Nyilvánosságra hozták az új Polgári Törvénykönyv javaslatát és benne a Hatodik könyvet, mely a tervek szerint 2008-ban kerül a törvényhozás elé. 2010 májusától tehát új öröklési jogi szabályokkal számolhatunk.
Az öröklési jog a magánjog legnagyobb állandóságot mutató része, ebben történt az eltelt közel 50 évben a legkevesebb változtatás, a korábbi hagyományokat követve jelentős eltérést mutat más európai országok öröklési jogának fejlődésvonalától1. Ezt az állandóságot tapasztaljuk, ha a Hatodik, Öröklési jogi könyvre vonatkozó Javaslatot (a továbbiakban: Javaslat) a hatályos szabályokkal összevetjük. A címek száma változatlan, a szakaszok száma pedig csak 11-gyel lett több, érintetlenül maradt az egyes szakaszok több mint a fele. A fejezeteken belül kismértékű átrendeződés tapasztalható, ez történt többek között a kiesési okok szétdarabolása révén, illetve a házastárs öröklésével foglalkozó részben. Szerkezetében az egyetlen feltűnő - didaktikusnak szánt - változás, hogy a II. és III. cím helyet cserélt, kifejezendő a végintézkedésen alapuló öröklés elsőbbségét a törvényes örökléshez képest.
A hagyatéki eljárás az öröklési jog szabályainak gyakorlati megvalósulását szolgálja. A közjegyzők közreműködése a hagyatéki eljárásban2 a XIX. század végétől követhető nyomon a magyar jogban. A hagyatéki feladatok az eredetileg bírói, közigazgatási hatáskörből egyre inkább közjegyzői hatáskörbe kerültek3, majd közel ötven évvel ezelőtt a hagyatéki eljárás önálló közjegyzői nemperes eljárássá vált4, ugyanakkor törvényi szintről IM rendeletté "degradálódott".
A hagyatéki eljárás szabályai majdnem olyan állandóságot mutatnak, mint az anyagi jogi szabályok, a hatályos hagyatéki eljárási rendelet elsődleges rendeltetését - a jogviták megelőzését - az eltelt közel ötven évben bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások ellenére jól tölti be.
A magyar öröklési jog azon az elven alapul, hogy az örökhagyó halálával az örökös minden külön jogcselekmény nélkül szerzi meg a hagyaték tulajdonát, az öröklés beálltához tehát semmiféle jogcselekményre nincs szükség. A hagyatéki eljárás létjogosultsága abban áll, hogy az öröklés jogkövetkezményét, a beállott tulajdonváltozás tényét szabályozott eljárás eredményeként közhitelűen igazolja. Nem elhanyagolható szempont, hogy a közjegyző az eljárás során segíti az örököst igényeinek érvényesítésében, az örökösöket megállapodások létrehozásában, továbbá megteszi mindazokat az intézkedéseket, melyeket az örökléssel kapcsolatban az ingatlan-nyilvántartás időszerűsége, más nyilvántartások, hatóságok munkája, illetve az állami pénzügyekhez fűződő érdekek - öröklési illeték - megkövetelnek.
Az öröklési jog szabályainak korszerűsítése alkalmat ad arra, hogy a közel félévszázados hagyatéki eljárást a jogalkotó felülvizsgálja. A Javaslat ismeretében elmondható, hogy az új öröklési szabályok alkalmazásához a hagyatéki eljárás kismértékű módosítása is elegendő lenne, azok a jelenlegi "keretben" is működnének. A felülvizsgálat kérdése azért merül fel, mert az alacsony szintű szabályozás napjainkban nem felel meg a "jogtárgynak", nevezetesen az állampolgárok széles körének5 vagyoni viszonyait érintő polgári nemperes eljárással szemben támasztott igénynek.
A jogalkotó dönthet úgy, hogy az eljárás szabályait teljes egészében törvény tartalmazza, de úgy is, hogy csak a legfontosabb rendelkezések kerüljenek törvényi szintre, a "technikai" részletek pedig - hasonlatosan az Öe. végrehajtási rendeletéhez6 - továbbra is IM rendelet alakját öltsék. A felülvizsgálat arra is alkalmat adhat, hogy a rendelkezéseket - az öröklés társadalmi jelentőségének, megítélésének változásaira tekintettel -bővítsék, illetve a korszerűtlen megoldásokat másokkal váltsák fel.
