Az engedményezés a jogosulti pozíció változását jelentő polgári jogi jogintézmény. Az engedményezést a banki gyakorlat a rendszerváltozás után az eredeti jogalkotói elképzeléstől eltérően mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget kezdte el alkalmazni. Ennek a gyakorlatnak több oka volt, többek között az, hogy a biztosítéki célú (fiduciárius) engedményezés erősebb - értsd: az igényérvényesítésnél - hitelezői biztosítékot jelent, mint a zálogjog, és kevésbé kötött formaságokhoz.[1]
Ezt a hitelezői gyakorlatot a bírósági jogalkalmazás, élén a Legfelsőbb Bírósággal elismerte, azonban még jelenleg is rendkívül sok az ezen jogintézmény körüli jogbizonytalanság. Gondoljunk itt például arra, hogy a biztosítéki célú engedményezésnél az engedményezési szerződés aláírását követően az engedményezési szerződés hatálybalépési időpontja, annak felfüggesztő feltételtől függősége is kérdéses, sőt, a Legfelsőbb Bíróság hiába ismeri el a biztosítéki célú engedményezés jogszerűségét, logikátlan módon mégis azt mondja, hogy amennyiben a szerződés szerinti követeléseket a biztosított hitelező nem szedi be a felszámolás kezdő időpontjáig, a továbbiakban már nem is rendelkezhet felette.[2]
Tanulmányom célja a jelenlegi jogalkalmazói gyakorlat kritizálása, és annak szándéka, hogy felhívja a figyelmet a kritizált bírói döntésekkel szembeni érvrendszer történeti, logikai, jogirodalmi, teleologikus és rendszertani megalapozottságára.
A tanulmány tárgya a biztosítéki célú engedményezésnek csupán egy esetére koncentrál, a jövőbeni[3] és bizonytalan követelések biztosítéki célú engedményezhetőségére, amikor is a szerződő felek olyan követelést tesznek az engedményezés tárgyává, mely az engedményezési szerződés megkötésekor még létre sem jött, esetleg a követelés alapjául szolgáló konkrét jogviszony sem jött létre, illetve a követelés bizonytalannak tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság címbeli eseti döntésének tényállása szerint a hitelező és az adós kölcsönszerződést kötöttek, a hitelező kintlévőségeit pedig az adós vetőmagkészletének jövőbeni értékesítéséből származó vételár hitelezőre való engedményezése biztosította. Az engedményezési szerződés meghatározta az engedményezett követelés pontos összegét is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint viszont ilyen esetben létre sem jön az engedményezési szerződés, mivel az engedményezési szerződés lényeges tartalmi eleme az engedményezett követelés pontos és határozott megjelölése. Ha a követelés még létre sem jött, akkor ebből következik, hogy a követelés kötelezettje és összege nem határozható meg. Azaz a szerződés létre sem jöhet a lényeges tartalmi elemekről való megállapodás hiányában a Polgári Törvénykönyv 205.§ (2) bekezdése értelmében.
Ez az eseti döntés[5] jelenleg is meghatározni látszik sajnos a bírói gyakorlatot. Ezzel több probléma is van. Az egyik, hogy a fenti döntés több mint 15 éve, teljesen más társadalmi-gazdasági-jogszabályi környezetben született, másrészt a döntés dogmatikai megalapozottsága igencsak kérdéses.
Sajnos azonban, mivel a határozatot a Legfelsőbb Bíróság hozta, ezért az alsóbb fokú bíróságok még mindig ezt veszik döntésük alapjául, és megismétlik ezen BH rendelkezéseit, anélkül, hogy érdemileg bármit hozzátennének, és továbbgondolnák az érintett jogérveket, illetve az azóta bekövetkezett változásokat. A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.048/2011/11. számú, illetve a BDT2008.1905. és a BDT 2008.186.[6] számú döntése szerint[7] olyan követelést nem lehet engedményezni, melynek keletkezése, létrejötte is eleve bizonytalan. Így nem engedményezhető egy árukészlet potenciális ellenértékeként járó vételár összege, amikor ezt még el sem adták, vagy hasonlóan nem engedményezhető egy még meg sem kötött vállalkozói szerződésből eredő vállalkozói díjkövetelés. Tanulmányomban e bírósági döntések megalapozottságát törekszem értékelni.
Mivel minden európai jogrendszer, így a magyar is római jogi alapokra épül, feltétlenül szükséges az engedményezés ókori gyökereire is utalni, különös
- 187/188 -
tekintettel arra, hogy amit a jelenlegi magyar bírói gyakorlat tilt, de legalábbis amivel kapcsolatban bizonytalanságok tapasztalhatók, azt már a rómaiak jogszerűnek ismerték el.
A római jogi cessio jogintézményében teljesedett ki először a mai engedményezés fogalma, mert ez már a régi és új jogosult kötelemátruházó akarat-megegyezése volt, és mely a kötelezett kiértesítésével nyerte el célját. Az engedményezéssel kapcsolatos korlátokat már a római jog is tartalmazott, de a lex Anastasiana is elismerte már a vitatott követelések engedményezhetőségét.[8] Tekintettel a biztosítéki célú engedményezés és a követelésen alapuló zálogjog, illetve az adásvétel jogintézményének hasonlóságaira és összehasonlításának szükségességére, álláspontom megalapozásához röviden foglalkozom a zálogjog és az adásvétel római jogi előzményeivel. A római jog ismerte a remélt dolog vételét (emptio rei speratae), a jövőbeni dolog vételét (emptio rei futurae) és a reményvétel (emptio spei) fogalmát, valamint azt is, hogy más tulajdonában lévő dolog adásvételéről rendelkezhessenek a felek. A római jog is ismerte tehát már annak lehetőségét, hogy
- az eladó olyan dolog tulajdonjoga felől rendelkezhessen, mely az adásvételi szerződés megkötésekor még nem is a tulajdona (res aliena),
- átruházható olyan dolog tulajdonjoga is, mely a szerződés megkötésekor még nem is létezik, de a jövőben létrejön, azonban melynek létrejötte kifejezetten bizonytalan (felfüggesztő feltétellel kötött szerződés),[9]
- eladható olyan jövőbeni dolog is, mely vállalkozási munka alapján elérhető eredményre vonatkozik (de amely bizonyosan létrejön),
- maga a remény is eladható (pl. halász másnapi fogása).
