Ritka kincs a mi Aranybullánk. Fizikai értelemben is kincs, habár az eredeti nem maradt fenn számunkra, de nagyon korai hiteles másolatai igen. Szellemi értelemben is kincs. Szellemi, politikai és jogi erőfeszítés letéteménye. Kincs lenne akkor is, ha csak a történelem lapjain és a múzeumok kötelezően megtekintendő, de valójában a szaktudósok kivételével mindenki számára érdektelen ereklye marad.
Ha vetünk egy pillantást a térképre, azonnal látjuk, milyen korszak emléke. Látszólag nem sok minden változott az államalapítás óta, még ha el is telt közben két évszázad.
Áll még Bizánc, de bomlása idejét éli. Éppen latin uralom alatt van, keresztény, de nem gyakorol meghatározó befolyást Európára.
Nagy Károly, az átmeneti imperator augustus kettészakadt birodalma is megvan. Nyugaton Franciaországként, Közép-Európában a Szent Német-római Birodalom formájában, amely bekebelezte már Burgundiát.
Északon változatlanul stabil önálló királyság a velünk együtt kereszténnyé vált Lengyelország. Mellette erősödik az új Cseh Királyság. Keleten a Rusz utódfejedelemségei és Novgorod egyre hatalmasabbak.
Az ibériai királyságok elkezdték kiszorítani a kalifátust. Anglia meghatározó befolyást szerez a csatorna túloldalán, de önálló és erős még Skócia is. A svédek és norvégok jelentős területű államot hoztak létre.
A ciszterciek évszázada után még csak első lépéseit teszi a ferences és Domonkos-rend.
És Magyarország? Szent István kísérlete eredményesnek bizonyult. Magyarország önálló királyságként megszilárdult a birodalmak szomszédságában. Közben maga is birodalmi jegyeket öltött. Királya - királyunk - perszonálunióban a horvátok királya is, és a keresztes hadjáratok révén jelentős európai szereplő, viseli a Jeruzsálem királya címet. A király pedig nemcsak a fizikai főhatalmat gyakorolja, hanem tartós jogot is ad népének. Törvények - királyi dekrétumok - korábbról is szép számban voltak. Ezek sorába illeszkedik az Aranybulla. Stabil európai és viharos hazai korszak letéteménye. Önmagában ezért fontos ereklye, de igazi értékét mégsem csak ez adja.
A saját jogra épülő önálló királyság első tartós eredményt hozó, az uralkodó és a főurak közötti - mai fogalmaink szerint - alkotmányos csatája ért ugyanis véget 1222-ben az Aranybulla kiadásával. Ez az Aranybulla értékét növelő első olyan tényező, amely kiemeli a fontos kordokumentumok köréből.
Valódi társadalmi szerződést tartalmaz, közel fél évezreddel megelőzve a társadalmi szerződések doktrínáját kidolgozó John Locke-ot. Jogi kötőerejű megállapodás az uralkodó és a rendek között. Megállapodás, amely tisztázza, hogy mi illeti meg a királyt és mi illeti meg a népet.
Megállapítja, hogy meddig gyakorolhatja a király a hatalmát, és milyen körülmények között válhat zsarnokká. Sőt - igaz, ezt csak átmenetileg - felhatalmazza a népet a szembefordulásra a zsarnoki hatalomgyakorlással.
Strukturált törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási rendszert hoz létre. Gazdasági és katonai rendszert alkot. És még egyszer: teszi mindezt jogi formába öntve, egyfajta alkotmányos megállapodás alapján.
