Az 1953. január 1-től hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) a házastársi közös vagyon megosztásának módját rendkívül szűkszavúan szabályozta. Kizárólag azt tartalmazta, hogy a házassági életközösség megszűnésekor bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását és a házastársak vagyonilletőségét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonból természetben kell kiadni; illetve ha ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.[1]
A megosztás részletes szabályainak kidolgozása ezért a bírói gyakorlatra várt. Már 1955-től voltak olyan ítéletek, amelyek az egységes megosztás és vagyonmérleg felállításának követelményét tartalmazták: Pl.: "Házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben ki kell terjeszkedni minden vitás igény végleges rendezésére;"[2] "házastársi közös vagyon megosztásánál az alperesnek járó értékkiegyenlítést viszontkereset nélkül is meg kell ítélni;"[3] "A feleknek tüzetesen és tételenként meg kell jelölniük, hogy az életközösség megszakadásakor milyen állapotban volt ingók maradtak egyik vagy másik peresfél birtokában. Egyenként tisztázni kell az ingóknak az értékét. Az így rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell felállítani a vagyonmérleget, figyelmen kívül hagyva az életközösség megszakadása idejében megvolt ingók közül azokat, amelyek a felek önhibáján kívüli okból (államosítás) ellenérték nélkül a felek birtokából kiestek."[4] A jogirodalom is azt hangsúlyozta, hogy: "a közösvagyon megosztása, a házassági vagyonjogi igények teljes és végleges rendezése vagyonmérleg felállítása nélkül nem lehetséges. A vagyonmérleg elkészítése a megosztásra kerülő közösvagyon állományának pontos megállapításán és a kölcsönös megtérítési igények tisztázásán kívül a vagyontárgyak értékelése alapján történik."[5]
- 22/23 -
Ezt a gyakorlat által kialakított elvet a házassági vagyonjogi igények rendezéséről szóló 5. számú Irányelv 6. pontja úgy rögzítette, hogy "[...] A házassági vagyonjogi perben valamennyi igény együttes és végleges rendezésére kell törekedni." Ez azt is jelentette, hogy a bíróságnak szükség esetén hivatalból is fel kellett derítenie a tényállást: "A házassági vagyonjogi igényeket nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, s erre irányuló kérelem hiányában - tehát hivatalból - is fel kell deríteni a házastársak egész vagyoni helyzetét."[6] Már ekkor felmerült azonban az a kérdés is, hogy ez nem sérti-e a felek rendelkezési jogát, ezért leszögezték: "a bíróságnak a végleges rendezésre hivatalból való törekvése sem vezethet a felek rendelkezési jogába való indokolatlan és felesleges beavatkozásra."[7] A bíróság ezt konkrét ügyben úgy valósította meg, hogy ítéletében kimondta: "Az ingókra vonatkozó igényt a vagyonmérlegből és a házasság megszűnésekor megmaradt közös vagyonnak perbeli megosztásából akkor lehet kikapcsolni, ha a felek egyezően kijelentik, hogy az ezzel kapcsolatos igényeket rendezték, és ennek a kérdésnek az eldöntését kifejezetten mellőzni kérik."[8]
Az 1974. évi I. törvény a Csjt. 31. § (3) bekezdését 1974. július 1-től úgy egészítette ki, hogy a házassági életközösség megszűnésekor meglevő különvagyont a házastársat a közös vagyonból megillető vagyonrésszel azonos módon kell kiadni, továbbá az (5) bekezdésben rögzítette: a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz.[9] A jogszabálynak ez a szövege nem változott a Csjt. 1987. július 1-től hatályos, az 1986. évi IV. törvénnyel történt módosítása után sem.
A Legfelsőbb Bíróság 5. számú Irányelvét hatályon kívül helyező, 1987. július 1-ig hatályos 10. számú Irányelv a házastársi közös vagyon megosztásának a bírói gyakorlatban kialakult elveit részletesebben tartalmazta. A 9. pontban rögzítette a teljes körű vagyoni rendezés követelményét: "A házassági vagyonjogi perben valamennyi igény együttes és végleges rendezésére kell törekedni." Tartalmát az indokolásban részletezte: "A házassági vagyoni viszonyok rendezése rendszerint valamennyi igény együttes és végleges elbírálását jelenti. Ezért a házassági vagyonjogi igényeket nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, - hanem szükség esetén hivatalból is - fel kell deríteni a házastársak egész vagyoni helyzetét, tekintetbe véve minden olyan körülményt, amely a vagyoni rendezést befolyásolhatja.
Ha a kereset csupán természetben meglevő vagyontárgy kiadására irányul, ez az igény attól függetlenül elbírálható, hogy a házasfelek valamelyike követeli-e a közös vagyon megosztását vagy sem. Ha azonban e különvagyonra a közös vagyonból vagy a másik fél különvagyonából való költekezésre történik hivatkozás, a vagyonközösség teljes felszámolása már nem mellőzhető.
A házassági vagyonjogi igények teljes és végleges rendezéséhez vagyonmérleg felállítására van szükség. A vagyonmérlegben pontosan meg kell állapítani a megosztásra kerülő
- 23/24 -
közös vagyon állagát és értékét, ezen belül a megtérítendő különvagyont. Tisztázni kell, hogy a megosztás időpontjában milyen vagyontárgyak vannak a házastársak birtokában és ez a vagyoni állomány mennyiben tér el az életközösség megszűnésekori állapottól. A szükséghez képest vizsgálni kell a hiányzó vagyontárgyak sorsát, az esetleges közös adósság összegét és azt, hogy az életközösség megszakadása óta történt-e a tartozásokra fizetés, ha igen, melyik fél részéről és milyen vagyonból. Csak a kölcsönös megtérítési igények tisztázása után lehet megállapítani a felek vagyonilletőségét, amely a megtérítés alá eső különvagyonból és a közös vagyon fele részéből áll. A vagyontárgyak természetbeni megosztásánál arra kell törekedni, hogy pénzbeli értékkiegyenlítésre lehetőleg ne legyen szükség."[10]
Az ítéletek a teljes körű vagyoni rendezés követelményét következetesen alkalmazták.[11] Kimondták pl.: a házastársak vagyoni viszonyainak felszámolása csupán valamennyi igény együttes és végleges rendezésével lehetséges, ezért a házassági vagyonjogi igényeket nem lehet csak egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, hanem fel kell deríteni a házastársak teljes vagyoni helyzetét és a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie, azaz a házassági vagyonjogi igényeket egységesen kell elbírálni.[12]
A házastársi közös vagyon megosztása az egyes alvagyonok állagának és értékének megállapítását, valamint a megtérítési igények rendezését egyaránt feltételezi. Ebből következően a közös vagyon megosztása iránt indított perben a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie és az ilyen perben rendszerint valamennyi igényt egységesen és véglegesen kell elbírálnia.[13]
A házastársi vagyonközösség megszüntetése (helyesen: házastársi közös vagyon megosztása) iránt indított perben a vagyonmérlegbe foglalt tételek egységes egészet alkotnak. Ebből következően az alperes javára viszontkereset nélkül is megállapítható a vagyonmérleg eredményeként mutatkozó összeg.[14]
A házassági vagyonjogi perben a kereset tárgya általában a közös vagyon megosztása. Ahhoz tehát, hogy a bíróság valamennyi házassági vagyonjogi igényről döntsön, nincs szükség tételenként külön kereseti vagy viszontkereseti kérelemre. A felek követeléseinek és kötelezettségeinek elszámolása után az egyik félnek járó értéket (amely jelentkezhet vagyontárgyban vagy pénzbeli megtérítésben) erre irányuló külön kereseti vagy viszontkereseti kérelem nélkül is meg kell ítélni.[15]
A teljes körű vagyoni rendezésnek a bírói gyakorlat által kialakított elve ennek megfelelően azt jelentette: [...] a közös vagyon megosztására irányuló kereseti, illetve viszontkereseti kérelem kiterjed a közös vagyon egészére, mint vagyontömegre; valamennyi aktív és passzív vagyontárgyra, valamint az egyes alvagyonok közötti megtérítési igényekre is, függetlenül azok jellegétől (ingó vagy ingatlan dolog, vagyoni értékű jog vagy követelés,
- 24/25 -
illetve vagyoni tárgyú kötelezettség) és rendeltetésétől (családi vagy vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak). Nincs jogi lehetőség arra, hogy a felek vagyonjogi igényeiket egyes kiragadott vagyontárgyakra (dolgokra, jogokra vagy kötelezettségekre) korlátozottan érvényesítsék. Nincs szükség ugyanakkor arra sem, hogy a felek az egyes (aktív vagy passzív, ingó vagy ingatlan dolgok, jogok vagy kötelezettségek, illetve családi vagy vállalkozási célra szolgáló) vagyontárgyak megosztása iránt tételenként külön kereseti, illetve viszontkereseti kérelmet terjesszenek elő. [...] Nem szükséges viszontkereset ahhoz sem, hogy az alperes a perben olyan vagyonjogi igényt érvényesíthessen, amire a felperes keresete nem terjedt ki. A közös ingó vagyon megosztása iránt indított perben tehát az alperes nem viszontkereset, hanem erre irányuló ellenkérelem alapján kérheti az ingatlan közös tulajdonának a megszüntetését.[16]
A teljes körű vagyoni rendezés elvének megvalósulását a vagyonmérleg biztosította, ami a közös és különvagyonok aktív és passzív tárgyainak (ingó és ingatlan dolgoknak, vagyoni értékű jogoknak és követeléseknek, vagyoni tárgyú kötelezettségeknek: terheknek és tartozásoknak); az egyik alvagyon javára, a másik terhére jelentkező megtérítési igényeknek a teljes számbavételét és értékét; a közös aktív és passzív vagyon különbözetének az egyenlegét (= a közös vagyon ún. tiszta értékét); a feleket személyenként megillető közös vagyoni jutó összegének a meghatározását tartalmazta.
