A jelen tanulmányban javaslatot teszünk a szerződések érvénytelenségének jogában mindeddig ismeretlen jogintézmény, az "érvényessé válás" bevezetésére és meghonosítására. Az "érvényessé válás" azt jelentené, hogy amennyiben az érvénytelenség oka a szerződés megkötését követően megszűnik, úgy a szerződés automatikusan, tehát bírósági érvényessé nyilvánítás nélkül is, érvényessé válik. Az "érvényessé válás" jogintézményének létrehozatala nem valósulhat meg a jelenlegi érvénytelenségi szabályok kiterjesztő értelmezésével, vagy a bírósági gyakorlat jogfejlesztő hatásain keresztül. A javasolt jogintézmény bevezetése jogszabályi alapokon történhet, amelyek egyértelmű normatív karaktert adnak számára. Ezért javasoljuk, hogy az Új Polgári Törvénykönyv Tervezetének a szerződések érvénytelenségével foglalkozó szabályai közé iktassa be a jogalkotó az "érvényessé válás" jogintézményét. Fenti javaslatunk hátterét és indokait fejtjük ki részletesen a jelen tanulmányban.
A tételes polgári jogi szabályozás, a joggyakorlat és a jogtudomány általánosan elfogadott felfogása szerint az érvénytelenség bármely okának a szerződés megkötésének időpontjában kell fennállnia. Az érvénytelenségi okokhoz hasonlóan az érvénytelenség alapvető következményei is ex tunc hatállyal, azaz a szerződés megkötésének időpontjával relevánsak a polgári jog számára.
A polgári jog fenti alapállása az érvénytelenséggel kapcsolatos rendelkezésekből egyértelműen levezethető mind a hatályos jogban, mind pedig az Új Polgári Törvénykönyv Tervezetében.1 A sikeres megtámadás következtében a szerződés a megkötésének időpontjával válik érvénytelenné,2 ahogy a semmisség esetén is az érvénytelenség a szerződéskötés időpontjával3 a törvény erejénél fogva áll be. Így az érvénytelen szerződésből egyáltalán nem származhatnak joghatások. Az érvénytelen szerződést kezdettől fogva (azaz megkötésétől) nem kell teljesíteni, és nem lehet bíróság előtt kikényszeríteni.4 Az érvénytelenségnek a polgári jogban szabályozott alapvető jogkövetkezményei szintén a szerződéskötés időpontjához igazodnak. Az eredeti állapot helyreállítása5 olyan helyzetet akar teremteni, mintha a szerződéskötésre nem is került volna sor. Ugyanígy az érvényessé nyilvánítás6 esetén a "szerződő fél úgy felel, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna", és maga az érvényessé nyilvánítás a szerződés megkötésére visszamenőleges hatályú.
Az érvénytelenségi ok fennállásának a szerződéskötés időpontjához rendeltségét a polgári jogi szabályozás számos esetben magánál az érvénytelenségi oknál kifejezetten ki is mondja. Ez a helyzet például a feltűnő értékaránytalanság, a tévedés, megtévesztés, fenyegetés miatti megtámadás esetén, az uzsorás szerződés szabályainál, az alaki előírások megsértése, továbbá a tisztességtelen szerződési kikötések érvénytelensége esetén.7 Olyan érvénytelenségi okoknál is, ahol a polgári jogi szabályozás expressis verbis nem mondja ki a semmisségi ok fennállásának időpontját, így például a jó erkölcsbe ütközés miatti semmisség esetén, az elvileg számításba jöhető időpontok közül a jogtudomány helyesen a szerződéskötés időpontja mellett teszi le a voksát.8 Ugyanez a helyzet a jogszabályba ütköző (tilos) szerződések semmissége esetén is,9 amikor az érvénytelenséget leegyszerűsítve az okozza, hogy a szerződés a megkötésekor hatályos kógens jogszabályi előírásba ütközik.