Mivel a felülvizsgálat aktualitását a Javaslat adja, szerencsés lenne az új törvényt olyan időponttal megalkotni, hogy a hatálybalépés az új öröklési jogi szabályok hatálybalépésével essék egybe. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a jogalkalmazónak kellő idő álljon rendelkezésére az új anyagi és eljárási jogi szabályok elsajátítására, a jogalkotónak pedig az ügyviteli rend harmonizálására.
A következőkben először az öröklési jogban várhatóan bekövetkező változások közül mutatok be néhányat abból a szempontból, igényel-e és mennyiben új rendelkezéseket a hagyatéki eljárásban. Emellett egyes - véleményem szerint - bővebb szabályozást igénylő, és néhány korszerűsítendő területre mutatok rá.
Az új Polgári Törvénykönyvben helyet kapott változások - Vékás osztályozása szerint7 - eredetüket tekintve három csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak az integrációs indíttatású javaslatok, azok a megoldások, melyeket az évtizedek során a bírói gyakorlat munkált ki, a joggyakorlat alkalmazott és most normaszöveggé lényegültek át. A bírói gyakorlat jogalakító hatása az öröklési jogban elsősorban a végintézkedésekkel kapcsolatos döntésekben mutatkozik meg. A Javaslat ezeket többnyire teljes egészében, esetenként részben hasznosítja, illetve tekintettel van a bíróságok egymástól eltérő gyakorlatára is.
A végrendelet minimális tartalmi követelményeire nézve a joggyakorlat a Polgári Kollégium 85. sz. állásfoglalását tekintette irányadónak, ami a Javaslatban törvényi rangra emelkedett.8 Pontosította a Javaslat a végrendelet nyelvével kapcsolatos szabályozást9, ebben a Legfelsőbb Bíróság egyik törvényességi határozata köszön vissza10. A végrendelet keltének helye a bírói gyakorlat nem egységes voltára hivatkozással, de az öröklési jogi munkacsoportban elfogadott álláspont szerint is kimaradt a kötelező alaki kellékek köréből11. Eltérő nézetek fogalmazódtak meg abban a kérdésben, hogy hogyan kell megítélni a közreműködést abban az esetben, ha a juttatást jogi személy kapja, amelynek tagja, tisztségviselője, vagy alkalmazottja a végrendelet megalkotásában közreműködött. A Javaslat e dilemmát úgy oldja meg, hogy a közreműködő fogalmát kiterjeszti e személyekre12. Gyakran nem valamennyi örökös él a végrendelet megtámadásának jogával, sikeres megtámadás esetén viszont a perben nem állott örököstársak is tartanák a markukat. Hasznos tehát a végrendelet megtámadásával kapcsolatban a PK 85. számú állásfoglalása nyomán történt pontosítás.
A Javaslat a PK 89. számú állásfoglalásának részbeni áttörésével egy régóta vitatott kérdésben úgy foglal állást, hogy a szerződés megkötésétől számított két éven belül bekövetkező haláleset esetén a tulajdonszerző, vagy a szerződéses örökös és a kötelesrészre jogosult egymással elszámolni köteles13. Egyet lehet érteni azzal is, hogy a gondozás napjainkra felértékelődött, számos igény mutatkozik a gyakorlatban a tisztán gondozás ellenében történő, visszterhes örökös-nevezésre.
Látható, hogy a fentiekben példálózva felsorolt ún. integrációs indíttatású javaslatok a hagyatéki eljárás menetében változást nem idéznek elő, az eljárási szabályok módosítását nem igénylik. Ennek oka az, hogy az említett állásfoglalások a hagyatéki eljárásban már ma is érvényesülnek.
Egy új hagyatéki eljárásról szóló törvényben - a közjegyzői és a bírói gyakorlatban gyakran tapasztalható félreértések kiküszöbölése végett - érdemes definiálni a hagyatéki eljárásban hozott jogerős ügydöntő határozat joghatását. (A régi magyar jogban e határozat az örökös javára vélelmet keletkeztetett arra, hogy a határozatban feltüntetett személy az ott megjelölt terjedelemben jogcímen és arányban) örökös14. APK 262. számú állásfoglalása szerint: "A teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság a peres eljárásban hozott határozattal "anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolytatására kerülne sor" másként nem dönt." E meghatározást indokolt integrálni a megalkotandó hagyatéki eljárás szabályai közé.