Továbbra is követelmény volt, hogy a bíróság a vagyonjogi igények teljes körű rendezése érdekében szükség esetén hivatalból derítse fel a tényállást. Ez a gyakorlat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 1995. évi LX. törvénynyel történt módosítása után változott. A régi Pp. 1995. augusztus 29-től hatályos 164. § (2) bekezdése szerint ugyanis a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi, a régi Pp.-nek a házassági vagyonjogi perekre irányadó 292. §-a pedig erre nem adott lehetőséget.
Ennek megfelelően a bírói gyakorlat úgy alakult, hogy a peranyag szolgáltatási kötelezettség a feleket terhelte, és a bíróság feladata csak addig terjedt, hogy a régi Pp. 7. § (2) bekezdés alapján a személyesen eljáró felet tájékoztassa a teljes körű rendezés célszerűségéről.[17] Ha a felek a perben a házassági vagyonjogi igényeik közül csak egyeseket érvényesítettek, a bíróságnak fel kellett hívnia a felek figyelmét arra, hogy a bíróság a vagyonjogi igények felől egységesen dönt, tájékoztatnia kellett őket a teljes körű vagyoni rendezés célszerűségéről és arról, hogy valamennyi igényüket ugyanabban a perben érvényesítsék.
A bíróságnak tehát a vagyonjogi igényeket csak a felek által szolgáltatott peradatok keretei között kellett egységesen elbírálnia.[18]
A teljes körű vagyoni rendezés elvét nem lehetett mereven alkalmazni, az alól a Csjt. és a bírói gyakorlat is létesített kivételeket. Így a Csjt. 18. § (2) bekezdése a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásának feltételeként megkövetelte - egyebek mellett - a felek megegyezését és annak bírósági jóváhagyását a házastársi közös vagyon megosz-
- 25/26 -
tásában az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével. A bírói gyakorlat szerint pedig a teljes körű vagyoni rendezés elvének alkalmazása nem eredményezhette a felek (akkor hatályos) régi Pp. 4. §-ában foglalt rendelkezési jogának, a bírósági döntés régi Pp. 215. §-ában foglalt korlátainak, valamint - az 1. § (2) bekezdés szerint - a felek közös kiskorú gyermeke érdekeinek megsértését sem. A teljes körű rendezés elve nem volt akadálya annak, hogy a bíróság a felek közös ingó vagyonát akkor is megossza, ha az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése valamely okból nem volt lehetséges, vagy a házastársak bármelyike a házastársi közös vagyon megosztásától függetlenül, illetőleg az erre irányuló igénye érvényesítésének hiányában a természetben meglévő különvagyontárgyainak a kiadását is követelhette. Nem volt akadálya annak sem, hogy a fél a közös vagyon egységes megosztásakor a felek által bizonyítottan figyelmen kívül hagyott vagyontárgyak megosztása iránti igényét utólag külön perben érvényesítse[19].
A teljes körű vagyoni rendezés célja: így érvényesülhetett a Csjt. 31. § (3) bekezdésének az a szabálya, hogy a házastársak vagyonrészét a meglévő közös vagyonból lehetőleg természetben kell kiadni; a pénzbeli értékkiegyenlítés fizetésére kötelezést mellőzni lehetett, vagy a legkisebb összegre lehetett szorítani; így valósulhatott meg a méltányosság Csjt. 31. § (5) bekezdésben megfogalmazott követelménye.
A házastársi közös vagyon megosztásának ez az 1950-es évek óta, mintegy hatvan éve töretlenül alkalmazott elve beépült a Ptk. szövegébe. A Ptk. Családjog című Negyedik Könyvének koncepciója[20] és javaslata "nem törekszik mindenáron való újításra. A törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói gyakorlatban évtizedek alatt kialakult elvekre építi, a normaszöveg mennyiségi változása jelentős részben a bírói gyakorlatban bevált jogtételek beemelése a jogszabályba (ahol a bírói gyakorlat nem egységes vagy vitatható, esetleg csak a probléma jelzéséig jut el, az elméletileg leginkább alátámasztható megoldást alkalmazza)."[21]
A Ptk. a VI. Fejezet 6. Címében a közös vagyon megosztása fogalmának (4:57. §) meghatározása után a megosztás módját rendező szabályok között elsőként rögzíti a 4:58. § [A közös vagyoni igények rendezése] alcím alatt: A házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni. A rendszerbeli elhelyezésből az következik, hogy ez a vagyonmegosztás alapvető szabálya. A §-hoz fűzött Indokolás szerint: "A bíróság által elrendelt vagyonmegosztással kapcsolatban a Csjt. csak néhány rendelkezést tartalmaz, amiket a Javaslat részben pontosít, részben a bírói gyakorlatban érvényes jogelveknek megfelelően több kérdésben kiegészít. A Javaslat a vagyonmegosztásnál kiemeli, hogy
- 26/27 -
a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket lehetőleg egységesen kell rendezni. Emellett a méltányos rendezés követelménye változatlanul irányadó, ami a Családjogi Könyv alapelveiből is következik."
A jogszabály szövege nem a "teljes", hanem az "egységes" rendezés követelményét tartalmazza, feltehetően annak a gyakorlatban kialakult megoldásnak az elfogadása miatt, hogy nem lehet minden esetben mereven megkövetelni a közös vagyonba tartozó összes vagyoni elem megosztását, hanem a felek kérelmeinek keretei között, az általuk rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell az előterjesztett igényekről egységesen dönteni.[22] A Ptk. magyarázatok szerint az egységes rendezés immár jogszabályban is rögzített elvének lényege megegyezik a korábbi bírói gyakorlatban kialakult értelmezéssel: "[...] A törvény ebben a §-ban a vagyonmegosztás legfontosabb elvét emeli ki: a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni (teljes körű vagyoni rendezés elve), hiszen valamennyi igény számbavétele és rendezése nélkül az igazságos vagyonmegosztás elképzelhetetlen. Az egységes rendezés követelménye perjogi szempontból természetesen nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell az előterjesztett igényekről döntenie."[23]
"A vagyonmegosztás egyik legfontosabb alapelve a közös vagyoni igények egységes rendezésének elve (teljes körű vagyoni rendezés elve), mert a házastársi közös vagyon megosztása az egyes alvagyonok állagának és értékének a megállapítását, valamint a megtérítési igények rendezését egyaránt fogalmilag feltételezi. Ebből következően a közös vagyon megosztása iránt indított perben a bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie és az ilyen perben rendszerint valamennyi vagyonjogi igényt egységesen és véglegesen kell elbírálnia. A házassági vagyonjogi igények egységes rendezésének elve tehát változatlanul valamennyi, a felek életközösségét érintő vagyoni kérdés együttes, összefüggő és végleges elbírálását feltételezi, ami azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről dönteni. A bíróságnak tehát a vagyonjogi igényeket csak a felek által szolgáltatott peradatok keretei között kell egységesen elbírálnia."[24]
- 27/28 -
A kifejtettek szerint mind a Csjt., mind a Ptk. alapján az egységes vagyoni rendezés elvének megvalósításakor alkalmazott eljárási szabályok az alábbiak voltak:
1) a házassági vagyonjogi perben a kereset tárgya általában a teljes közös vagyon megosztása és valamennyi házassági vagyonjogi igényről való döntéshez nincs szükség tételenként külön kereseti/viszontkereseti kérelemre[25], az egy - a házastársi közös vagyon megosztására irányuló - keresettel érvényesíthető. Nem szükséges viszontkereset előterjesztése ahhoz sem, hogy az alperes a perben olyan vagyonjogi igényt érvényesíthessen, amire a felperes keresete nem terjedt ki[26]: az alperes nem viszontkereset, hanem erre irányuló ellenkérelem alapján kérheti a felperes által nem érvényesített vagyontárgy megosztását;
2) az egységes vagyoni rendezés elvének alkalmazása nem eredményezheti a felek rendelkezési jogának és a bírósági döntés korlátainak megsértését.[27]
Ez a régi Pp. hatálya alatt a 121. § (1) bekezdés; a 139. §; a 3. § (1) és (2) bekezdés; továbbá a 215. § alkalmazását jelentette.
