánnyugdíjpénztár nem köteles nyilvántartásba vételi díjat fizetni, ha a követelését 2003. június 19-e előtt bejelentette, mert 2003. június 18-ával bezárólag az akkori előírásoknak megfelelően történt a bejelentés. Ennek indoka az, hogy a befizetési kötelezettség a hitelezői igénybejelentéshez - és nem a bizonytalan időpontú és későbbi nyilvántartásba vételhez - kötődik, azzal egy időben esedékes. Márpedig ha a hitelezőnek a bejelentés időpontjában nem volt regisztrációsdíj-befizetési kötelezettsége, a későbbi jogszabályváltozás ezt a kedvezményt nem érintheti. A másik értelmezés szerint nem a hitelezői igény bejelentésének dátuma, hanem a bejelentési határidő lejárata a döntő, s ha ez június 19-ére vagy ezt követő időre esik, már fennáll a nyilvántartásbavételidíj-fizetési kötelezettség. Ez az álláspont azzal támasztható alá, hogy a hitelezői igénybejelentést a felszámolónak a 40 napos határidő után kell nyilvántartásba venni, erre a Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése értelmében 45 nap áll rendelkezésére, s mivel a díjfizetési kötelezettség a nyilvántartásba vételhez, s nem a bejelentéshez kötődik, a 40 napos bejelentési határidő egységes egészként kezelendő.
A magam részéről az első értelmezést tudom csak elfogadni (s ezt az álláspontot a Pécsi Ítélőtábla bírái is osztják), ebből következik, hogy ha a bejelentés az adóhatóság vagy a magánnyugdíjpénztár részéről 2003. június 18-án vagy azt megelőzően történt, nem kell nyilvántartásba vételi díjat fizetni, az ezt követő bejelentés viszont nem mentesíti a fenti szerveket a fizetési kötelezettség alól.
Amennyiben az adóhatóság az Art 53. §-a alapján ellenőrzi az adós adóbevallását, s megállapítása alapján a hitelezői követelését bejelenti, s ez a bejelentés 2003. június 19-e után történik, az újabban bejelentett összeg a díjfizetés alapja, s ezt az összeget nem lehet Összevonni a korábbi, már nyilvántartásba vett követeléssel.
Összefoglalva:
Az adóhatóság és a magánnyugdíj-pénztár a 2003. június 19-én folyamatban lévő felszámolási ügyekben akkor köteles nyilvántartásba vételi díjat fizetni, ha a hitelezői igények bejelentése - akár határidőben, akár határidőn túl - [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (2) bekezdés] 2003. június 19-e után történt.
Amennyiben az adóhatóság a már bejelentett követelését a Cstv. 37. §-ának (2) bekezdése alapján felemeli, nyilvántartásba vételi díjat azon összeg után köteles fizetni, amellyel megemelte a követelését. ■
Visszaugrás
