"Hamis lenne fenntartani azt az elvet, hogy az azonos neműek érzelmi és szexuális kapcsolata nem eshet a családi életnek a 8. cikk által védett körébe."
"A nagyobb fokú bírói visszafogottságot részesítették előnyben az aktivizmussal szemben, s ez minden kétséget kizáróan helyénvaló választás egy szupranacionális bíróság esetében."
"Fennmarad és várhatóan erősödni fog mind a bíróság által megállapított, kialakulóban lévő európai konszenzus, mind pedig az azonos nemű párok igénye az elismerésre."
(Győri Gábor fordítása.)
2010. június 24. óta egy liberális optimista boldogan vallhatja, hogy az európai családnak egy új víziója nyerte el jogos helyét, míg egy konzervatív szkeptikus úgy dönthet: teljes mértékig figyelmen kívül hagyja ezt a napot. Mindazonáltal az adott reakciótól függetlenül ez az a nap, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) meghozta ítéletét a Schalk and Kopf v. Austria ügyben.[1] Az esetnek mindenképpen nagy jelentőségű és hatású döntést kellett eredményeznie, pusztán annak okán, hogy az azonos nemű kapcsolatok jogi elismerésének erőteljesen vitatott kérdésével foglalkozik.
Az azonos nemű kapcsolatok létezéséhez aligha férhet kétség, ám e kapcsolat természetéről sokféle, egymástól eltérő vélemény létezik, tartják undorítónak és teljesen normálisnak is. Ez a cikk nem szándékozik állást foglalni ebben a vitában, hanem mindössze be kíván számolni arról, hogy az EJEB miként közelíti meg és hogyan értelmezi a "családi életnek" az Emberi jogok európai egyezménye (EJEE) 8. cikkében foglalt önálló fogalmát.
Az EJEE értelmében az azonos neműek kapcsolatát legközvetlenebbül két cikkely értelmezése érinti. A 8. cikk, amely a magán- és családi élet tiszteletben tartását garantálja, és a 12. cikk, amely a házassághoz, illetve a családalapításhoz való jogot szavatolja. Bár a "családi élet" fogalmának megértése, valamint annak alkalmazhatósága az azonos nemű párok tekintetében elsősorban a 8. cikket érintő kérdés, gyakorlatilag lehetetlen figyelmen kívül hagyni az ezzel szorosan összefüggő 12. cikket, különös tekintettel arra, hogy az EJEB szerint az EJEE-t egészében kell szemlélni és így cikkeit is egymással összhangban kell értelmezni.[2]
Bár ez a cikk elsősorban az EJEB ítéletei felől, a szorosan vett jogi elemzés alapján fogja megközelíteni a kérdést, helyenként utal más jogrendek esetjogára és bemutat tágabb dogmatikai és gyakorlati kontextusban összegzett felismeréseket is. Először is megalapozzuk a további vizsgálatot a Schalk and Kopf v. Austria ügy tényállásának, kérdéseinek és a döntésben foglalt megállapítások rövid ismertetésével. Ezután rekonstruáljuk az ítéletet a tanulmány második részében, amelyben vázoljuk az EJEB esetjogát az azonos nemű párok jogi elismerése, illetve az őket érintő bánásmód vonatkozásában az EJEE 8. cikkének értelmében. Végezetül a harmadik rész értékelni fog egyes tényezőket, amelyek hatással voltak az EJEB ítéletének alakulására, és röviden vizsgálja a "családi élet" önálló fogalmának tartalmát, jelentőségét és potenciális hatását.
2002. szeptember 10-én egy azonos nemű pár két tagja, Horst Michael Schalk és Johann Franz Kopf, házasságkötésre vonatkozó kérelmet nyújtott be a bécsi anyakönyvi hivatalhoz (Standesamt). Kérelmüket az osztrák polgári törvénykönyv 44. cikkére való hivatkozással - amely a házasságkötés lehetőségét "két különnemű személyhez" köti - a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek az eljárás minden szintjén ismételten megtagadták. A kérelmezők panaszát vizsgáló jogerős döntésében az Alkotmánybíróság (Verfassungsgerichtshof) megállapította, hogy sem az egyenlőség elve, sem pedig az EJEE-nek az EJEB szerinti értelmezése nem kötelezi az államot arra, hogy adja meg a lehetőséget az azonos neműek házasságkötésére. A kérelmezőknek a modern házasság és család változó természetére, illetve az államnak az EJEE 8. és 14. cikkében foglalt kötelezettségére vonatkozó érvelését nem találták kellően megalapozottnak.[3]
Az EJEE 8. és 14. cikkére támaszkodva a kérelmezők az EJEB-hez nyújtottak be panaszt, mely szerint őket szexuális irányultságuk alapján diszkrimináció érte, mivel megtagadták tőlük a házassághoz való jogot és nem állt rendelkezésükre egyéb lehetőség arra, hogy kapcsolatukat a törvény által el-
- 118/119 -
ismertnek minősíttethessék. Továbbá azt állították, hogy a házasság megkötésének megtagadása sértette a 12. cikkelyt.