A változások másik csoportjába a régi magyar jog, különösen a Magánjogi törvényjavaslat15 (Mtj.) egyes, a hatályos Ptk.-ban tilalmazott rendelkezéseinek újjáélesztése tartozik, ezek tekinthetők - európajogi egységesítési igény hiányában - az öröklési jog területén a transzformációs indíttatású javaslatoknak.
"Két vagy több személynek végrendeletet ugyanazon egy végrendeleti okiratba foglalni nem szabad, e tekintetben csupán a házastársak képeznek kivételt." -találjuk a 27.564. számú, 1887. augusztus 8-án kelt igazságügy-miniszteri rendeletben. A Mtj. 1963. §-a a házastársak és a jegyesek részére tette lehetővé a közös végrendelet alkotását, majd ez a Ptk. hatálybalépésével megszűnt.
A közös végrendelet és az utóöröklés intézménye máig sem merült feledésbe. Bár hagyatéki ügyekben egyre ritkábban kerül elő ilyen végrendelet, annál inkább igénylik végrendelkezni kívánó házastársak, akár kölcsönösen egymás javára, akár az utóörökös megnevezése mellett. A házastársak közös végrendelete és az utóörökös-nevezés részbeni visszaállítását - indokaira tekintettel - csak helyeselni lehet. Mivel a hagyatéki tárgyaláson a dédszülői parentélához tartozó oldalági örökösök csak nehezen birkóznak meg azzal a gondolattal, hogy az örökös a Magyar Állam lesz, e rokoni kör bevonása is üdvözlendő. Biztos vagyok benne, hogy a jogalkotó mindhárom itt említett esetben élő igényt elégít ki, nehéz élethelyzetet segít megoldani, illetve méltánytalan helyzetet küszöböl ki.
A fentiekben jelzett változások közül a dédszülői parentéla teljessé tétele a hagyatéki eljárás szabályait nem érinti. A közös végrendelet - pl. az első örökhagyó hagyatéki ügyében kihirdetett végrendelet kezelése okán - bizonyos eljárási, ügyviteli módosításokat vetít előre. Nem ilyen egyszerű a feladat az utóöröklés újbóli részleges bevezetésével.
Az utóörökös-nevezés számos eljárási jogi kérdést felvet. Milyen státusszal rendelkezik az utóörökös abban a hagyatéki eljárásban, melyben még nem ő, hanem az előörökös örököl? Kell-e az utóörököst a hagyaték leltározásáról értesíteni, illetve idézni a hagyatéki tárgyalásra? Rendelkezhet-e az utóörökös a részére juttatott maradék (utó)örökségről, visszautasíthatja-e azt, utóöröklési jogát átruházhatja-e más örökösre és mikor? Feltehetően nem kell biztosítani az utóörökös utóöröklési jogát az ingatlan-nyilvántartásban, mivel a Javaslat ún. maradék-utóöröklést kíván bevezetni, de lehet ettől eltérő vélemény is. Hogyan kell leltározni és átadni az előörökös vagyonát? Hányféle alvagyonnal kell számolni az előörökös hagyatékában? Milyen módon értesül a közjegyző arról, hogy az előörökös vagyonára vagy annak egy részére utóörökös-nevezés történt? Bár az utóöröklés intézménye az állampolgárok jogtudatából nem tűnt el nyomtalanul, alkalmazásának gyakorlata a jogászi kelléktárból teljességgel hiányzik. A huszadik század első felében született bírói döntések és jogirodalmi művek, a nemzetközi tapasztalat nyújthatnak támaszt a jogalkotónak.
Az öröklési jogi változások harmadik csoportba a tervezet előkészítése során az egyes bizottságokban, a jogirodalomban, vagy másutt felmerült, a hatályos öröklési jog korrekcióját megvalósító modernizációs indíttatású javaslatok tartoznak.
A házastárs öröklése területén lényeges változások tapasztalhatók, a szabályozás differenciálódott. A házastárs és szülő egyidejű öröklése16 - az özvegyi jog mellőzésével - napjaink demográfiai, társadalmi és gazdasági viszonyait tükrözi, s e körben - szakítva a hagyománnyal - özvegyi haszonélvezeti jog helyett tulajdonul adja a házastárs által lakott lakást és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat az özvegynek. A síron túli hűség követelménye is megdőlni látszik a holtig tartó özvegyi jog révén, s végül nem lesz lehetőség a jövőben az özvegy teljes kisemmizésére az özvegyi jog korlátozása útján abban az esetben, ha saját vagyonnal, vagy keresménnyel rendelkezik17. Jelentős változás, hogy az özvegyi jog megváltásra rendelkezésre álló jogvesztő határidő megszűnik. Az osztályos egyezség szabályai az anyagi jogba kerültek át.
