A korrupcióval kapcsolatos kutatásaim kezdetén szerencsésnek érzem magam, hogy elméleti kérdése kidolgozásánál alapozhatok a közelmúltban elhunyt jogtudós, az Intézet korábbi igazgatóhelyettese, Wiener A. Imre professzor[1] munkásságára. A következőkben a témával kapcsolatos kutatásainak legfontosabb eredményeit ismertetem, majd azok társadalmi-gazdasági hasznosulását, valamint saját kutatásaim során való továbbgondolásának lehetőségeit tárgyalom.
Wiener A. Imre kutatói pályafutásának több korszakában foglalkozott a korrupció elleni fellépés büntetőjogi vonatkozásaival. A kérdéskört érintő számos publikációja közül a jogi tárgy szempontjából kettő érdemel részletes elemzést, nevezetesen a
- hivatali bűntettekről szóló monográfia,[2] illetve
- a Btk. kodifikációjában való közreműködése során írt tanulmány.[3]
- 51/52 -
A hivatali bűntettekről szóló monográfia egyik alapvető, ha nem a legfontosabb kérdése a bűncselekménycsoport jogi tárgya.[4] Wiener ugyanis a hivatali bűncselekmények fogalmát - az alanyiságra koncentráló korábbi jogirodalmi nézetekkel szemben[5] - legalább részben[6]) erre építve tartotta szükségesnek meghatározni.
A hivatali bűncselekmények egy része (pl. a hivatali visszaélés vagy a hivatalos eljárásban való bántalmazás[7]) Wiener szerint is szükségképpen feltételezi a hivatali hatalom törvénytelen felhasználását, a hivatali hatalom gyakorlásának elmulasztását.[8] Erre tekintettel e tényállások jogi tárgyaként a hivatali kötelesség teljesítéséhez fűződő érdeket jelölte meg.[9]
A hivatali kötelességteljesítést Wiener szerint távolról veszélyezteti[10] a jogtalan előny követelésének vagy elfogadásának azon (harmadik) változata, amikor a hivatalos személy működésével kapcsolatban olyan előnyt fogad el, amely hivatali működését a közérdek kárára befolyásolhatja.[11] Mégis - amint az a monográfia egyes bűncselekményeket tárgyaló részé-
- 52/53 -
ből kiderül - e deliktum esetén szerinte a hivatali élet tisztasága képez jogi tárgyat.[12]
Kimutatja viszont, hogy nem tekinthető a hivatali kötelességszegés előkészületének a jogtalan előny követelésének vagy elfogadásának (mai terminológiával a passzív hivatali vesztegetésnek) azon változata, amelynél a hivatalos személy hivatali kötelességének megszegésére a neki vagy tudtával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik vagy vállalkozik stb.[13] E bűntett ugyanis akkor is megvalósul, amikor a hivatalos személy azzal a belső fenntartással veszi át az előnyt, hogy a kötelességét nem fogja megszegni. Márpedig e jogtárgy sérelmét nem bármi, hanem csak a hivatalos személy képes előidézni, így az ő erre irányuló célzatának hiányában a cselekmény nem alkalmas a kötelesség teljesítésének a legtávolabbról való veszélyeztetésére sem.[14]
Utal arra is, hogy semmiképpen nem sorolható be a hivatali kötelességteljesítést védelmező büntetőjogi tényállások közé a jogtalan előny követelésének vagy elfogadásának azon (második) változata,[15] amelynél a hivatalos személy hivatali kötelességének teljesítésére a neki vagy tudtával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik vagy vállalkozik.[16]
Wiener szerint a jogtalan előny követelése vagy elfogadása ezen eseteiben (méghozzá a hivatali kötelesség megszegésére, illetve annak teljesítésére vállalkozás stb.[17] esetén) - a kötelességteljesítéstől függetlenül[18] - a közélet,[19] illetve ezen belül a hivatali élet tisztasága[20] részesül önálló jogi tárgyként büntetőjogi védelemben.