Szükséges röviden szólni a zálogjog római jogi intézményéről is. Az egyik zálogjogi forma, a fiducia tartalmilag hasonló volt a biztosítéki célú engedményezéshez, hiszen e szerint az adós elvesztette a zálogba adott dolog tulajdonjogát, ha a jogosulttal szembeni pénzkövetelését nem fizette meg.[10] Épp ez a fiduciárius zálogjog éledt újjá a XIX. századi német jogban, ún. Sicherungsübereignung néven, amit alapvető hitelbiztosítékként használnak a gyakorlatban azóta is.[11] Zálogjog tárgya eredetileg csak testi dolog lehetett, később viszont már mindent zálogba lehetett adni, mely adásvétel tárgya lehetett. Azaz, visszautalva az adásvételnél elmondottakra, jövőben keletkező és bizonytalan dolog is zálogtárgy lehetett a római jogban, ideértve a követelést is (pignus nominis).[12] A római jog továbbá kifejezetten ismerte az általános, egyetemleges zálogjogot (hypotheca generalis) is, miszerint az adós minden meglévő, sőt leendő vagyona is zálogjog tárgyát képezhette. Azaz, a római jog az elzálogosítható követelés bizonytalansága, illetve jövőbenisége kapcsán nem állított fel korlátot, holott az adós érdekeit már a római jog is nagy körültekintéssel védte.[13]
Fontos kiemelni végezetül e körben, hogy a nemo plus iuris szabálya is a római jog szabályain alapul, azaz már a római jog sem látott ellentmondást a jövőbeni követelés átruházhatósága, zálogul lekötése és aközött, hogy az adott vagyontárgy az adásvételi-, illetve zálogszerződés megkötésekor még nem is képezte a kötelezett tulajdonát. Tanulmányom tárgya szempontjából e megállapítás később is fontos lesz, hiszen a tulajdonjogot átruházással csak a tulajdonos engedhette át már a római jogban is.[14]
A II. világháború előtti magyar jogirodalom elismerte a jövőbeni követelések engedményezésének jogszerűségét. Szladits Károly kifejezetten azon példán keresztül mutatja be az engedményezés lényegét, hogy az eladó előre másra ruházza át azt a követelését, amely neki áruszállítás esetén jár.[15] Katona Mór is elismeri a "jövőben alakuló" jog engedményezhetőségét.[16] Villányi (Fürst) László is azt írja az engedményezés kapcsán, hogy a bírói gyakorlat elismeri a feltételes és jövőbeni követelések engedményezhetőségét.[17] György Ernő álláspontja is az, hogy a vállalkozónak a partnere részére a jövőben végzendő munkáiból eredő összes követelése is képezheti engedményezés tárgyát, annak ellenére, hogy azok összegszerűsége még bizonytalan. Álláspontja szerint elegendő az ügylet szabatos körülírása, melyből a követelés származni fog.[18] Hozzá kell tenni azonban, hogy a követelés kellő meghatározását a régi magánjogunk is feltételül szabta az engedményezés érvényességéhez, továbbá az összes jövőbeni követelés engedményezését, mint jó erkölcsbe ütközőt nem ismerte el.
A Kúria joggyakorlata egyértelműen elismerte a jövőben lejáró, sőt reménybeli illetve, feltételes követelések engedményezhetőségét, utal a szerző itt az 1885.I.sz., IG.153/1902., I.G 93-1896, és a VI.5650/1931.sz. , 819/1913. sz. döntésekre. A Kúria álláspontját jól szemlélteti az IG.153/ 1902.sz. döntés következő megállapítása: "A jogok olyan terjedelemben, amelyben azokat maga az átruházó érvényesíteni jogosult, tiltó törvény vagy törvényerejű rendelet megsértése nélkül átruházás vagy engedményezés tárgyául szolgálhatnak és pedig akkor is, ha az engedményezésnek tárgyát bizonytalan összegű és jövőben keletkező vagy feltételtől függő
- 188/189 -
követelések képezik.[19] Összefoglalóan tehát kijelenthető, hogy sem a háború előtti magyar jogirodalom, sem a Kúria joggyakorlata nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság 2. pontban ismertetett jogi álláspontját.
Nagyon fontos a hatályos magyar jogi szabályok előtt rávilágítani arra, hogy az engedményezés mint fiduciárius biztosíték miért is terjedt el, és miért is nélkülözhetetlen a hitelezési gyakorlatban az, hogy az adós a jövőben keletkező követeléseit engedményezze a hitelezőjére. A jövőbeni követelések engedményezésének jogi elismerését ugyanis gazdasági ésszerűség is indokolja.
Gondoljunk egy tevékenységét nemrég megkezdő gazdasági társaságra, mondjuk egy betéti társaságra vagy egy korlátolt felelősségű társaságra, amelyek alapításához a gazdasági társaságokról szóló törvénykönyvünk sem követel meg jelentős tőkét (kft.),[20] vagy épp semmilyen alapító tőkét nem ír elő (bt.)[21], ezáltal is támogatva a vállalkozás szabadságát[22]. Ennek az oka ugyanabban keresendő, mint a biztosítéki célú engedményezés elterjedése a hitelezési gyakorlatban: a kezdő vállalkozás ugyanis az alapításakor a legtöbb esetben nem több mint egy "jó ötlet". Semmiképp nem rendelkezik az esetek túlnyomó többségében értékálló és beépített ingatlanokkal, hatalmas készlettel és fizetőképes készfizető kezesekkel. Ezek a gazdasági társaságok sokszor csak a remény ígéretét tudják nyújtani: azt, hogy a tevékenységük jövőbeni megindulásakor, amely szükségképpen feltételezi a banki kölcsön folyósítását, lesz vagyonuk - ideértve a gazdasági tevékenységükből megillető követeléseket - fokozatosan fizetni a banknak a kamat- és a tőketartozást. Ezen gazdasági törvényszerűség nem vezet szükségképpen felelőtlen hitelezéshez, hiszen a hitelfelvevő monitoringját a bank hitelbíráló szerve itt is elvégzi. Épp e vizsgálat (ún. rating) után állapíthatja meg a bank, hogy a társaság profitabilitása megfelelő, és banküzemtani szempontból is vállalható a vállalat finanszírozása a szükségképpen kockázatos[23] credere tevékenység keretében.
A hazai kis- és középvállalkozások támogatását a hitelfelvételhez - felismerve a vállalkozások azon lehetőségeinek hiányát, hogy a bank számára kellő biztosítékot nyújtsanak - maga az állam is elismeri, hiszen az állam által támogatott készfizető kezességvállalási programokban[24] épp ezek a vállalkozások részesülhetnek. A tevékenységét éppen csak megkezdő cég legtöbbször tehát nem képes a hitelfelvételhez megkívánt, tulajdonában álló vagyontárgyakat (pl. ingatlant) lekötni, készfizető kezeseket bevonni az ügyletbe. Erre tekintettel a biztosítéki célú engedményezés, mint hitelbiztosíték nélkülözhetetlen a hazai és uniós kis- és középvállalkozásoknak a hitelfelvételhez, végső soron a gazdasági tevékenységük tényleges megkezdéséhez és finanszírozásához.
Itt három hiteltípust is külön meg kell említeni: egyrészt a forgóeszköz-finanszírozás céljából felvett hitelt, másrészt a projekthitelt, harmadrészt az ún. előfinanszírozást. A forgóeszköz-finanszírozásnál a hitel nyújtásának nem egy beruházás megvalósítása a célja, vagy épp ÁFA előfinanszírozása, hanem a mindennapi gazdasági tevékenység folytatása és a társaság likviditásának biztosítása. Ennek keretében tehát a banki folyószámlahitel ott "áll" a társaság mögött - ahogy jelenleg az IMF a stand-by hitellel egyes európai államok mögött - és ha a társaságnak finanszírozási nehézségei támadnak bármilyen okból, például később kapja meg a szolgáltatásának ellenértékét egy partnerétől, akkor is zökkenőmentesen működhet tovább. Ezen hiteltípusnál banki szempontból megbízható biztosíték lehet az, ha az adós a majdani vevőköveteléseit engedményezi a bankra.
Előfinanszírozás esetén ugyancsak bevett gyakorlat az előfinanszírozott követelés bankra történő engedményezése: a bank előfinanszírozza az adott gépvásárlást terhelő ÁFA megfizetését, mellyel egyidejűleg a vállalkozás az ÁFA visszaigénylése után őt megillető követeléseit a bankra engedményezi. Az engedményezési szerződés megkötésénél sokszor még nem is kerül megkötésre azon adásvételi szerződés, melynek kapcsán az ÁFA fizetési kötelezettség fel fog merülni.
