Sokszor hangoztatott tétel, hogy annyit ér az elmélet, amennyit abból a gyakorlatban meg tudunk valósítani. Egy konkrét, megtörtént bűnügyi eset alkalmat adott arra, hogy megvizsgáljam a digitális adatokon túlmenően a bizonyítási kísérlet kriminalisztikai felhasználhatóságát és büntető eljárásjogi bizonyító erejét.[1]
2014. július 2-i szerda délelőtt a pesti központban észlelték a pénzbegyűjtők, hogy az egyik, előző napon Pécsett címkézett zacskóban 510.000 forinttal kevesebb van, mint amiről a 800 ezer feletti tételes lista szól. Az egyébként sértetlen zacskón H. Róbert neve szerepelt.
Telefonon hívták is. Éppen szolgálatban találták, újabb kötegeket gyűjtött össze munkatársával a baranyai megyeszékhelyen mint a futár cég régóta foglalkoztatott alegység vezetője. Értetlenül állt az eset előtt, ilyen még nem fordult elő tíz éves szolgálata alatt. Magyarázatot hirtelen nem is talált rá.
Pedig kértek tőle. Még nem szerdán, nem is csütörtökön, hanem július 5-én, pénteken. A Cég két vezetője is meglátogatta, behívták egy ingermentes, fehér falú irodába, ahol kérdőre vonták. Szerintük csak ő lehetett a tolvaj, senki más. Megkérdezték: mikor fizeti be az okozott kárt? Enyhe kifejezés a meglepődés, ami kiült Róbert arcára. Álmában nem gondolta, hogy ilyennel meggyanúsítják, hogy egyáltalán felmerül valakiben is, hogy ő hozzányúlt más értékéhez.
A részletes céges meghallgatásán lényegében a következőket mondta el:
"12 éve dolgozom folyamatosan a technikusi szakképzettségem megszerzése óta. Ebből 10 évet futár cégeknél tevékenykedtem, 8 évig egy országos hálózatú vállalatnál futárkodtam közel hat évet. Ezt követően pedig, immár majdnem három éve depóvezetőként dolgozom 230.000 forintos nettó keresettel. E munkakörében saját kezűleg fizetem be a bankba minden nap az előző napi utánvét összegeket, hiányom soha nem volt. Élettársammal, annak szüleivel és húgommal lakom saját, közös tulajdonú pécsi házunkban.
A konkrét eseménnyel kapcsolatban azt tudom közölni, hogy szerdán hajnali fél ötre mentem dolgozni, mint minden nap. Munkatársam, H.T. már a telepünkön volt. Nekiálltam átolvasni az e-maileket, miközben a raktárban lévő csomagokat elkezdték
- 116/117 -
kivenni a kollégák. Lenyitották a nagy autót és elkezdték beérkeztetni a csomagokat. Szkennelés és pakolás után 7.30-7.45 körül indultunk ki a telepről. 16.30-17 óra körül végeztünk a munkával és értünk vissza a telepre. Kivettem a kocsiból a visszahozott csomagokat és bevittem az irodába. Ezeket felcímkéztem, összeraktam a papírjaimat és visszamentem a kocsihoz, majd kivettem az autós széfből a pénzt.
Ezt követően a pénzzel együtt bementem a pénzszámoló asztalhoz, a bekamerázott nagy raktárba. Itt szétválogattam a pénzt címletenként. Megszámoltam az összeget, majd megírtam a címletező jegyzéket és az eredeti példányát a pénzzel együtt beraktam a pénzes zacskóba, amit a rajta található ragasztószalaggal lezártam és lesimítottam.
A zacskóba a nagy címleteket raktam alulra és rá sorban a többit, ennek tetejére pedig a címletező jegyzéket, ami a nevemet is tartalmazta. (Mintegy felelősként, behelyezőként.) Ezután a lezárt zacskót bevittem a kisraktárba, ahol a széf található és betettem a ledobó nyílásba és meghúztam a kart. Arra nem emlékszem, hogy leesett volna (mert annak van egy kisebb puffanó hangja). Azonnal ki is jöttem.