- 53/54 -
A monográfia tehát - vázlatos jogtörténeti visszatekintéssel és jogösszehasonlító elemzéssel is megerősítve[21] - bemutatja, hogy a hivatali bűncselekmények két önálló jogtárgy[22] a kötelességteljesítés és a hivatali élet tisztasága köré csoportosíthatók.[23] Emellett meggyőzően mutatja ki, hogy a két csoport szokásos kodifikációs összekapcsolódásának[24] indoka a két jogi tárgy sérelem távolabbi társadalmi hatásának azonossága, nevezetesen a hivatal működésébe vetett bizalom sérelme.[25] Az egyes hivatali bűncselekmények halmazati kérdéseinek megoldásánál viszont Wiener nem ezt a magas absztrakciós szintem megfogalmazott társadalmi hatást, hanem a konkrétabban meghatározott két jogtárgy elkülönülését juttatja szerephez. Ezt mutatja az, hogy kifejezetten nem látja akadályát annak, hogy egy eljárásban megállapítsák a bűncselekményi többséget egy korrupciós és egy hivatali kötelességet védelmező tényállás viszonylatában.[26] Ezzel szemben - ellentétben Földvárival - a védendő érdek azonosságára tekintettel kifejezetten kizártnak tartja bizonyos hivatali korrupciós bűncselekmények [mai terminológiával[27] vesztegetést állítva (színlelve) elkövetett hivatali befolyással üzérkedés és a hivatali vesztegetés][28] halmazatát.[29]
- 54/55 -
A hivatali korrupcióval foglalkozó munka egyébként - talán a későbbi publikációk tudatos vagy öntudatlan megelőlegezéseként (!) - nem rendszeralkotó jelentőségű kérdésként mellékesen arra is utal, hogy a közélet tisztasága magában foglalhatja (a hivatali mellett) a gazdasági élet tisztaságát is.[30]
A hivatali bűntettekről szóló monográfia - témánk szempontjából - legfontosabb megállapításai tehát a következők:
- A hivatali korrupciós bűncselekmények mindegyikének jogi tárgya a hivatali élet tisztasága.
- Vannak olyan hivatali korrupciós tényállások, amelyek kizárólag a hivatali élet tisztaságát védik, mivel a bennük leírt cselekmény alkalmatlan a hivatali kötelesség teljesítéséhez fűződő érdek veszélyeztetésére.
- A hivatali élet tisztasága mellett a hivatali kötelesség teljesítése nem tekinthető a hivatali korrupciós tényállás jogi tárgyának, ha az elkövetés konkrét körülményeitől függően a kötelességteljesítés veszélyeztetése in concreto bekövetkezhet.
- A hivatali korrupciós tényállás jogi tárgya még abban az esetben is csak a hivatali élet tisztasága, ha a cselekmény in abstracto szükségszerűen alkalmas a hivatali kötelesség teljesítésének távoli veszélyeztetésére.
- A hivatali korrupciós bűncselekmények azonos jogtárgyukra (a hivatali élet tisztasága) tekintettel egymással nem állnak halmazatban.
- A hivatali korrupciós bűncselekmények viszont eltérő jogtárgyukra tekintettel halmazatban állhatnak a hivatali kötelesség teljesítéséhez fűződő érdeket védő tényállásokkal.
- A hivatali korrupciós bűncselekmények és a kötelességsértő hivatali bűncselekmények a büntető kódex egyazon szerkezeti egységében való elhelyezését az indokolja, hogy mindkét kategória egyaránt sért egy távolabbi érdeket (a hivatal működésébe vetett bizalmat) is.
- A közélet tisztasága magában foglalhatja a hivatali és a gazdasági élet tisztaságát, de ez nem jelenti a hivatali és gazdasági vesztegetés közös törvényi szabályozásának szükségességét.
- 55/56 -
Az 1970-es évek közepén a Btk. kodifikációja során Wiener javaslatot tett arra, hogy az új kódex különös részének szerkezetét a régitől bizonyos vonatkozásokban eltérően alakítsák ki. A büntető törvénykönyvek különös részét közismerten a jogi tárgy alapján tagolják,[31] így a tényállások abban való elhelyezésénél döntő jelentőségű az általuk védett érdek meghatározása. Márpedig Wiener a rendszertani elhelyezés megváltoztatására irányuló javaslatának alapja a hivatali (és gazdasági) korrupciós bűncselekmények vonatkozásában éppen a jogi tárgyat érintő nézeteiben mutatkozó hangsúlyeltolódás volt.
