A peres felek 1989 márciusától 1996 májusáig élettársi kapcsolatot tartottak fenn. Az 1994. június 16-án született Károly utónevű gyermeket az alperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal ismerte el a magáénak. Az élettársi kapcsolat megszűnését követően a kiskorú gyermek a felperes gondozásában maradt. Utóbb az alperes apaság vélelmének megdöntése iránti pert kezdeményezett, mivel egy DNS vizsgálat 99,9%-os valószínűséggel megállapította, hogy az apasága kizárt. A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy kiskorú Halász Károlynak nem Halász Károly alperes az apja.
Ezt követően a felperes fordult a bírósághoz, és kérte, hogy gyermeke továbbra is a "Halász" családi nevet viselhesse, mivel a gyermeket születése óta mindenki ezen a néven ismeri és a névváltoztatás a gyermek lelkében törést okozna. A gyermek valamennyi okiratán (diákigazolványán, TAJ-kártyáján, útlevelén stb.) a Halász Károly szerepel, a kisfiút környezete ezen a néven ismeri. A "Halász" családi név eléggé gyakori ahhoz, hogy ne kösse egyértelműen a kisfiút az alpereshez.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a gyermek okmányain jelenleg a Halász Károly név szerepel, nem elegendő súlyú ahhoz, hogy a gyermek továbbra is annak a személynek a családi nevét viselje, akihez vérségi kötelék nem fűzi. A gyermek érdekét az szolgálná, ha vérszerinti apjával kerülne családjogi kapcsolatba, az ő családi nevét viselné. Ha a perbeli gyermek továbbra is a Halász Károly nevet viselné, ez megakadályozná az alperest abban, hogy a későbbiekben az elsőszülött fiának ugyanezt a nevet adhassa, noha családjában több generáción keresztül ez a kimutatható gyakorlat.
Az elsőfokú bíróság ítéletében feljogosította az 1994. június 16-án Botos Terézia anyától született Károly utónevű gyermeket a "Halász" családi név további viselésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként rögzítette, hogy a felperes 2005. július 2-án házasságot kötött Kiss Istvánnal, vele közös háztartásban neveli a Károly utónevű gyermeket. A felperes házasságából 2005-ben István utónevű gyermeke született.
Az alperes 2004-ben T.-re költözött, 2006-ben megházasodott, ebből a kapcsolatból gyermek még nem született.
Az elsőfokú bíróság a perben személyesen meghallgatta a kiskorú gyermeket, aki a bíróságon és a szakértői vizsgálat során egyaránt úgy nyilatkozott, hogy szeretne továbbra is "Halász" maradni, mert mindenki így ismeri az iskolában és a lakókörnyezetében is. A kiskorú gyermek előadta, hogy változatlanul az alperest tekinti vérszerinti édesapjának, noha ismeri az orvosszakértői vizsgálat eredményét.
A bíróság a perben pszichológus szakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a gyermek értelmi fejlettsége korának megfelelő, ugyanakkor érzelmileg sérült, identitászavar és válság jellemzi. Ennek egyrészt "megtagadása", másrészt az "Én elvesztése" a forrása. Nem tudná elfogadni, hogy másik nevet viseljen. Bizonytalanságban él, mivel az anyja táplálja benne azt a reményt, hogy mégis csak az alperes a vérszerinti apja. Az apjaként ismert személytől történő elszakadást kínnal élte meg, feldolgozni a mai napig nem képes, ezért a nevéhez való ragaszkodása görcsösen erős.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek fejlődését a családi jogállásában bekövetkezett változás hátrányosan befolyásolta, ugyanakkor a névtől történő megfosztás a már meglévő identitásválságot tovább mélyítené, ezért jogosította fel a Károly utónevű gyermeket a "Halász" családi név további viselésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - indokai alapján - helybenhagyta. Az elsőfokú bírósággal összhangban rámutatott, hogy a gyermeknek valóban az lenne az érdeke, hogy vérszerinti apjával kerüljön kapcsolatba és az anya magatartása is hozzájárult identitásválságához, de a pernek nem volt tárgya a gyermek származásának megállapítása, illetve, hogy mi lenne a következménye annak, ha a gyermek a vérszerinti apjával kerülne családjogi kapcsolatba és ez érintené-e a névviselését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy a szakértői vizsgálat az alperes indítványának ellenére nem terjedt ki arra, hogy a perbeli gyermek névviselése milyen lelki problémákat jelent az alperes számára. A bíróság az alperesi szempontokat nem vette figyelembe, így azt sem, hogy már házasságban él, házastársával gyermeket szeretnének, így a fenti körülmény vizsgálata az alperes vonatkozásában elengedhetetlen, ugyanakkor a perben eljárt bíróságok nem folytatták le a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához szükséges bizonyítást a Pp. 163. § (1) bekezdésének megfelelően.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 77. §-ának (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a névviseléshez. A névjog - az Alkotmánybíróság több határozata értelmében - az önazonossághoz és a magánszférához való joghoz szorosan kötődik, önálló nevesített alapjogként része az általános személyiségi jognak.
Ha a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti perben a kereseti kérelemnek helytad, az ítélettel érintett személy főszabályként a továbbiakban a korábbi családi nevét nem viselheti. A Csjt. 43. §-ának (7) bekezdése azonban lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben a bíróság az apaság vélelmét megtámadó keresetnek helyt ad, indokolt esetben - kérelemre - a gyermeket fel lehessen jogosítani a korábbi családi nevének további viselésére.
Ilyen indokolt eset lehet, amikor az apaság vélelmének megdöntése iránti perre nem közvetlenül az érintett gyermek születését követően kerül sor, hanem évekkel ezt követően, amikor a gyermek önazonosság-tudata már kifejlődött és az szorosan kapcsolódik ahhoz a névhez, amelyet visel. Ez igazolódott be jelen perben is, az apaság vélelme megdöntésének időpontjában a gyermek már 11 éves volt, lakókörnyezete, tanárai, iskolástársai ezen a néven ismerik. Az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény egyértelműen rávilágított arra, hogy a gyermek traumaként élte meg az addig apjaként ismert és vele szoros kapcsolatot tartó alperestől történő elszakadását, az önazonosságának fontos elemét képező családi névtől történő esetleges megfosztása tovább súlyosbítaná identitás válságát, melynek feldolgozásához - sajnálatos módon - a felperes sem járul hozzá. A szakértői véleményből az is megállapítható, hogy a kisfiú - kényszerűségből - fokozatosan hozzászokik az alperestől való elszakadáshoz, azonban a névviselés megváltoztatását feldolgozni már nem lenne képes.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az ő méltányos érdekeit a bíróság nem vette figyelembe. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy nincsen jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes majdani elsőszülött gyermeke a Halász Károly nevet viselhesse, figyelemmel arra, hogy az apaság vélelmének megdöntése folytán az alperesnek nincsen olyan gyermeke, aki ezt a nevet viselné. A felperes és gyermeke, illetve az alperes más-más településen él, a viszonylag gyakori "Halász" névnek a perbeli gyermek által történő viselése már csak ezért sem jelenthet az alperes számára lelki megterhelést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
