65/2002. (XII. 3.) AB határozat - A szexuális szokásokra vonatkozó adat mint egészségügyi adat
Alkotmány 59. (1) bekezdése - a magántitok és a személyes adatok védelme
15/1991. (IV. 13.) AB határozat
46/1995. (VI. 30.) AB határozat
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüatv.) 3. § a) pontjának második mondata, amely bizonyos esetekben a szexuális szokásokra vonatkozó adatot egészségügyi adatnak minősítette, és mint ilyen, a 4. § (1) bekezdése lehetővé tette a betegellátónak az adat kezelését a) az egészség megőrzése, b) az eredményes gyógykezelés, c) az egészségi állapot nyomon követése céljából és d) közegészségügyi és járványügyi érdekből. Az ilyen egészségügyi adat átadása az Eüatv. 12. § (1) bekezdése alapján főszabályként nem kötelező, a 13. § azonban egyes esetekben kötelezővé teszi az adatszolgáltatást.
Az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a magántitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapjogot a szexuális szokásokra vonatkozó adatokat az említett esetekben egészségügyi adattá minősítő Eüatv. 3. § a) pontjának második mondata.
Az ügy előadója Bihari Mihály alkotmánybíró volt.
Az Alkotmánybíróság - miután röviden rekapitulálta korábbi alaphatározatait az adatvédelem tárgykörében - megállapította, hogy a szexuális szokásokra vonatkozó adatok a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) alapján különleges adatnak minősülnek. Ez az Alkotmánybíróság szerint azt jelenti, hogy az adatkezelés céljának pontosan körülhatároltnak és meghatározottnak, az adatkezelésnek elkerülhetetlenül szükségesnek kell lennie.
Áttekintve az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében fentebb ismertetett célokat, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az a)-c) pontokban megállapított (az érintett gyógykezelését szolgáló fenti) célok elérésére a szexuális szokásokra vonatkozó adatkezelés nem volt alkalmas, hiszen a gyógykezelés eredményességét inkább az érintett egészségi állapotára, mintsem a szexuális szokásaira vonatkozó adatok ismerete szolgálhatja. A 4. § (1) bekezdés d) pontjában megfogalmazott közegészségügyi, járványügyi érdek elvileg indokolhatja a szexuális szokásokra vonatkozó különleges adatok kezelését, de az adatkezelési célnak egyértelműen és pontosan körülhatároltnak kell lennie. Ez utóbbi feltételeknek azonban, az Alkotmánybíróság kifejtett álláspontja szerint, ezek a közérdekek sem feleltek meg. Ráadásul a szexuális szokásokra vonatkozó adatoknak az említett célokból történő kezelését nem csupán a szexuális betegségekkel kapcsolatosan, hanem általánosan tette lehetővé az Eüatv.
Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint az Eüatv. támadott 3. § a) pontja második mondatának rendelkezése a szexuális szokásokra vonatkozó adatok kezelését a szükségesnél tágabb körű célmeghatározással tette lehetővé. Az ilyen adatoknak a pontosan meghatározott cél nélküli kezelése a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog szükségtelen korlátozását jelenti, ezért alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ezért a kifogásolt mondatot megsemmisítette.
Németh János alkotmánybíró párhuzamos indokolásában úgy vélte, hogy a többségi határozatban az alkotmányellenességet megalapozó, az Eüatv. 4. § (1) bekezdésében felsorolt célok (a-d pontok) egyértelműek, pontosak és az adatkezelés megfelelően célhoz kötött. Ezért ez nem szolgálhatott volna az alkotmányellenesség megállapításának alapjául, ellenben a 3. § (1) bekezdés a) pontjának második mondatában szereplő "szexuális szokások" kifejezés nem egyértelmű, tágan értelmezhető fogalom, így az ebből eredő aránytalanságnál fogva sérti az Alkotmány 59. §-ában deklarált, a magántitok védelméhez való jogot.
Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleményében kifejtette, hogy nem ért egyet a többségi döntésben megállapított alkotmányellenességgel. Álláspontja szerint az Eüatv. 3. § a) pontja második mondatának az a rendelkezése, hogy bizonyos indokolt esetekben a szexuális szokásokra vonatkozó adat egészségügyi adatnak minősül, önmagában nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány magántitkot védő 59. § (1) bekezdésével. A magántitok sérelme szem-
- 153/154 -
pontjából ellenben az Eüatv. 13. §-ának van szerepe, amely arról rendelkezik, hogy milyen esetekben köteles a beteg egészségügyi adatait - és ennek körében az Eüatv. 3. § a) pont második mondata alapján szexuális szokásaira vonatkozó magántitkát is - közölni. Harmathy szerint a 13. §-ban felsorolt esetek közül az f) pontban megállapított szabálysértési és közigazgatási hatósági eljárások esetében a szexuális szokásokra vonatkozó magántitok mint egészségügyi adat közlésére kötelezés a magántitokhoz való alkotmányos alapjog alkotmányellenes korlátozásával jár. Ezért az Alkotmánybíróságnak ki kellett volna terjesztenie vizsgálatát e rendelkezésre, és e tekintetben kellett volna alkotmányellenességet megállapítania. Harmathy alkotmánybíró továbbá felhívta a figyelmet az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt személyes adatok védelme és a magántitok védelme közötti különbségre, és ezt az Emberi jogok európai egyezményével, illetve több strasbourgi esettel támasztotta alá.
Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleményében kifejtette, hogy nem ért egyet az alkotmányellenesség megállapításával. Álláspontja szerint a szexuális szokásokra vonatkozó információ az Avtv. alapján különleges adatnak minősül, és épp olyan védelem illeti meg, mint minden más különleges adatot. Az adatkezelés céljai az Eüatv.-ben pontosan meghatározottak és jogszerűek. Az adatszolgáltatás önkéntes, a kötelező adatszolgáltatás eseteit megállapító 13. §-t ugyanakkor az indítvány nem támadta, és arra az alkotmányossági vizsgálatot a többségi határozat sem tartotta indokoltnak kiterjeszteni (lásd Harmathy alkotmánybíró különvéleményét). Ezekre tekintettel az Eüatv. 3. § a) pont második mondata elleni indítványt el kellett volna utasítani. ■
Visszaugrás