A korábbi felfogásától eltérően a hivatali bűncselekmények jogi tárgyaként már kizárólag a kötelességteljesítést jelöli meg, nem pedig - ezt és a hivatali élet tisztaságát is magában foglaló - befolyásmentes működésbe vetett bizalmat. Így viszont már semmi sem indokolta a hivatali vesztegetés és befolyással üzérkedés besorolását a hivatali bűncselekmények közé, hiszen az általuk védett érdek nem a kötelességteljesítés, hanem a közélet (lényegében ezen belül a hivatali élet) tisztasága. Erre tekintettel javasolta azt Wiener, hogy az új Btk-ban a korrupciós bűncselekményeket a hivatali bűncselekményektől elkülönült címbe kellene foglalni.[32]
Másik oldalról Wiener azt fejtette ki, hogy az ún. gazdasági korrupció nem illeszthető be a gazdasági bűncselekmények közé. Ennek magyarázataként rámutatott arra, hogy a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények jogi tárgyát a gazdálkodásnak csak azok a szabályai képezik, amelyek rendszerint hatósági vagy gazdaságirányítási normában jelennek meg.[33] Márpedig a korrupciómenetes ügyintézés nyilvánvalóan nem a gazdaság rendjét szabályozó előírásokból folyó követelmény, a gazdasági korrupció a közélet (és ezen belül a gazdasági élet) tisztaságát sérti.[34]
Javaslata szerint az új Btk. egy önálló címben tartalmazná a korrupciós bűncselekményeket. Ebben a szerkezeti egységben kívánta elhelyezni[35] a hivatali és gazdasági korrupciót szankcionáló tényállások[36] mellett
- 56/57 -
a sajtóban való közzététellel kapcsolatos vesztegetést,[37] illetve a bitorlás korrupciós esetét.[38] Wiener javaslata nem terjedt ki arra, hogy a választás rendje elleni bűntett korrupciós változatát[39] is a korrupciós bűncselekményekkel együtt szabályozzák.
Az új szerkezeti egység önálló jogi tárgyként védelmezte volna a közélet tisztaságát, beleértve a hivatali és gazdasági élet tisztaságát, továbbá az egyéb állami és társadalmi szervek korrupciómentes működését. Ezen - kifejezetten "korrupciós bűncselekmények" elnevezést viselő - címet egyébként szerinte ki kellene emelni az államigazgatás és igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények fejezetből. Javaslata szerinte ezeket - több más bűncselekmény csoporttal (pl. hivatali vagy hivatalos személy elleni bűncselekmények) együtt - "az állami és társadalmi szervek működése rendjét sértő bűncselekmények" elnevezésű újonnan megalkotott fejezetbe kellene helyezni.[40] Talán a hivatali korrupció és a hivatali bűncselekmények közötti kapcsolat maradványaként Wiener szerint e fejezetben "A korrupciós bűncselekmények" "A hivatali bűncselekmények" után következtek volna.[41]
A jogtudós munkájának egyik - talán legfontosabb - társadalmi-gazdasági hasznosulása, amikor a jogpolitikai javaslatai befolyásolják a jogalkotási
- 57/58 -
folyamat eredményét. Wiener A. Imrének ez kutatásainak e területén is[42] megadatott, hiszen 1975-ös javaslatának több elemét felhasználták az 1978. évi IV. törvény (a hatályos és többször módosított Btk.) megalkotásánál. A Btk. eredeti szövege ugyanis egyetlen (önálló) címben[43] szabályozta hivatalos személy által,[44] illetve az állami szerv (gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet, egyesület) dolgozója (tagja) által,[45] illetve ezek vonatkozásában,[46] valamint sajtóval (tömegtájékoztatási eszközzel) visszaélve[47] elkövetett vesztegetést. A hivatalos személy által elkövetett,[48] illetve hivatali vesztegetés,[49] valamint a hivatali befolyással üzérkedés[50] tehát a hatályos Btk-ban már nem hivatali bűncselekmény.[51] Az állami szerv (gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet, egyesület) dolgozója (tagja) által,[52] illetve annak vonatkozásában[53] elkövetett vesztegetés már nem a gazdasági,[54] a sajtóval kapcsolatos vesztegetés[55] pedig nem a közrend elleni bűncselekmények[56] között került elhelyezésre.