Az EJEB 2010. június 24-én hozott ítélete nem állapította meg sem a 12. cikk, sem pedig a 14. cikkel együttesen értelmezett 8. cikk sérelmét. Fontos figyelembe venni, hogy az ítélet kihirdetésekor az Osztrák Köztársaság már bevezetett egy törvényt a bejegyzett élettársi kapcsolatról , amelynek értelmében 2010. január 1-jétől az azonos nemű pároknak lehetőséget adott a jogilag elismert kapcsolat bejegyzésére.[4]
Az EJEB számára az alapvető kérdés az volt, hogy a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog alkalmazható-e azonos neműek közötti kapcsolatra. Saját esetjogára és Európa társadalmi és politikai fejlődésére való figyelemmel (beleértve az Európai Unió Alapjogi Kartájának elfogadását) az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a házasságkötéshez való jogot "ettől fogva nem tekinti a különnemű személyek esetére korlátozottnak".[5] Ám tekintettel a "mélyen gyökerező társadalmi és kulturális konnotációkra, amelyek nagyban eltérhetnek a társadalmak között", nincs a 12. cikkre alapozottan arra vonatkozó kötelezettség, hogy az azonos nemű pároknak meg kell adni a házasságkötés lehetőségét.[6]
Azt a 8. és 14. cikk együttes értelmezése alapján felmerülő kérdést, hogy szexuális irányultságon alapuló diszkriminációnak minősül-e az, hogy megtagadták tőlük a házassághoz való jogot és nem állt rendelkezésükre egyéb lehetőség a kapcsolatuk törvény általi elismertetésére, a többség is úgy válaszolta meg, hogy nem állapította meg a kérelmezők jogainak megsértését. Lényeges azonban, hogy az EJEB módosította az azonos nemű kapcsolatokra vonatkozó addigi felfogását, mely szerint azok csak a "magánélet" szférájába tartoznak, de nem a 8. cikk értelmében vett "családi élet" körébe. Indokolásában a bíróság elismerte, hogy a család fogalma nem korlátozódik házasság alapú kapcsolatokra, és magában foglalhat egyéb, de facto "családi" kötelékeket, amikor a felek házasság nélkül élnek együtt.[7] A Mata Estevez v. Spain[8] esetben kifejtett következtetéstől eltérően - és kitöltve azt az értelmezési hézagot, amelyet a Karner v. Austria[9] eset nyitva hagyott - az EJEB vélekedése szerint hamis lenne fenntartani azt az elvet, hogy az azonos neműek érzelmi és szexuális kapcsolata nem eshet a családi életnek a 8. cikk által védett körébe.[10] Kiemelkedő súllyal bírt ebben az értelmezésben az a tény, hogy "rohamosan fejlődnek a társadalmi attitűdök az azonos nemű párokkal kapcsolatban", valamint hogy egyes részes államokban jogi elismerést nyertek ezek a párkapcsolatok.
Mindazonáltal az európai konszenzus hiányára tekintettel[11] az a kérdés, hogy engedélyezzék-e az azonos nemű pároknak a törvény által elismert kapcsolatra lépés lehetőségét, a részes államoknak abba a széles körű mérlegelési szabadságába tartozik, amelynek értelmében meghatározzák a saját gazdasági és társadalmi stratégiájukkal kapcsolatos kereteket. Az EJEB továbbá hangsúlyozta az EJEE egészként és cikkeinek egymással összhangban történő interpretációját. Ennek alapján - miután a 12. cikk nem fogalmaz meg az azonos neműek házasságára vonatkozó kötelezettséget - nem lehet erre vonatkozó konklúziót levonni a 8. és 14. cikk együttes értelmezéséből sem.[12] Arra a következtetésre jutva, hogy a 12. cikk, valamint a 14. cikk és a 8. cikk együttes értelmezése alapján "az államok továbbra is fel vannak hatalmazva" a házasságkötést különnemű tagokból álló párokra korlátozni, valamint hogy az azonos nemű kapcsolatok esetében a jogi elismerés alternatív eszközeinek kialakítása a részes államok mérlegelési körébe tartozik,[13] az EJEB a jelen esetben nem állapította meg a kérelmezők jogainak megsértését.
Malinverni bíró párhuzamos véleményt fűzött az ítélethez, amelyhez Kovler bíró csatlakozott, valamint Rozakis, Spielmann és Jebens bíró részleges különvéleményt fogalmazott meg.
