A Ctv. 118/A. § értelmében, ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges.
Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindulását megelőző három éven belül ruházta át részesedését, korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a korlátolt felelősségével tagsági jogviszony alatt visszaélt vagy a részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt. Mentesül a tag a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Több tag felelőssége egyetemleges.
A Ctv. 118/B. § szerint ha a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője - ideértve a kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselőt is - az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges.
A fenti peres eljárásokban is megvan a lehetőség arra, hogy a vezető tisztségviselő, illetve a tag mentesüljön a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselő jogviszonya alatt, vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedésének kezdeményezése érdekében. Valójában a kényszertörlési eljárásban alkalmazott eltiltás jogintézménye, illetve a tag vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása jogintézménye hasonló a vonatkozásban, hogy a bíróság vizsgálja a hitelezői követeléseket, vizsgálja az eltiltással, illetve a felelősség megállapításával érintett személy által megtett intézkedéseket és levonhatja azt a szankciót, ami egyrészt a kényszertörlési eljárásban az eltiltásra vonatkozik, másrészt egy polgári peres eljárásban a felelősség megállapítására vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság határozatában alappal hivatkozott arra, hogy aránytalan alapjog-korlátozásra vezetett, hogy az eltiltással fenyegetett vezető tisztségviselőnek korábban nem volt lehetősége, befolyásolni az eljárásban történteket, ki volt zárva a kényszertörléshez vezető okok létrejöttében való személyes közrehatása, ezért a testület alappal állapította azt meg, hogy a Ctv. 9/C. §-a Alaptörvény ellenes, ezért azt megsemmisítette.
A jogbiztonság követelményét sértett az, hogy az eltiltást olyan volt tagokkal és vezető tisztségviselőkkel szemben is alkalmazni rendelte, akiknek a felelőssége nem lett volna megállapítható a kényszertörlési eljárás megindítása miatt. Figyelembe véve azt, hogy a kényszertörlés funkciója az, hogy az általános vagy különleges törvényességi felügyeleti eljárásban megszűntnek nyilvánított cég törlésére egy speciális eljárásban kerülhessen sor. A kényszertörlési eljárás alapvetően szankciós jellegű, amennyiben a cégbíróság bizonyos törvényi kötelezettségének elmulasztása esetén indíthatja meg a céggel szemben, méltánytalan az, hogy a kényszertörléshez kapcsolódóan az eltiltással érintett személynek semmi beleszólása és közrehatása ne legyen abban, hogy akár a kényszertörlés során bejelentett hitelezői igények megalapozottságát, annak összegszerűségét, vagy akár az eltiltására vonatkozó körülményeket vitassa.
Az eltiltás bevezetésének alapvető indoka a jogalkotó részéről, a közérdek és a hitelezői érdekek védelme, amely elsődleges szempont volt a tisztségükkel visszaélő vezető tisztségviselőkkel szemben. Korábban a jogalkotó abból indult ki, hogy a kényszertörlési eljárás eredményeként bekövetkezett törlés általában és jel-
- 6/7 -
lemzően felróható a vezető tisztségviselőknek. A korábban a hatályban lévő szabályozás szerint a felelősség alapja a vezető tisztség adott időszakon belüli betöltése és a cég kielégítetlen tartozásának a ténye. Ezekhez a jogalkotó a felróhatóság megdönthetetlen törvényi vélelmét fűzte. Ugyanakkor a törvényi vélelem jellegéből adódik, hogy azt meg lehet dönteni, ugyanakkor ezzel a törvényi vélelemmel egy súlyos, adott esetben a cselekménnyel arányban nem állított személy elleni jogkövetkezmény alkalmazására vezetett. Korábban a problémát az jelentette és aránytalan alapjog-korlátozásra vezetett, hogy az eltiltással fenyegetett vezető tisztségviselőnek nem volt arra lehetősége, hogy kizárja a kényszertörléshez vezető okok létrejöttében való személyes közrehatását, illetve a törvényi vélelmet megdönthesse, valamint az sem volt biztosított, hogy a bíróság a vezető tisztségviselő magatartásához mérten arányosan alkalmazza az eltiltás szankcióját, ami alapján megfelelően biztosított lehetett volna az eltiltás mögötti alkotmányos cél érvényesülése. Nem adott lehetőséget a korábbi szabályozás arra a cégbíróságnak, hogy a követelés mértékétől, annak keletkezése időpontjától, vagy a közrehatástól tegye függővé az eltiltás alkalmazását, illetve amennyiben eltiltást alkalmaz, azon belül a differenciálást, hogy milyen mértékben, milyen időtartamra alkalmazza szankcióként. Az új jogszabályi rendelkezéssel kiküszöbölték a korábbi alkotmányellenes rendelkezéseket és a jelenleg hatályos jogszabályok értelmében mérlegelési lehetősége van a cégbíróságnak az eltiltás szankciójának alkalmazása során.
Kérdés lehet, ha örököl a tag és ezáltal nő az üzletrésze, arra vonatkozik-e ez a tiltó rendelkezés? Álláspontom szerint nem. Mert itt kifejezetten azt mondja a jogszabály, hogy vagyoni szolgáltatás ellenében történő átruházás során nem növelhető a már fennálló befolyás mértéke, tehát csak vagyoni szolgáltatás ellenében tartalmaz korlátot.
A közhitelesség körében került újrafogalmazásra a Ctv. 22/A. szakasza, a bűnügyi nyilvántartási rendszer adataival való összevetés kezdeményezése és az ebből eredő eltiltás. Nemcsak a bejegyzett gazdasági társaságok, hanem a szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat, európai szövetkezet, európai részvénytársaság, valamint egyesülés vezető tisztségviselője, cégvezetője és felügyelő bizottsági tagjai vonatkozásában a már említett Ptk. 3:22. § (4)-(5) kezdésében foglalt kizáró okok ellenőrzése céljából történik - vagy történne - az összevetés. Ez már 4 vagy 5 éve hatályban lévő rendelkezés, folyamatos jogsértésben vannak a cégbíróságok, mert a rendszer egyáltalán nem működik és nem is tudjuk, hogy mikor fog működni. A szabály benne van a Ctv.-ben, benne is volt. A gyakorlatban nem tudjuk alkalmazni.[1]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