A Btk. megoldása azonban nem teljes mértékben azonos Wiener javaslatával, hanem ahhoz képest a következő (e cikk keretében részletes elemzése alá nem vett) eltérések mutathatók ki:
- A bitorlás korrupciós változata[57] nem került át ebbe az új címbe, hanem maradt egy másik fejezetben, nevezetesen továbbra is a vagyon elleni bűncselekmények[58] között.[59] Annak ellenére egyébként, hogy
- 58/59 -
a kodifikációs bizottság előterjesztése szerint az 1961. évi Btk. 306. § b) pontjának[60] megfelelő tényállás kialakítását meg kell vizsgálni a gazdasági vesztegetés kapcsán.[61]
- Az új szerkezeti egység elnevezése nem korrupciós bűncselekmények lett, hanem a "közélet tisztaság elleni bűncselekmények".[62]
- Az új cím egyébként nem a Wiener által javasolt új (megalkotásra végül nem került) fejezetben, hanem - a hivatali és hivatalos személy elleni bűncselekményekkel - együtt "az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények" között helyezkedik el. A fejezet új elnevezéséből azonban látható, hogy a korrupció esetén nincs szó államigazgatás elleni bűncselekményről, ellenkező esetben ugyanis a "közélet tisztasága elleni" kitétel nem került volna abban említésre. Ugyanakkor az államigazgatás elleni jelleg tagadása feltehetően nem a hivatalos személy fogalmának államigazgatáson való túlterjeszkedésére, hanem csak a gazdasági korrupció beemelésére vezethető vissza. A hivatali és a hivatalos személy elleni bűncselekmények ugyanis megmaradtak "államigazgatás" elleni bűncselekménynek.
- Az új cím nem közvetlenül a hivatali bűncselekmények után került elhelyezésre, hanem a fejezet legvégén.
Wiener A. Imre korrupcióval kapcsolatos munkássága módszertani tekintetben tükrözi az Intézet tradicionális kutatási profiljának három (egyébként egymásra is épülő szintjét) jellegzetességét, nevezetesen
- a hatályos jog kategóriáira épülő, de azon túlmutató tudományos fogalomképzést,
- 59/60 -
- a jogszabályok és a joggyakorlat kritikai elemzését (jog), illetve
- a szabályozás továbbfejlesztésére vonatkozó (de lege ferenda) konkrét (akár törvényszöveg formájú) javaslatok kidolgozását.
Wiener A. Imre a korrupciós bűncselekmények jogi tárgyával kapcsolatos kutatásai inspirálták a következő - egymással is összefüggő, további kutatásaim megalapozása során felhasználható - két érdemi következtetésemet.
1. A korrupciós bűncselekmények csoportját nemcsak elkövetési magatartásuk (a jogtalan előny kérése stb.), hanem a törvényi tényállások által védett közös jogi tárgy is csoportképző ismérvként jellemzi. Kimutatható ugyanis olyan - ugyan magas absztrakciós szinten megfogalmazott, de a jogrend általános fogalmához képest mégis speciális - jól körülhatárolható érdek, mégpedig a közélet tisztasága, amely minden korrupciós bűncselekmény elkövetése esetén sérül, illetve amelyet az összes ilyen tényállás védelemben részesít.
A védendő érdek azonossága mindenképpen lehetővé teszi azt, hogy a jogalkotó korrupciós bűncselekmények tényállásainak mindegyikét a Btk. - jogi tárgyak szerint tagolódó - különös részének egyazon szerkezeti egységében (fejezetében vagy címében) helyezze el. Ez egyébként meg is könnyíthetné bizonyos - hatályos jogunkban sajnálatos módon ki nem használt - jogtechnikai módszerek alkalmazását (pl. a vesztegetés általános definíciója vagy utaló rendelkezések), amelyek a jelenlegi szabályozást lényegesen leegyszerűsíthetnék.
2. A közös jogi tárgy elismerése semmiképpen nem teszi szükségtelenné az egyes korrupciós bűncselekmények jogi tárgyának (a közélet tisztaságához képest) konkrétabb meghatározását, az egyes tényállások által védett érdekek eltérő jellegzetességeinek kimunkálását. Az egyes korrupciós bűncselekményi tényállások jogi tárgyainak konkrétabb meghatározása ugyanis (a közélet tisztaságánál) alkalmasabb arra, hogy - különösen a halmazati kérdések megoldásánál - jogalkalmazási funkciót töltsön be.
