E dolgozatban tárgyalásra kerülő minősített esetek a magyar büntetőtörvényben már klasszikus szabályok.
E dolgozatban a lopásnak azok a minősített esetei kerülnek tárgyalásra, amelyek csak a szabálysértési értékre elkövetett lopási cselekményeket lopás vétségének minősítik. [1978. évi IV. tv. 316. § (2) bekezdés II. fordulata f), g), h), i) és j) pontjai].
A dolgozat első részében a szóban forgó minősített esetek büntetőjog-történeti alakváltozásáról, tartalmáról, a köréjük kikristályosodott bírói gyakorlatról, a második részben e minősített esetek megjelenéséről, és megjelenésük gyakoriságáról lesz szó, míg a dolgozatom harmadik részében az e minősített esetekkel kapcsolatos jövőbeni törvényi szabályozással kapcsolatos nézeteimet adom elő.
A most tárgyalásra kerülő minősített esetek nagyobb része már az 1978. évi V. törvényben, a Csemegi kódexben szinte változatlan szóhangzattal megtalálhatók: súlyosabban büntetendő a lopás, ha épületben, bekerített helyen, vagy hajón követtetik el, hová a tolvaj ...bemászás által jutott... [1878. évi V. tv. 336. § 3. pontja, a felnyitásra hamis, vagy ellopott kulcs használtatik (ugyanezen törvény 336. § 4. pontja), a tolvajjal házközösségben vagy közös háztartásban élő személy ellen követtetik el, (ugyanezen törvény 336. § 8. pontja)].
Az első szocialista büntetőkódex, az 1961. évi V. tv. konstruálta e minősített esetek közé a másnak, a bűntett elhárítására képtelen állapota kihasználásával elkövetést [1961. évi V. tv. 296. § (2) bekezdés a/2, pontja]. Ugyanezen törvény vette fel a büntető rendelkezései közé a zsebtolvajlás útján elkövetést. [Előbb az 1956: 16. tvr. 2. §-a rendelkezése, majd 1961. évi V. tv. 296. § (2) bekezdés a/3. pontja].
Ugyancsak ez a kodifikáció teremtette meg házközösségi lopáshoz a közös munkahelyen dolgozók sérelmére elkövetést, mint minősített esetet. [A hivatkozott törvény 296. § (2) bekezdés a/6. pontja].
S végül a jelenleg hatályos büntetőtörvény, az 1978. évi IV. tv. a szóbahozott minősítő körülményeket ilyen módon fogalmazta újra: helyiségben, vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, [Btk. 316. § (2) bekezdés II. fordulat f) pont], hamis, vagy lopott kulcs használatával [Btk. 316. § (2) bekezdés II. fordulata g) pontja], lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére [Btk. 316. § (2) bekezdés II. fordulat h) pontja], zsebtolvajlás útján [316. § (2) bekezdés II. fordulata í) pontja] és másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapota kihasználásával [Btk. 316. § (2) bekezdés II. fordulat j) pontja] elkövetett lopások.
A lopás minősített esetei mindig is ki voltak téve a jogpolitikai igényeket gyakran kiszolgáló furor legis-lationisnak. Elég talán emlékeztetnem arra, hogy az első szocialista Btk.-t, az 1961. évi V. tv-t módosító 1971. 28. tvr.-re, amely a lopás klasszikus fogalmát kiegészítve, ilyen címen rendelte büntetni jármű önkényes elvételét, sőt még külön minősített eset-csoportot is konstruált, [1961. évi V. tv. 296. § (2) bekezdés], amely szerint súlyosabban volt büntetendő ez az új lopás, ha azt helyiségben, vagy ahhoz tartozó bekerített helyre jogtalanul behatolva, csoportosan, illetőleg úgy követték el, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben a járműben kárt okozó rongálást is megvalósítottak. (Büntetendő volt a szándékos és a gondatlan rongálás!)
S végül ez a törvény hozta be az önkiszolgáló rendszerű kereskedelmi egységben elkövetést, mint a lopás minősített esetét. (Az 1971. 28. tvr. 67. §-ával módosított 1961. évi V. törvény 296. § a/7. pontja, az ún. lex Sághy: dr. Sághy Vilmos akkori kereskedelmi miniszterről elnevezve.1
Ez utóbb említett minősített eset konstruálása is tipikusan jellemző vonása annak a téves felfogásnak, amikor a jogalkotó a büntető jogalkalmazás határait olyan társadalmi jelenségekre is kiterjeszti, amelyeket nem a büntetőjog eszközeivel kell orvosolni.