Párhuzamos véleményükben a bírák osztották a többség álláspontját az eset kimenetelét illetően, de szükségesnek tartották hangot adni egyet nem értésüknek a 12. cikk megváltozott értelmezése kapcsán. Véleményük szerint a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezménynek kellene irányadónak lennie az EJEE rendelkezéseinek értelmezésénél, konkrétabban: a szó szerinti értelmezést kellene a főszabálynak tekinteni. A párhuzamos vélemény arra a következtetésre jut, hogy a 12. cikk megfogalmazása nem terjed ki két azonos nemű ember közötti házasságra. Bár az EJEE "eleven eszköz" és a jelenkor körülményeinek tükrében kell értelmezni, a bécsi egyezmény értelmében nincs alapja az értelmezés főszabályától való eltérésnek. Sem a "szerződés későbbi alkalmazása során utólag kialakult gyakorlat",[14] sem pedig a "szerződés előkészületi munkálata és megkötésének körülményei"[15] nem kínálnak olyan indítékot, amely alapján lehetséges lenne eltérni a 12. cikk szó szerinti értelmezésétől, mely szerint az kizárja két azonos nemű személy házasságkötését. A párhuzamos véleményt megfogalmazó bírák szerint az ilyen döntéseknek a nemzeti kormányok mérlegelési jogkörében kellene maradnia.
A három különvéleményt megfogalmazó bíró nem értett egyet az bíróság azon következtetésével, hogy nem került sor egyezménysértésre a 8. és a 14.
- 119/120 -
cikk együttes értelmezésével. A különvélemény szerzői szerint a testület nem követte megfelelően saját értelmezését e cikkekre vonatkozóan, mivel miután a bíróság elismerte, hogy a kérelmezők helyzete a 8. cikk által védett "családi élet" körébe esik, mérlegelnie kellett volna, hogy van-e "erős indoka" az azonos nemű párokkal szembeni eltérő bánásmódnak. Mivel az osztrák kormány elmulasztott ilyen indokolást felmutatni, az EJEB megerősítette a "kérdéses jogi vákuumot", amikor nem állapította meg az EJEE sérelmét. A kérelmezőket, akik a többség szerint "releváns értelemben hasonló helyzetben voltak, mint egy különnemű pár", megfosztották a "megfelelő jogi kerettől, amely [számukra] legalább bizonyos mértékig nyújthatta volna azt a védelmet, amelyet egy családnak élveznie kellene". Végezetül a különvéleményt megfogalmazók hangsúlyozták: mivel nincs "nyomós ok", amely indokolná az azonos nemű párokat érintő eltérő bánásmódot, nincs tere a mérlegelési jogkör alkalmazásának, és lényegtelenek az európai konszenzus létére vagy nemlétére vonatkozó érvelések.
Az alfejezet címének első része, amelyet Stephen Cretney 2005-ös könyvéből kölcsönöztem,[16] nem több, mint egy csak megközelítő, allegorikus leírás. Mindazonáltal az allegóriáknak is van belső, lényeges értékük. Az egyszerű igazságok egyike itt az, hogy függetlenül az erre fordított időtől, a kérelmezők által elvesztett csaták számától, valamint a részes államok közötti egység hiányától, az EJEB fokozatosan átalakította az EJEE vízióját az azonos neműek kapcsolatának tekintetében.
Bár a bíróság eddig nyilvánvalóan nem jutott arra a megállapításra, hogy az egyezmény garantálja az azonos neműek házassághoz való jogát, egyértelműen elszakadt az azonos nemű kapcsolatokra mint "felháborító bűntettre" tekintő nézettől. Amikor az egyezményt elfogadták és az EJEB-t létrehozták, a homoszexuális cselekményeket az európai államok még általában büntették, bár a konkrét részletek szabályozása (például a beleegyezési korhatár, a minősítés, a súlyosbító és enyhítő körülmények), valamint a kiszabható büntetések jelentősen eltértek egymástól.