A régi Pp. a kereset fogalmát nem határozta meg, arra a 121. § (1) bekezdésből lehet következtetni. A 121. § (1) bekezdés c) és e) pontjai szerint: a pert keresetlevéllel kell megindítani, a keresetlevélben fel kell tüntetni [...] c) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával; [...] e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem).
A régi Pp. 139. § az ellenkérelem fogalmát az alábbiak szerint rögzítette: a felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.
Ennek megfelelően az érvényesíteni kívánt jog (a kereset tárgya) a házastársi közös vagyon megosztása; az annak alapjául szolgáló tények - egyebek mellett - a megosztandó közös vagyon köre; a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem pedig annak módja, ahogyan a felperes a házastársi közös vagyon megosztását kéri.
Az ellenkérelemben kifejtett érdemi védekezés a keresetben érvényesített jog fenn-, vagy fenn nem állására vonatkozik, célja a kereset egészbeni vagy részbeni elutasítása. Az alperes érdemi védekezésként ellenkérelmében egészben vagy részben vitathatja a kereseti követelés tény- vagy jogalapját, összegét; elévülési, beszámítási, vagy a perbeli jogvita tekintetében releváns szerződés érvényességét érintő, illetve szavatossági kifogással élhet; viszontkeresetet terjeszthet elő[28]. Az ellenkérelem ilyen tartalmú meghatározása szerint az alperesnek a felperes által a vagyonmérlegben fel nem sorolt vagyontárgy megosztására
- 28/29 -
irányuló igénye az alperes érdemi védekezése, amelyben vitatja a kereseti követelés tényvagy jogalapját (pl. a közös vagyonba több, a felperes birtokában lévő vagyontárgy tartozik, ezért az alperes a megosztás eredményeként alacsonyabb összegű értékkiegyenlítés fizetésére köteles).
A régi Pp. felek rendelkezési jogát rögzítő 3. § (1) és (2) bekezdése szerint: a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A feleket megillető rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, így mindenkinek szabadságában áll anyagi jogainak az (arra meghatározott) eljárásban való érvényesítése. Ehhez szorosan kötődik az érdemi döntés korlátainak szabálya: a régi Pp. 215. § szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed.
A régi Pp. és a Pp. összevetésével lehet eldönteni, hogy a Pp. hatályba lépése után is alkalmazhatóak-e a házastársi közös vagyon megosztásának a III. pontban írt eljárási szabályai.
A Pp. a kereseti kérelmet; az ellenkérelmet és viszontkeresetet a 170. § (2) bekezdésben, a 199. § (2) bekezdésben, a 204. §-ban; a felek rendelkezési jogát és az érdemi döntés korlátait a 2. §-ban, továbbá a 342. § (1) és (3) bekezdésben szabályozza, amelyek a régi Pp.-hez képest részben változtak.
A Pp. 170. § (2) bekezdés szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni: a) a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet, b) az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján, c) az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, d) az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, és e) a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
A Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja értelmében a jogalap: az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít; a 11. pontja alapján pedig a keresettel érvényesített jog: az az alanyi jog, amelynek érvényesítését anyagi jogi jogszabály biztosítja.
A 199. § (2) bekezdés szerint az ellenkérelem érdemi részében - ha azzal a fél a perben
- 29/30 -
védekezni kíván - fel kell tüntetni: b) érdemi védekezés esetén bb) a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó vitató és cáfoló nyilatkozatokat; bc) a védekezést -ideértve az anyagi jogi kifogást is - megalapozó tényeket és az azokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
A viszontkeresetet a 204. § (1) bekezdés úgy szabályozza, hogy az alperes a felperes ellen - a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból eredő joga iránt -indíthat viszontkeresetet.
A rendelkezési elv és az érdemi döntés korlátai 2. § (1)-(2) bekezdésben, valamint a 342. (1) és (3) bekezdésben rögzített szabályai szerint a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal; a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van; továbbá az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen és törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított.
A bírói gyakorlat a Pp. 2018. január 1-i hatályba lépése után eltérően alakult annak megítélésében, hogyan érvényesül az egységes vagyoni rendezés elve: a felperes továbbra is a házastársi közös vagyon egységes, fő szabály szerint valamennyi igényre kiterjedő megosztását kérheti, vagy lehetősége van arra is, hogy csak egyes, általa önkényesen kiválasztott vagyontárgyak megosztását kérje; továbbá az alperes a felperes által felállított vagyonmérlegben nem szereplő további vagyoni elemek megosztását az ellenkérelemben is vagy csak viszontkeresettel érvényesítheti.
a) A gyakorlatban több bíróság[29] által követett álláspont szerint[30] a Pp. által bevezetett osztott perszerkezetre és különösen a perfelvétel lezárására figyelemmel a házastársi közös vagyon megosztására irányuló eljárásnál a Ptk. 4:58. §-ában rögzített egységes elbírálás elve "az eljárási szabályok miatt elvi szintű jelentőségű lett;"[31] vagyis csak elvben érvényesül, a gyakorlatban nem.
"A Pp. 2. § (1) bekezdéséből - a felek perbeli vitt jogaikkal való szabad rendelkezése - következően a (2) bekezdés alapján a bíróság főszabályként a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van (ehhez kapcsolódik a 342. § (1) bekezdése). A felperes a szabad rendelkezési jogból adódóan maga határozhatja meg, kéri-e a teljes - vagy az általa annak tekintett - közös vagyon megosztását, illetve csak egyes vagyonelemekre (pl. ingatlan, gazdasági társasági részesedés) terjeszt elő igényt."[32]
Ennek ellenére a vélemény szerint "a keresetlevélnek meg kell felelnie a 170. §-ban,
- 30/31 -
több kereset (pl. a közös vagyont megosztó szerződés érvénytelensége esetén) a 173. §-ban foglaltaknak. A keresetlevél érdemi részének a 170. § (2) bekezdésében foglalt a) pontnak megfelelően kötelező tartalmi eleme a vagyonmérleg[33], ennek megfelelően a vagyontárgyak tételes felsorolása [...], az aktív vagyon meghatározása mellett tartalmaznia kell a vagyon passzív oldalát is [...] és az egyéb igényeket [...]."[34]
"Az alperesnek a felperes keresetére való nyilatkozata tartalmának jogi megítélése, az osztott perszerkezet és annak eljárásjogi következménye miatt döntően módosul a közös vagyon megosztása iránti eljárás.[...]"[35] "A Pp. új szabályozása az ellenkérelemnek a keresethez való kapcsolódása korábbi tág értelmezését nem teszi lehetővé. Az írásbeli ellenkérelem az eljárásjogi fogalmi meghatározás (Pp. 199. §) szerint a keresetre való reagálás: az alperes mennyiben és milyen módon vitatja - egészben vagy részben - a felperes keresetében foglaltakat. Az ellenkérelem a kereset tárgyára vonatkozhat, csak arra irányulhat, hogy az alperes a felperes keresetében megjelölt vagyontárgyak jogalapját, értékét, birtokállapotát, megosztási módját, a feltüntetett elszámolási igényeket részben vagy egészben vitatja-e: pl. a feltüntetett vagyontárgy az életközösség megszűnésekor már nem volt meg, nem volt ilyen vagyontárgy, nem közös vagyon (különvagyon), a megjelölt érték eltúlzott/alacsony, a birtokállapot nem valós, a megosztási mód nem megfelelő stb."[36]
"A viszontkereset és az ellenkérelem elhatárolásánál tehát döntő jelentősége van a felperes keresetlevele érdemi részének (a tartalmának): a vagyonmérlegben feltüntetésre került-e a konkrét vagyontárgy, a vagyoni értékű jog, (pénz)követelés, értékpapír, egyéb más követelés, a tartozás, az elszámolási, megtérítési igény, az ingatlan esetén a felperes dologi jogi igényt érvényesít-e, vagy csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadoknak megfelelően a közös tulajdon megszüntetését kéri."[37]
"A felperesi keresetet meghaladó igényérvényesítés viszontkereset. Viszontkereset-levelet kell benyújtania - többek között - az alperesnek, ha: a) a vagyonelemek számát bővíteni kívánja, mert álláspontja szerint a felperes által feltüntetett közös vagyon hiányos (nem tartalmaz közös vagyont képező vagyontárgyakat, vagyoni értékű jogokat, követeléseket, tartozásokat), b) a felperes keresetét meghaladóan elszámolási, megtérítési igényt érvényesít, c) ha a felperes keresete tulajdonjog megállapítására dologi jogi igényt nem tartalmaz (az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdoni helyzetet nem vitatja, vagy a kizárólagos tulajdonaként feltüntetett ingatlanról "hallgat"), az alperes dologi jogi igénye érvényesítése esetén (pl. a tényleges tulajdoni hányadok - különvagyonára figyelemmel -eltérnek az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzettektől; a közös vagyont képezi a felperes kizárólagos tulajdonaként bejegyzett más ingatlan is), d) a keresetlevélben fel nem tüntetett, de a felperesnél levő különvagyona kiadását kéri."[38]
- 31/32 -
"Ellenkérelem - többek között - ha az alperes: a) a feltüntetett vagyontárgy jogalapját, értékét, birtokállapotát, megosztási módját vitatja (vagy elismeri), beleértve az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését, ha eltérő módon kéri, vagy a közös tulajdon megszüntetésének elutasítását kéri, b) ha a felperes dologi jogi igényérvényesítését (ő kéri a tulajdoni hányadok eltérő megállapítását) az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre hivatkozva vitatja.
