Dr. Szőcs Tibor A nemzetközi öröklési jog szabályainak kommentárja című, a HVG-ORAC Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent könyve annak a közel két és fél évtizedes nemzetközi magánjogi - ezen belül is elsősorban az öröklési jog művelésével eltöltött - jogászi pályának eredményeit összefoglaló munka, amely a szerző a jogalkotásban, majd jogalkalmazásban eltöltött elméleti és gyakorlati tudásának, meglátásainak és következtetéseinek tanúbizonysága.
A szerző munkája előszavában "rendhagyó kommentárként" jelöli meg könyve műfaját, és ezt a kommentárjelleg hagyományos szerkezeti szabályaitól való eltéréssel indokolja. Ugyan a kötet az európai öröklési rendelet[1] szabályrendszerének értelmező elemzését a rendelet szabályozási tárgykörei mentén építi fel, az egyes cikkek elemzésének sorrendje Szőcs Tibor "egyéni megítélése szerint lényegesnek tartott csomóponti kérdések" nyomán halad.
A műben a kutatási módszerek több fajtájának együttes alkalmazása rajzolódik ki: a jogszabályok és a kétoldalú jogsegélyszerződések számbavétele során a normatív és a dogmatikai módszer, a rendeleti szabályozás alapköveinek tekinthető jogintézmények (a ius és a forum egybeesésének értékelése, a hagyaték egységének elve) vizsgálatánál a történeti és a fogalomelemző módszer, a joggyakorlat összegyűjtése és értékelése körében az induktív módszertan jelenik meg. A közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárások közül a kutatásban vizsgálat alá vett eljárások, illetve jogintézmények választásában a funkcionális módszertan eszközeinek alkalmazása köszön vissza.
A kommentár szerkezetileg öt részre tagolódik, és valamennyi egység középpontjában egy-egy jogintézmény és az ahhoz szorosan kapcsolódó jogszabályhelyek elemzése áll. A rendelet egyes cikkeinek értékelése a kapcsolódó magyar és nagyrészt német nyelvű szakirodalmon túl a még hatályban lévő, alkalmazandó nemzetközi szerződések és a magyar "belső jogi" szabályozás bemutatásán alapul.
A kommentár első része - az "alapkérdéseket" tárgyalva - az európai öröklési rendelet felépítését meghatározó rendezőelvek és jogintézmények magyarázatával indít. A hagyatéki vagyon jogi sorsának rendezésére irányuló párhuzamos tagállami eljárások kiküszöbölését célzó szabályozási elvek közül a szerző a ius és a forum egybeesésének tisztázására, valamint a hagyaték egysége elvének részletes feltárására különös hangsúlyt fektet. A határokon átlépő hagyatéki ügyekben a gyakorlatban leginkább kihívást jelentő kérdések egyike a szokásos tartózkodási hely meghatározásának módja, melynek szempontjait a kötet részletesen tárgyalja. Az esettípusok szerinti feldolgozás nemcsak az eljáró közjegyzők és bírák, hanem a képviseletet ellátó ügyvédek számára is valódi segítséget és iránymutatást jelenthet a peres és a nemperes eljárásokban egyaránt.