Utána beültem depózni, a bejövő futárok papírjait ellenőriztem és a visszahozott csomagokat szkenneltem és raktam be a raktárba. 19-19.30 körül adtam át a biztonságiaknak (R. cégnek) a pénzes zacskókat a széfből. A széfet csak együtt tudjuk kinyitni, ők, a pestiek (R) hozzák a kulcsot, mi, pécsiek tudjuk a kódot. (Rajtam kívül még H. T. és SZ. I.) A széf nyitása után kivettem a széfből a pénzes zacskókat, becsuktam a széfet és az R. alkalmazott rázárta kulcscsal.
A pénzes zacskókat, miután kivettem a kiürített széfből, kivittem az irodába, az íróasztalra, ahol a kamera látja az átadást. Ezután, nagy szövetzsákba beleszámoltuk a pénzes zacskókat és kaptunk róla egy átvételit, hogy hány zacskót számoltunk bele a nagy zsákba. Amint ez megvolt, akkor a Cég saját plombájával plombáltam a zsákot. Miután a pestiek elmentek, körülbelül 15-20 percet töltöttem az irodában még az egyéb papírok elkészítésével. Majd lezártam a telepet, beriasztottam és elindultam haza.
Másnap reggel (szerdán) ugyanígy mentem dolgozni 4.30-ra és ugyanazt a túrát vittem. Hét óra körül szólt a társam, hogy baj van, mert hiányzik 510.000 Ft az utánvétes pénzből Budapesten. Miután elmentek az aznapi futárok, H. T.-vel együtt megnéztük a kamerafelvételeket, amelyeket kimentettünk cd-re. Ezután ledolgoztam a szerdát (július 2.) és a csütörtöki (július 3.) napot, a szokásos rendben.
Pénteki napon (július 4-én) nem kellett futárként beállnom, csak depóztam, ami papírmunkával járt. Miután elmentek a futárok, H.T. szólt, hogy le kell vinnem egy csomagot és egy autót Szekszárdra. Elindultunk két autóval, a másikat H.T. vezette. Szekszárdon átadtam a kocsit és a csomagot egy szekszárdi sofőrnek.
Fél óra elteltével megjelent a szekszárdi Cégközpontból két ember, akik azzal fogadtak, hogy mikor adom vissza a pénzt, mert minden bizonyíték ellenem szól. Vádaskodásuk után nem jutottunk dűlőre, határozottan állítottam akkor is, hogy nincs közöm az ügyhöz, nem én tettem. Ennek ellenére felfüggesztettek az állásomból és megtették a rendőrségi büntető feljelentést.
Július 7-én, hétfőn hívott H.T., hogy menjek be kedden 14 órára, mert a pécsi főnökünk is szeretne beszélni velem. A július 8-i (keddi) megbeszélésen, ahol szintén megerősítettem, hogy nem nálam kell ke-
- 117/118 -
resni a hiányzó összeget, szóba jött a po-ligráfos vizsgálat, amire igent mondtam. Még úgyis, hogy ennek költségét, 76.000 forintot nekem kellett fizetnem a saját pénzemből és a végrehajtó személyét is a Cég választotta. Így még teljesen függetlennek sem volt mondható. Még ebben a formában is vállaltam, hogy lezárjuk az ügyet, hogy tisztázódjon személyem is.
Szerdára (július 9-re) kaptunk is időpontot, amit a pécsi főnököm kért. A vizsgálat nem hozott semmilyen eredményt, rám nézve terhelőt sem. A poligráfos hölgy szerint "ingerszegénységes" volt a vizsgálat. Ennek ellenére a díját mégis ki kellett fizetnem saját pénzemből.
A hazugságvizsgálatról hazafelé az úton H.T. jelezte, hogy beszélt a pécsi vezetővel. Azt üzeni, döntsem el, hogyan számolok le: közös megegyezéssel vagy hiánnyal?
A megdöbbentő, sokkoló kérdés után, otthon is végiggondolva - legfőképpen későbbi munkavállalásomra való tekintettel, célszerűségi okból - a közös megegyezés mellett döntöttem. A fizetésem visszatartása miatt meg kellett élnem valamiből, nagyon gyorsan munkát kellett találnom. Továbbá nem kívántam olyan cégnél dolgozni, ahol nem becsülik a munkámat, és nincs bizalmuk velem szemben. Ahol megkérdőjelezik állításomat, szavahihetőségemet, amivel soha nem volt gond egyik munkahelyemen sem. Itt sem. Az eljárást (a céges viselkedést) igaztalannak és megalázónak tartottam. Július 9-én leszámoltattak, kompromisszumos közös megegyezéssel elváltunk."