Ez az alkotmányos megállapodás köszön vissza háromszáz év múlva Werbőczy Tripartitumában: a magyarok Szent Istvánt "önként királyukká választották és meg is koronázták [...] teljes hatalmát az uralkodással és országgal együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta; ettőlfogva Ő tőle ered minden nemesítés és e két dolog mintegy a viszonos átruházásnál és a kölcsönösségnél fogva, annyira szorosan függ egymástól mindenha, hogy egyiket a másiktól külön választani és elszakítani nem lehet s egyik a másik nélkül nem történhet [...] az egész ország nemesei [...] senki másnak hatalma alatt nem állanak, mint a törvényesen megkoronázott fejedelmeknek; sőt fejedelmünk maga is, rendes hatalmánál fogva, bárkinek puszta panaszára és gonosz besugására, közülők senkit, a törvény útján kivül és kihallgatása nélkül, sem személyében, sem vagyonában meg nem háboríthat [...] hogyha bármelyik királyunk vagy fejedelmünk, a néhai második, vagy melléknevén Jeruzsálemi András király úr és fenséges fejedelem országos végzeményében (a melynek megtartására minden magyar király, mielőtt a szent koronát fejére tennék meg szokott esküdni) kinyilvání-
- 44/45 -
tott és kifejezett nemesi jogok ellenére tenni merészelne, akkor örök időre szabadságukban áll, annak ellene szegülni és ellene mondani a nélkül, hogy a hűtlenség vétkébe esnének."
Kétségtelen, hogy a XIII-XIV. században ismerősek, mondhatni, divatosak voltak az alkotmányos tartalmú bullák. De huzamos időn át hatályos jogként csak egy maradt meg, a mi Aranybullánknál alig 7 évvel idősebb angol Magna Charta Libertatum.
Lett volna ok arra, hogy az Aranybullánk is háttérbe szoruljon.
Nem telik el még húsz év sem a lepecsételése és őrizetre hiteles helyekre küldése után, és a tatár invázió majdnem elpusztítja az országot.
Kevesebb, mint egy évszázad múlva kihal az Árpád-ház. Ez Magyarország számára különösen kritikus helyzetet okoz. Ezután dől el, hogy az államalapító dinasztia után lassan beolvad-e valamelyik szomszédjába, vagy megőrzi önállóságát. Az utóbbi történt, sőt alkotmánytörténeti szempontból ekkorra alakul ki a korai Szent Korona-tan. Vagyis Magyarország a továbbiakban is saját jogán és saját jogrendszerével létezik. Birodalmak között, de önállóan, sőt, megőrizve birodalmi jegyeit még több mint kétszáz évig így is marad.
Aztán következik az újabb drámai változás, 1526, a mohácsi csatavesztés a Bizáncot megtörő és helyébe lépő Oszmán Birodalommal szemben, illetve ennek folyományaként 1541, Buda eleste.
Ezután a királyi Magyarország már nem önálló hatalom, de féltékenyen őrizve saját jogrendjét, megmarad létező államnak. A korábbi egységes Magyarország keleti részén létrejövő Erdélyi Fejedelemség szintén a több mint félszáz éves közös jog letéteményese. Werbőczy Hármaskönyve tartós formába önti ezt, és sajátosságát is meghatározza a doktrinális Szent Korona-tannal. Ennek ellenére képlékeny az államiság helyzete, csak északkelet felől, Lengyelország részéről nem fenyeget veszély.
Ebben az állapotban éri Magyarországot a római hagyományon alapuló császári birodalmi paradigma alkonya, a vesztfáliai béke 1648-ban. A formailag fennmaradó Szent Német-római Birodalom immár egyre önállóbb nemzetállamok szövetsége, számunkra távoli világ. A nemzetállami szuverenitás létrejöttében csak háttérszereppel bír a változatlanul három részre szakadt Magyarország. Ugyanakkor a szuverenitás előtérbe kerülése kívülről stabilizálja a saját jogrend fenntartását, amit nálunk a megszilárduló Szent Korona-tan hordoz. Vesztfália doktrinális következményei még nem érzékelhetők, de a béke lehetővé tette az európai összefogással létrejövő oszmánellenes háborút, aminek részeként 1686-ban Buda visszafoglalásával névleg újra egységessé válik Magyarország. Majd következik a XIX. és a tragikus XX. század.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