A homoszexuálisok jogainak elismerését és védelmét az EJEE értelmében hagyományosan a Dudgeon v. the United Kingdom ügyben[17] meghozott ítélethez kötik, amelyben az EJEB első alkalommal állapította meg, hogy a homoszexuális cselekményeket tiltó büntetőtörvények folytatólagos beavatkozást valósítanak meg, amely közvetlen hatással van a kérelmező magánéletére.[18] A bíróság szerint a férfi homoszexualitással kapcsolatos erkölcsi felfogások, valamint a fennálló erkölcsi értékek eróziója felett érzett aggodalom önmagában, minden további nélkül nem igazolhatja a magánéletbe történő ilyen mértékű beavatkozást. Egyúttal azonban elismerte, hogy "egy demokratikus társadalomban legitim szükség van egy bizonyos mértékű kontrollra a homoszexuális cselekmények felett, kiemelten annak érdekében, hogy biztosítékot kínáljon azok kizsákmányolása és megrontása ellen, akik különösen kiszolgáltattok, például fiatal koruk okán".[19]
A Dudgeon v. the United Kingdom ítélet hatását az EJEB saját szavai jellemzik legjobban: a "dekriminalizáció nem jelent jóváhagyást", és míg 1981 óta egy sor ítéletet fogadtak el, amely a homoszexuális cselekmények kriminalizációja kapcsán megállapította az EJEE megsértését, az 1990-es évek végéig gyakorlatilag nem döntöttek releváns kérdésben a 8. cikk kapcsán. Az 1999 és 2000 között elfogadott három alapvető ítéletben (Smith and Grady v. the United Kingdom, Salgueiro da Silva Mouta v. Portugal és A.D.T. v. the United Kingdom[20]) és az azt követő esetjogban különböző összefüggésekben hangsúlyosan megerősítette a bíróság, hogy a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés általánosságban véve nem elfogadható az EJEE értelmében, illetve hogy különösen erős indokok kellenek az ilyen megkülönböztetések igazolásához. Az EJEB egyértelműen elismerte, hogy az olyan elemek, mint "a nemi hovatartozás, a név, a szexuális irányultság és a szexuális élet, fontos részei a 8. cikk által védett személyes szférának".[21]
Nagyjából ugyanezen az időtávon belül az EJEB szembesült azzal a kérdéssel is, hogy az EJEE 8. cikke szerinti családi élet fogalma alkalmazható-e a hagyományos házasságon kívül eső, különneműek közötti kapcsolatra, és a 12. cikk által védett házasságkötéshez és családalapításhoz való jog felmerül-e azonos neműek esetén. Az Elsholz v. Germany esetben megerősítette a bíróság, hogy a 8. cikk értelmében a család "nem korlátozódik a házasságon alapuló kapcsolatokra és kiterjedhet de facto »családi« kötelékekre is, amelyekben a felek házasságon kívül élnek együtt",[22] valamint hogy egy egymással régóta együtt élő pár a 8. cikk védelmét kell hogy élvezze. Ám amikor egy hosszú távú (tíz évet meghaladó), azonos neműek között fennálló kapcsolatot érintő eset került az EJEB elé, a testület arra jutott, hogy "az Egyezmény intézményeinek megállapodott
- 120/121 -
esetjoga alapján két férfi által létesített hosszú távú homoszexuális kapcsolat nem esik az Egyezmény 8. cikkének ama jogi hatálya alá, mely szerint a családi életet tiszteletben kell tartani [...] A Bíróság úgy véli, annak ellenére, hogy tendencia figyelhető meg az európai államok egy részében a homoszexuálisok közötti stabil, de facto partnerkapcsolatok jogi és bírósági elismerésére, figyelembe véve a részes államok közötti csekély közös nevezőt, ez olyan terület, amelyen továbbra is széles mérlegelési jogkört élveznek (lásd Mata Estevez v. Spain [dec.], no. 56501/00, ECHR 2001-VI, további hivatkozásokkal."
Ugyan a Goodwin v. the United Kingdom[23] esetben feloldott kérdés különbözik az itt vizsgált esettől, a két ügy mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz a családdal, a házassággal kapcsolatos felfogás átalakulásának, illetve egyes személyek házasságkötési jogának vonatkozásában. A Goodwin-ügyben a fennálló európai konszenzusra támaszkodva az EJEB megállapította, hogy az EJEE-ben lefektetett jogaik megsértését valósítják meg, ha pusztán biológiai jellegzetességekre alapozva a nemi átalakító műtéten átesett transzszexuálisoktól megtagadják a házasságkötéshez való jogot. A bíróság ítéletében megjelenő mögöttes logika legalább implicit módon azt tűnik sugallni, hogy amennyiben az európai nézetek tovább konvergálnak e téren, az EJEB nem habozna elszakadni a házasság és a családi élet kategóriáihoz kapcsolódó hagyományos felfogástól.