A Pécsi Rendőrkapitányság nyomozást rendelt el az ügyben ismeretlen tettes által elkövetett sikkasztás miatt. Július 15-én (még jogi képviselő nélkül) tanúként hallgatták ki a már munkájából felfüggesztett H. Róbertet, amelyen megerősítette a fentieket. Felderítői kérdésekre kiegészítette még azzal, hogy:
1. "az esetleges borravaló pénzt külön tartja,
2. az autójukban van egy festékpatronnal védett széf, azon kívül maximum 40.000 forint váltópénz lehet a szállítónál,
3. július elsején kb. 50 címen járt, mind ellenőrizhető a gépjármű GPS-e alapján,
4. július elsején teljesen stimmelt a borravaló (jatt) és a befizetett összeg, kétszer is átszámolta a kamerával védett helyiségben,
5. többször volt a széfes szobában július elsején is, miután beérkeztek, mert a visszahozott csomagokat is oda kell bevinni,
6. más munkatársak is bejárnak a széfes terembe, mert oda viszik be és hozzák ki a csomagokat is,
7. minden munkatársa ismeri a kamerák létét, sajátosságait,
8. az inkriminált pénzeszacskó bedobása után még három (általa megnevezett) munkatársa is bent volt, dolgozott a cégnél (a kamerás teremben és a széfesben is),
9. a zacskókhoz mindenki egy nyitott polcon tárolva szabadon hozzáfér
- 118/119 -
a kamerás teremben, alkalmanként többet is a kezükbe foghatnak egyszerre,
10. háromféle tartozása van (Provident, könyvvásárlás, telefonrészlet) összességében kb. 600-700 ezer forint,
11. megjelölte mindkét bankszámláját,
12. a poligráfos vizsgálatnál nem állt gyógyszerek hatása alatt, két nappal előtte vett be egy Frontint, hogy tudjon aludni (akkor már nem engedték dolgozni),
13. ha valaki a teljes zacskót vitte volna el, az már kiderült volna az R. céges átadásnál, tehát július 1-jén este Pécsett."
Számára az ügy azonban nem zárult le. Néhány nappal később ugyanis újabb idézést kapott. Augusztus 4-re. Már gyanúsítottként. Ekkor kereste fel (védő)ügyvédjét, pontosan augusztus 1-jén.
Aprólékos, saját kézzel aláírt önvallomást is készített még aznap, amiben a fentieken túl még hozzátette, hogy verziója szerint:
A) "Saját magam tisztázására (bár erre kötelezett nem vagyok, de érdekem egyúttal) elgondolkodtam azon is, hogy ki és miként hajthatta végre a pénzszerzést. A saját véleményem szerint két lehetőség adódik, anélkül, hogy bárkivel szemben konkrét gyanút fogalmaznék meg:
B) vagy az R. munkatársak férhettek hozzá a zsák tartalmához,
C) vagy aki utánam ment be pénzt ledobni és az esetlegesen fennakadó pénzes zacskót megtalálta, átzacskózta és újra ledobta most már sikeresen. Erre utalhat az a tény, hogy - a vizsgálat során közölték velem - máshogy volt a zacskóban a címletező jegyzék, mint az első felvételen, ahogy én beraktam a zacskóba."
Továbbá megfogalmazta: "Az eddigi rossz tapasztalataimra is alapítva már itt jelzem, hogy a továbbiakban poligráfos vizsgálaton nem kívánok részt venni. Az ellenem irányuló hamis vádak miatt idegi-lelki állapotom bizonytalan, elmondom, hogy nyolc kilógrammot fogytam egy hónap alatt a meghurcoltatások miatt."
Az önvallomást a meghatalmazásával együtt rövid úton eljuttatta védőügyvédje a nyomozószervnek.
2014. augusztus 4-én védőjével együtt megjelent H. Róbert a kapitányságon, ahol az előadó közölte, hogy marad a tanúkénti státusz, folytatólagos vallomásfelvétel lesz.
