1. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszéke a Liber Amicorum külön kötetével, a Tanszék egykori és jelenlegi oktatói által írt ünnepi dolgozatokkal köszöntötte a 65. születésnapját ünneplő Harmathy Attilát, a tanszék professzorát, a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága és a Magyar Tudományos Akadémia tagját. Az ünnepi kötet tizenhárom köszöntő dolgozatot foglal egybe, tükrözvén az Ünnepelt széles körű érdeklődését és szakmai igényességét.
Jelen könyvismertetés az ismert terjedelmi korlátok miatt sajnos valamennyi tanulmány bemutatására nem alkalmas. Mindezekkel együtt azonban - szakmai színvonaluk miatt - ezeket a dolgozatokat is az érdeklődő szakmai közönség figyelmébe ajánljuk.
Ebben a sorban érdemes megemlíteni Fuglinszky Ádám dolgozatát, amely a magyar polgári jog egy eddig kevés figyelemmel illetett témakörével, a hibás teljesítésből eredő következménykárokkal és ennek kapcsán a Ptk. 314. § (1) bek. értelmezésével foglalkozik. Szintén új keletű megközelítést tükröz Lenkovics Barnabás tanulmánya, amely a kereskedelmi televíziók által sugárzott ún. "valóság-showkat" vizsgálja, egy komplex jogi analízist alkalmazva. Mádl Ferenc átfogó társadalom- és jogtörténeti ismertetője az elmúlt évtizedek folyamatait elemzi igen olvasmányos stílusban, a tulajdon - mint alapvető jogintézmény - szerepváltozásait alapul véve. Menyhárd Attila jogösszehasonlító tanulmánya az absztrakt tulajdoni felfogás kialakulását követi nyomon a különböző jogrendszerekben. Sajó András a szólásszabadság alkotmányos problémáit taglaló cikke számos alapvető fontosságú alkotmánybírósági határozat precíz elemzését is magában foglalja. A családjogi szabályozás harmonizálásával foglalkozik Szeibert Orsolya tanulmánya, amely az Európai Bíróság által hozott három jogeset bemutatásával kívánja a téma érzékeny és összetett voltát bemutatni. Kapcsolódó témával foglalkozik Weiss Emília, aki a házassági bontójognak az európai jogrendszerekben megnyilvánuló sajátosságairól írt - számos kérdésben az új Ptk. kodifikációját is érintő -dolgozatot.
2. Csehi Zoltán tanulmányának kiindulópontja a jogi személy fogalma. A legújabb elméleti meghatározások ismertetését a jogi személy fogalmának részletes vizsgálata követi. A szerző azon megállapítását, miszerint nincs jogi személyiség a jogrend elismerése nélkül, alátámasztja a bírói gyakorlat is.[1]
A tanulmány rövid utalást tesz a közjogi jogi szervek és a magánjogi jogi személyek közötti kapcsolatra, valamint a jogképesség és a perbeli jogképesség problematikájára. Ez utóbbi kérdés azt veti fel, hogy milyen a kapcsolat az anyagi jogi, illetve a perjogi jogképesség között, illetve hogyan kezelendő az az eset, amikor a perben fél lehet az is, akinek nincs anyagi jogi jogképessége? Ez utóbbira a sajtó-helyreigazítási per a legközismertebb példa.[2]
Az utóbbi néhány évtized jogfejlődése váltotta ki azt a kérdést, hogy mennyiben alkalmazhatók az emberre szabott jogképességi szabályok a jogi személyekre? Gondolhatunk többet között például a büntetőjogi szankciók alkalmazására. A válasz megadása során a szerző abból indul ki, hogy még a 20. század elején is általános volt az a nézet, hogy a jogi személy jogképessége még a vagyoni viszonyokban is korlátozott. Sárközy Tamásra hivatkozva emeli ki ezt követően az emberi alapjogoknak a jogi személyekre történő vonatkoztatását.