A házastárs öröklésével kapcsolatos új rendelkezések folytán az özvegyi haszonélvezeti jog megváltására irányuló eljárás szabályai áttekintést igényelnek. A jogvesztő határidő megszűnésével a megváltásra a hagyatéki eljárás befejezése után évekkel, évtizedekkel is sor kerülhet. Kérdésként merül fel, hogy a hagyatéki eljárás befejezése után felmerülő megváltással kapcsolatos igény igényel-e közjegyzői közreműködést? Álláspontom szerint erre nincs szükség, az örökösök az özvegyi haszonélvezet megváltását egyező akarattal, szerződéssel rendezhetik, megállapodás hiányában pedig kérhetik a bíróság döntését.
A hatályos eljárási jogszabály a hagyaték tárgyalás tartása nélkül történő átadásáról rendelkezik, ha csak egy törvényes örökös van. Ha ez az egyetlen örökös a túlélő házastárs, tárgyalás hiányában nincs mód őt tájékoztatni a Csjt. 27. §-án alapuló házassági vagyonközösségi igény érvényesítésének lehetőségéről és esetleg olyan vagyonrész is hagyatékként kerül átadásra, ami pedig a túlélő házastárs örökös tulajdonát képezi. Tipikusan ez a helyzet akkor, amikor az örökhagyó nevén álló gépkocsi a hagyaték tárgya. A túlélő házastárs vagyonközösségi igényének megállapítására tárgyalás tartását sem kérheti18, egyedül a jogorvoslat áll rendelkezésére. Az új jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a tárgyalás mellőzésére csak akkor kerülhessen sora, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy házassági vagyonközösségi igény nem merül fel.
Bár a bejegyzett élettársnak a házastárssal azonos módon történő öröklése ellen számos érvet lehet felhozni, a Javaslat elfogadása esetén az élettárs örökösi minősége a hagyatéki eljárás szabályainak módosítását igényli majd. Ez vonatkozik arra, hogy őt az egyes eljárási cselekményekről értesíteni, illetve a tárgyalásra idézni kell, de a hagyatéki vagyon megállapításánál is tekintettel kell lenni az élettárs vagyonjogi igényére.
Sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy a 21. század polgári törvénykönyvében a jogalkotó még mindig Zalán Kornél 1935-ben tett19 megállapítására támaszkodik: "Népünk művelődési viszonyaira tekintettel nálunk alig nélkülözhető". Nincs tekintettel Szladits véleményére sem, ami szerint "A szóbeli alak elismerésével a törvény megkönnyíti végrendeletek koholását, amivel szemben a büntetőjog sem nyújt kielégítő védelmet"20, illetve Zalán találó hasonlatára: "A pusztán tanúinak agyába írt szóbeli végrendelet olyan, mintha homokba volna írva."
Számos évekig tartó felesleges peres eljárást lezáró ítélet tanúskodik arról, hogy a koholt szóbeli végrendelet, a tanúk emlékezetének megbízhatatlansága a mindennapjainkhoz tartozik. Ehhez képest kis előrelépés a 3 hónapos határidő lerövidítése, a probléma lényegén nem változtat. A hagyatéki eljárás szabályaiban e csekély módosítás változtatást nem igényel.
A Javaslatból az is látható, hogy az eladósodott örökhagyó képe sem a hatályos Ptk. szabályainak megalkotásakor, sem napjainkban nem lebegett a jogalkotó szeme előtt, hiszen az örökös felelősségének szabályai nem változtak, holott a régi magyar jogban (hagyatéki csőd) és a Csizmazia által bemutatott számos modern külföldi jogban21 találhatók példák a felelősségteljes örökösi magatartás elősegítésére. A Javaslat az öröklési jogi munkacsoport által támogatott megoldást is figyelmen kívül hagyta22. Számos parttalan peres eljárás lett volna megelőzhető, ha az örökös a hagyatéki tartozásokért a "leltár kedvezményével történő" öröklés esetén korlátozott, a "leltár kedvezménye nélküli" öröklés esetén viszont korlátlan felelősséggel tartozik.