Az EJEB fordulópontot jelentő ítélete, amely megnyitotta az utat az azonos nemű kapcsolatok "családi élet" aspektusainak elismerése előtt, a Karner v. Austria ügy.[24] Mivel az esetet a 8. cikk, a "lakás" tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezés értelmében döntötte el a bíróság, szándékosan kimaradt az indokolásból annak megállapítása, hogy a kérelmező hosszú távú kapcsolata családi életnek minősül-e.[25] Ám az EJEB érvelése arra vonatkozóan, hogy milyen standardok alkalmazandók az azonos nemű párokkal való bánásmódban, implicit módon azt sugallták, hogy a "család" létrejön ezekben a társulásokban. A kifejlesztett diszkriminációt elutasító standard nem zárja ki ugyan, hogy "eltérő bánásmódot igazoló, nyomós és legitim ok" lehet a "hagyományosan értelmezett család védelme", de az arányosság elve olyan intézkedéseket követelne (azokban az esetekben, amikor szexuális irányultság alapján kerül sor megkülönböztetésre), amelyek nem pusztán alkalmasak a megvalósítani kívánt cél eléréséhez, hanem kifejezetten szükségesek ahhoz.[26]
Az E.B. v. France esetben[27] az EJEB egy további implicit javaslatot tett a családi élet fogalmának az azonos nemű kapcsolatokra való alkalmazhatóságát illetően, mivel az ítélet indokolásában különös súlyt kapott az a tény, hogy a kérelmező "stabil és állandó [azonos nemű] kapcsolatban él" (71. §), eltérően a Fretté v. France eset kérelmezőjétől.[28]
A homoszexuálisok "magánéletének" a 8. cikk alapján történő védelmét elismerő Dudgeon-ítélet után harminc évvel, valamint hét évvel a Karner-döntés után, amely implicit módon sugallta a családi élet létezését az azonos nemű kapcsolatokban, a Schalk and Kopf v. Austria esetben az EJEB végérvényesen leszögezte, hogy az azonos nemű párok minden kétséget kizáróan élvezik a 8. cikk értelmében vett családi élet védelmét. Érdemes idézni az ítélet idevágó részét: "93. A Bíróság megállapítja, hogy 2001 óta, amikor a Mata Estevez ítélet kibocsátásra került, számos tagállamban következett be rohamos változás az azonos nemű párok iránti társadalmi attitűdök vonatkozásában. Azóta a tagállamok jelentős részében az azonos nemű párok jogi elismerést kaptak [...] Az EU-jog egyes rendelkezései is tükrözik azt az erősödő tendenciát, hogy az azonos nemű párokat is a »család« fogalmába tartozónak tekintik. [...] 94. E fejlődésre való tekintettel a Bíróság mesterkéltnek tartja annak a nézőpontnak a fenntartását, mely szerint a különböző nemű pároktól eltérően az azonos nemű párok nem élvezhetik a 8. cikk értelmében vett »családi életet«. Következésképpen a kérelmezők kapcsolatára - egy együtt élő, azonos nemű pár, amely stabil, de facto partnerkapcsolatban él - a »családi élet« fogalma éppúgy vonatkozik, mint ahogyan egy különnemű párra ugyanebben a helyzetben."[29]
Az EJEB esetjogának fejlődése a fent vázolt kérdések kapcsán világosan kirajzol egy óvatos, de stabil tendenciát arra vonatkozóan, hogy a homoszexuálisokat és az azonos neműek közötti kapcsolatot az EJEE 8. és 14. cikkének védelme alá vonja.
Három évtizednyi joggyakorlat Strasbourgban jelentős változásokat hozott az egyenlőséget illető kérdésekben és megerősítette a homoszexualitásra vonatkozó nézetekben Európában bekövetkezett változást. Az azonos nemű párkapcsolatok immár nem számítanak bűnténynek, s bár nem is minősülnek egy házasságkötés által formálisan megerősített társulásnak, mindazonáltal legitimek és érdemesek a családi élet egyik formájaként európai védelemre.
- 121/122 -
Az érzékeny erkölcsi, társadalmi és politikai vitákba történő bírósági beavatkozás ritkán jár egy precíziós endoszkópos műtéthez hasonlítható hatással. Függetlenül attól, hogy milyen óvatosan fogalmazták meg az ítéletet, az ilyen beavatkozást mindig érzéketlen betolakodásnak fogják minősíteni. Ennek ellenére a Schalk és Kopf ítélet nem váltott ki jelentős nyilvános reakciót (sem ellenségeset, sem szívélyeset), amit legjobban az a tény magyaráz meg, hogy az EJEB-nek ezzel a kérdéssel kapcsolatban sikerült ügyesen leképeznie az Európa Tanács tagállamainak fennálló status quóját. A megállapodott megközelítést követve a bíróság a B. and L. v. the United Kingdom esetre[30] utalva az ítéletben maga jegyezte meg, hogy "nem erőltethetik a saját döntésüket a nemzeti hatóságoké helyett, miután azok vannak a legjobb helyzetben saját társadalmuk szükségleteinek felmérésére és azok kielégítésére".
Bár a korábbi esetjog (például a Karner- és az E.B.-esetben) sugallta annak elismerését, hogy az azonos nemű párok kapcsolatai a 8. cikk értelmében vett családi élet körébe tartoznak, azt egyúttal a lehető legmeggyőzőbb érv támasztotta alá: maga az alperes kormány is elismerte ezt.[31] Nemcsak a társadalmi és politikai nézetek változásai győzték meg az álláspont elfogadásáról az osztrák hatóságokat, hanem a magánélet kapcsolódó fogalmának az EJEB által kiterjesztett értelmezése is.
Ahogy ez a strasbourgi esetjogban is megnyilvánul, az EJEE 8. cikke értelmében vett magánélet tág fogalom, amely egyebek között kiterjed a más emberekkel való kapcsolatok létrehozására és fejlesztésére,[32] a nemi azonosulásra, a szexuális irányultságra és a szexuális életre,[33] a gyermekvállalásra és annak mellőzésére vonatkozó döntésre[34] stb. való jogra. A puszta logika is azt sugallja, hogy az említett jogok szoros kapcsolatban állnak a családi élettel, és ezek összeadódása bizonyos helyzetekben a családnak az EJEE-ben foglalt értelmezése szerinti létezését támaszthatja alá.