Róbert annyiban bővítette a kihallgató által jelzett videofelvételek alapján a tényeket [már a (tanú) ügyvédje jelenlétében], hogy:
1. "Lehetséges, hogy voltak benn együtt a társával Sz. Zs.-vel a széfteremben a cselekményi esten, ám ha együtt is mentünk be, Zs. akkor is ledobhatott pénzes zacskót, én azt nem figyelem, ha észreveszem, akkor sem kérdezek rá. Hiszen én azt nem tudtam, hogy előtte Zs. dobott-e le már pénzt.
2. Annyit szeretnék még elmondani, hogy a poligráfos vizsgálaton nem szeretnék részt venni, meggondoltam magam. A történtek megviseltek, az idegállapotom miatt ezen vizsgálatnak nem szeretném alávetni magam."
- 119/120 -
A tanú ügyvédje észrevételezte a tanúkihallgatás végén:
"A képviseltem által felvetett két lehetséges magyarázat nem kimerítő jellegű, mivel ő az egész folyamatot, pénzkezelést nem látta és nem láthatja, így azon túlmenően a hatóságnál lehetnek olyan adatok, amelyek ezeken kívüli megoldási lehetőséget, múltbéli történést mutathatnak, magyarázhatnak.
Magam is azon az állásponton vagyok, hogy bár első pillanatra tetszetősnek tűnhet az azonnali kizárás lehetősége poligráf által, azonban mind az elméleti kutatások (hazai és nemzetközi) és a saját szakmai tapasztalataim is azt mutatják, hogy ilyen felzaklató előzmények, ilyen erős érintettség esetén önmagában a túlzott közel állás már torz fizika, regisztrált tüneteket produkál a poligráfos vizsgálatnál és a műszeres vallomás ellenőrzés nem ad választ a miért kérdésére, vagyis mi húzódik az esetleges jelzett túlzott reakciók mögött. Egyébként képviseltem elmondása szerint Budapesten megvolt egy poligráfos vizsgálata és semmiféle terhelő adatot nem tárt fel vele szemben."
Miután az ügyvéd megismerte a képviseltje tanúvallomásait, a bűnüldözői kérdéseket, a releváns tényeket, az alábbi észrevételeket, indítványokat nyújtotta be augusztus 7-én írásban a nyomozó hatóságnak - a tényállás teljes felderítése érdekében.
"1. Kriminalisztikai tapasztalataink alapján minden értelmes, épeszű bűnelkövető arra törekszik szándékos bűncselekménye végrehajtásakor, hogy legyen lehetősége elrejtőzésre, a felelősség alóli kibújásra, hogy tette észrevétlen maradjon, illetve rá semmi esetre se terelődjön a gyanú, ne is kerüljön lehetőség szerint a hatóság látókörébe. Jelen esetben életszerűtlennek és az elvvel, fenti megfigyeléssel és élettapasztalattal, mondhatni a józan ésszel ellentétes lenne az a magatartás, ha az összesen 12 éve, abból alegység vezetőként is 2,5 évet, a jelen cégnél másfél éve kifogástalanul dolgozó (büntetlen előéletű, szabálysértés mentes, normális-rendezett családi körülmények között élő, a hiányészleléstől kezdve mind a munkahelyi vezetőknek, mind a hatóság tagjainak következetesen valló, bármiféle illegális cselekedetet visszautasító, saját pénzből poligráfos vizsgálatot is vállalt, és azon terhelő adatot nem produkáló, az eset utáni napokban is nyugodtan dolgozó) H. Róbert az általa felügyelt, ellenőrzött, a videokamerák által is rögzítetten ő maga által csomagolt pénzeszacskóból a későbbiekben bármennyi összeget is kivenne. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy nála, rajta keresnék azonnal, hiszen ő készítette el a csomagot, helyezte el a széfben, amely a kamerával ellátott szobából nyílik.
Úgy is fogalmazhatunk, semmi értelme nem volt és nem lenne saját magát megkárosítania, a saját felelősségét megteremteni, hiszen teljesen világos, hogy azonnal az általa megírt zacskóval neki kell elszámolnia, ha hiány derül ki.