Az új eljárásjogi szabályok kétségkívül járhatnak azzal a hátránnyal, hogy a felperes a házastársi közös vagyonból a számára fontos vagyonelemeket "kimazsolázza", és az alperes kényszerül rá a házastársi közös vagyon többi vagyonelemét illető (az illetékfizetési kötelezettséggel terhelt) viszontkereset-levél előterjesztésére."[39]
Az ezt a gyakorlatot követő bíróságok hangsúlyozzák azt is, hogy a kereseti, viszontkereseti illeték, a pertárgyérték meghatározása és az annak viseléséről való döntés szempontjából is egyértelműbb helyzetet jelent, ha az adott félnek csak a saját kérelme után merül fel illetékfizetési kötelezettsége. Gyakran jelentett a bíróságnak döntési nehézséget, hogy a felek kölcsönös igényeinek elbírálása folytán az eredeti keresethez képest jelentősen eltérő vagyonmérleget állapított meg, a bizonyítás eredményeként annak összetevőit, értékét a felek által megjelölttől részben vagy egészben másként állapította meg, ami mellett a pernyertesség-pervesztesség megítélése is halmozott nehézséget okoz.[40]
b) Más jogirodalmi vélemény[41] szerint a Pp. szabályai nem indokolják a régi Pp. hatálya alatt kialakult gyakorlat megváltoztatását és különösen nem az egységes elbírálás elvének mellőzését. Ez a vélemény azt hangsúlyozza, hogy "a polgári eljárásjognak a polgári anyagi jog bíróság előtti érvényesíthetőségét kell szolgálnia. E követelménynek az eljárásjogi szabályoknak az anyagi jogi szabályokkal összhangban történő értelmezése során is érvényesülnie kell. Sem a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, sem az új Pp. értelmező rendelkezései nem ismerik el annak a lehetőségét, hogy önmagában "az új eljárásjogi szabályozás miatt" bármilyen anyagi jogi szabály "elvi szintűvé váljék".[...]
Mindezekből az következik, hogy az új Pp. általános eljárásjogi szabályainak a házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben történő értelmezése során az új Pp. Preambulumában foglalt jogalkotói célokkal és (változatlanul) a közös vagyon megosztására vonatkozó polgári jogi (családjogi) alapelvekkel és szabályokkal összhangban, azok elsődleges érvényre juttatását segítő, támogató módon kell eljárni; törekedve arra is, hogy az értelmezés folytán egyik peres fél se kerülhessen a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe és lehetőség szerint elkerülhetők legyenek az anyagi jogi szabályok teljes körű alkalmazhatóságának a hiányából eredő hátrányos következmények is.[...]
Az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok közötti összhang hiánya ugyanis nem következik önmagában az új Pp. 2. §-ának (1) és 342. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból, hiszen a régi Pp. kérelemre történő eljárás elvéről rendelkező 3. § (1) bekezdése és a bíró-
- 32/33 -
ság érdemi döntésének korlátairól szóló 215. §-a az új Pp. fentebb hivatkozott szabályaival a tartalmát tekintve megegyezik, és a felek rendelkezési jogát a régi Pp. egyéb szabályai is elismerték [régi Pp. 121-123. §, 146. § (1)-(2) bek., 147. §, 148.§, 160. § stb.].
Olyan szabályt az új Pp. a Záró rendelkezések körében nem tartalmaz, amelyik akár a Családjogi Könyv egészére irányadó, Ptk. 4:4. § szerinti méltányosság és a gyengébb fél védelmének elvét megfogalmazó alapelvi szintű rendelkezését, akár a vagyoni igények egységes rendezésének a Ptk. 4:58. § szerinti követelményére vonatkozó szabályát hatályon kívül helyezné vagy megváltoztatná."
c) A bírói gyakorlatban kialakult több megoldás ezzel a jogirodalmi állásponttal egyezően azt tartalmazza, hogy "a per tárgya a házastársi közös vagyon megosztása. A házastársi közös vagyon egy egységes vagyontömeg, amely különböző vagyoni elemekből tevődik össze. A kereseti kérelem az, hogy a bíróság a felek házastársi közös vagyonát, azaz ezt az egységes vagyontömeget ossza meg a felperes által kért módon; az érvényesíteni kívánt jog a Ptk. 4:57. § (1) bekezdése, azaz a közös vagyon megosztására irányuló igény; az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket pedig a közös vagyon tárgyainak és azok értékének megjelölése jelenti, amely a gyakorlatban az ún. vagyonmérleg felállításával történik.
Az alperes az esetek túlnyomó többségében nem kéri a kereset elutasítását, hiszen a házastársi közös vagyon megosztását maga is kéri. Védekezése vagy arra irányul, hogy a bíróság a közös vagyont másként ossza meg, mint ahogyan azt a felperes kéri, vagy a házastársi közös vagyonba tartozó vagyoni elemek felperes által megjelölt körét vitatja. Ez utóbbi vitatás jelentheti azt, hogy az alperes szerint a felperes által a közös vagyon körébe tartozóként megjelölt valamely vagyontárgy, illetve jog vagy kötelezettség nem része a közös vagyonnak (mert például az alperesi különvagyon), és ezért azt ki kell hagyni a vagyonmérlegből; vagy azt, hogy a házastársi közös vagyon körébe a felperes által megjelölteken túlmenő további vagyontárgyak, illetve jogok és kötelezettségek is tartoznak. Az ilyen tartalmú alperesi nyilatkozatok a kereset felperes által megjelölt tényalapját vitatják.
Miután ezekben az esetekben az alperes alapvetően ugyanazt kéri, mint a felperes, azaz a házastársi közös vagyon megosztását, a megosztás felperes által kértekhez képest más módjára, és/vagy a közös vagyonba tartozó vagyoni elemek felperestől eltérő megjelölésére vonatkozó nyilatkozatait megteheti ellenkérelem formájában.
Ezt az álláspontot erősítheti egyrészt, hogy a megosztás módja tekintetében a bíróság nincs kötve a felek kérelmeihez, másrészt, hogy a Ptk. 4:58. §-a szerint a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni. Az egységes rendezés elvéből pedig az következik, hogy ha az alperes szerint a felperes által felállított vagyonmérleg hibás vagy hiányos, ellenkérelmében megjelölheti ezeket a hibákat és hiányosságokat, ehhez szükségtelen viszontkeresetet előterjesztenie.
Ugyanakkor az, hogy az alperes ellenkérelem formájában is kérheti a felperes által felállított vagyonmérleg kiegészítését, vagy abból egyes vagyoni elemek kihagyását, nem jelenti azt, hogy ne terjeszthetne elő viszontkeresetet a közös vagyon megosztása iránt. Ehhez adott esetben érdeke is fűződhet, hiszen ha például a felperes a perfelvételi tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság a pert megszünteti és viszontkereset hiányában a már
- 33/34 -
megindult eljárásban nem kerülhet sor a közös vagyon bíróság általi megosztására. A védekezés formájáról tehát (ellenkérelem vagy viszontkereset) az alperes szabadon dönthet.