Az EJEB hangsúlyos hivatkozása az európai konszenzus fennállására szintén hozzájárul az ítélet meggyőző erejéhez. A tagállamok többsége ugyan nem biztosít jogi elismerést az azonos neműek párkapcsolatai számára - bár az ellenkező eset meghatározó érv lehetett volna az e kapcsolatok elismerésére vonatkozó pozitív kötelezettség megállapításához -, de a puszta tény, hogy a tagállamok 40%-a biztosít valamilyen formájú elismerést, s köztük egyesek még a házasságkötéshez való hozzáférést is, az alátámasztja a kialakulóban lévő konszenzust arra vonatkozóan, hogy a kérdést a 8. cikk családi élet fogalmának hatálya alá lehet vonni.
A különvéleményt megfogalmazók igencsak észszerű kritikái ellenére jelentős teljesítménynek számít az azonos és a különnemű párok közötti "mesterkélt megkülönböztetés" felszámolása a Schalk és Kopf ítélet által. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a bíróságot korlátozták egyfelől a Karner-döntés követelményei, amelyek különösen nyomós indokokat követelnek meg a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetéshez, másfelől a tagállamok változatlanul széles körű mérlegelési jogköre, amelyet nem lehetett volna korlátozni a fennálló európai konszenzusra történő utalással. Az ítélet szavai maguk kínálják ennek legjobb szemléltetését: "[A] Bíróság abból az alapfeltételezésből indul ki, hogy az azonos nemű párok éppúgy képesek stabil, elkötelezett kapcsolatra lépni, mint a különnemű párok. Következésképpen a jogi elismerésre, valamint a kapcsolatuk védelmére vonatkozó igényük kapcsán releváns értelemben hasonló helyzetben vannak, mint a különnemű párok. [...] A Bíróság nem tudja megkerülni annak megállapítását, hogy kialakulóban van az azonos nemű párok jogi elismerésére vonatkozó európai konszenzus. Mi több, ez a tendencia rohamosan erősödött az elmúlt évtizedben. Mindazonáltal a tagállamok többségében még nem adnak jogi elismerést az azonos nemű pároknak. A szóban forgó kérdést tehát még mindig egy alakulóban lévő jognak kell tekinteni, amelyet nem övez megállapodott konszenzus, s melynek kapcsán a részes államoknak széles körű mérlegelési jogkörrel kell bírnia a törvényhozási változások időzítése kapcsán."[35]
Ebben a bonyolult helyzetben a nagyobb fokú bírói visszafogottságot részesítették előnyben az aktivizmussal szemben, s ez minden kétséget kizáróan helyénvaló választás egy szupranacionális bíróság esetében, amelynek felelőssége, hogy az EJEE részes államai számára egységes standardokat alakítson ki. Valóban logikusnak tűnik, hogy a Dél-Afrikai Alkotmánybíróság[36] és a kanadai bíróságok[37] jóval markánsabb bírósági álláspontra helyezkedtek a nemzeti joghatóság keretei között.
A bírói visszafogottság és a bírói aktivizmus közötti különbségektől függetlenül az EJEB osztja az
- 122/123 -
említett bíróságok felfogását[38] arra vonatkozóan, hogy mi minősül családi életnek. Az EJEE 8. cikke által védett modern európai család nem feltétlenül egy házasságon alapuló társulásra vonatkozik, hanem két akár külön-, akár azonos nemű személy közötti folytatólagos és tartós kapcsolatra, amely egyebek között érzelmi kötelékeken, szexuális kapcsolaton és a közös élet egymással történő megosztásán alapul.[39]
Lehet plauzibilisen oly módon érvelni, hogy a modern európai társadalmaknak a családra, valamint a házasságra vonatkozó felfogásának változására tekintettel kívánatos a családi élet minden formájára kiterjedő széles körű, nem diszkriminatív jellegű jogi elismerés. A felfogások ilyen változása nemcsak az azonos nemű - immár széleskörűen családként elfogadott - kapcsolatok iránti befogadóbb megközelítést foglalja magában, hanem a hagyományos, családon alapuló modell átalakulását is. A modern Európában a házasság helyett az együttélést választó különnemű párok rendre növekvő száma[40] áll szemben azzal a sok azonos nemű párral, akik a házasságot keresik az együttélés helyett.
Ahogy a gyakorlatban bebizonyosodott, ezek a tendenciák képesek egymás kölcsönös erősítésére és az európai családminták sokszínűségének elősegítésére. Franciaországban például, ahol az azonos nemű párokat segítő intézkedésként vezették be pacte civil de solidarité-t, az 1999 és 2007 között kötött szerződések mindössze 12%-át tették ki az azonos nemű párok,[41] és erős bizonyíték van arra, hogy ez a tendencia stabil.[42] Másfelől az Egyesült Királyságban, ahol a 2004-es polgári társkapcsolati törvény elsősorban a házasságon kívüli kapcsolatban élő 4 millió különnemű partner igényeinek kívánt megfelelni,[43] az azonos nemű párok javát szolgálta a jogszabálynak a nemeket tekintve semleges nyelvezete.