A jövőbeni követelések engedményezése, illetve ennek nélkülözhetetlensége azonban igazán a projekthitellel világítható meg. Példának okáért képzeljünk el egy projekttársaságot, melyet tőkeerős anyavállalatok csak azért hoztak létre, hogy egy bevásárlóközpontot építsenek fel.[25] Az anyavállalatok a projekttársaságot nem közvetlenül tulajdonolják, és ők maguk mint készfizető kezesek semmiképp nem kívánnak pénzügyi kötelezettséget vállalni a banki hitel felvételekor, hiszen magát a projekttársaságot is ezért alapították, a törvény által felöltöztetett (persona per legem) jogalany[26] természetes személyeket rejtő álarcát többszörözve és a társasági jogi felelősségüket ezáltal kizárva. Vegyük az ideális esetet, amikor a projekt, azaz a bevásárlóközpont létrehozása egyértelműen megtérülő hitelkihelyezésnek tűnik, például azért, mert a környéken nagy a vásárlóerő, nincs hasonló méretű bevásárlóközpont, sem olyan méretű mélyparkoló, mint amit a bevásárlóközpont alá helyeznek el. A bevásárlóközpontot adott eset-
- 189/190 -
ben még az önkormányzat is támogatja munkahelyteremtés céljából. A bevásárlóközpont felépítését vállaló generálkivitelező ismert, tőkeerős és külföldi anyavállalattal rendelkező, megbízható cég. A projekttársaság a fentiekre tekintettel azonban nem tud felajánlani a banknak sok biztosítékot, legfeljebb az építési telken alapított zálogjogot, de emellett engedményezési szerződést köt a bankkal, melynek tárgya azon követelések átruházása lesz, melyek az adóst a bevásárlóközpont felépítését követően fogják megilletni a bevásárlóközpont üzlethelyiségeit használó üzletek bérlői által fizetett bérleti díjakból. Belátható, hogy a hitelkérelemkor, sem az engedményezési szerződés megkötésekor nem ismertek a leendő bérlők, sem a bérleti díjak összege, hiszen ehhez előbb szükséges a bevásárlóközpont felépítése és a kereskedői érdeklődés - keresleti oldal - felmérése a bérleti díjak kialakításához. Ezért az engedményezési szerződés szükségszerűen nem fogja tartalmazni a konkrét kötelezetteket és a követelés összegét. A hitel- és az engedményezési szerződés célját és tartalmát értelmezve azonban kétség sem férhet az engedményezés tárgya felől. Nem helytálló ezért a szerző álláspontja szerint azon bírósági álláspont, miszerint a jövőben keletkező, illetve bizonytalan követelések nem engedményezhetőek, hiszen az engedményezés tárgya nem pontosan meghatározható. Ezen bírói gyakorlat nincs tekintettel a fenti ismertetett alapvető gazdasági törvényszerűségekkel, nem hajlandó alkalmazkodni az 1996 óta megváltozott társadalmi viszonyokhoz, ezen kívül súlyosan akadályozhatja a jelenleg amúgy is igen akadozó banki hitelezést, hiszen ha a jövőben keletkező követelésekre nem jöhet létre érvényesen engedményezés, akkor a kis- és középvállalkozások a jelen helyzetben más biztosítékkal nem fognak tudni szolgálni, és a projekthitelezés is jelentősen megtorpanhat.
Továbbá, egy képzeletbeli hitelfelvevő vevőköveteléseinek - lásd például egy bevásárlóközpontban található üzlethelyiségeket bérlő cégekkel szembeni egyes bérleti díjköveteléseket - nagy számára tekintettel aránytalan idő-, és adminisztratív teher- és költségtöbbletet jelentene, ha minden egyes követelést külön szerződésben engedményezne a hitelnyújtóra a hitelfelvevő. Az egyedi, pontos meghatározással történő engedményezés azért sem megvalósítható közép és hosszabb távú finanszírozás esetén, mert a követelések lejárata a kölcsön lejáratánál rövidebb. Ezért amennyiben a kölcsönfelvevő a lejárt és beszedett biztosítéki követelések helyébe lépő új, már adós és összeg szerint meghatározott követeléseket nem lenne hajlandó a hitelezőre engedményezni,[27] akkor az biztosíték nélkül maradna. Ez a hitelezői eljárás pedig nem felelne meg az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 70. § és 76/E.§ (7) bekezdése elvárásainak. Végezetül, a jövőbeni követelések engedményezésének gazdasági indokoltságát a külföldi szakirodalom is elismeri.[28]
A zálogjogról három ok miatt szükséges részletesebben szólni jelen tanulmányban. Egyrészt a zálogjog - főleg az ingatlanon alapított jelzálogjog - a legfontosabb és leglikvidebb szerződést biztosító mellékkötelezettség és hitelbiztosíték a polgári anyagi jogban. Másrészt a követelésen alapított zálogjog és a fiduciárius engedményezés célja ugyanaz: a hitelező az adósát harmadik személlyel szemben megillető követelésből kívánja kielégíteni az adóssal szembeni követelését. Harmadrészt a zálogjog és a fiduciárius engedményezés jogi szabályozása között több átfedés is megfigyelhető a lentiek szerint.
A következő rendelkezések bemutatásával azt kívánom alátámasztani, hogy a magyar jogalkotó a zálogjogi szabályoknál sem kívánta korlátozni a zálogjog tárgyát amiatt, mert jövőbeni keletkező vagy épp bizonytalan, illetve egyedileg nem meghatározott követelésről, vagy épp jövőben megszerzendő dologról van szó, a jogalkotó és a jogalkalmazó nem tekinti létre sem jött szerződésnek a zálogszerződést arra hivatkozással, hogy a jövőben keletkező követelés miatt a zálogtárgy nem határozható meg, és nem "hiányolja" a szerződés lényeges elemeit.
Alapvető változást hozott a magyar jogrendszerben a téma szempontjából és ezért kiemelendő a 2000. évi CXXXVII. törvény (az ún. második zálogjogi novella), amely a Ptk. zálogjogi részét pontosította és egészítette ki; ezen zálogjogi novella szerinti szabályok 2001. szeptember 1-jén léptek hatályba. Lássuk e zálogjogi novella által hozott változásokat egyenként, melyek a téma szempontjából jelentőséggel bírnak.
A Ptk. 267.§ (1) bekezdése esetén a zálogjog a jövőben keletkező (!) követelésekre is kiterjedhet. Sőt, ez a jogszabályhely a zálogtárgy egyedi meghatározásán túl jogszerűnek ismeri el a körülírással történő meghatározást is.[29] Tehát ez a jogszabályhely sem azt nem követeli meg, hogy a zálogszerződés megkötésekor a követelés létrejöjjön, sem azt, hogy egyedileg meghatározott, vagy meghatározható legyen.