(Élettapasztalat szerint vannak szorító, ún. vészhelyzetek is /pl. fenyegetettség, gyors tartozás visszafizetési kényszer, mögöttes erőszak/, amelyek kiválthatnak bukás kockázatát is vállaló cselekedeteket, illetve vannak nagyon nagy összegre, "minden mindegy" alapon történő (biztos bukású) elkövetések. Egyik sem áll fenn H. Róbert esetében, nincs adat bármiféle - a szokásos, magyar embereket általában érintő hitelek rendszeres visszafizetési kötelezettségén túlmenő - szorító tényezőre, kényszerre, "vészhelyzetre". Ezt igazolhatják a kép-
- 120/121 -
viseltem a banki, számlavezetési adatai, amelyek nyomozóhatósági beszerzése - helyesen - folyamatban van és amelyet a jogi képviselő is ösztönöz.
2. A rendelkezésre álló cégtelepi videokamerás felvételekből - legjobb tudomásunk szerint - ez idáig már kiderült, hogy a videokamerával ellátott széfes szobában, az ún. kisraktárban összesen 6 másodpercet tartózkodott H. Róbert azzal a pénzes zacskóval a birtokában, amelyet be kellett oda vinnie a pénzszámoló asztalos teremből és be kellett helyeznie az ott levő széfbe.
3. Saját magunk is ellenőriztük, ("házi bizonyítási kísérlettel"), hogy a 6 másodperc alatt nem lehetséges a leragasztott pénzes zacskót (ami a kb. 800.000 ezer forintot tartalmazta) feltépni, majd egy új zacskót venni elő, áttenni kb. 300 ezer forintot, kivenni és eltenni 510.000 ezer forintot, áttenni a videós szobában pontosan megírt, elszámoló papírt, majd lezárni és behelyezni a széfbe. Ez kizárt, nem lehetséges 6 másodpercen belül.
4. Verzióként felmerülhet, hogy nem lett bedobva a széfbe és előre elkészített zacskós pénzt vett elő a képviseltem és kicserélte a kettőt és az előre elkészítettet dobta be a széfbe, a csökkentett összegűt. Ezt a verziót két tény zárja ki: egyrészről az aznapi zacskók pénzmennyiségét (pénztartalmát, mivel a kocsiban levő széfbe kell bedobni a pénzt a szállítónak és 40.000 forint váltópénznél, készpénznél nem is lehet több nála) soha nem lehet előre tudni, így amikor pontosan megszámolják a videós teremben, ott írják fel az asztalnál az elszámoló lapra a pontos összeget, azon belül még a bankjegyek pontos mennyiségét is. Például hány 20.000, hány 10.000 forintos és így tovább van a zacskóban. Ennek részletező leírását és végösszegét tartalmazza a címletező lista (elszámoló lap), amit a kamera előtt tett be képviseltem a zacskóba, melyet a videón is láthatóan leragasztott (ragasztócsíkkal), majd bevitte a széfes (nem bekamerázott kisraktár) terembe, ahonnan 6 mp múlva ki is jött. (2014. július 1-jén, kedden kb. 17 órakor.) Nem tudta előre megírni az elszámolólapot (címletező listát), mert nem ismerte az aznapi bevételt és annak bankjegyes megoszlását, vagyis, hogy miből tevődik össze a kb. 800.000 forint. Az elszámolólap előre elkészítésének hiánya és másodsorban a széfes teremben való rövid idő miatt a cserezacskós megoldás, elkövetés is kizárható, nem lehetett előre megírni, előkészíteni a cserezacskót. Márpedig a H. Róbert által részletesen megírt, eredeti címletező lapot találták meg a budapesti zacskófelbontók is, akik észlelték a pénzhiányt, már másnap (július 2-án, szerdán) kora reggel.
