A gyermekekkel való törődés összetett és bonyolult feladat, ami - hatósági oldalról - nemcsak a jogszabályok ismeretét feltételezi, hanem egy olyan komplex tevékenységet is elvár, amely a gyermek elsődleges érdekét szolgálja. A gyermekvédelmi ellátások és intézkedések célja a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése, megakadályozása és megszüntetése.[1] Ezt a célt a - hatálybalépése óta számtalanszor módosított - gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) biztosítja. A Gyvt. 1997. november 1. napjával lépett hatályba, és "a gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében az első olyan átfogó jogszabály"[2] volt, amely számos addig nem vagy nem megfelelően rendezett jogintézmény szabályát tisztázta, és rögzítette a gyermekvédelem eszköz- és szervezetrendszerét.[3]
A gyermekvédelmi gondoskodás eszközrendszerének teljes körű bemutatására jelen tanulmány keretei között nem vállalkozunk, hanem a gyámhatósági munkának csak egy szeletét emeljük ki: a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó egyes gyámhatósági intézkedések gyakorlatát vizsgáljuk meg. A törvény számos hatósági intézkedést nevesít,[4] azonban ezek teljes körű vizsgálatára nem lenne lehetőségünk, így a Miskolci Járási Hivatal Gyámügyi Osztályának a 2019-es évre vonatkozó statisztikai adatszolgáltatása alapján csak a leggyakrabban előforduló gyámhatósági intézkedéseket vettük górcső alá.
Jelen tanulmányban kizárólag az 1. táblázatban megjelölt négy, a miskolci járásban leggyakrabban előforduló intézkedésre koncentrálunk (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés, családba fogadás, nevelésbe vétel), és az ezekkel kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémákat kívánjuk bemutatni. Bár a 2019-es esetszámok (1550 és 1236) indokolhatták volna, a táblázatban nem tüntettük fel a hátrányos helyzet és a halmozottan hátrányos helyzet megállapítását, mivel ezek nem járási hivatali, hanem jegyzői hatáskörbe[5] tartozó intézkedések.
| A hatósági intézkedés típusa | Hatósági intézkedések száma 2019-ben |
| védelembe vétel | 887 |
| nevelésbe vétel | 669 (a tárgyévben nevelésbe vett és nevelés alatt állók száma) |
| családbafogadás | 354 |
| ideiglenes hatályú elhelyezés | 194 |
1. táblázat
Kiemelt hatósági intézkedések száma 2019-ben a miskolci járás területén[6]
A tanulmány megírásánál felhasználtuk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Miskolci Járási Hivatal Gyámügyi Osztályának (a továbbiakban: Gyámügyi Osztály) vezetőjével és ügyintézőivel készült interjúkat is.
"Ha a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlő-
- 39/40 -
dése a családi környezetben mégis biztosítható, a gyámhatóság a gyermeket védelembe veszi."[7]
A védelembe vétel a hatósági beavatkozás első lépcsője abban az esetben, ha a gyermekjóléti alapellátás szolgáltatásaival nem sikerül megszüntetni a gyermek veszélyeztetettségét. Amint arra a Kúria is rámutatott: a védelembe vételhez nem elegendő a gyermek veszélyeztetettsége, hanem az is feltétel, hogy a szülő a veszélyeztetettséget - mint kialakult állapotot - nem tudja vagy nem akarja megszüntetni.[8] A védelembe vétel a gyámhatósági intézkedés mellett, a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó által végzett szociális segítő munka eszközeivel is próbál támogatást nyújtani, továbbá elősegíteni azt, hogy a veszélyeztetett gyermek a saját családi környezetében nevelkedve kapjon a veszélyeztetettség megszüntetéséhez szükséges támogatást (például bontott ajtó beszerzése, segélyűrlap kitöltése stb.).[9]
A védelembe vételről történő döntéssel egyidejűleg elkezdődik a családgondozás a család- és gyermekjóléti központ esetmenedzsere által elkészített nevelési-gondozási terv keretében. A segítő szakemberek közösen dolgoznak azon, hogy a határozatban előírt feladatok teljesüljenek (a javasolt szolgáltatások igénybevételét, a magatartási szabályok betartását a szülő és a gyermek is egyaránt teljesítse), és ezzel megszűnjön a gyermek veszélyeztetettsége. Összességében tehát a védelembe vétel során komplex családgondozási folyamat valósul meg, amelyet a hatóság folyamatosan kontrollál.
