A szerződési szabadság fontos jogpolitikai cél, a piacgazdaság és így az Alaptörvény M) cikke által védett vállalkozás és verseny szabadsága működésének elengedhetetlen feltétele, amely ennek következtében élvezi az Alaptörvény védelmét. Ezt támasztják alá a szerződési szabadságnak a Ptk.-ban foglalt garanciális szabályai is [3192/2012. (VII. 26.) AB határozat].
A szerződési szabadságnak emellett közgazdasági szempontból is nagy a jelentősége, hiszen hozzájárul a tranzakciós költségek csökkentéséhez.[1] A szerződési szabadság azonban mindezek ellenére korlátozható. Ez egyik ilyen korlát a szerződéskötési kötelezettség.
A Ptk. miniszteri indokolása szerint piacgazdasági viszonyok között - szemben a szocialista tervgazdálkodással - szerződéskötési kötelezettség jogszabályi előírására csak kivételes esetekben kerülhet sor. Azokon a területeken van erre szükség, amelyeken a gazdasági feltételek hiányában jogi beavatkozás nélkül nem jönne létre a kereslet és a kínálat egyensúlya, és így nem alakulhatna ki egészséges verseny a gazdasági forgalom szereplői között. Ilyen helyzet akkor jön létre, ha egy adott piacon, egy adott gazdasági szektorban monopolhelyzet, vagy ahhoz hasonló viszonyok alakulnak ki. Ez különösen közüzemi szolgáltatók és tömegközlekedési vállalatok esetében fordulhat elő.[2] A Ptk. erre tekintettel a közszolgáltatási szerződés körében előírja, hogy a szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli.
Mindez azt is tükrözi, hogy az állam milyen mértékben kíván beavatkozni a gazdaság működésébe, illetve bizonyos gazdasági szektorok folyamataiba. Ilyen állami beavatkozásnak piacgazdasági viszonyok között is helye lehet.
Szerződéskötési kötelezettség előírását azonban más közérdekű célok is indokolhatják. A kártelepítés és a kármegosztás biztosítás útján történő megoldása ugyancsak fontos társadalmi érdek. Ezért külön jogszabályok bizonyos tevékenységek folytatóinál (pl. gépjármű üzembentartója), valamint meghatározott foglalkozások gyakorlóinál (pl. ügyvédek, közjegyzők) biztosítási kötelezettséget írnak elő. Ezekben az esetekben a tevékenység folytatóját vagy a foglalkozás gyakorlóját felelősségbiztosítási szerződés megkötésére jogszabály kötelezi. Ennek megfelelően ír elő szerződéskötési kötelezettséget a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény.
A szerződéskötési kötelezettségnek két típusát különböztethetjük meg egymástól: a) amikor csak a szerződés megkötésének szabadsága kerül korlátozásra (pl. ügyvédek kötelező felelősségbiztosítása esetén), illetve b) amikor a szerződéses partner megválasztásának a szabadságát is korlátozza a jogszabály (pl. közszolgálati szerződés).
Ha jogszabály szerződéskötési kötelezettséget ír elő és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja. A szerződéskötési kötelezettség megsértésének a jogkövetkezménye tehát az, hogy a másik fél a bíróságtól kérheti a szerződés létrehozatalát.
Szerződéskötési kötelezettség esetén a szerződés megkötése csak akkor tagadható meg, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak van helye.
A szerződéskötési kötelezettség körében a Ptk. külön rendelkezik az ajánlattételre vonatkozó felhívásról. A Ptk. 6:71. § (2) bekezdése alapján a jogosult a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. A kötelezettnek a felhívás hatályossá válásától számított 30 napon belül kell az ajánlatát megtennie. Ez megegyezik a régi Ptk. 212. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, azzal a különbséggel, hogy az új Ptk. alapján a felhívás hatályossá válásától, míg a régi kódex szerint a felhívás kézhezvételétől kell a 30 napos határidőt számítani.
Az ajánlattételre vonatkozó felhívás jognyilatkozat, amelyre irányadóak a jognyilatkozat hatályosulására vonatkozó szabályok. Speciális rendelkezés hiányában az ajánlattételi felhívás is akkor válik hatályossá, amikor az összes többi jognyilatkozat.
Az ajánlattételre vonatkozó felhívást el kell határolni a szerződéskötésre irányuló ajánlattól. Amíg az ajánlatnak minden esetben tartalmaznia kell a megkötendő szerződés lényeges tartalmi elemeit, addig ez ajánlattételre vonatkozó felhívás esetén nem szükségszerű.
- 3/4 -
Szerződéskötési kötelezettség körében azonban a Ptk. kimondja, hogy az ajánlattételi felhívásnak is tartalmaznia kell az ajánlattételhez szükséges adatokat. A Ptk. 6:71. § (3) bekezdése alapján, ha az ajánlattételi felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat vagy okiratokat, a kötelezett a felhívás hatályossá válásától számított 15 napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától kezdődik. Ez a rendelkezés megegyezik a régi Ptk. 212. § (2) bekezdésével, azzal a különbséggel, hogy az új kódex ebben az esetben is a felhívás hatályossá válásáról, a régi azonban a felhívás kézhezvételéről beszél.
Új szabályként a Ptk. kimondja, hogy azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik szerződés létrehozatalától vagy fenntartásától, a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre. Ez a versenyjogban már régóta ismert és szabályozott esetkör átemelése a polgári jogba. A versenyjogi értelemben vett elzárkózási tilalom és a polgári jogi szerződéskötési kötelezettség ugyanakkor nem feltétlenül egymást fedő fogalmak.
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21-22. §-ai rendelkeznek a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés fogalmáról. A Tpvt. 21. § c) pontja alapján különösen akkor valósul meg a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, ha az erőfölényben lévő vállalkozás indokolatlanul elzárkózik az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától. Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 102. cikke is.
Mindkét versenyjogi rezsim előír tehát egy versenyjogi értelemben vett ügyletkötési kötelezettséget az erőfölényes vállalkozások számára. Amennyiben meghatározott feltételek bekövetkeznek, az erőfölényben lévő vállalkozás meghatározott jogosultakkal szemben a versenyjogi szerződéskötési kötelezettség alá kerülhet, abban az értelemben, hogy az ügylet megkötésétől történő elzárkózással versenyjogi jogsértést követne el. Ilyen esetben a GVH a Tpvt. 77. § (1) bekezdésének g) pontja alapján szerződéskötésre kötelezheti az erőfölényével visszaélő vállalkozást. Ezzel kapcsolatban a jogirodalomban már korábban felmerült a kérdés, hogy a GVH szerződéskötésre kötelező aktusa alapján a jogosultak a szerződés bíróság általi létrehozását kezdeményezhetik-e.[3] A Ptk. 6:72. §-a alapján erre a jövőben egyértelműen lehetőségük lesz. Az a kérdés ugyanakkor korábban nem merült fel, hogy a szerződés létrehozatalához elegendő volt-e a GVH határozata, vagy ehhez a bíróság ítéletére is szükség lett volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
