Örök tudományfilozófiai vita, hogy a tudomány úrnő-e, akit önmagáért szolgálunk, vagy szolgálólány, akinek másokat kell szolgálni. A kérdés nem is olyan egyszerű, hiszen ugyanazok, akik tapasztalt kutatóként harcosan védelmezik a tudomány szabadságát és önértékét, a tudomány ifjú művelőitől megkövetelik, hogy kutatásuk aktuális és hasznos eredményre vezető legyen. Ha például valaki doktori értekezésében a Kr. e. II. évezred hurrita öröklési jogát kívánná feldolgozni, minden bizonnyal hosszas magyarázatra kényszerülne, hogy tudományos kutatása milyen tanulságokkal szolgál például a magyar öröklési jog szempontjából.
1. Az Úton Európa felé című kötet szerzője, Prieger Adrienn azonban nem küzd ilyen nehézségekkel. Törökország uniós csatlakozásának tapasztalatai vitathatatlanul aktuális témát jelentenek a magyar külpolitika és tudományosság szempontjából. Egyfelől Törökország a neooszmán külpolitika jegyében folyamatosan erősíti pozícióit a Balkánon, amely térség hagyományosan Magyarország számára is stratégiai fontosságú. Másfelől Törökország - miként az Erdoğan elnök 2019. november 7-ei hivatalos látogatásából is kitűnt - Magyarország kiemelten fontos partnere, hiszen mindkét ország a NATO tagja és a migrációs válság kulcsfontosságú szereplője.
A szerző minden bizonnyal nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a török csatlakozási folyamat végkimenetele jelenleg meglehetősen nyitott kérdés, és a helyzet folyamatosan alakul: 2013-ban a kormányköröket érintő korrupciós botrány, 2015-ben a menekültválság, a 2016. júliusi puccskísérlet és kezelése, a 2017. áprilisi alkotmánymódosítás, végül a 2018. júniusi elnökválasztás ismételten átrendezte Törökország és az EU viszonyát. Ebben a helyzetben igen szerencsésnek tűnik az a döntés, hogy a szerző nem önmagában a csatlakozási folyamatot vizsgálja a maga komplexitásában, hanem kiemel egy rendkívül fontos szegmenst, az igazságszolgáltatás szervezetét, és annak helyzetét teszi vizsgálat tárgyává.
2. Hiánypótló ez a munka: a török igazságszolgáltatás helyzetét feldolgozó, ilyen részletességű monográfia az elmúlt száz évben nem született. A témaválasztás azért is különösen találó, mert az Európai Parlament éppen az igazságszolgáltatás helyzetére figyelemmel javasolta a Bizottságnak a csatlakozási tárgyalások felfüggesztését, ugyanakkor ez a kérdéskör nem pusztán politikai, hanem elsősorban jogi szempontú vizsgálat tárgya lehet, így jó nyersanyaga lett egy jogtudományi megközelítésű könyvnek.
Ez akkor is így van, ha a jogi elemzés elsősorban az igazságszolgáltatási alapelvek feldolgozása és a fennálló helyzet értékelése kapcsán kerül előtérbe, hiszen nem egy konkrét anyagi vagy eljárásjogi problematikát feldolgozó, tehát alapvetően a pozitív jogra koncentráló, hanem egy lényegében az összehasonlító alkotmányjog és az uniós jog határterületére eső, ugyanakkor a polgári és büntető eljárásjog alapjait meghatározó témát vizsgáló könyvvel állunk szemben. Az alkotmányjog és az összehasonlító módszer sajátossága, hogy a jogfilozófiai, kulturális, történeti és szociológia kérdések nagyobb súllyal jelennek meg az elemzés során, mint általában a jogtudomány más területein.
3. A szerző jól alkalmazza az összehasonlító módszert, sikerrel kerüli el az etnocentrizmus csapdáját, és a török jogintézményeket a török kulturális, történeti és jogi kontextusba, a magyar jogintézményeket a magyar kulturális, történeti és jogi kontextusba elhelyezve keresi a valós hasonlóságokat és különbözőségeket. A szerző érdeme, hogy a magyar igazságszolgáltatást kellő történeti mélységben szemlélve felidézi annak francia gyökereit, így talál közös történeti forrást a magyar és a török igazságszolgáltatás szervezetében.
Nagy erőssége a könyvnek, hogy önmagában is megáll; a témával kapcsolatos speciális előtanulmányok nélkül is jól érthetővé válnak egy jól felkészült jogász számára a di-
- 223/224 -
lemmák, amiben nagyban segít a történeti folyamatok felvázolása, a tényanyag aprólékos rögzítése. Külön kiemelést érdemel, hogy a szerző elkerüli a sematikus megközelítések csapdáját, amely egy tőlünk idegen jogrendszer leírásánál kínálkoznak. Így felhívja például a figyelmet a török jog türk és bizánci (ezen keresztül római jogi) gyökereire, amely ugyan nem jelent abszolút újdonságot a jogtörténeti tudományokban, de kétségkívül új az uniós jogi kérdések vizsgálata körében. Szintén nagy jelentőségű az a megállapítása, amelyet megfelelő, iszlám forrásokkal is igazol, hogy a saría valójában nem a nyugati értelemben vett jogrendszer, hanem egy olyan valláserkölcsi gyökerű differenciálatlan, bár állami kényszerrel is kikényszerített normarendszer, mint az ószövetségi törvény, amelyben erkölcsi, jogi és rituális szabályok keverednek azon az alapon, hogy ezek megtartása felel meg Isten akaratának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