Vannak viszont olyan alperesi igények, amelyek csak viszontkereset formájában érvényesíthetők. Ezek: ha az alperes annak megállapítását kéri, hogy a vagyonmérleg valamelyik eleme részben vagy egészben a különvagyonát képezi, és ingatlan esetén erre figyelemmel kéri tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését vagy a már bejegyzett tulajdonjoga tekintetében a többlet tulajdoni hányad bejegyzését; ha valamely vagyontárgy kiadására kéri kötelezni a felperest arra hivatkozva, hogy az az ő különvagyona; ha a vagyonmegosztáshoz képest többletigényt kívánt érvényesíteni a felperessel szemben (pl. többlethasználati díj, kártérítés, sérelemdíj, stb.)."[42]
d) Ezzel azonos az a vélemény, amely szerint "a régi Pp. 139. §-a az alperesi ellenkérelem tágabb fogalmi körét határozza meg, [...] de a házassági vagyonjogi igények egységes rendezésének anyagi jogi szabályával együttesen értelmezve [...] nem következik, hogy az ellenkérelem új Pp. szerinti fogalmi körébe nem tartozhatna bele, ha az alperes a keresetben foglalt vagyonelemeket kiegészíti. Ez esetben ugyanis a keresettel szembeni védekezésének éppen az az egyik eleme, hogy a felperesi vagyonmérleg nem teljes körű; ahhoz, a végleges elszámoláshoz az alperes által behozott vagyonelemek is hozzátartoznak."[43]
e) További, az előzőekkel egyező vélemény szerint "a Pp. meghatározó szemlélete a 2. § szerinti rendelkezési elv. [...] A Ptk. 4:58. § egységes rendezés elvének és a Pp. kereseti kérelemhez/ellenkérelemhez kötöttség elvének "ütközése" azonban nem vezethet arra az eredményre, hogy valamelyik túlsúlya kizárja a másik alkalmazhatóságát a polgári perben. Az anyagi jogi szabály érvényesítése nem vezethet az eljárási szabály mellőzésére, és az eljárási szabály sem gátolhatja az egységes vagyonrendezés elvének megfelelő ítélkezést. A két elv együttes alkalmazására kell a joggyakorlatnak a megfelelő elveket és eljárási rendet kidolgoznia.
A kereseti kérelemben előadott releváns tények körét az anyagi jog szabályai - így a teljeskörű rendezés elve - határozza meg. A Pp. rendelkezési elvének érvényesítése tehát nem jelenti azt, hogy a felperes a vagyonközösségből eredő igények egységes rendezése elvének teljes figyelmen kívül hagyásával terjesztheti elő a keresetét. Amikor a felperes a keresetlevélben az általa felsorolt ingóságok - vagy akár egy ingóság - kiadására vagy értékének megtérítésére terjeszt elő keresetet, igénye alátámasztására fel kell sorolnia a házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságok körét, értékét és birtokállapotát, és le kell vezetnie azt, hogy a kereseti kérelemben foglalt ingóság/ok értéke őt számszerűen mennyiben illeti meg, illetve a természetbeni kiadás iránti igényét mennyiben alapozza meg. [Pp. 170. § (2) bekezdés c) és d) pont] Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése vagy ingóságok megosztása iránti igény kapcsán a vagyontárgyhoz tartozó passzívákat (terhek, tartozások) köteles felsorolni és kereseti kérelem tárgyává tenni, mivel a teljes körű rendezés elve az aktívák mellett a passzívák számbavételét is megköveteli.
- 34/35 -
Az az álláspont, hogy az ellenkérelem fogalmi elemébe beletartozhat az is, ha az alperes a keresetben foglalt vagyonelemeket kiegészíti, megfelel a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja jelenlegi szövegének. [...] Az alperes védekezését megalapozó tények - saját tényállításainak előadása - külön alpontban jelenik meg, nincs összekapcsolva a felperesi tényállításokkal, amelyet a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja tartalmaz: a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó vitató és cáfoló nyilatkozatokat. Ebből levonható olyan következtetés is, hogy az alperes saját tényállításai keretében további vagyoni elemeket is behozhat annak bizonyítására, hogy a kereseti követelés azért alaptalan, mert a felperes nagyobb értékű vagyontárgyat birtokol a házastársi közös vagyonból, mint ami őt megilletné."[44]
Az Országgyűlés a Pp.-t - Preambuluma szerint - egyéb célok mellett - az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében alkotta.[45]
A már korábban kifejtettek szerint a Ptk. a vagyonmegosztás alapvető szabályának tekinti a házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezésének követelményét. Ennek hatékony érvényre juttatását a Pp.-nek - az anyagi jog és az eljárásjog általános viszonya alapján általában; a Preambuluma alapján pedig kifejezetten is - biztosítania kell. Álláspontom szerint az eljárási szabályok nem értelmezhetőek úgy, hogy kizárják egy hatályos anyagi jogi szabály érvényesülését.
Ennek előre bocsátása mellett azt kell vizsgálni, hogy a Pp. szabályai lehetővé teszik-e a házastársi vagyonközösségből eredő igények egységes rendezését a régi Pp. szabályai alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően.
A keresetlevél érdemi részében a Pp. 170. § (2) bekezdése alapján kötelezően feltüntetendő, a b) pont szerinti érvényesíteni kívánt jog: a Ptk. 4:57. §-ban rögzített házastársi közös vagyon - 4:58. § alapján egységesen való - megosztása; míg a c) pont szerinti, az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények: a megosztandó teljes közös vagyon tárgyainak és értékének megjelölése, ami a vagyonmérleg felállításával valósul meg.
A házastársi közös vagyon megosztása nem lehet azonos a házastársi közös vagyonba tartozó egy vagy több, a felperes által önkényesen kiválasztott vagyontárgyon fennálló közös tulajdon megszüntetésével.
"A házastársi közös vagyon megosztása és a közös tulajdon megszüntetése egymáshoz ugyan hasonló, de nem azonos fogalmak.[46] A közös tulajdon megszüntetése tipikusan
- 35/36 -
csupán egy-két dolog közös tulajdonának a megszüntetését, a vagyonmegosztás pedig a vagyoni viszonyok egységes és végleges rendezését jelenti annak érdekében, hogy a közös vagyon lehetőség szerint természetben megosztható és ilyen módon az értékkülönbözet fizetési kötelezettség minimalizálható legyen. Önmagában az a tény, hogy a házastársi vagyonközösségben élő házastársak közös vagyonának a megosztására a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, nem ad alapot olyan következtetésre, hogy a két, egymástól merőben eltérő fogalom egymással azonosítható lenne. Az egy vagy néhány vagyontárgy közös tulajdonának a megszüntetése és a házastársi viszonyok egységes és végleges rendezése, tehát a vagyoni viszonyaik "felszámolása" közötti lényegi különbség legplasztikusabban talán az egyedi (szinguláris) végrehajtás és s totális végrehajtás (felszámolás) közötti különbséghez hasonlítható annyiban, hogy: a bírósági végrehajtás minden esetben olyan ún. egyedi végrehajtás, amely az adós meghatározott vagyonára irányul, szemben a totális végrehajtással: a felszámolással, amely az adós teljes vagyonának a hitelezők közötti felosztására irányul, ezért az utóbbi eljárásban - a házastársak közötti "vagyoni viszonyok felszámolásához" hasonlóan - fogalmilag kizárt az egyes követelések tételenkénti, külön eljárásokban történő érvényesíthetőségének a lehetősége."[47]
"A vagyonközösségből eredő valamennyi igény egységes rendezése nem "öncélú", hiszen a vagyonközösség "felszámolása" nem azonosítható az adott vagyontömeghez tartozó egyes vagyontárgyakon fennálló tulajdon-, illetve jogközösség megszüntetésével és a mindezekkel összefüggő megtérítési igények kölcsönös elszámolásával. Az egységes rendezés az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a házastársak által több évtizeden át fennálló vagyonközösség tartama alatt megszerzett valamennyi vagyontárgy egységesen és - a házastársak egyező nyilatkozatának hiányában - a célszerűség (okszerű gazdálkodás, lehetőségek), az arányosság (mindkét házastárshoz lehetőség szerint egyaránt kerüljenek értékálló és elhasználódó dolgok is), valamint a - Családjogi Könyv alapelvi szintű rendelkezései körében szabályozott, és ezért annak egészére irányadó - méltányosság (Ptk. 4:4. §) szempontjára figyelemmel kerüljön megosztásra. Ezek az elvek nyilvánvalóan nem érvényesülhetnek a vagyonközösséghez tartozó egyes vagyontárgyaknak a különböző hatáskörű és illetékességű bíróságok által, lényegében tételenként történő "megosztása" során. Az ilyen eljárások ugyanis nem a vagyonközösséghez tartozó vagyontömeg megosztását, hanem csupán a vagyontömeghez tartozó egyes vagyontárgyak közös tulajdonának, illetve jogosultságának a megszüntetését eredményeznék. Ennek a megengedése lényegében azt eredményezné, hogy az anyagi jogi szabályok követelményeitől eltérően a vagyontárgyak (elsődlegesen alkalmazandó) természetbeni megosztására nem lenne mód, hanem csak arra, hogy valamelyik felet a bíróság értékkülönbözet fizetésére kötelezze; a kölcsönös (egymással szembeni) marasztaló ítéletek végrehajtása is nyilvánvalóan eredménytelen lenne, mert arra az esetek többségében nyilvánvalóan egyik házastárs sincs anyagilag felkészülve, hogy a sok esetben több évtizeden át megszerzett közös vagyon fele részét a másiktól a másiktól tételenként magához váltsa."[48]
- 36/37 -
Abban teljesen egységesek a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban kialakult álláspontok, hogy a vagyonmérleg a keresetlevélnek kötelező tartalmi eleme, mert ezt a Kommentárban kifejtett álláspont is tartalmazza[49] annak ellenére, hogy a felek rendelkezési jogából és a döntés korlátaiból levezethetően elfogadhatónak tartja azt is, ha a felperes csak a közös vagyon egyes elemeinek a megosztását kéri.[50] Mindezekből az következik, hogy ha a keresetlevél hiánypótlási felhívás ellenére nem tartalmazza a vagyonmérleget, - hanem csak egy (vagy néhány), a felperes által önkényesen kiválasztott vagyontárgyat - akkor azt a bíróság a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasítja.