Érdekes ellentmondás az engedményezésnél a követelés meghatározottságához ragaszkodó bírói gyakorlat kapcsán, hogy az ingóságon alapított zálogog esetében az egyediséggel szemben épp a zálogtárgy körülírással történő meghatározása a főszabály.[30] Ennek lehetőségét pont a második zálogjogi novel-
- 190/191 -
la teremtette meg, egyértelműsítve ezzel azt, hogy a zálogjog a zálogtárgy kellő meghatározása nélkül is létrejön.[31]
A Ptk. 262.§ (5) bekezdése a 3. pontban már ismertetett római jogi remélt dolog vételének magyar jog általi adaptálása, miszerint olyan dolgot is el lehet zálogosítani, mely a zálogszerződés megkötésekor még nem is képezi a zálogkötelezett tulajdonát. Ezen szabályt is gazdasági ésszerűség indokolja -melyet a jogirodalom is elismer - ugyanis a cégek forgóeszköz-állománya relatíve gyorsan cserélődik, ezért ésszerűtlen lenne megvonni a jövőben a cég tulajdonába kerülő dolgok feletti zálogjog alapításának lehetőségét még a tulajdonszerzést megelőzően, például a banki hitel felvételéhez szükséges ingó zálogszerződés megkötésekor.[32]
Szükséges szólni az egyedi meghatározottság kapcsán a fajlagos zálogjog intézményéről is. A Ptk. 262.§ (2) bekezdése szerint a zálogjog tárgyát pontosan nem szükséges meghatározni, ez fontos a bírói gyakorlatot érintő azon kritikára tekintettel is, mely az engedményezés tárgyául pontos, illetve meghatározott követelést követel. Eszerint a Ptk. szabály szerint viszont a zálogtárgyat nem szükséges egyedileg meghatározni.
A pontos követelést, illetve jogviszonyt a törvényhozó továbbá a keretbiztosítéki jelzálogjog jogintézményénél sem követel meg: a Ptk. 263.§ (1) bekezdése szerint a pontos követelést nem, csak a jogviszonyt vagy a jogcímet kell meghatározni a zálogjog érvényes megalapításához. A keretbiztosítéki zálogszerződés érvényes létrejöttéhez sem feltétel, hogy az alapul szolgáló jogviszony vagy követelés a zálogszerződés megkötésekor - ideértve nemcsak az adott követelést, hanem az annak alapjául szolgáló jogviszonyt is - már fennálljon,[33] sőt, pont az a keretbiztosítéki zálogjog célja, hogy azon hitelezői igényeket is biztosítsa a zálogszerződésben meghatározott legfelsőbb összeghatárig, melyek adott esetben a zálogszerződés megkötését követően jönnek csak létre.
Végezetül szólni kell a vagyont terhelő zálogjogról is (Ptk. 266.§), mely esetben a zálogtárgy maga a vagyon, mely ugyancsak nem jelent egyedileg meghatározható, illetve meghatározott zálogtárgyakra megalapított zálogjogot, hiszen ennek gazdasági indokoltságát épp az adja, hogy egyrészt a hitelező követelésének is biztosítékul szolgáljon, másrészt az adós gazdasági tevékenységét[34] se akadályozza meg (lebegő zálogjog).
A jövőbeni követelések biztosítéki célú engedményezésének jogszerűségét támasztja alá az adásvétellel kapcsolatos anyagi jogi szabályozás is. Adásvétel tárgya a hatályos magyar jog szerint lehet olyan dolog is, mely az adásvételi szerződés megkötésekor még nincs az eladó tulajdonában. Az adásvétel szabályai jelen téma szempontjából ott jutnak jelentőséghez, hogy a Ptk. a visszterhes engedményezés kapcsán az adásvétel szabályait rendeli alkalmazni, márpedig a fiduciáris engedményezés visszterhesnek tekinthető, hiszen a követelés engedményezésével az adós kötelezettségétől szabadul (BH 1994.97.), hiszen a biztosíték nyújtásával az adós szerződéses kötelezettségét teljesíti, melynek következtében a bank kölcsönt folyósít neki, másrészt amennyiben az adós nem fizeti vissza a felvett kölcsönt, abban az esetben az engedményezett követelésekkel "törleszti" a tartozását.
A BH 1995.108. sz. eseti döntés[35] szerint a jövőbeni, bizonytalan követelés kezességgel biztosítása érvényes, mert ezt jogszabály nem tiltja (!). Figyelemre méltó körülmény, hogy ezen eset kapcsán úgy fogadta el érvényesnek a Legfelsőbb Bíróság a kezesség érvényességét, hogy nemcsak, hogy még létre sem jött a biztosítandó szerződés, hanem még a hitelező személye is bizonytalan volt.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy amennyiben a hatályos polgári jog megengedi a zálogjog és a kezesség intézményénél a bizonytalan, illetve jövőbeni követelés biztosítását, illetve elzálogosítását, jövőbeni tulajdon átruházására kötött adásvételi szerződés megkötését, akkor miért tagadná ezt meg a napjainkban ugyancsak hitelbiztosítékként szolgáló engedményezésnél?[36]
A hatályos Ptk. engedményezésre vonatkozó szabályozása a jövőben keletkező, illetve bizonytalan követelések engedményezésének jogszerűségét támasztja alá. A Ptk. 328.§ (2) bekezdése sorolja fel a magyar jog szerint nem engedményezhető követeléseket, ez a törvényszakasz pedig nem tartalmazza azt, hogy a jövőbeni vagy bizonytalan követelések ne lennének engedményezhetőek a magyar jog szerint.
Ugyancsak álláspontomat támasztja alá a Ptk.-nak az a szabálya is, amely a visszterhes engedményezésnél az adásvétel szabályait rendeli alkalmazni.[37]
Lényeges és meggyőző érv a jövőbeni követelések engedményezése jogszerűségének elismerése szempontjából, hogy a Ptk. 252.§ és 267.§ szerint a zálogjog tárgya átruházható követelés lehet: márpedig az áruházható követelést a Ptk. 328.§ (1) és (2) bekezdése tartalmazza. Azaz, amennyiben elfogadjuk, hogy
- 191/192 -
a jövőben keletkező, illetve bizonytalan követelés elzálogosítható,[38] akkor nem lehet az átruházható követelés engedményezésének jogszerűségét kétségbe vonni.
A bíróság joggyakorlat és a jogirodalom szerint a jövőbeni követelések engedményezhetőek. A jogirodalom azt is elismeri, hogy a feltételes vagy jövőbeni követelés biztosításánál nem feltétel, hogy a feltételes vagy jövőbeni követelést megalapozó szerződés (kötelmi jogviszony) a zálogszerződés megkötésekor már fennálljon.[39]
A Legfelsőbb Bíróság már egy 1994. évi ügyben[40] is kifejtette, hogy érvényes az engedményezés, melynek tárgya egy jövőben keletkező, összegszerűen nem meghatározott követelés átruházása.[41] Az erre az ítéletre hivatkozó jogirodalom is amellett foglal állást, hogy az engedményezés tárgyát képezhetik bizonytalan összegű, jövőben keletkező vagy feltételtől függő követelések, amennyiben a szerződés értelmezésével a felek akarata meghatározható abban a tekintetben, hogy mely követeléseket kívánták engedményezni.[42]
Bíró György a felek szerződési szabadságából (Ptk. 200.§ (1) bekezdése) vezeti le a jövőbeni követelések engedményezhetőségét, ideértve a még létre sem jött jövőbeni követelések engedményezhetőségének jogszerűséget is.[43] Feltételül azt szabja, hogy ne merüljön fel később kétség azzal kapcsolatban, hogy a követelés az engedményezés hatálya alá tartozott (szabatos körülírás).[44] Salamonné dr. Solymosi Ibolya véleménye szerint is érvényesen engedményezhető a bizonytalan összegű, jövőben keletkező vagy a feltételtől függő követelés.[45] Solymosi Ibolya továbbá helyesen hozzáteszi, hogy a jogdogmatikai érveken túl a hitelezést könnyítő gazdasági szempontok is indokolttá teszik a fenti követelések engedményezhetőségének elismerését.