Ez a két gyakorlati példa (leegyszerűsítésük és korlátozott hatásuk ellenére) azt sugallja, hogy az akár külön-, akár azonos neműek közötti társas kapcsolatok jogi elismerésének többféle formája, amelyek készséggel felvállalják a családi élet modern vízióját, várhatóan az egész európai társadalomra nézve kedvezők lesznek, és nemcsak az elfogadást és elismerést igénylő azonos nemű párok számára. Ebben az összefüggésben az EJEB szerepe az lenne, hogy alakítsa és támogassa ezt a fejlődést, biztosítva azt, hogy az egyezmény mint "élő dokumentum", mindenkinek garantálhassa az egyenlőséget és az igazságosságot Európában.
Az azonos neműek kapcsolatának kérdése kétségkívül az EJEB napirendjén marad a következő években, hiszen fennmarad és várhatóan erősödni fog mind a bíróság által megállapított, kialakulóban lévő európai konszenzus, mind pedig az azonos nemű párok igénye az elismerésre. A Schalk and Kopf v. Austria esetben hozott ítélet, valamint az EJEE 8. és 14. cikkének keretében kifejtett esetjog fejlődése általában is azt mutatja, hogy a bíróság képes és hajlandó megfelelő választ adni ezekre a kihívásokra.
Annak a ténynek az elismerése, hogy az azonos nemű kapcsolatok a 8. cikk értelmében vett családi élet fogalmába tartoznak, jelentős és világos megerősítése az EJEE-ben védett család új víziójának.
A családi élet immár nemcsak a házasságkötés követelménye alól szabadult fel, de az abba belépő személyek nemétől sem függ már. Így a család megkülönbözető jellegzetessége a folytatólagos és tartós emocionális kötelékeken, szexuális kapcsolaton és a közös élet megosztásán alapuló kapcsolat két személy között, legyenek azok azonos vagy különneműek.
Bár a Schalk és Kopf esetben hozott ítélet nem ismeri el az azonos nemű párok házasságkötéshez való jogát, sem pedig a tagállamoknak e kapcsolatok jogi elismerésére vonatkozó kötelességét, az EJEB indokolása azt sugallja, hogy a kérdésben megmutatkozó növekvő európai konszenzus megváltoztathatja ezt a helyeztet. A homoszexualitás megítélése Európában drasztikus mértékben átalakult, mióta az EJEE-t 1950-ben elfogadták, és az EJEB, bár némi óvatossággal, de konzekvensen hajlandónak bizonyult követni ezt a változást. Ezen felül semmilyen arra utaló jel nincs, hogy az európai bíróság megközelítése változna a jövőben. ■
JEGYZETEK
* Az alábbi cikkben kifejtett vélemény kizárólag a szerzőé, és nem tükrözi feltétlenül az Emberi Jogok Európai Bíróságának hivatalos álláspontját.
Fordította: Győri Gábor
[1] Schalk and Kopf v. Austria, no. 30141/04, ECHR 2010.
[2] Johnston and Others v. Ireland, judgment of 18 December 1986, § 57, Series A no. 112.
[3] Verfassungsgerichtshof, Erkenntnis v. 12.12.2003, B 777/03.
[4] Mindazonáltal az EJEB nem találta úgy, hogy ennek a törvénynek az elfogadása az eset vizsgálatának aka-
- 123/124 -
dálya volna, mivel az osztrák kormány explicit módon kifejtette: ez a jogalkotás közpolitikai választás következménye volt, és nem azzal a céllal hozták a törvényt, hogy eleget tegyenek az EJEE értelmében rájuk háruló kötelezettségnek.
[5] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) § 61.
[6] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) §§ 62-63.
[7] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) § 91.
[8] Mata Estevez v. Spain (dec.), no. 56501/00, ECHR 2001-VI.
[9] Karner v. Austria, no. 40016/98, ECHR 2003-IX.
[10] Schalk andKopf v. Austria (1. vj.) §§ 92-94.
[11] Amikor az ítéletet meghozták, a tagállamok mindössze 40%-a ismerte el törvényben ezeket a párkapcsolatokat, míg körülbelül 10%-a engedélyezte az azonos neműek házasságát.
[12] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) § 101, hivatkozással a Johnston and Others v. Ireland ügyre (18 December 1986, § 57, Series A no. 112).
[13] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) §§ 108-109.
[14] A szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 31. cikk 3 (b) §
[15] Bécsi egyezmény (14. vj.) 32. cikk.
[16] Stephen Cretney: Same Sex Relationships. From "Odious Crime" to "Gay Marriage", Oxford, Oxford University Press, 2006.