Kivételes esetben fogadható el, ha a keresetlevél egy (vagy néhány) vagyoni elem megosztására irányuló igényt tartalmaz:
a) ha a keresetlevélből kitűnően a házastársi közös vagyonba kizárólag ez az egy (vagy néhány) vagyoni elem tartozik;
b) ha a keresetlevél tartalmazza, hogy a megosztani kívánt egy (vagy néhány) vagyoni elemen kívüli többi vagyont a felek megosztották. Ha a megosztás a Ptk. 4:57. § (2) bekezdésben foglalt feltételekkel történt, később újabb perben nem követelhető ezeknek a vagyontárgyaknak a megosztása, illetve - az I. fejezetben ismertetett korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően - a Ptk. 4:57. § (3) bekezdés alapján csak a rendezetlenül maradt igények elbírálása kérhető.
c) ha a keresetlevél tartalmazza, hogy a megosztani kívánt egy (vagy néhány) vagyoni elemen kívüli többi vagyontárgyon fennálló közös tulajdont meghatározott indokok miatt nem kívánják megszüntetni (pl. alkalmatlan az időpont az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére a jelentős hitel miatt; a gazdasági társaságot továbbra is közösen kívánják működtetni). Nincs akadálya annak, hogy - a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően - a felek ezeken a vagyoni elemeken fennálló közös tulajdon megszüntetését később újabb perben kérjék.
A Pp. változtatott a felek rendelkezési jogának szabályain, de a régi Pp.-vel teljesen egyezően tartalmazza azt, hogy a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Álláspontom szerint a házastársi közös vagyon egységes megosztásának megkövetelése nem ütközik a felek Pp. által szabályozott rendelkezési jogába sem, mert nem jelenti a fél rendelkezési jogának megsértését, hogy keresetét az anyagi jogszabály (Ptk. 4:58. §) által meghatározottaknak megfelelően kell előterjesztenie;
[...] Az, hogy a felek a "perbe vitt" jogaikkal hogyan rendelkeznek, az anyagi jog által eldöntött kérdés. [...] Azt, hogy a perbe vitt jogaikkal a felek szabadon rendelkeznek-e, vagy sem, illetőleg milyen korlátok között rendelkeznek velük szabadon, kizárólag az
- 37/38 -
anyagi jog határozza meg, és a perjog szolgáló funkciója miatt fel sem merül, hogy a peresítés ténye ezen bármit változtathatna.[51]
A Pp. 2. § (1) és (2) bekezdése a rendelkezési elvet úgy szabályozza, hogy a felek szabadon rendelkeznek perbe vitt jogaikkal és a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában -a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Az idézett törvényhely nem az "e törvény" (tehát maga a Pp.), hanem bármilyen "törvény eltérő rendelkezésének a hiánya" esetére írja elő a felek perbevitt jogaikkal való szabad rendelkezési jogát, és (ebből következően) a bíróság felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz való kötöttségét. A Pp. 2. §-ától "eltérő törvényi rendelkezés" tehát valójában a Ptk. vagy más olyan anyagi jogi szabály, amely egyfelől a felek szabad rendelkezési jogát korlátozza, feltételekhez köti vagy annak perbeli érvényesíthetőségének módját meghatározza; másfelől a bíróság felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz való kötöttségének a hiányáról rendelkezik.
Az előbbi körbe tartozik - többek között - a Ptk. 4:58. § [A közös vagyoni igények rendezése] alcímű szabálya, amely szerint a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni. Ennek a következménye ugyanis az, hogy a házastársi közös vagyon megosztása iránti igény bíróság előtti érvényesítése egyaránt feltételezi: a 4:59. § [A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények]; a 4:60. § [A közös vagyoni hányad értéke és kiadása]; a 4:61. § [A vagyontárgyak és a tartozások szétosztása]; továbbá a 4:62. § [A különvagyon kiadása] iránti valamennyi igény egységes (és végleges) elbírálását.
Az utóbbi körbe tartoznak - egyebek mellett - a Ptk. 5:84. § [A közös tulajdon megszüntetése] alcímű szabályai, amelyek a közös tulajdon megszüntetésének a módja vonatkozásában a bíróság felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz való kötöttségének a hiányáról rendelkeznek.
Mindezekből az következik, hogy ilyen esetekben az alperes a házastársi közös vagyon megosztása és ezen belül a közös tulajdon megszüntetése iránt a felperessel szembeni igényét - ide nem tartozó kivételektől eltekintve - nem (csak) viszontkereset, hanem érdemi ellenkérelem útján is érvényesítheti.
A felperes rendelkezési joga - egyebek mellett - abban nyilvánul meg, hogy a keresetlevélben meghatározza a per tárgyát, az általa érvényesíteni kívánt jogot, az anyagi jogi jogalap meghatározása útján [Pp. 170. § (2) bek. b) pont]. Ha azonban a Ptk. 4:57. § (1) és (3) bekezdése alapján házastársi közös vagyon megosztása iránti pert indít, akkor azt az anyagi jog - így a Ptk. 4:58. § - által meghatározott feltételekkel teheti meg: a keresetét úgy kell előterjesztenie, hogy az megfeleljen az egységes rendezés követelményeinek. Ez továbbra sem akadálya annak, hogy a felek - a régi Pp. 1995. évi módosítása után kialakult gyakorlatnak megfelelően - egyes vagyontárgyaikat egyező nyilatkozattal kihagyjanak a megosztásból, de ennek a keresetlevélből ki kell tűnnie. A már korábban kifejtettek szerint a Pp. hatálya alá tartozó perekben sincs eljárásjogi akadálya, hogy a felek ezeknek a kihagyott vagyontárgyaknak a megosztását később új perben kérjék.[52]
- 38/39 -
A felperes keresete tehát - az előző bekezdésben írt kivételekkel - a házastársi közös vagyon egységes (és nem az azt alkotó egyes vagyontárgyak) megosztására irányul, ehhez igazodóan kell a keresetlevél érdemi részében feltüntetni a kereseti kérelmet megalapozó tényeket: a vagyonmérleget.