A jogirodalom szerint a jövőbeni követelések engedményezhetőségének jogszerűségét a jövőbeni követelések elzálogosításának jogszerűsége is megalapozza. Az elzálogosítható jövőbeni követelés ugyanis olyan követelést jelent, mely a zálogszerződés megkötésekor még létre sem jött. Gárdos István szerint ellentmondás figyelhető meg abban, ha a bírói gyakorlat elismeri a jövőbeni követelés elzálogosítását, továbbá még nem létező dolgok adásvételét is, akkor milyen okból lehetne megtagadni a jövőbeni követelés engedményezését?[46] Ezért az a bírósági gyakorlat, amely a jövőben keletkező követelések engedményezésének jogszerűségét nem ismeri el, hibás, állapítja meg Gárdos István.[47] Sőt, ahogy nagyon találhatóan megállapítja Gárdos, a jövőbeni zálogjog jogalkotói szabályozása a fenti bírói joggyakorlat csendes jogalkotói kritikájának is tekinthető.[48] Ugyancsak hibás a szóban forgó bírói gyakorlat Lajer Zsolt[49] és Csőke Andrea[50] álláspontja szerint is.
Természetesen nem szabad elhallgatni azon jog álláspontokat sem, melyek nem vagy csak korlátozottan ismeri el a jövőbeni követelések engedményezését. Németországban Eugen Bucher és Wolfgang Wiegand[51] nem tartotta dogmatikailag megalapozottnak a jövőbeni követelések engedményezésének jogszerűségét, mivel nem pontosan meghatározható az engedményezés tárgya. A holland jog[52] pedig csak korlátozottan teszi lehetővé a jövőbeni követelések engedményezhetőségét, eszerint az átruházáshoz szükséges, hogy legalább az a jogviszony létezzen az engedményezéskor, amiből a követelés keletkezni fog. Az angolszász jogok megkülönböztetik a szűkebb és tágabb értelemben vett jövőbeni követeléseket aszerint, hogy az alapul szolgáló jogviszony az engedményezéskor fennáll. Az angolszász jogokban a szűkebb értelemben vett jövőbeni követelésre - melyek alapjául szolgáló jogviszony az engedményezéskor még nem is áll fenn - kötött jogügylet sokáig vitatott volt, azonban az angol equity,[53] illetve az amerikai jog által bevezetett floating lien is elismerte végül a a szűkebb értelemben vett jövőbeni követelések engedményezhetőségét.
A magyar jogirodalomban Nochta Tibor nem ismeri el az olyan jövőbeni követelések engedményezhetőségének jogszerűségét, melyekkel kapcsolatos jogviszony az engedményezési szerződés megkötésekor még létre sem jött.[54] Gárdos Péternek is fenntartásai vannak a jövőben keletkező követelések engedményezésének jogszerűségével kapcsolatban, és véleménye szerint még létre sem jött követelést átruházni nem lehet, ebben az esetben csak eme követelés átruházására lehet kötelezettséget vállalni.[55] Gárdos István és Gárdos Péter pedig magának a fiduciárius célú engedményezésének a jogszerűségét vitatja - mint a kógens zálogjogi szabályok megkerülését célzó lehetőséget - egy cikkükben[56] részletesen, melynek elemzése viszont meghaladja jelen tanulmány kereteit.
A bírói gyakorlat már egységesnek tekinthető abban, hogy az engedményezést, mint szerződési
- 192/193 -
biztosítékot elismeri (124. és 439. elvi határozatok; BH 1997/77., BH 2001/489, 2002/364., BH 2005/16., BH 2005/220). A BH+ 2008.2.81. sz. jogesetben[57] a Legfelsőbb Bíróság elismerte, hogy nem szükséges a követelés pontos esedékességének, ellenértékének, összegének meghatározása az engedményezés érvényes létrejöttéhez. E döntésében a Legfelsőbb Bíróság elismerte továbbá, hogy a jövőben lejáró és feltételhez kötött követelés is engedményezhető. A Legfelsőbb Bíróság e döntéséből az is következik, hogy az engedményezési szerződés megkötésekor a követelés pontos összegének nem kell feltétlenül határozottnak lenni, mivel logikailag csak a vállalkozási szerződés alapján elvégezhető munka teljesítését követően állapítható meg az engedményezett "jövőbeni" követelés. A perbeni esetben a II.r. alperes valamennyi, az I.r. alperessel szembeni követelését egy harmadik társaságra engedményezte. Mivel azonban az alperes és követelés kötelezettje között a felek által ismert volt a jogviszony, valamint egyetlen jogviszony állt fenn közöttük, ezért a Ptk. 205.§ (1) és (2) bekezdése alapján a követelés beazonosítható volt. A BDT 2008/1905. sz. eseti döntés szerint a jövőbeni követelés érvényesen engedményezhető, az engedményezett követelés összegszerűségének megjelölése pedig nem érvényességi feltétele az engedményezési szerződésnek.
A BH+ 2009.9.412. sz. döntésében[58] kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a be nem következett károk miatti igény is engedményezhető, a követelés pontos összege ugyanis nem feltétele az engedményezési szerződés létrejöttének. A döntés indoklásában a legfőbb magyar bírói fórum megállapította, hogy:
- egyrészt az engedményezés érvényes létrejöttét a Ptk. 328.§ (2) bekezdése is megalapozza, mivel a Ptk. itt nem zárja ki jövőbeni követelések engedményezhetőségét,
- másrészt az engedményezésre vonatkozó anyagi jogi szabályok háttérrendelkezései az adásvétel, illetve az ajándékozás szabályai, melyek nem tiltják a szerződéskötéskor még nem létező dolog átruházását sem (BDT2004/1070),
- harmadrészt, ha a Ptk. 267.§ (1) bekezdése nem tiltja a jövőbeni követelés elzálogosítását, akkor ugyanezen követelések engedményezését sem lehet érvénytelen jogügyletnek tekinteni.
A BDT 1999/52. sz. döntés ugyancsak megerősíti azt az álláspontot, hogy az igény konkrét összegben való meghatározása nem feltétele az engedményezés létrejöttének. Továbbá, a Legfelsőbb Bíróság a követelések harmadik személynek meghatározott célból történő korlátlan engedményezését is lehetővé teszi (BH 2001.489., BH 2002.364., BH+2003.4.183.), ami ugyancsak cáfolja azt, hogy csak egyedileg meghatározott követeléseket lehetne jogszerűen engedményezni.