Az érvénytelenségi szabályok szoros szerződéskötési időponthoz kapcsoltsága lényegében azt eredményezi, hogy a szerződéskötés után bekövetkezett körülmények alapvetően irrelevánsak az érvénytelenség szempontjából. A szerződéskötés előtt fennállt, de a szerződéskötésig elhárult érvénytelenségi okhoz hasonló helyzetek és körülmények éppúgy nem vezetnek a szerződés érvénytelenségéhez, mint a szerződéskötés után felmerülő érvénytelenségi okhoz hasonló jelenségek. A szerződéskötést követően bekövetkezett körülményeket a polgári jog ezért jellemzően nem is az érvénytelenség témakörben kezeli, ha azok egyáltalán relevánsak számára. Ennek érzékeltetésére elegendő három kisebb példát említenünk. Gondoljunk arra elsőként, hogy a szerződéskötést követően a tévedés vagy a megtévesztés már csak a teljesítéssel tud összefüggésben állni, így az nem az érvénytelenség, hanem a szerződésszegés keretei között válik relevánssá. Vagy, ha a szerződéskötés után keletkezik egy olyan jogszabályi előírás, amelybe a szerződés (annak teljesítése) beleütközik, akkor azt a polgári jog az objektív lehetetlenülés megvalósulási formájának tekinti, amely a szerződés megszűnését, de semmiképpen sem a szerződés utólagos érvénytelenségét eredményezi. Harmadik, klasszikus példaként lehet egy olyan, folyamatosan teljesítendő (pl. bérleti) szerződést említeni, amelyben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlya a teljesítés során borul fel. Ez utóbbi eset nemcsak, hogy az érvényességre nem hat ki, de a polgári jog számára teljesen közömbös is. Számos példát lehetne még említeni, de már a fentiek alapján is rögzíthető az a következtetés, hogy a szerződés megkötését követően bekövetkezett körülmények vagy irrelevánsak a polgári jog számára, vagy az ilyen utólagos körülményeket a polgári jog nem az érvénytelenség szabály- és gondolatrendjében kezeli. Ennek a helytálló következtetésnek van azonban egy másik aspektusa is, amely jelen vizsgálódásunk szempontjából kiemelten jelentős. Az érvénytelenség, és szabályozásának szoros szerződéskötéshez kötöttsége végeredményben azt is eredményezi, hogy az egyszer már bekövetkezett érvénytelenség esetén az érvénytelenség fő szabály szerint fenn marad. Mivel a később bekövetkezett körülmények alapvetően irrelevánsak az érvénytelenség szempontjából, ebből logikusan következik, hogy az érvénytelen szerződés "menthetetlennek" látszik a polgári jog számára. Az érvénytelenségből így már csak annak jelentése (a teljesítés és a bírósági kikényszeríthetőség hiánya), valamint jogkövetkezményei (eredeti állapot helyreállítás stb.) adódhatnak, de az egyszer már érvénytelenné vált szerződés magától nem tud újra érvényessé válni az érvénytelenségi szabályok szerződéskötéshez kapcsoltsága miatt.
A szerződéskötés után bekövetkezett körülmények alapvető, és főszabályként érvényesülő érvénytelenségi irrelevanciája azonban komoly jogpolitikai problémák és életszerűségi kihívások elé kerül akkor, ha az érvénytelenség oka a szerződés megkötését követően elhárul. Ilyenkor ugyanis kérdéses, hogy van-e annak egyáltalán értelme, hogy a szerződést továbbra is érvénytelennek tekinti a polgári jog. Felvetődik a gyanú, hogy az érvénytelenségi ok utólagos elhárulása esetén az érvénytelenség fennmaradása öncélúvá válik, hiszen sem a felek privátautonómiájával, sem az érvénytelenségi ok jogpolitikai céljával nem áll az összhangban, ha az érvénytelenségi ok hiánya esetén is fennmarad az érvénytelenség jelentése, és alkalmazható annak szankciós arzenálja. Mindebből adódik, hogy az "érvénytelenségi ok utólagos megszűnése" egy olyan szerződéskötés utáni jelenség, amely fölött nem nézhet át nagyvonalúan a polgári jogi szabályozás, így emiatt egyfajta önálló problematikává nőtte ki magát az érvénytelenség szabály- és gondolati rendjében. Ezért, mielőtt a bevezetni javasolt "érvényessé válás" kérdéskörét részletesebben körüljárnánk, vessünk néhány pillantást az érvénytelenségi ok elhárulásának gyakorlati jelentőségére!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