Álláspontom szerint az ellenkérelem Pp. 199. § szerinti szabályozása nem zárja ki, hogy az alperes a vagyonmérleget - és ezen belül a vagyonmérlegbe felvett megosztandó vagyontárgyak körét is - a tanulmány I. fejezetében ismertetett gyakorlatnak megfelelően viszontkereset előterjesztése nélkül, ellenkérelemben vitassa. Ezt biztosítják a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pontjának bb) és bc) alpontjai, amely szerint: Az ellenkérelem érdemi részében - ha azzal a fél a perben védekezni kíván - fel kell tüntetni: b) érdemi védekezés esetén bb) a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó vitató és cáfoló nyilatkozatokat, bc) a védekezést megalapozó tényeket és az azokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
Konkrét - az érthetőség miatt rendkívül leegyszerűsített - példákkal megvilágítva:
1. tételszám: személygépkocsi 2.000.000 forint értékben a felperes birtokában van és kéri a tulajdonába adását;
2. tételszám: szobabútor 500.000 forint értékben az alperes birtokában van és kéri az alperes tulajdonába adását;
3. tételszám: konyhabútor 300.000 forint értékben a felperes birtokában van és kéri a tulajdonába adását;
4. tételszám: készpénz megtakarítás 4.000.000 forint értékben az alperes birtokában van.
megosztandó közös vagyon értéke összesen: 6.800.000 forint;
ennek a fele, tehát a feleket személyenként megillető közös vagyoni hányad értéke, illetve összege: 3.400.000 forint;
a felperes birtokában van és tulajdonába kerül: 2.300.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 1.100.000 forinttal kevesebb)
az alperes birtokában van: 4.500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 1.100.000 forinttal több)
A felperes keresete: a bíróság a házastársi közös vagyont úgy ossza meg, hogy adja a felperes tulajdonába az 1. és 3. tételszámú; az alperes tulajdonába a 2. tételszámú vagyontárgyat, a 4. tételszámú vagyontárgyból 2.900.000 forintot és kötelezze az alperest 1.100.000 forint megfizetésére
- 39/40 -
az alperes is kéri a házastársi közös vagyon megosztását, de a felperes keresetlevelében előadottaktól eltérő tartalommal: pl.
1. vitatja, hogy a 4. tételszámú 4.000.000 forint megtakarítás meglévő vagyontárgy volt a házassági életközösség megszűnésekor, mert azt már előtte egy évvel közösen felélték
az érdemi védekezése ebben az esetben a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti: a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó (volt 4. tételszámú vagyontárgy) vitató és cáfoló nyilatkozat (nem volt 4. tételszámú vagyontárgy, mert felélték);
a megosztandó közös vagyon értéke összesen: 2.800.000 forint;
ennek a fele, tehát a feleket személyenként megillető közös vagyoni hányad értéke, illetve összege: 1.400.000 forint;
a felperes birtokában van és tulajdonába kerül: 2.300.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 900.000 forinttal több)
az alperes birtokában van: 500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 900.000 forinttal kevesebb)
és jellenkérelme a közös vagyon keresettől eltérő módú megosztására irányul: a bíróság adja a felperes tulajdonába az 1. és 3. tételszámú vagyontárgyakat 2.300.000 forint értékben; az alperes tulajdonába a 2. tételszámú vagyontárgyat 500.000 forint értékben és kötelezze a felperest 900.000 forint megfizetésére
2. vitatja, hogy az 1. tételszámú személygépkocsi értéke a felperes által megjelölt 2.000.000 forint; állítása szerint az értéke 4.200.000 forint
az érdemi védekezése ebben az esetben is a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti: a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó (az 1. tételszámú vagyontárgy értéke 2.000.000 forint) vitató nyilatkozat (nem 2.000.000 forint, hanem 4.200.000 forint);
a megosztandó közös vagyon értéke összesen: 9.000.000 forint;
ennek a fele, tehát a feleket személyenként megillető közös vagyoni hányad értéke, illetve összege: 4.500.000 forint;
a felperes birtokában van és tulajdonába kerül: 4.500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékével azonos érték)
az alperes birtokában van és tulajdonába kerül: 4.500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékével azonos érték)
- 40/41 -
és ellenkérelme a közös vagyon keresettől eltérő módú megosztására irányul: a bíróság adja a felperes tulajdonába az 1. és 3. tételszámú vagyontárgyakat 4.500.000 forint értékben; az alperes tulajdonába a 2. és 4. tételszámú vagyontárgyakat 4.500.000 forint értékben értékkiegyenlítés fizetésére kötelezés nélkül
3. állítja, hogy a házastársi közös vagyonba tartozik és a felperes birtokában van 1.200.000 forint értékű értékpapír és azt a vagyonmérlegbe 5. tételszám alatt beállítja;
az érdemi védekezése ebben az esetben a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti: a keresettel (a bíróság ossza meg a közös vagyont: a vagyontárgyak természetbeni megosztása mellett kötelezze az alperest 1.100.000 forint értékkiegyenlítés fizetésére) szembeni védekezést (nem 1.100.000 forint, csak 500.000 forint értékkiegyenlítés fizetésére köteles) megalapozó tények (a közös vagyonba további vagyontárgyak tartoznak)
a megosztandó közös vagyon értéke összesen: 8.000.000 forint;
ennek a fele, tehát a feleket személyenként megillető közös vagyoni hányad értéke, illetve összege: 4.000.000 forint;
a felperes birtokában van és tulajdonába kerül: 3.500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 500.000 forinttal kevesebb)
az alperes birtokában van: 4.500.000 forint (az őt megillető közös vagyoni hányad értékénél 500.000 forinttal több)
és ellenkérelme a közös vagyon keresettől eltérő módú megosztására irányul: a bíróság adja a felperes tulajdonába az 1., 3 és 5. tételszámú vagyontárgyakat 3.500.000 forint értékben; az alperes tulajdonába a 2. és 4. tételszámú vagyontárgyat 4.500.000 forint értékben és az értékkiegyenlítés fizetési kötelezettségét 500.000 forintig elismeri
A példákból látszik, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően nincs szükség viszontkeresetre az 1) példában annak ellenére, hogy a keresettől eltérően az alperes értékkiegyenlítés fizetésére kéri kötelezni a felperest; a 2) példában annak ellenére, hogy a keresethez képest a megosztandó vagyon értéke annyival magasabb, hogy nincs értékkiegyenlítés fizetési kötelezettség. Álláspontom szerint nem indokolt viszontkereset előterjesztése a 3) példában sem, ahol a további vagyontárgy vagyonmérlegbe beállítása miatt nőtt a megosztandó vagyon értéke, ezáltal az alperes alacsonyabb összegű értékkiegyenlítés fizetésére köteles. Megerősíti ezt az értelmezési lehetőséget az, hogy a Pp. 199. § (2)
- 41/42 -
bekezdés b) pont bc) alpontja - szemben a bb) alponttal - a védekezésnél nem követeli meg, hogy az (kizárólag) a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozzon.[53]
Ezzel az állásponttal szemben az az érvelés, hogy az alperes csak viszontkeresettel kérheti további vagyontárgyak beállítását a vagyonmérlegbe (és ez a viszontkereset az alperes által a vagyonmérlegbe beállított további vagyontárgynak a megosztására irányul), aggályos. Az alperes igénye ugyanis nem csak az általa beállított vagyontárgynak, hanem a keresettel és az általa érvényesített vagyoni elemekből álló teljes közös vagyonnak a megosztása. Az alperes további vagyontárgy beállítására irányuló követelése önállóan, a kereset nélkül nem is bírálható el. A bíróság ezért annak ellenére, hogy a további vagyontárgy beállítását viszontkeresetnek tekinti és lerovatja az értéke után számított illetéket, nem hozhatna döntést ilyen tartamú viszontkereset alapján a közös vagyon megosztásáról pl. a felperes keresettől elállása esetén, de nem lenne értelmezhető a viszontkeresettel elbírált igény részjogerőre emelkedése sem.
Ha az alperesnek érdeke fűződik hozzá, előterjeszthet a Pp. 204. § szerint a keresettől függetlenül elbírálható házastársi közös vagyon megosztása iránti viszontkeresetet, de ez csak az általa állított összetételű közös vagyon egységes megosztására irányulhat; a Pp. 204. § (6) bekezdés rendelkezéséből következően a viszontkereset-levélnek tartalmaznia kell az alperes által összeállított teljes vagyonmérleget és pertárgyértéket nem az alperes által beállított vagyontárgy, hanem a teljes közös vagyon értéke alapján kell számolni.
A Pp. hatályba lépése után is egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség a megosztás módjának a meghatározásakor fel sem merülhet. A Ptk. 4:60. § (2) bekezdés szerint ugyanis a vagyonközösséghez tartozó közös tulajdoni tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs kellő indokkal ellenzi. A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben pedig nem érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve, tekintettel arra, hogy a Ptk. 5:84. § (6) bekezdése - egyezően a régi Ptk. 148. § (4) bekezdésében foglaltakkal - a bíróság számára egyetlen korlátot állít fel: " . nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik" [régi Ptk. 148.§ (4) bekezdés, Ptk. 5:84.§ (6) bekezdés].[54] A felek megosztás módjára előterjesztett kérelmei csak a 4:61. §-ban rögzített korlátokkal kötik a bíróságot.