A jogalkotásnak követnie kell a társadalmi változásokat. A társadalmi igényeket azonban több ok miatt csak később tudja figyelembe venni. Egyrészt azért, mert ezeknek az igényeknek először fel kell merülniük. Másrészt a jogalkotás - a demokratikus államokban - lassabb folyamat, így a társadalmi változásokra lassabban reagál. Ezen társadalmi igényekhez a hatályos jog adaptálása ezért a jogalkalmazó feladata kell, hogy legyen. A bírói jogban szükségszerűen benne kell, hogy legyen a méltányosság, a logika, és a törvény céljának figyelembe vétele, ezt 2012. január 1-jétől szerencsére már a magyar Alaptörvény is kifejezetten kimondja, megakadályozva ezzel a szöveghez görcsösen ragaszkodó és ezért az élettől elrugaszkodott bírói döntéseket.[59]
Említendő az is, hogy az Országgyűlés által elfogadott, de végül hatályba nem lépett 2009. évi XX. törvény,[60] azaz az új Polgári Törvénykönyv kifejezetten szabályozta már a bizonytalan bírói gyakorlatra tekintettel, hogy a jövőbeni és feltételes követelés is engedményezhető. Végezetül a Cstv.-t érintő, és az Országgyűlésnek 2011 őszén benyújtott törvényjavaslat is szabályozza már a fiduciárius engedményezést mint követelést biztosító jogintézményt,[61] azaz látható az a jogalkotási változás, ami a fiduciárius engedményezés jelentőségét teljes mértékben elismeri, és a vonatkozó törvényekben szabályozza.
A Legfelsőbb Bíróság e tanulmányban támadott álláspontjának támaszpillére az, hogy az engedményezési szerződés megkötésekor még létre sem jött követelés azért nem engedményezhető, mert az engedményezés tárgya ebben az esetben nem határozható meg, a felek a szerződés lényeges tartalmi elemében történt akarat-megegyezése hiányzik. Ezzel szemben a jogirodalmi álláspont szerint[62] a szerződés érvényesen létrejön, ha annak tartalmi elemei legalább szerződésértelmezés útján egyértelműen megállapíthatók. A jogirodalom ugyancsak megerősíti, hogy a szerző-
- 193/194 -
désnek a lényeges tartalmi elemeket nem kell szükségképpen tartalmaznia, elég, ha támpontot nyújt ezek meghatározásához.[63] A bírósági joggyakorlat is ez az álláspontot támasztja alá.[64]
A Ptk. 205.§ (2) bekezdése szerint: "A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez." A Ptk. nem határozza meg általánosságban, hogy melyek tekinthetők a szerződés lényeges tartalmi elemeinek, csak azt deklarálja, hogy ebben a feleknek meg kell állapodniuk. A jogirodalom és a joggyakorlat szerint nem kell megállapodni abban, amit a törvény a szerződés részévé tesz[65], illetve, mely tartalmi elemek a felek közötti jogviszonyból, korábbi gyakorlatukból és szakmai szokásokból kikövetkeztethetőek.[66] A törvényi meghatározás hiányában az adott szerződés definíciójából következik, hogy annak melyek a lényeges tartalmi elemei.
A Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint az engedményezési szerződés fogalma a következő: "A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés)." Ebből az következik, hogy a jogosultnak (engedményezőnek), az engedményesnek, valamint a követelésnek és az átruházási szándéknak kell a megállapodásból kitűnnie az engedményezési szerződés érvényes létrejöttéhez. Azt azonban ez a jogszabályhely nem tartalmazza, hogy mennyire pontosan, illetve egyáltalán kell-e pontosan meghatározni az engedményezendő követelést.[67]
A Legfelsőbb Bíróság és a jogalkalmazói gyakorlat álláspontja szerint a jövőbeni engedményezés kapcsán a problémát az jelenti, hogy az engedményezési szerződésnél a követelés pontos összege és a követelés kötelezettjének megnevezése lényeges tartalmi elemnek tekintendő. Mivel ezeket a jövőben keletkező követelésnél a szerződéskötés időpontjában meghatározni nem lehet, ezért az engedményezési szerződés létre sem jöhet.
A banki gyakorlatban a biztosítéki célú engedményezés esetében - az 5. pontban meghatározott okok miatt - sokszor az adóst megillető valamennyi, az engedményezési szerződésben meghatározott jogviszonyból (pl. áruszállítás) származó, jelenlegi és jövőbeni követelés engedményezéséről állapodnak meg a felek. Ezt nevezi a gyakorlat általános engedményezésnek. A jogirodalom számára ismert ezen engedményezés-típus.[68] A Legfelsőbb Bíróság BH 2001/489. sz. eseti döntése szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a hitelező a követelését harmadik személy irányában korlátlanul engedményezze.[69] Az engedményezési szerződésben tehát a gyakorlatban a felek körülírással határozzák meg a szerződés tárgyát képező követeléseket. Ezt biztosítandó-pontosítandó az adós kötelezi magát a biztosítéki célú engedményezési szerződés aláírásával, hogy meghatározott rendszerességgel ún. állományjegyzéket nyújt be a hitelező számára az aktuális követelésállományáról, mellyel a hitelező pontos információkat nyer a követelés kötelezettjéről és összegéről. Erre tekintettel az engedményezési szerződés hatálya alá eső követelések meghatározhatóak, így megállapítható, hogy a lényeges tartalmi elemek meglétével az engedményezés érvényesen létrejön. Az engedményezési szerződés érvényes létrejötte azonban megállapítható akkor is, ha az adós az állományjegyzéket nem nyújtotta be. Ilyen esetben szerződésértelmezéssel kell eldönteni, hogy az adott követelés a szerződés hatálya alá esik-e. Továbbá nem lehet a hitelező hátrányára értékelni, ha az adós hanyag vagy rosszhiszemű módon a szerződéses kötelezettségvállalását megszegi.
A német Reichsgericht már egy 1903. évi ítéletében érvényesnek mondta ki a jövőbeni követelések engedményezését abban az esetben is, ha az engedményezés időpontjában sem az engedményezett követelés, sem az a jogviszony nem jött még létre, melyből a követelés származni fog.[70] A német joggyakorlat azóta is töretlenül elismeri a jövőbeni követelések engedményezésének jogszerűségét.[71] A német jog továbbá nem követeli meg az engedményezéshez a követelés meghatározottságát, azaz az adós nevét, a követelés pontos mértékét, vagy azt a jogviszonyt, melyből a követelés keletkezni fog. Az engedményezés létrejöttéhez elegendő az, ha az engedményezett követelés meghatározható. A Reichsgericht álláspontja szerint az engedményezés tárgyának meghatározottságához elegendő, ha ez a követelés létrejöttekor - azaz nem az engedményezési szerződés megkötésekor - beazonosítható.[72] Az osztrák jog is elismeri a jövőbeni követelések engedményezésének jogszerűségét, az engedményezett követelésnek annyiban kell meghatározhatónak lennie csupán, hogy a követelés létrejöttekor egyértelmű legyen, hogy az adott követelés az engedményezési szerződés hatálya alá tartozik. Ezen többségi német és osztrák állásponttal ért egyet jelen tanulmány szerzője is.[73] Megegyezik a német és osztrák jogi felfogással a svájci jog álláspontja is, amely szerint a jövőbeni követelés akkor is átruházható, amennyiben az engedményezés pillanatában az adós és a kötelezettje közötti jogviszony még nem is létezik.[74] Az ilyen
- 194/195 -
irányú bírói gyakorlattal a svájci jogirodalom többsége is egyetért.[75] Kiemelendő, hogy a vonatkozó jelentős nemzetközi jogforrások, mind az Európai Alapelvek, mind az UNIDROIT alapelvek, mind az UNCITRAL Egyezmény elismerik a jövőbeni követelések engedményezhetőségét. Az Európai Alapelvek 11:102. cikk (2) bekezdése szerint a követelés átruházásának feltétele nem az, hogy az engedményezéskor már meghatározható legyen a követelés, elegendő, ha ez a követelés létrejöttekor, vagy a felek által megjelölt más időpontban meghatározható, hogy az engedményezési szerződés hatálya alá tartozik, azaz az osztrák és német jog álláspontját erősíti ez a nemzetközi dokumentum, és nem mellékesen a jelen tanulmányban kritizált bírósági álláspontot megalapozottságát cáfolja.[76]
A kommentárirodalom szerint, ha az engedményező egyszerre több engedményesre is átruházza a követelést, akkor az időben korábbi átruházás tekinthető érvényesnek, a második átruházás jogszabályba ütközik, hiszen lehetetlen szolgáltatásra irányul.[77] Biztosítéki célú engedményezésnél ugyanez a helyes álláspont, nincs ok másként vélekedni, ezért a szerző nem ért egyet azon állásponttal, melyet például a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2008.186. számú eseti döntésében képviselt.[78]
Álláspontom szerint kizárt, hogy ha egy engedményezési szerződés érvényesen létrejön, akkor e jogi tény ne képezze akadályát a további engedményezésnek ugyanazon, akár jövőbeni követelésre vonatkozóan. A jövőbeni követelésre vonatkozó tulajdon átruházás, bár a követelés létrejöttének felfüggesztő feltételével, de az engedményezési szerződés időpontjára visszaható hatállyal jön létre, ezt a jogirodalom[79] is elismeri. Az UNIDROIT Alapelvek szerint a jövőbeni engedményezéssel a jövőbeni követelés létrejöttét követően, az engedményezés időpontjára visszamenőlegesen száll át az engedményesre.