[17] Dudgeon v. the United Kingdom, 22 October 1981, Series A no. 45
[18] Dudgeon v. the United Kingdom (17. vj.) § 41.
[19] Dudgeon v. the United Kingdom (17. vj.) §§ 61-62.
[20] Smith and Grady v. the United Kingdom, nos. 33985/96 and 33986/96, ECHR 1999-VI; Salgueiro da Silva Mouta v. Portugal, no. 33290/96, § 29, ECHR 1999-IX; A.D.T. v. the United Kingdom, no. 35765/97, ECHR 2000-IX.
[21] Bensaid v. the United Kingdom, no. 44599/98, § 47, ECHR 2001-I.
[22] Lásd többek között Elsholz v. Germany [GC], no. 25735/94, § 43, ECHR 2000-VIII.
[23] Goodwin v. the United Kingdom [GC], no. 28957/95, ECHR 2002-VI.
[24] Karner v. Austria (9. vj.).
[25] Karner v. Austria (9. vj.) § 33.
[26] Karner v. Austria (9. vj.) §§ 40-41.
[27] E.B. v. France [GC], no. 43546/02, ECHR 2008.
[28] Fretté v. France, no. 36515/97, ECHR 2002-I.
[29] Schalk and Kopfv. Austria (1. vj.) §§ 93-94.
[30] B. and L. v. the United Kingdom (dec.), no. 36536/02, § 36, 29 June 2004.
[31] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) § 79.
[32] Niemietz v. Germany, judgment of 16 December 1992, Series A no. 251-B, p. 33, § 29.
[33] Dudgeon v. the United Kingdom (17. vj.); Laskey, Jaggard and Brown v. the United Kingdom, judgment of 19 February 1997, Reports of Judgments and Decisions 1997-I, p. 131, § 36.
[34] Lásd Evans v. the United Kingdom [GC], no. 6339/05, § 71, ECHR 2007.
[35] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.) §§ 99 és 105.
[36] National Coalition for Gay and Lesbian Equality and Others v. Minister of Home Affairs and Others (CCT10/99) [1999] ZACC 17.
[37] Kiemelten a Kanadai Legfelső Bíróság a M. v. H. esetben ([1999] 2 S.C.R. 3), az Ontariói Legfelső Bíróság a Halpern et al. v. Canada esetben [95 C.R.R. (2d) 1], a Quebeci Legfelső Bíróság a Hendricks v. Quebec esetben ([2002] R.J.Q. 2506) és a Brit Columbiai Fellebbviteli Bíróság a Barbeau v. British Columbia esetben (2003 BCCA 251).
[38] Lásd a Kanadai Legfelső Bíróság véleményét az M. v. H. esetben (37. vj.): "az azonos nemű párok gyakran hosszú, tartós, szeretetteljes és intim kapcsolatot ápolnak" (73), valamint a Dél-Afrikai Alkotmánybíróságét: "Azonos nemű kapcsolatban élő melegek és leszbikusok éppúgy képesek a szeretet sokféle formájának - ideértve a szeretet, a barátság, az erotika és együttérzés - kifejezésére, illetve annak mással való megosztására, mint a heteroszexuális házastársak [...] Éppúgy képesek arra, hogy intim, állandó, odaadó, monogám, lojális és tartós kapcsolatot ápoljanak; hogy emocionális és lelki segítséget nyújtsanak; hogy fizikai ellátást, anyagi támogatást és a közös háztartáshoz való segítséget nyújtsanak [.] [K]épesek arra, hogy akár nukleáris, akár kiterjedt családot alkossanak, valamint hogy családi életet alakítsanak ki, élvezzék azt, illetve előnyt szerezzenek abból, olyan mértékben, amely semmilyen lényeges tekintetben nem tér el a heteroszexuális párokétól." National Coalition for Gay and Lesbian Equality and Others v Minister of Home Affairs and Others (36. vj.).
[39] Schalk and Kopf v. Austria (1. vj.), E.B. v. France (27. vj.), Elsholz v. Germany (22. vj.), Velikova v. Bulgaria, no. 41488/98, ECHR 2000-VI.
[40] Kathleen Kiernan: The rise of cohabitation and child-bearing outside marriage in Western Europe, International Journal of Law, Policy, and the Family, 2001, 15, 1-21.
[41] Valérie Carrasco: Le pacte civil de solidarité: une forme d'union qui se banalise, Infostat Justice, 2007, 97, 1.
[42] Damien Arnaud: On note un développement soutenu du PACS depuis 10 ans, Ministère de la Justice et des Libertés; www.justice.gouv.fr/actualite-du-ministere-10030/on-note-un-developpement-soutenu-du-pacs-depuis-10-ans-18087.html.
[43] Official Report (HL) 25 January 2002, vol 630, col 1692, and Christopher Chope MP: House of Commons Standing Committee D Reports, 21 October 2004.
Visszaugrás
