https://doi.org/10.59851/jk.80.10.2
Az érvénytelenség már a római jogban is ismert jogintézmény volt, melynek alapjai fellelhetők a hatályos polgári jogi, valamint munkajogi szabályozásban. Attól függetlenül azonban, hogy a jelen tanulmányban vizsgált jogterületek mind a magánjog szerves részét képezik, az érvénytelenség és annak jogkövetkezményei szabályozásában markáns különbségek fedezhetők fel. Természetesen ezeknek az eltéréseknek az indokaként szolgálhat a polgári jogi és a munkajogi jogviszonyok szabályozásának eltérő alapja, úgymint a felek mellérendelt szerepe egy polgári jogi jogviszonyban, valamint a munkajogban alaptézisként érvényesülő alá-fölé rendeltség. Jelen tanulmány célja annak a vizsgálata, hogy a hatályos munkajogi érvénytelenség szabályanyaga mennyiben alkalmazható a munkajogban megjelenő valamennyi szerződésre, jognyilatkozatra, valamint ennek megfelelően mennyiben alkalmazhatók a polgári jogi érvénytelenség eszközei.
Tárgyszavak: magánjog, polgári jog, munkajog, érvénytelenség, érvénytelenség jogkövetkezményei
The concept of invalidity has long been a recognised legal institution in Roman law, and its foundations can be identified in both contemporary civil law and labour law regulations. Despite all these fields being integral parts of private law, significant differences can be observed in the regulation of invalidity and its legal consequences. These differences can be attributed to the fundamental principles that underpin civil and labour law relationships, specifically, the equal status of parties in civil law relationships in contrast to the hierarchical structure inherent in labour law. This study aims to explore the extent to which current labour law provisions on invalidity apply to all types of contracts and legal declarations within the labour law context, and consequently, how the instruments of invalidity under civil law may be applied in this setting.
Keywords: labour law, civil law, invalidity, legal consequences
Az érvényesség és az érvénytelenség olyan általános jogi kategória, amely nem feltétlenül csak a kötelmi joghoz kapcsolódik, azonban leginkább mégis ebben a körben teljesedik ki és jelenik meg a mindennapi gyakorlatban, alkalmazásban. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően nyilván nem tekinthetünk el annak a vizsgálatától, hogy mit is jelent az érvénytelenség, hogyan jelenik meg jogkövetkezményeivel együtt a különböző jogrendszerekben, milyen alapvető változásokon ment át a magánjogi érvénytelenség és milyen következményei vannak ennek ott, valamint a munkajogban. Az érvényesség és az érvénytelenség kérdése nagyon sok tekintetben természetszerűen jogpolitikai kérdés is: mikor nyújt segédkezet egy jognyilatkozat végrehajtásához, az abban foglaltak teljesítéséhez az állam, és mikor tagadja meg ezt a segítséget. Az érvényesség és érvénytelenség kérdésében már a római jog is több ponton állást foglalt.
A tanulmány elsődleges célja annak vizsgálata - elsősorban komparatív módszerekkel -, hogy a polgári jog, valamint a magánjog mint a munkajog anyajoga milyen hatást gyakorol vagy gyakorolhat a munkajogi érvénytelenség szabályaira, esetlegesen dogmatikai szempontból melyek azok a pontok, ahol szükséges lehet a munkajogi érvénytelenség újragondolása.
Az érvénytelenségi okokat a magánjog viszonylag régóta változatlan módon közelíti meg, amikor semmisségről és megtámadhatóságról beszél. E körben érdemes idézni Papinianust,[1] aki szerint sem a bíró hivatalból, sem a praetor imperiuma, sem a törvény hatalma nem teheti érvényessé azokat a kötelmeket, amelyek a maguk erejéből nem állnak meg. A jogkövetkezmények szempontjából is lényeges megállapítása a római jogi gyakorlatnak, hogy az eleve érvénytelen ügylet, ha később el is hárul az érvénytelenségi ok, pusztán az időmúlás által nem válik éppé, érvényessé. Ez a jogkövetkezmények szempontjából is igen jelentős tétel, amely a mai napig irányadónak tekinthető. Már a praetori kereset is kiterjedt többek között arra, hogy a megtévesztett fél rendelkezése szerint választhatta az előző állapotba visszahelyezést is,[2] tehát már ekkor felmerül annak a lehetősége, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményét az eredeti állapotba történő visszahelyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával vonják le.
Általánosságként megfogalmazható tehát, hogy az érvénytelenség értékítéletet fejez ki, mégpedig akként, hogy megengedi-e a jog az adott jogi aktus számára, hogy a célzott joghatást kiváltsa.[3] Jogrendszerünkben - az ér-
- 429/430 -
vénytelenség szabályozása tekintetében - mind a munkajog, mind a polgári jog területén már-már egymáshoz közelítő szabályozási tendenciát vélhetünk felfedezni, azonban számos, álláspontunk szerint lényeges kérdésben eltérő szabályanyagot tár elénk a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.).
Egy joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozatnak három eleme van, nevezetesen a szerződési akarat, az ezen akaratot megjelenítő szerződési jognyilatkozat, valamint a célzott joghatás kiváltása. Ahhoz, hogy a szerződés érvényesen létrejöjjön, ennek a három elemnek hibátlannak kell lennie. A magánautonómia széles körű elismerése az árucserét közvetítő kötelmi jogi szerződések világában hagyományosan a szerződési szabadságban ölt testet. A szerződési szabadság közismerten három fő elemből tevődik össze: a szerződéskötési elhatározás szabadsága, a szerződő partner megválasztásának szabadsága és a szerződési tartalom alakításának szabadsága.[4]
Az érvénytelenség lényege abban áll, hogy a törvény által meghatározott valamely okból a szerződés nem alkalmas a felek által a szerződéssel kitűzött joghatás elérésére. Az érvénytelenség egy létrejött szerződést feltételez, amely a szerződési akarat, a szerződési nyilatkozat vagy a szerződési tartalom hibájából nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére és jogosultságot a szolgáltatás követelésére. Ebből kiindulva az ilyen ügyletnek nincs kötelemkeletkeztető hatása. Az érvénytelenség tehát a szerződés megkötésénél felmerülő valamely hibának köszönhető.[5]
Tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi okok a szerződés megkötésének időpontjához kapcsolódnak,[6] főszabályként az érvénytelenség jogkövetkezményei is ex tunc hatályúak. Fontos hangsúlyozni, hogy a szerződés érvénytelenségére vonatkozó szabályok kógensek, azaz eltérést nem engedők, hiszen ezek a szabályok nem a szerződés tartalmára vonatkoznak, hanem az érvénytelenség - mint jogintézmény - lényegét adó szabályokról van szó.[7]
Az érvénytelenségről általánosságban megállapítható, hogy az döntően, azonban nem kizárólagosan magánjogi jogintézmény - gondolva itt a közjogi érvénytelenségre. Ebből kifolyólag az érvénytelenséget, létjogosultságát elismerve, alkalmazzák azok a jogágak, melyek keretében egy- vagy kétoldalú jogügyletek alapján jogok és kötelezettségek keletkeznek, átalakulnak, valamint megszűnnek.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