A védelembe vétel összetettségét mutatja az alábbi eset. A vizsgált családban a szülők munkanélkülivé váltak, és szociális támogatásokkal sem tudtak anyagi nehézségeiken túllendülni, gyermekeik nevelését elhanyagolták. A három iskolás gyermek három különböző deviáns magatartású csoporthoz csapódott. A legidősebb, 15 éves fiú kábítószerezett. A jelzőrendszerrel tartott közös megbeszélés alapján a 15 éves gyermeket a drogambulancián vették kezelésbe. A másik két gyermek, akik ennél "enyhébb" káros szenvedéllyel rendelkeztek (alkohol, dohánytermék), a szülőkkel való egyeztetést követően igyekeztek ezzel felhagyni, emellett pedig a szülők maguk is támogatók voltak és változtatni akartak - a jelzőrendszeri tagok együttműködésével - gyermekeik problémás helyzetén, így nem került sor külső beavatkozásra.
A védelembe vételi eljárás kérelemre és hivatalból egyaránt lefolytatható, azonban az esetek nagy többségében az eljárás hivatalból indul.[10] A védelembe vételi eljárásra irányadó - az általános közigazgatási rendtartástól szóló 2016. évi CL. törvény illetékességi szabályait felülíró - speciális illetékességi szabály[11] alapján a gyermek tényleges tartózkodási helye szerinti gyámhatóság is lefolytathatja az eljárást és védelembe veheti a gyermeket. Ilyen esetben köteles a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságtól beszerezni az előzményi iratokat, majd a döntést vele is közölni.[12] A családok gyakori költözésével az iratok (hetente akár 40-45) az ország egész területén "vándorolnak", évente többször ismételten visszatérve, ami a család gondozását is jelentős mértékben megnehezíti.
A jelzőrendszeri tagok[13] a gyermekvédelemi rendszer "működésének és működtetésének alapkövei"[14] (közéjük tartozik például a háziorvos, a védőnő, a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, a rendőrség, az ügyészség, egyesületek, alapítványok, a javító intézet, a gyermekjogi képviselő, jegyző, a büntetés-végrehajtási intézet). A jelzőrendszeri tagok - az esetleges veszélyeztetettség észlelése esetén - a jelzést a rendszeresített adatlapon küldik meg a gyámhatóság részére. Az adatlapokkal kapcsolatban az jelent nehézséget, hogy a családgondozó a nyomtatványon megjelölt rubrikákat kitölti, de mivel ezeken a nyomtatványokon kevés a rendelkezésre álló hely és a kérdés, a gyámhatóság még az ott szereplő kérdések pontos megválaszolása mellett sem kaphat teljes képet a valós helyzetről, hiszen az adatlap nem pótolja a család személyes ismeretét. A bizonyítási eljárás során kapott egyéb információk birtokában gyakoriak az ellentmondások a gyermekjóléti szolgálat/központ és az egyéb jelzőrendszeri tagok által megküldött adatok között, ebben az esetben kénytelen a gyámhatóság a helyszínen meggyőződni a valóságról, ami az eljárási határidő betartását veszélyeztetheti. A személyes benyomások és a helyszínen tapasztaltak bővebb leírása mellett további nehézséget jelenthet a szakemberek számára az adatlapok olvashatatlansága. Mivel a dokumentumot a családsegítőnek a helyszínen kell kitöltenie és aláíratni a szülővel/törvényes képviselővel, a megküldött adatlap gyakorta használhatatlan, ezért a hatóság az eredeti példány géppel kitöltött változatát kéri a benne foglalt információk megismerése céljából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