Ezzel az értelmezéssel nem sérülnek az érdemi döntés korlátai sem. A Pp. ezt szabályozó 342. § (1) és (3) bekezdés szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen; és törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi
- 42/43 -
döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. A házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben ez azt jelenti, hogy a felek a keresetben és az ellenkérelemben közösen határozzák meg, hogy milyen vagyoni elemek megosztását, elszámolását kérik.
Az alperes által a vagyonmérlegbe beállított vagyontárgy megosztásán kívül azok az igények, amelyeket a korábbi bírói gyakorlat szerint is csak viszontkeresettel lehetett érvényesíteni, a Pp. hatálya alá tartozó perekben továbbra is így érvényesíthetőek. Az ellenkérelemmel vagy viszontkeresettel érvényesíthetőség álláspontom szerint úgy határolható el, hogy akkor van szükség viszontkereset előterjesztésére, ha az alperes követelése a vagyonmérleg körén kívül esik és önmagában, a keresettől függetlenül elbírálható: pl. az alperes kéri a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését vagy a nyilvántartott tulajdoni hányadtól eltérő bejegyzését; különvagyonának a kiadását; a felperes többlethasználati díj, kártérítés fizetésére kötelezését.
Kétségkívül nem keletkeztet a kérelem előterjesztésekor illetékfizetési kötelezettséget, ha az alperes a keresettel nem érvényesített vagyontárgy megosztását ellenkérelemmel is kérheti. A megalapozott követelés azonban utólag eredményez illetékfizetési kötelezettséget, mert a pertárgy értékét[55] és a kereseti illetéket a teljes - az alperes követelésével kiegészített és a bíróság által megállapított - házastársi közös vagyon értéke alapján kell számítani. Az emelkedett pertárgyérték miatt keletkezett és a keresetlevél előterjesztésekor le nem rótt illetékről a Pp. 101. § alapján az eljárást befejező határozatban kell a bíróságnak döntenie.
Az alperesnek a megalapozatlanul érvényesített követelése után valóban nem lesz illetékfizetési kötelezettsége, de önmagában ez nem befolyásolhatja egy eljárásjogi probléma megoldását.
A jelen tanulmányban kifejtett álláspontom szerint a régi Pp. hatályon kívül helyezése és a Pp. hatálybalépése nem indokolja annak a több évtizede töretlenül érvényesülő, anyagi jogszabályon alapuló bírói gyakorlatnak a megváltoztatását, amely szerint:
• a házastársi közös vagyonközösségből eredő igényeket egységesen kell rendezni;
• nincs helye annak, hogy a felperes egyes, általa önkényesen kiragadott vagyontárgyakra kérje a házastársi közös vagyon megosztását; továbbá
• az alperes a keresettel nem érvényesített, további vagyontárgyak megosztására irányuló igényét viszontkereset előterjesztése nélkül, ellenkérelemben kérheti. ■
JEGYZETEK
[1] Csjt. 31. § (2) és (3) bekezdés 1974. július 1-ig hatályos szövege.
[2] Legfelsőbb Bíróság P.törv.20.365/1956; megjelent: BH 1956/1334.
[3] Legfelsőbb Bíróság P.törv.I.20.638/1963.
[4] Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.20.377/1957.
[5] Szigligeti Viktor: Házassági vagyonjog. 233. o. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1959.).
[6] Legfelsőbb Bíróság P.törv.I.20.738/1957.
[7] Szigligeti Viktor: Házassági vagyonjog 244. o. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1959.).
[8] Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20.451/1957.
[9] Csjt. 31. § (2), (3), (5) bekezdések 1974. július 1-től hatályos szövege
[10] Legfelsőbb Bíróság 10. számú Irányelv indokolása.
[11] A családjog kézikönyve I. kötet 244. o. Szerző: Kőrös András (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2007.).
[12] BH 1977.151.
[13] Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.253/1977. megjelent: BH 1978.26.
[14] Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20.577/1976. megjelent: BH 1977.379.
[15] BH 1994.140.
[16] Csűri Éva: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 259. o. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2002.); Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 20.242/2010/7.
[17] Csűri Éva: A házassági vagyonjog gyakorlati kérdései 260. o. (KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 2002.)
[18] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II. 21.873/1999; Legfelsőbb Bíróság Pfv.II. 21.441/1999. megjelent: BH 2003.157.
[19] Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.375/1993. megjelent: BH 1995.26; Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.694/1997. megjelent: BH 1999.408; Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.475/1999; Pfv.II.21.644/2008.
[20] Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet.
[21] A Ptk. indokolása.
[22] Legfelsőbb Bíróság Pf.II.27.056/2002/2., Fővárosi Ítélőtábla Pf. 17. 20.089/2016., Fővárosi Ítélőtábla Pf. 17. 20.802/2016/5.
[23] Az új Ptk. magyarázata III/VI. 111. oldal. Szerző: Kőrös András (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2013.).
[24] Csűri Éva: Házassági vagyonjog az új Ptk.-ban 217. o. (Opten Informatikai Kft., 2016.).
[25] Legfelsőbb Bíróság Pf.II.21 010/1996/4.
[26] Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 20.242/2010/7, Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.20.582/2010/10., Kúria Pfv.II.22.030/2011/4.
[27] BH 1995/1/21, Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.694/1997/4.
[28] A polgári perrendtartás magyarázata I. kötet 589. o. Szerző: Kiss Daisy (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1999.).
[29] p l. Szolnoki Törvényszék és járásbíróságai, Kiskunhalasi Járásbíróság, Bajai Járásbíróság.
[30] A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja II/III. 1800.- 1811. oldal. Szerző: Kövesné Kósa Zsuzsanna (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2018.) [a továbbiakban: Kommentár].
[31] Kommentár 4832. pont.
[32] Kommentár 4826. pont.
[33] Kúria Pfv.II.21.296/2015/7., Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.862/2013/2.
[34] Kommentár 4826. pont.
[35] Kommentár 4827. pont.
[36] Kommentár 4828. pont.
[37] Kommentár 4829. pont.
[38] Kommentár 4830. pont.
[39] Kommentár 4831. pont.
[40] Előterjesztés a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi ülése 1. napirendi pontjához (7. oldal). Szerző: Vajda László tanácselnök; Jegyzőkönyv a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi üléséről 4., 9. o.
[41] Csűri Éva: Az új Pp. eljárásjogi szabályainak értelmezése a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perekben. Kézirat 2019.
[42] Szegedi Ítélőtábla észrevétele a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi ülése 1. napirendi pontjához készült előterjesztésre (1.-2. o.). Szerző: Szeghő Katalin kollégiumvezető.
[43] Előterjesztés a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi ülése 1. napirendi pontjához (6. o.). Szerző: Vajda László tanácselnök.
[44] A Gyulai Törvényszék észrevétele a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi ülése 1. napirendi pontjához készült előterjesztésre (2. o.). Szerző: Szabó Mária tanácselnök.
[45] A Pp. Preambuluma: Az Országgyűlés a magyar perjogi hagyományokra és az európai jogfejlődés vívmányaira építő, a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló, a koncentrált per feltételeit biztosító szabályozás megteremtése céljából, a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve, a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása érdekében az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése végrehajtására a következő törvényt alkotja.
[46] Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.455/2008/9.
[47] Csűri Éva: Az élettársi kapcsolat, valamint annak vagyonjogi (dologi- és kötelmi jogi) hatásai - utalással a családjogi joghatásokra, illetve azok hiányára. (86. o.) Kézirat 2021.
[48] Csűri Éva: Az új Pp. eljárásjogi szabályainak értelmezése a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perekben. Kézirat 2019.
[49] Kommentár 4826. pont.
[50] Fővárosi Ítélőtábla Pkf. 17. 25.045/2021/2.
[51] Kommentár I/III. Szerző: Varga István 24. o. 37. pont.
[52] Fővárosi Ítélőtábla Pkf. 17. 25.045/2021/2.
[53] ezzel egyező vélemény: A Gyulai Törvényszék észrevétele a Kecskeméti Törvényszék Polgári, Gazdasági, Munkaügyi Kollégium 2021. július 5-i kollégiumi ülése 1. napirendi pontjához készült előterjesztésre (2. o.). Szerző: Szabó Mária tanácselnök.
[54] "A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos bírói gyakorlat" vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye 36. pont (2014.El.II.JGY.1./2.)
[55] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdés, 41. § (1) bekezdés
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Kúria.
Visszaugrás