Túlterhelt hagyaték esetén a hagyatéki tartozások gyors, egyszerű és olcsó rendezése, a felesleges perek megelőzése az eljárási szabályok pontosításával, részletesebb szabályozásával is elősegíthető. Két út tűnik célravezetőnek: egyrészt a hagyaték gyors, pontos és szakszerű leltározása, másrészt az értékelés új alapokra helyezése. Ugyanakkor érdemes a felesleges párhuzamosságokat megszüntetni.
Mindenekelőtt meg kellene fontolni, nem járna-e előnyökkel, ha a hagyatékot főszabályként a közjegyző leltározná. A közjegyző - különösen akkor, ha a hagyaték a székhelyén kívül található - az ingóságok helyszíni leltározásába bírósági végrehajtót vonhatna be, aki e feladat ellátására különös szakértelemmel és gyakorlattal rendelkezik. A közjegyzői leltározás mellett szóló érv elsősorban a gyorsaság, és a szakszerűség, de nem elhanyagolható szempont az önkormányzatok munkaterhének és költségvetési kiadásainak csökkenése.
Részletesebb szabályozást igényel a leltározás módja, a leltár tartalma. Más-más eljárást igényel az örökhagyó ingatlanainak, az értékpapíroknak, a követeléseknek, az ingóságoknak és a tartozásoknak a leltározása. Az egyéni vállalkozó vállalkozói vagyonának leltározása még akkor is szabályozásra szorul, ha ez a vagyonrész a polgári jogban nem különül el a magánszemély egyéb vagyonától. A társasági tagságból eredő vagyoni részesedés értékének megállapítására az utolsó évi mérleget kell irányadónak tekinteni. Különleges kérdés és szabályozást érdemel az "egyéni" ügyvéd és közjegyző irodájának - az illetékes kamara képviselőjének jelenlétében történő - leltározása, mivel itt nem csak vállalkozói vagyonról, hanem a közjegyző, ügyvéd által kezelt személyes adatok védelméről (iratanyag, informatikai tartalom) és a rájuk bízott idegen pénzeszközök (letét, bizalmi őrzés) további sorsáról is szó van.
Szakértő bevonása szükséges a műkincsek (műtárgyak, régiségek) leltárba vételéhez, értékeléséhez, esetleg a hagyaték átadásáig történő megőrzése, megóvása kérdésében. Az értékelés egyéb esetekben általában a felek nyilatkozatai alapján, kérelemre szakértő bevonásával történhet. Miután az öröklési illetékkel kapcsolatos feladatok az APEH hatáskörébe kerültek, indokolt a leltározásról az APEH illetékes szervét értesíteni, illetve jelenlétét biztosítani. Az ingatlanok jelenlegi értékelése (adó- és értékbizonyítvány) helyett a bevezetni tervezett ingatlanadó alapjául szolgáló érték figyelembevétele is gyorsítást eredményezhet.
Ingatlanhagyaték esetén érthetetlen idő- és pénzpazarlással jár, hogy a közjegyző - aki köteles a TAKAR-AET-rendszerhez csatlakozni - nem saját eszközeivel szerzi be a tulajdoni lapot, hanem arra vár, hogy a hatályos rendelkezések betartásával azt részére megküldjék. A bíróság terhermentesítését szolgálja, ha a hagyatékhoz tartozó készpénzt, értékpapírt, értéktárgyat - a bírósági letétbehelyezés mellőzésével - az illetékes közjegyző őrzi és utalja ki a bizalmi őrzés szabályai szerint.
Áttekintésre szorul, hogy a hagyatéki eljárást mikor kell hivatalból, illetve mikor kérelemre megindítani. A gyakorlatban előfordul, hogy az örökhagyó hagyatékának leltározását, illetve a hagyatéki eljárás megindítását központi nyilvántartást vezető hatóság (gépjármű, lőfegyver, cégbíróság) kéri, mivel tudomást szereztek a nyilvántartásban tulajdonosként, jogosultként szereplő személy elhunytáról. A hatályos - életszerűtlen - szabályok szerint e kérelmet el kellene utasítani, mert az nem jogosulttól származik.