A jogi személy ismérvei közül külön kiemeli a névviseléshez való jogot. Ezzel kapcsolatban utal a fennálló kettős jogi szabályozás problémájára: a Cégtörvénynek (Ctv. - 1997. évi CXLV. törvény) a cégnévre vonatkozó szabályozása
- 526/527 -
(15. §), valamint a Ptk. 77. § (3) bekezdése közötti ellentmondásra. Amíg Ctv. 15. § (8) bekezdése a cégkizárólagosság elvét az egész ország területére vonatkozóan mondja ki, addig a Ptk. azonos területen tevékenykedő jogi személyekről beszél.[3]
Külön pontban szól a jogi személyiség áttörésének - német terminológiával: a Durchgriff - kérdésköréről. Nézete szerint a társasági jogban található esetek mellett[4] hasonló elv érvényesül akkor is, amikor az alapító az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyilváníthatja [Ptk. 74/B. § (3) bek.]. Érdemes megjegyezni, hogy a Ptk. 30. § (1) bekezdésébe foglalt főszabály alól - mely szerint a jogi személy szervezeti egysége nem jogi személy -, nemcsak az alapítvány, de az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) 2. § (4) bekezdése alapján a társadalmi szervezet - vagyis az egyesület - is kivételt képez.
Külön tárgyalandó kérdés a jogi személy célja, amely szorosan összefügg az ultra vires elvvel. Ezzel az elvvel ugyan a magyar Ptk. 1977-ben szakított, de továbbra is semmisség a jogkövetkezménye annak, ha a jogi személy jogszabályban meghatározott tevékenységi körét túllépi, vagy engedélyköteles tevékenységet engedély hiányában végez. A szerző szerint célszerű lenne ezt az elvet a non-profit jogalanyokra egyértelműen alkalmazni.
3. Darázs Lénárd tanulmánya a vállalatkoncentrációk jogi kérdéseivel foglalkozik, melyek önálló jogi problémaként történő kezelése szakítás több jogterület hagyományos felfogásával. A dolgozat sorra vesz ennek a folyamatnak a lehetséges jogi technikáit.
Elsőként a vagyontömeg átruházást említi. Ennek jellegzetessége, hogy a vevő nem kívánja átvállalni a vállalat szervezetének megszerzésével járó üzleti kockázatot, csupán vagyonelemeket kíván szerezni. Az eladó vállalat szervezete megmarad korábbi tulajdonosainál, így zavartalanul folytathatja tovább tevékenységét. A vagyonátruházás tipikus tárgyait számba véve megemlíti, hogy a magyar jogban ezzel kapcsolatban létezik egy komoly elméleti probléma, amely a birtokba nem vehető vagyonelemek (pl. jogok és követelések, vevőkör, goodwill, stb.) átruházásához kapcsolódik. Jelenlegi jogunkban ugyanis nincs olyan nevesített szerződés, amely alkalmas ezen vagyonelemek átruházására, ezen felül ezek felett a vagyontárgyak felett tulajdonjogot sem lehet szerezni. Ezen hiányosságok folytán alakult ki egy törvényrontó gyakorlat, amely számos elvárást fogalmaz meg az új Ptk.-val szemben, különösen a tulajdonjog tárgyi körének bővítése érdekében.
A következő jogi technika a vállalat szervezetének megszerzése. Ez a tagsági jogok átruházásán keresztül történik. Ezzel kapcsolatban a kft. üzletrész és a részvény átruházás nem is vett fel különösebb problémát, mert ezek már kialakult technikák alapján zajlanak.[5]
Sokkal komolyabb nehézségekkel találkozunk azonban a személyegyesítő társaságoknál. A kkt.-ben és a bt.-ben lévő tagi betét ugyanis nem ruházható át, forgalomképtelen. Ezt a tényt a bírói gyakorlat sem vitatja (BH 2004. 1. 37.). A szerző szerint azonban ez a szabályozás nem indokolt, mert a gyakorlatot a jogszabály megkerülésére kényszeríti. A kialakult gyakorlat szerint ugyanis a betétes felmondja, vagy közös megegyezéssel megszünteti a tagsági jogviszonyát, majd elszámol a társasággal. A vevő ezt követően belép a társaságba. Ebben a konstrukcióban azonban a vevő nem kerül közvetlen jogviszonyba az eladóval, amely számos esetben gondot okozhat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