A fentiekre tekintettel, ha az adós az engedményezési szerződésben jövőbeni követeléseit is engedményezi az adós, akkor jogszerűtlen az adós azon jogcselekménye, hogy a jövőbeni követelést később - akár eme követelés létrejöttét követően, vagy ezt megelőzően - más hitelezőre ruházza át. A nemo plus iuris elvéből fakadóan ugyanis az adós később az engedményezett jövőbeni követelés tulajdonjogával nem rendelkezhet.
Magyarországon jelenleg a világgazdasági és a hazai gazdasági körülmények között nem ideális a környezet a hitelezési tevékenység folytatásához. A banki gyakorlat által használt hitelbiztosítékok jogi megítélése ezért jelenleg kiemelten fontos. A jövőben keletkező, illetve bizonytalan biztosítéki célú engedményezés szerepe megkerülhetetlen a szerző álláspontja szerint, elsősorban a projekthitelezés terén. Jelen helyzetben tehát kiemelten fontos, hogy a Legfelsőbb Bíróság milyen irányba vezeti a jelenlegi, bizonytalan jogalkalmazási gyakorlatot. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság fenntartja tanulmányom 2. pontjában kifejtett álláspontját, ezzel megmerevítve a bírói gyakorlatot, akkor szerintem két eshetőség képzelhető el a banki gyakorlatban. Az egyik, ami valószínűtlen, hogy a bankok nem adnak olyan cégeknek kölcsönt, illetve hitelkeretet, amelyek nem tudnak kellő biztosítékot - ideértve ingó, ingatlant és vagyont terhelő zálogjogot, készfizető kezességet, de ide nem értve az adott projektből befolyó jövőbeni követelések engedményezésére vonatkozó, de a jelenlegi magyar bírósági gyakorlat által el nem ismert biztosítéki célú engedményezést - nyújtani a hitelező részére. Ez az opció azért valószínűtlen, mert a kezdő vállalkozások az 5. pont szerint nem tudnak majd egyéb biztosítékokat felajánlani a hitelezőnek, amivel a hitelező is tisztában van, márpedig a projekthitelezésről a bankok nem mondhatnak le az aktuális jogalkalmazási bizonytalanságok, vagy épp az egyik legfőbb hitelbiztosíték bizonyos szegmensének kategorikus elutasítása miatt, hiszen a hitelezés szükségképpen veszélyes üzem. A másik lehetőség az, hogy a hitelezők a fiduciárius engedményezés helyett a követelésen alapított zálogjogot fogják alkalmazni, amellyel kapcsolatban a polgári anyagi jog maga írja elő alkalmazásának jogszerűségét (Ptk. 267.§). A követelés zálogul lekötése azonban mind a hitelező, mind az adós számára nehézkesebb és több kötöttséggel rendelkező megoldás lesz: a hitelező számára az igényérvényesítésnél, az adósnál pedig a követeléssel való rendelkezés kapcsán.[80] Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság nem kategorikusan utasítja el a jövőben keletkező követeléseken alapított zálogjogot, de megköveteli az engedményezett követelés pontos meghatározottságát, illetve meghatározhatóságát, akkor a bankoknak a jövőbeli követelésekre kötendő engedményezési szerződéseknél szükséges lesz előírniuk és megkövetelniük az adóstól meghatározott időközönként e tanulmány 10. pontjában meghatározott állományjegyzéket, hogy a követelés kétség kívül beazonosítható legyen.
- 195/196 -
Tudomásom szerint a Legfelsőbb Bíróság 2012-ben legalább két, e tanulmány szempontjából releváns döntést kíván hozni, azaz a BH 1996.380. számú eseti döntésben elfoglalt álláspont és ezzel tanulmányomban kritizált bírósági gyakorlat sorsa - legalább az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig - hosszabb időre eldől. ■
JEGYZETEK
[1] Legalábbis ez volt eddig az álláspont a hitelezői körben. Ezt azonban felül kell vizsgálni, ha a Legfelsőbb Bíróság fenntartja az e tanulmányban ismertetendő eseti döntését.
[2] Ld. BH 2001/10/489., Gfv.X.31.608/1999. sz. eseti döntést. A döntés abban az értelemben természetesen érthető, hogy az LB azt igyekszik megakadályozni, hogy bármely hitelező "megbonthassa" az 1991. évi XLIX törvényben (Cstv.; 49/D. §, 57. §) meghatározott kielégítési sorrendet.
[3] Értsd elsősorban: Jövőben keletkező követelés.
[5] Tegyük hozzá feltétlen, hogy a Legfelsőbb Bíróság azonban később több alkalommal is érvényesnek mondta ki a jövőbeni követelések engedményezhetőségének jogszerűségét, lásd pl. BH 2001.489.
[7] Ezek az ítélőtáblai döntések a Legfelsőbb Bíróság BH 1996.380 és BH 2004.410. sz. döntésekre hivatkoznak, ahogy Gárdos Péter könyvében megjegyzi, tévesen, ugyanis azon döntésekből nem vagy csak közvetve olvasható ki olyan álláspont, mint amit az ítélőtábla képvisel. Gárdos Péter: Az engedményezés. Budapest 2009
[8] Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2011. 459. o.
[9] "a gyümölcsök és a jövendő szaporulatok eladása (oly módon) érvényes, hogy ha megszületett a szaporulat, úgy kell tekinteni, hogy az adásvétel már akkor létrejött, amikor az ügyletet megkötötték." Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 511. o.
[10] Ibid 442. o.
[11] Ibid 443. o.
[12] Ibid 447. o.
[13] Ld. például a lex commissoria szabályát.
[14] Ld. Gaius példáját. Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 329-330. o.
[15] A magyar magánjog vázlata. A községi közigazgatási és más szaktanfolyamok használatára. 3. kiadás. Budapest 1917. 167. o. Idézi Dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerkesztette: dr. Gárdos Péter. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2010.146. o.
[16] Fodor Ármin (szerk.): Magyar Magánjog. III. kötet Kötelmi jog. Budapest 1898. 183. o. Idézi: Dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. 146. o.