A közjegyző határozatában (hagyatékátadó végzés) nem csak hagyatékot ad át, hanem arra is egyre gyakrabban van szükség, hogy kedvezményezetti jogosultságot állapítson meg. Az örökhagyó utolsó havi nyugdíja, az életbiztosítási összeg, a magánnyugdíj-pénztártag követelése stb. nem része az örökhagyó hagyatékának, tehát hagyatékként nem adható át, kifizetéséhez azonban bizonyos esetekben az örökösi minőség igazolására van szükség23. Erről a hatályos szabályok nem rendelkeznek.
Az öröklési illeték kiszabása és beszedése időnként igen hosszú időt, néha egy évet is igénybe vesz. A hagyatéki eljárás teret adhat arra is, hogy a közjegyző a hagyatéki tárgyaláson megállapítsa és a bizalmi őrzésre vonatkozó szabályok szerint beszedje az öröklési illeték-előleget, és intézkedjen annak az APEH megfelelő számlájára történő átutalásáról. Megjegyzem, hogy a múlt század hetvenes éveinek közepéig - önkéntesen és illetékbélyeggel történő lerovással - volt erre lehetőség az állami közjegyzőség működési körében. Az örökösök jelentős része élt vele, mivel mielőbb le kívánta zárni az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdést. A hagyatéki eljárásbeli rendezésen kívül az illetéktörvény módosítása is szükséges e kérdés megoldásához.
Végül át kell tekinteni, hogy a korszerű technika alkalmazásával miként rövidíthető le a hagyatéki eljárás lefolytatásához szükséges idő, és vannak-e korszerűtlen intézkedések, melyek modernizációja indokolt. A hagyatéki eljárás hatékonyságát előmozdító számos ilyen javaslatot fogalmazott meg Petraskó 2003-ban megjelent tanulmányában24, melyek a mai napig is időszerűek.
Az öröklési jog és a hagyatéki eljárás konstans volta ellenére indokoltnak tűnik olyan új eljárási jogszabály, törvény megalkotása, amely a hatályos jog bevált rendelkezésein alapul. Bizonyos területeken a mainál részletesebb, az új anyagi jognak is megfelelő szabályozásra van szükség. Az ügyek ésszerű időn belül történő elintézésének követelménye a korszerű technika alkalmazását, az ügy elintézésében közreműködő hatóságok számának csökkentését igényli, ami a felesleges társadalmi költségek (földhivatalok, helyi önkormányzatok, APEH) csökkenését is eredményezheti. ■
JEGYZETEK
1 Dr. Weiss Emilia: Az öröklési jogi munkacsoport alakuló üléséről. Polgári jogi kodifikáció, 2000, II. évf. l. szám, p. 20.
2 1894:XVI. törvénycikk az örökösödési eljárásról (Öe.)
3 Öe. 6. §.
5 Évente átlagosan 100 000 hagyatéki üggyel lehet számolni.
6 43.194/1895. IM rendelet és 43.195/1895. IM rendelet.
7 Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából. Polgári jogi kodifikáció, 2002. IV. évf. 4. szám, p. 3.
8 [6:12. § (1) bek.].
9 6:14. §.
10 Dr. Sőth Lászlóné: Végintézkedések. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó 2001, p. 53.
11 6:16. § (1) bek.
12 6:18. § (2) bek.
13 6:77. § (4) bek.
14 Mtj. 2075. §.
15 "Magyarország magánjogi törvénykönyve", mely javaslatot dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter 1928. évi március hó 1. napján 500. sz. a. terjesztette az országgyűlés képviselőháza elé. In: Igazságügyi zsebtörvénytár, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1929, p. 120-340.
16 6:54. §
17 6:58. § (2) bek.
19 Dr. Zalán Kornél: A végintézkedések kellékei, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1935.
20 A magyar magánjog vázlata dr. Szladits Károly, Grill Károly Könyvkiadóvállalata Budapest, 1935, p. 470-473.
21 Csizmazia Norbert: Az új holland öröklési jog. Polgári jogi kodifikáció, 2003. V. évf. 2. szám, p. 36-38.
22 Ld. 16. lábjegyzet.
23 Anka Tibor: Szokatlan vagyontárgyak a hagyatékban. Közjegyzők Közlönye, 2006. 10. évf. 6. szám p. 3-12.
24 Petraskó István: Hagyatéki eljárás/de lege ferenda kérdések. Közjegyzők Közlönye, 2003, 7. évf. 11. szám, p. 3-6.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bókai Judit, közjegyző, Budapest
Visszaugrás