A második rész középpontjában a joghatóság intézményének tág nézőpontú feltárása áll. A kötet e fejezetében különbözik leginkább az európai öröklési rendelet elemzését feldolgozó szakirodalomban (kommentárirodalom, monográfiák, kézikönyvek[2]) eddig megjelent művektől. A szerző - eltérően a rendelet szabályozási koncepciójától - a joghatósági fejezetet nem az egyes joghatósági okok elemzése mentén építi fel, hanem egy gyakorló jogász számára a rendelet alkalmazásához nélkülözhetetlen jogintézmények (a bíróság fogalmának értelmezése, a magyar közjegyzőség jogállása, a bíráskodási képesség) értelmezése révén jut el a joghatósági szabályok struktúrájának bemutatásához. "A joghatósági szabályok alkalmazása a magyar jogban ismert egyes öröklési eljárásokban" című alfejezet az örökösök, hagyományosok számára az igényérvényesítésben, "A külföldi vagyon bevonása a hazai hagyatéki eljárásba" című alfejezet pedig
- 257/258 -
az eljáró közjegyzők számára a hagyatéki eljárás gyors és hatékony lefolytatásához nyújt támpontot. A recenzens megítélése szerint ez utóbbi alfejezet a joghatósági rész egyik legértékesebb egysége. A szerző a hazai gyakorlatban - ahogyan fogalmaz - "tömegesen" felmerülő ügyekben problémát jelentő információhiány feloldására két utat javasol. Egyrészről az öröklésben érdekeltek eljárását a külföldi vagyonnal kapcsolatos adatszerzés iránt, másodsorban a nemzetközi jogsegély intézményének felhívása révén a közjegyző általi információbeszerzést. A kommentár az öröklési rendelet és a bizonyításfelvételi rendelet[3] kapcsolódási pontjainak feltárása során megfelelő mélységben dolgozza fel bizonyításfelvételi rendelet releváns szabályait, s a jogkereső számára a formanyomtatványok alkalmazása, az Európai Igazságügyi Atlasz funkciója, valamint a nyelvhasználat kérdése kapcsán rögzített magyarázatok érdemi segítséget jelenthetnek az igényérvényesítés során.
A kötet harmadik része az öröklési jogviszonyokra alkalmazandó jog feltárását állítja középpontba. A rendelet kollíziós szabályrendszere struktúrájának ismertetése mellett a szerző a nemzetközi magánjog "kútfői" (jogválasztás, tovább- és visszautalás, közrend) öröklési ügyekben való jelentőségének és ezekhez kapcsolódóan a gyakorlatban eddig megjelent kérdések tisztázásának egy-egy önálló alfejezetet szentelt. Az alkalmazandó jogra irányadó rendelkezések körében kiemelt figyelmet kap a végintézkedésekkel kapcsolatos kollíziós szabályok ismertetése (végintézkedések megengedettsége, tartalmi és alaki érvényessége), mely egyben méltó összefoglalása a szerző tollából az elmúlt egy évtizedben különböző tanulmányokban, folyóiratcikkekben megjelentetett tudományos következtetéseknek.[4] Kitűnik a kötetből, hogy a hagyatéki vagyontervezésben - különösen határon átnyúló öröklés esetén - a rendelet vívmányainak jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
A szerző ugyanakkor nem zárkózik el markáns kritikai véleményének megfogalmazásától sem. Példa erre a közös végrendelet jogi minősítése körében a közös végrendelet megengedettsége, tartalmi érvényessége, illetve a felekre kötelező erejére alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabály helyes kiválasztásának kérdése. Az általa leginkább elfogadható értelmezés mellett a rendelet 24. és 25. cikkének elemzése és az egymásnak ellentmondó jogirodalmi álláspontok áttekintése alapján, valamint az elmúlt évek bírói/közjegyzői gyakorlatát is figyelembe véve érvel.
Az öröklési ügyekben hozott határozatok és közokiratok fogalmával foglalkozó negyedik rész az olvasót a fogalomelemzés irányába kalauzoló címén túl érdemben a határozatok és közokiratok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására irányadó rendelkezésekről ad széles körű áttekintést. Szőcs Tibor a Geimer-Schütze,[5] Kropholler - von Hein,[6] Nagel-Gottwald[7] kommentárirodalomra támaszkodva mutatja be az exequatur eljárás jelentőségét és rendeltetését a határokon átívelő öröklési ügyekben. A negyedik rész érdemei közül kiemelendő a rendelet irányadó cikkeinek és a hazai jogban a polgári ügyekben hozott külföldi határozatok elismerésének feltételeit meghatározó nemzetközi magánjogról szóló törvény[8] XI. fejezetének párhuzamba állítása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