[17] Magyar magánjog III. Kötelmi jog Általános része. Főszerkesztő: Dr. Szladits Károly. Budapest 1939. 138-139. o.
[18] György Ernő: A követelések engedményezése és leszámítolása. Budapest 1928. 43. o. Idézi Gárdos Péter: Az engedményezés. Budapest 2009. 207. o.
[19] Idézi dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. 146. o.
[20] 2006. évi IV. törvény 114. § (1) bekezdés.
[21] 2006. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdés és a 108. § (3) bekezdésen keresztül alkalmazandó 88. § (1) bekezdés.
[22] 1949. évi XX. törvény 9. § (2) bekezdése.
[23] Ld. Banküzemtan. Egyetemi tankönyv. Szerkesztette: Ligeti Sándor és Sulyok-Pap Márta. Budapest 2006. 55. o.
[24] Ld. a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. ill. az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által nyújtható pénzügyi kötelezettségvállalásokat.
[25] De vehetnénk példaként egy sportaréna felépítését, amellyel kapcsolatosan az adós a sportesemények közvetítési jogából őt megillető díjakat engedményezi a bankra.
[26] Grosschmid Béni: Jogi és lénytani személyiség. Magyar Jogi Szemle 1920. 2. sz. 105. o. Idézi Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 153. o.
[27] Márpedig ez a hiteljogviszony időtartama alatt könnyen előfordulhat, amennyiben az adósnak fizetési nehézségei lesznek, abban az esetben biztosan nem lesz hajlandó újabb biztosítékokat felajánlani a hitelezőjének.
[28] Schwintowski, Hans-Peter: Bankrecht. München 1994, 349; Girsberger i.m. 789. o.; Guhl, Theo-Merz, Hans-Koller, Alfred (szerk.): Das Schweizerische Obligationsrecht 8. kiadás. Zürich 1995. 248. o. Idézi: Dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Budapest 2010. 150. o.
[29] Ahol például még az is bizonytalan, hogy a zálogul lekötött jog szabadalmi vagy használati mintaoltalmat jelent-e. Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai. Foglaló, zálogjog, kezesség, kötbér, garancia, egyéb biztosítékok. AGROCENT KIADÓ. 2002. 137. o.
[30] Dr. Andka Tibor - Dr. Gárdos István - Dr. Nemes István: A zálogjog kézikönyve. Budapest 2003. 221. o.
[31] Ibid 223., 245. o.
[32] Ibid 239-240. o.
[33] Ibid 137. o.
[34] Értsd: a vagyontárgyak ki- és bekerülését az adós készletéből, illetve készletébe.
[35] Gf.I.30.484/1993.
[36] E kérdésnél meg kell említeni továbbá a faktoringot is.
[37] Ld. a 6.2. pontot.
[38] Márpedig ezt vitatni a Ptk., a bírói gyakorlat és a jogirodalom ismeretében a szerző álláspontja szerint nem lehet.
[39] Dr. Anka Tibor - Dr. Gárdos István - Dr. Nemes István: A zálogjog kézikönyve. 24. o.
[40] Gf.I.31.997/1994/6.
[41] Idézi Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai. Foglaló, zálogjog, kezesség, kötbér, garancia, egyéb biztosítékok. 319. o.
[42] Ibid 319. o.
[43] A szerző álláspontja is az, hogy a felek szerződéses szabadsága a jövőben keletkező, illetve bizonytalan követelések engedményezése jogszerűségének az alapja.
[44] Bíró György in Petrik Ferenc (szerk.): Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest. 981. o. Idézi: Gárdos Péter: Az engedményezés. 208. o.
[45] Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai. Foglaló, zálogjog, kezesség, kötbér, garancia, egyéb biztosítékok. 319. o.
[46] A szerző is egyetért ezen felvetéssel és álláspontja szerint a kritizált bírói döntések épp erre nem képesek választ adni.
[47] Dr. Andka Tibor - Dr. Gárdos István - Dr. Nemes István: A zálogjog kézikönyve. 256. o.
[48] Ibid 256. o.
[49] Dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. 146. o.
[50] Csőke Andrea (és társsz.). Csőd, Felszámolás, Végelszámolás. Idézi Dr. Andka Tibor - Dr. Gárdos István - Dr. Nemes István: A zálogjog kézikönyve. 256. o.
[51] Gárdos Péter: Az engedményezés. 198. o.
[52] Ibid 201. o.
- 196/197 -
[53] Ibid. 203., 205. o.
[54] Nochta Tibor: Vázlatok a faktoringszerződés magánjogi alapkérdéseihez. Magyar Jog. 1996/12.717. o. Idézi: Gárdos Péter: Az engedményezés. 210. o.
[55] Gárdos Péter: Az engedményezés. 214-215. o.
[56] Gárods István-Gárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? In: Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. Szerkesztette: dr. Gárdos Péter. Hvg-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2010. 91-124. o.
[57] Gfv.XI.30.256/2007.
[58] Gfv.IX.30.097/2009.
[59] Ld. Alaptörvény 28. cikk, Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2011. 268. o.
[60] Magyar Közlöny. 2009. évi 165. szám. 5:170. § (1) bekezdés.
[61] Lásd T49/22. számú törvényjavaslat. http://www.parlament.hu/irom39/04922/04922.pdf (Utolsó lehívás: 2011.12.14.)
[62] dr. Lajer Zsolt: A jövőbeni követelések engedményezése mint hitelbiztosíték. Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből. 148. o. Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai. Foglaló, zálogjog, kezesség, kötbér, garancia, egyéb biztosítékok. 319. o.
[63] Csanádi György: A szerződés megkötése. In: Eörsi Gyula-Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Budapest 1981. 949. o.; BH 1984/410.
[64] BH 1970.1.6302.sz. döntés.
[65] A Ptk. 205.§ (2) bekezdése is ezt mondja ki.
[66] Complex Jogtár. Ptk. kommentár magyarázata a Ptk. 205. § (2) bekezdéséhez.
[67] A helyzet egyszerűsítését jelentené, ha a jogalkotó a zálogjogi szabályozáshoz hasonlóan itt is tisztázná, hogy nem kell az engedményezendő követelést pontosan meghatározni.
[68] Ld. Salamonné dr. Solymosi Ibolya: A szerződések biztosítékai. Foglaló, zálogjog, kezesség, kötbér, garancia, egyéb biztosítékok. 320. o.
[69] Ld. továbbá: BH 2002/364, BH+2003.4.183.
[70] RGZ 55, 334 (VII. Zivilsenat, 1903. szeptember 29. Idézi Gárdos Péter: Az engedményezés. Budapest 2009. 193. o.
[71] Gárdos Péter: Az engedményezés. 194.o.
[72] RGZ 55,334. Idézi Gárdos Péter: Az engedményezés. 213. o.
[73] Ibid 197. o.
[74] Ibid 198. o.
[75] Ibid 200. o.
[76] Ibid 206. o.
[77] "Polgári Jog kommentár a gyakorlat számára", Dr. Baranyi Jánosnak a Ptk. 330. §-hoz fűzött magyarázata. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2010
[78] Gf.I.30.130/2007. A szerző számára ismert az ítélőtábla határozatával ellentétes döntés, lásd Csongrád Megyei Bíróság 7.G.40.161/2010/19. sz. ítéletét.
[79] Lajer, 149. o.
[80] Ld. Ptk. 267. § (3) bekezdése, 268. §
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Phd-hallgató, ügyvéd.
Visszaugrás
