Jelen írás választ keres azon kérdésekre, hogy a felsőoktatási intézmények funkciójának bővülése milyen meglévő és újonnan létrejött munkajogi és szerzői jogi dilemmákat vet fel, valamint hogy ezekre képesek-e a jelenleg hatályos jogszabályok kellően adekvát megoldásokat biztosítani. A vonatkozó általános munkajogi és szerzői jogi jogszabályok mellett bemutatásra kerülnek az ágazatspecifikus szabályozások, a jogértelmezési gyakorlat és egy konkrét felsőoktatási intézmény szellemitulajdon-kezelési szabályzata is. Konklúzióként jelen írás egyes jogszabályi változtatások alapjául szolgáló megoldások körvonalait határozza meg.
1. Bevezetés
2. Kutatási módszertan
3. A felsőoktatási intézmény új funkciói
4. Munkajogi kötelezettségek a felsőoktatási intézmény és a tág értelemben vett munkavállaló között
4.1. A munkavállaló kötelezettsége a munkáltatóval szemben
4.2. Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség
4.3. A munkáltató jogos gazdasági érdekének védelme
5. Szerzői jogi kérdések a tág értelemben vett munkaviszonyokkal kapcsolatban létrejött szellemi alkotások tárgyában
5.1. A szerzői jogi törvény szemszögéből
5.1.1. A tág értelemben vett munkaviszonnyal kapcsolatban létrehozott mű definíciója
5.1.2. A feleket megillető jogok
5.2. A felsőoktatási törvény szemszögéből
5.3. Az innovációs törvény szemszögéből
5.4. Az Óbudai Egyetem szellemitulajdon-kezelési szabályzatának szemszögéből
6. Összefoglalás
A felsőoktatás társadalomban betöltött szerepe és ezáltal annak arculata jelentős változásokon esett át az elmúlt évtizedekben. Az amerikai, nyugat-európai trendek lekövetésével számos új feladatkör ellátása került be a felsőoktatási intézmények tevékenységi körébe. Tekintettel azonban arra, hogy a felsőoktatási intézmény nem egy klasszikus "for-profit" munkáltató, ezért piaci szereplőként való megjelenése felveti annak a kérdését, hogy szükséges-e - az általa betöltött specifikus (alap)funkciókra figyelemmel - egyedi, felsőoktatás-orientált szabályokat alkotni, vagy a jelenleg hatályos rendelkezések kellő mértékben irányadóak ezekre az élethelyzetekre is.
A jelen tanulmány azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy a felsőoktatási intézmények funkciójának bővülése milyen munkajogi és szerzői jogi kérdéseket vet fel, illetve milyen meglévő elméleti dilemmákat hoz a felszínre. Ebből következően pedig arra is választ keres a tanulmány, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok - a hozzájuk kapcsolódó értelmezési és alkalmazási gyakorlattal karöltve - képesek-e kellően adekvát megoldásokat biztosítani az új feladatkör szempontjából.
A fentiek következtében jelen tanulmányban áttekintésre kerülnek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) releváns részei. A szerzői jogi szabályok bemutatásához elengedhetetlen a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) egyes területeinek számbavétele is. A szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozás komplexitásának érzékeltetése végett szükséges érintő jelleggel a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) szolgálati és alkalmazotti találmányokra vonatkozó részeinek bemutatása.[1] A felsőoktatási intézményekre vonatkozó speciális
- 9/10 -
szabályok pedig a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényben (a továbbiakban: Nftv.) és a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvényben (a továbbiakban: KFItv.) találhatóak meg. A jogszabályok értelmezése szempontjából indokolt - a szakirodalmi álláspontok ismertetése mellett - a vonatkozó bírói gyakorlat bemutatása mind a munkajogi, mind a szellemi tulajdonjogi területen, a szerzői jogi kérdések vonatkozásában pedig a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) egyes szakértői véleményeinek kiemelése. Mivel a KFItv. 18. § (1) bekezdése értelmében a felsőoktatási intézményeknek szellemitulajdon-kezelési szabályzattal kell rendelkezniük, ezért indokolt egy konkrét és hatályos szellemitulajdon-kezelési szabályzat bemutatása. A terjedelmi korlátok miatt kizárólag egy szabályzat részletesebb vizsgálatára került sor, a szerző választása pedig az Óbudai Egyetemre esett. Ennek indoka az, hogy az egyetem elsősorban természettudományos oktatói-kutatói profillal és önálló informatikai karral rendelkezik,[2] így felmerül a kérdés, hogy az iparjogvédelmi rendelkezések mellett mekkora figyelem hárult a szerzői jogi védelem alá eső szoftverekre.
1. táblázat: A tág értelemben vett munkaviszony tartalma a szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom tekintetében
(a megegyező elemek dőlten kiemelve a szerző által)
Mivel az Szjt. és az Szt. értelmében fogalmilag a munkaviszonnyal összefüggésben létrehozott szellemi alkotások[3] körébe nem csak az Mt. szerinti munkaviszony számít bele, ezért a tanulmányban "munkavállaló" alatt a munkaviszonyban foglalkoztatottak köre mellett a közszolgálati, kormányzati szolgálati vagy közalkalmazotti, egészségügyi szolgálati, köznevelési foglalkoztatotti, adó- és vámhatósági szolgálati, rendvédelmi igazgatási szolgálati vagy honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban álló vagy szolgálati viszonyban foglalkoztatott személyek, valamint a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tagok is beleértendőek.[4] Az imént említett jogviszonyokra a tanulmány egységesen "tág értelemben vett munkaviszony" elnevezéssel utal (lásd az 1. táblázatot).
A felsőoktatási intézmények által betöltendő feladatok átalakulását Henry Etzkowitz elméletében két akadémiai forradalomhoz kötötte. Az első akadémiai forradalom a 19. század elejének Poroszországában ment végbe, ahol a Wilhelm von Humboldt nevéhez kapcsolódó reformok következtében a felsőoktatási intézmények funkciója az oktatás mellett a kutatással gyarapodott.[5] A második akadémiai forradalom az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) zajlott le a 20. században, azon belül kétlépcsős periódusban.[6] Utóbbiról már Magyary Zoltán is említést tett 1934-es Az észak-amerikai egyetemek címet viselő tanulmányában.[7]
Az 1910-es évek beköszöntével már felmerült az a dilemma, hogy a felsőoktatási intézményekben végzett kutatások eredményeit miképpen tegyék elérhetővé a társadalom számára. Az 1914-es Smith-Lever Act a Land-Grant Egyetemeken[8] létrejött kutatási eredmények hasznosításáról rendelkezett, és célja az volt, hogy motiválja az egyetem és (mezőgazdasági) vállalkozók közötti kooperációt. Az úgynevezett Cooperative Extension Service nevet viselő intézmények egyfajta ügynökségként biztosítottak kapcsolatot a felsőoktatás szereplői és a földművelők között.[9] A Smith-Lever Act doktrínája abból indult ki, hogy a kutatási eredményeket "közjószágként" kell kezelni, azokat ellentételezés nélkül elérhetővé kell tenni a helyi vállalkozások számára.[10] Érdemes kiemelni, hogy a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