5. Felmerülhet verzióként, hogy nem dobta be a széfbe a képviseltem a pontosan megcímkézett, leragasztott pénzes zacskót, hanem elrejtette ruhájában (alá) és kisétált vele és valamilyen biztonságos, kamera által nem látott helyen kinyitotta, kicserélte a zacskót. (Mert ahhoz mind ő, mind más munkatársak szabadon hozzáférhetnek.) Kevesebb összeget tett át, majd beletette a saját kézzel megírt elszámoló lapot (cetlit), visszazárta, majd később újra bement a széfes szobába és behelyezte a széfbe. Ennek az 1. pontos érvelésen túlmenően ellentmond az a tény, és ezáltal ki is zárja ennek a lehetőségét, hogy a videofelvételeken legjobb tudomásunk szerint nincs olyan jelenet, amikor nem látható a képviseltem. (Részben az asztalos szobában van - egyszer van a gépjárművéhez kimenetele vízért, amit el is mond korábbi tanúvallomásában - a
- 121/122 -
felvételeken). Nincs olyan időszak, amikor ezt (akár például a WC mellékhelyiségben) végre tudta volna hajtani. (Visszamenetelek a kisraktárba vannak, részben közös, mivel a 2014. augusztus 4-i folytatólagos kihallgatáson kiderült a nyomozói kérdésből, hogy a felvételen van közös visszatérés a széfes terembe, mégpedig Sz. Zs. nevű munkatárssal. (Illetve vannak visszahozott csomag bevitelek, amit képviseltem is részletezett a részletes kihallgatása során már július 15-én.)
6. Kriminalistaként kötelező elkerülni a szakirodalomból (lásd: Bárd Károly, Fenyvesi Csaba, Hack Péter, Handrik Adél kutatásait, publikációit) jól ismert justizmord okot, az ún. "monoverziós" gondolkodást, az állhatatos (perszerverantikus) ragaszkodást egyetlen verzióhoz, ha valóban válaszokat akarunk kapni a hét alapvető ("arany") kérdésre. (Mi, hol, mikor, hogyan, ki, kivel, miért?) Ennek szellemében és jegyében indítványozom megvizsgálni és nyomozni azon verziót is, (amely az "ön-feljelentő" cselekményen kívül esik), amely éppen a tettes rejtőzködését segítette elő. Nevezetesen, hogy aki a cég belső rendszerét ismerte és a pénzt eltulajdonította az joggal számíthatott arra, hogy azonnal a zacskót elkészítő személyt veszik elő, a gyanú nála lép fel, hiszen ő tartozik ezért felelősséggel, az ő írását találják a zacskóban. Így éppen a valódi tettesre nem vetődik az árny, éppen segítheti a rejtőzést. Ki lehet az, hogyan férhetett a pénzes zacskóhoz?
7. Erre életszerű magyarázatként vetődik fel (és ennek a verziónak az alapos kivizsgálását, alapos detektálását tartja helyénvalónak a jogi képviselő), hogy a széfbe helyezés nem sikerült tökéletesen, ahogyan a vallomásokból is kitetszik, előfordulhat, hogy nem esik le rendesen a széf aljára a pénzes zacskó, hanem fennakad a nyílásnál és ezt nem észleli a behelyező. A következő széfhez érkező viszont észlelheti, hiszen az övét nem tudja benyomni, vagy egyszerűen meglátja a fennakadt zacskót és onnan könnyűszerrel kiemelheti, elteheti. ("Alkalom szüli a tolvajt" a népi mondás szerint, és talán itt sem alaptalan, mindenesetre vizsgálandó.) A sajátját, amiért bejött, bedobhatja, majd kijöhet és mivel az egyedileg nem azonosítható másod (so-kad)zacskó mindenkinek (kamera látószög mentes helyről vagy akár arról is többet összefogva) rendelkezésre áll, hozzáférhető, így egy kamerával nem ellenőrzött helyen a zacskócsere is megtörténhet. A pénzkivét után visszahelyezhető a képviseltem által megírt elszámolólap, a maradék pénzösszeg és lezárható az új zacskó. Pontosan olyannak tűnik, mint az előző zacskó. A ruha alá (vagy ruhába) rejtve visszavihető a széfes kisraktárba és behelyezhető a széfbe, arról már nincs kamera felvétel. Ez lehet akár egyénileg, lehet akár közös belépéskor, hiszen észrevétlenül megtehető egymás cselekményének tudta nélkül. (A többes elkövetés sem kizárt, ám abban H. Róbertnek megint nincs értelme részt venni, mert a felelősség - ahogyan az 1. pontban levezettem - rajta marad, tőle kérik számon.)