E jogszabály megszületésekor a szakemberek körében a nemzetközi tapasztalatok alapján világos volt, hogy az önkiszolgáló bolti lopásokat elsősorban fiatalkorúak, idős nyugdíjasok követik el. Ehhez képest a büntetőjogi ultima rattio szükségtelenül érintette ezeket a társadalmi csoportokat.
A következőkben azokat a legfontosabb - és a jogdogmatikában, valamint a bírói gyakorlatban publikált tételeket sorolom fel, amelyek az előbb említett minősített esetekre vonatkoznak.
Helyiségbe, vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve elkövetett lopás:
E minősített eset - a betöréssel és a feltöréssel együtt -, amely eseteket egy korábbi dolgozatomban már elemeztem2 - jellemző vonása az, hogy ez az elkövetési mód a biztosított birtokot támadja.
Eszerint ez az elkövetési mód az idegen birtoklási jog nagyobb sérelmével, a tettes vakmerőségénél fogva pedig egyszersmind nagyobb veszéllyel is jár.
Az ilyen módon elkövetett lopást csak épületben, vagy más bekerített, illetőleg zárt helyiségben lehet elkövetni.3
A bemászás abban áll, hogy a tettes az épületbe, bekerített helyre rendkívüli módon, s bizonyos nehézség legyőzése után, így különösen valamilyen kerítésen, palánkon, vagy falon átmászással, vagy a bejárásra rendszerint nem használt nyíláson át hatol be.
A bemászásnak két feltétele van: a bemenetelre választott út szokatlan és rendkívüli volta, továbbá bizonyos akadály megléte, amelyet a tettesnek az itt említett út használása végett le kell küzdenie, anélkül, hogy ezáltal valamilyen, az elzáráshoz használt zárat sértene. Miután ez a minősített eset az elkövető nagyobb elszántságát tanúsítja a nagyobb akadályok legyőzésében, ezért már a Curia általában kizárta a bemászás megvalósulásánál az alacsony kerítést.
Az előadottak szerint tehát:
- nem bemászás, ha a tolvaj a padlásra az odatámasztott létrán ment fel, mert a bemenet rendes útját választotta,
- de bemászás az, ha a tolvaj a bemászás végett a létrát a rendes helyéről kimozdította,
- nem bemászás a derékig érő kerítés átlépése, nem mászott be az, aki 1 méteres kerítésen keresztül jutott be a kertbe,
- de bemászás a földszintes lakásba az ablakon keresztül bemászni. Bemászás az, ha valaki a földszinttől 2 méter magasságra felmászik, aki a gyermeket - lopás végett - a magas kerítésen keresztül átemelte, s aki így az udvarra érve a becsukott kaput kinyitotta, bemászott az is, aki a kerítéssel és becsukott kapuval védett udvarra a kapu alatt lévő nyíláson keresztül mászott be.
A bekerített helynek olyannak kell lennie, hogy az a behatolás komoly akadálya legyen.
Ha a körülkerített helyen például kapunyilás van, s a tettes mégis bemászik, ez csak akkor bemászás, ha a kapunyílásról az elkövetéskor nem tud, vagy azt nem meri használni (mert például őrzik),4 - a bemászásnál az elkövetőnek legalább részben a testével (pl. egyik lábával vagy a felső testével) be kell jutnia.
Abban az esetben, ha a nyílásig, vagy a kerítés felső részéig mászik be, s onnan kézzel nyúl be a dologért, nincs bemászás. Viszont akkor, ha például az ablakra felmászott az elkövető, s az ablakon keresztül nyúl be, a minősített eset megvalósult. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a tolvaj a más által betört nyíláson kézzel benyúlva lop. A bemászás azt a módot jelöli, amellyel valaki bizonyos helyiségbe jut. Ezért a lopási szándéknak már a be-mászásnál meg kell lennie. Ebből az is következik, hogy egy bizonyos helyről, ahová a tettes akadálytalanul jutott be, a lopás után kimászás nem minősíti ezt a lopást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