8. Vizsgálható a széfből kikerülő zacskók útja is, ott azonban videofelvételek vannak a zacskók (két személyes kiemeléséről), majd plombált zsákba helyezéséről és a budapesti kinyitásról is. (Ahol számszakilag rendben voltak a zacskók, azonban egynek a tartalma 510.000 forinttal kevesebbet mutatott). Így ebben a láncolatban kisebb a visszaélési lehetőség is, illetve ez jobban ellenőrizhető a kamerafelvételek által.
9. Következésképpen célszerűnek tartom, hogy a nyomozóhatóság megvizsgálja,
- 122/123 -
felkutassa, kiderítse, talán még nem késő, hogy:
a) ki járt közvetlenül H. Róbert után a széfes teremben? (a felvételek, illetve vallomások alapján);
b) ha volt, akkor ott mennyi ideig tartózkodott?
c) visszatért-e a későbbiekben akár egyedül, akár mással az a személy (vagy személyek) a széfes szobába?
d) ha igen, akkor mennyi ideig tartózkodott (tartózkodtak) ott?
e) ha volt H. Róbert után egyedüli betérő a széfes szobába, akkor az a személy látható-e folyamatosan utána a videofelvételeken? Vagy volt olyan időszak, amikor nem volt a képfelvételen és utána mégis visszatért a széfes szobába?
f) Volt-e más munkatársak (tehát nem H. Róbert) céghez érkezése óta (az elmúlt egy évben) bármiféle dolog eltűnés, tárgyhiány a cégnél?"
Augusztus 13-ra jött a harmadik tanú idézés. Akkor a nyomozó egy lefoglalt kisméretű céges füzetről érdeklődött. Ügyvédje jelenlétében H. Róbert higgadtan válaszolt a feltett kérdésekre. Mások írták javarészt, ami hozzá kapcsolódott az egy irreleváns csomagról és egy szemétszállítási emlékeztetőről szólt.
Kicsivel később, augusztus 13-i dátummal érkezett a tanú ügyvédjének egy rendőrségi határozat. A bűnfelderítők elutasították a bizonyítási indítványai egy részét. Indokolásuk szerint:
a) már kihallgatták azon személyt, aki H. Róbert után lépett a kamerával nem védett széfes terembe,
b) a hatóság már lefoglalta a videofelvételt, ami mutatja, hogy H. Róbert után kik és mikor, mennyi ideig tértek be a széfes terembe, c) ellenőrizte a nyomozóhatóság, hogy a céges telephelyen az elmúlt egy évben tulajdon elleni szabálysértés, lopás vagy sikkasztás bűncselekmények miatt nem indult eljárás. Következő kriminalisztikai lépésként szeptember 15-én bizonyítási kísérletet hajtott végre a Cég telepén a nyomozó hatóság. Célja az volt, hogy ellenőrizzék azon (tanú ügyvédje által is felvetett) verziót: lehetséges-e bármiféle fennakadás a pénzeszacskók bedobásánál, a széfbe rakásuknál?
A kamera nélküli kisméretű széfteremben gyűltek össze az érintettek: a bizonyítási kísérletet vezető detektív, H. Róbert, az ügyvédje, a Cég képviselője és egy fotós-videós hatósági szakember. H. Róbert megmutatta, hogy történik az egy méter magas fémdoboz 5x22 cm-es nyílásán a pénzes tasakok behelyezése, majd a jobb oldalsó falra szerelt kar meghúzásával a lebillentése. Az első öt simán lement. A hatodik megakadt. És ez még egyszer előfordult a tízes szériában.
Azt is megmérte a hatóság a modellezés során, hogy:
a) zacskócserével a pénz kivét 41 másodpercet vesz igénybe legalább,
b) gyors, spontán zacskócserés akció legalább 28 másodpercet vesz igénybe.
Jogászi (ténybeli) következtetésként és észrevételként megerősítette a tanú ügyvédje: "miután a jelen kísérletnél kétszer is előfordult, így nem kizárt, hogy a
- 123/124 -
technikai tökéletlenség miatt fennakadjon zacskó a nyílásban, a széf "szájában". Ez pedig észlelhető és lehetőséget ad esetleges visszaélésre, különösen egy olyan teremben, ahol nincs felvételt készítő kamera. Azonnali pénzkivételre pedig nincs igazán idő, hiszen H. Róbert 6 másodperccel a belépése után kijött a széfes teremből az inkriminált idejű videofelvétel bizonysága szerint."
2014. november 25-én negyedszer idézte a rendőrhatóság H. Róbertet. Most is tanúként. Érdemi, releváns részletről már nem volt szó a rövid kihallgatáson.
Több idézés nem érkezett sem a nyomozóhatóságtól, sem más hatóságtól (ügyészségtől, bíróságtól), se tanúként, se gyanúsítottként. A nyomozóhatóság még ellenőrizte H. Róbert bankszámláit, adósság fizetési szokásait, átutalásait, telefonhívásait. Az esetlegesen fennállt személyi bűnsejtés, gyanú azonban nem erősödött tovább.
A tettes ismeretlen maradt abban az időben. Azóta több mint öt év telt el. Így már nem is lesz sikeres felgöngyölítés, mivel elévült a bűncselekmény. A Cég időközben kamerát szereltetett a széfes terembe is.
1. Az elektronikus (digitális) adatok hiánya - mivel a széfes teremben az elkövetéskor nem volt kamera - elősegítette a bűncselekmény elkövetését és nagyban megnehezítette a felderítők munkáját, az egész bizonyítást.[2]
2. A felszerelt és jól működő térfigyelő kameráknak bűnmegelőző és bűnfelderítő hatásuk lehet.[3]
3. A poligráfos vizsgálat sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta a dolgozó által elmondott tényeket, nem vitte előrébb a nyomozást egyik irányba sem.[4]
4. A bizonyítási kísérlet pozitív eredménye, a "megtörténhetőség" mindig csak egy valószínűséget, egy lehetőséget igazolhat, ami alátámaszthat (potenciális) terhelti, résztvevői védekezést is. Bizonyosságot inkább a negatív eredménytől, a "biztosan így nem történhetett" verziótól kaphatunk.[5]
5. Önmagában a gyanú nem elegendő a továbblépéshez, a tárgyra (in rem) és személyre szóló (in personam) megalapozott gyanúhoz további adatokra van szükség, csakúgy mint a vádemeléshez kívánatos "nyomatékos gyanúhoz", végül pedig a bizonyossághoz.[6]
6. Az "in dubio pro reo", a "kétségben a terhelt javára" szóló ártatlanság vélelmi összetevő megjelenik útmutatóként már az előkészítő eljárásban (terhelti pozíció nélkül) is, annak ellenére, hogy elvi éllel (tankönyvszerűen) mondjuk ki, hogy a bírósági ügydöntő, érdemi határozatokra vonatkozik az alapelv.[7] ■
JEGYZETEK
[1] A személyek nevét - személyiségi jogok védelme és relevancia hiány miatt - megváltoztattam, az egyéb tényadatok valódiak.
[2] Lásd erről részletesebben a szerző tollából: A digitális adatok jelentősége a kriminalisztikában. JURA 2016/2. 50-59. o.
[3] Bővebben a témáról lásd: Fenyvesi Csaba-Orbán József: Az elektronikus adat mint a 7-5-1-es kriminalisztikai piramismodell építőköve. Belügyi Szemle, 2019/2. 45-55. o.
- 124/125 -
[4] Az őszinteség vizsgáló eszköz validitásáról lásd: Budaházi Árpád: Poligráf. Műszeres vallomásellenőrzés a bűnügyekben. NKE Szolgáltató Kft. Budapest, 2014.
[5] A speciális nyomozási cselekmény szerepéről lásd bővebben: Budaházi Árpád: Bizonyítási kísérlet a felderítésben és a bizonyításban. In: Gaál Gyula-Hautzinger Zoltán (szerk.): Modernkori veszélyek rendészeti aspektusai. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XVI., Pécs, 2015. 127-132. o.
[6] Erről lásd részletesebbe:Tremmel Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2006.
[7] Részletezve lásd: Herke Csongor-Tremmel Flórián-Fenyvesi Csaba: A büntető eljárásjog elmélete. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2012. 58-61. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntető- és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