Jól látható ez azon gyakorlati eset megoldásakor, amikor az állami vagy önkormányzati tulajdonában álló gazdasági társaság munkatársa arra tekintettel fogad el nagyobb összegű jogtalan vagyoni előnyt, hogy nemcsak egy (a társaság tulajdonában álló) ingatlan áron alul történő eladásáról szóló döntés előkészítésében működik közre, hanem ismeretsége (vagy aktív vesztegetés) révén elintézi az - egyébként jogszerűen ki nem
- 60/61 -
adható - építési engedélyt tartalmazó határozat meghozatalát is. Ha ugyanis jogi tárgyként a halmazati kérdések megoldásánál is a közélet tisztaságát tartanánk relevánsnak, akkor az ügyben a gazdasági társaság munkatársa által elkövetett állami szerv gazdálkodó szervezet dolgozója által elkövetett vesztegetés[63] és a hivatali befolyással üzérkedés[64] csak látszólagos alaki halmazatban állna. Abban az esetben viszont nincs akadálya e két bűncselekmény halmazatban való megállapításának[65] (azaz a szigorúbb felelősségre vonásnak[66]), ha elismerjük, hogy azok két önálló érdek, nevezetesen a gazdálkodó szervezetek munkatársait a tulajdonos irányába terhelő kötelezettségek teljesítése, illetve a hivatalos személyek pártatlanságába vetett bizalom ellen irányulnak.[67] ■
- 61 -
JEGYZETEK
* Készült a szerző által elnyert Bolyai Ösztöndíj (2009-2012) keretében.
[1] Wiener A. Imre (1935-2008) a büntetőjog tudományának művelője, 1968-tól haláláig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa (közben igazgatóhelyettese), egyetemi tanár, korábban büntetőbíró. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (AIDP) magyar nemzeti csoportjának elnöke, illetve 1984-től a Társaság főtitkár-helyettese.
[2] WIENER A. I.: A hivatali bűntettek. KJK, Budapest, 1972. 339 o.
[3] WIENER A. I.: Javaslat a Btk. Különös része szerkezetének módosítására. Magyar Jog, XXII. évf. (1975) 7. sz. 376-382.
[4] Ezt mutatja, hogy a munka nemcsak a hivatali bűntettek által védett érdeke(ke)t elemzi [WIENER: A hivatali bűntettek. i.m. 77-99.], hanem a jogi tárgy általános részi kérdéseit is tárgyalja (méghozzá két fejezetben!) [WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 31., 33-52., illetve 53-76.].
[5] Wiener kifejezetten elveti és cáfolja azt a korábbi jogirodalom (tekintélyes szerzői pl. Angyal Pál által) képviselt elhatárolási szempontot, amelyek alapján a hivatali bűncselekmények differencia specifikája kizárólag a speciális alany (vö. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 25., 30.). Ez utóbbi nézet egyébként az aktív hivatali vesztegetést és a befolyással üzérkedést nem tartotta hivatali bűncselekménynek, mivel azok tettese nem hivatalos személy (vö. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 13-14.).
[6] A jogtárgy ugyanis Wiener szerint sem alkalmas a bűncselekmény-csoport teljes jellemzésére WIENER A. Imre: A hivatali bűntettek. i. m. 95.
[7] A korabelei tényállásokat lásd az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: 1961. évi Btk.) 144. §, illetve 145. §-ában. Az ezekkel szinte szó szerint megegyező hatályos tényállásokat lásd az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 225., 226. §-ában
[8] Vö. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 79.
[9] Uo. 179., 197.
[10] Uo. 81., 283.
[11] 1961. évi Btk. 150. § b) pont (Az a hivatalos személy, aki [...] hivatali működésével kapcsolatban olyan előnyt fogad el, amely hivatali működését a közérdek kárára befolyásolhatja, illetőleg az ilyen előny elfogadójával egyetért"
[12] WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 283.
[13] 1961. évi Btk. 149. § (1) bek. ("Az a hivatalos személy, aki hivatali kötelességének megszegésére, hatáskörének túllépésére vagy a hivatali helyzetével összefüggő egyéb visszaélésre a neki vagy tudtával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik vagy vállalkozik, illetőleg ezért a maga vagy más részére előnyt követel, kér vagy elfogad, illetőleg az előny elfogadójával egyetért.")
[14] WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 79-80.
[15] Uo. 80.
[16] 1961. évi Btk. 150. § a) pont ("hivatali kötelességének teljesítésére a neki vagy tudtával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik vagy vállalkozik, illetőleg ezért a maga vagy más részére előnyt követel vagy kér").
[17] Vö. 1961. évi Btk. 149. § (1) bekezdés és 150. § a) pont.
[18] Nem annak formájaként. Vö. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 82.
[19] WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 81.
[20] Uo. 82.
[21] Uo. 83-88.
[22] Uo. 88.
[23] Uo. 83.
[24] Uo. 88.
[25] Uo. 89-90.
[26] Uo. 96., 98., 274. Az 1961. évi Btk. még nem tartalmazott olyan minősített esete, amely súlyosabban büntetést helyez kilátásba arra az esetre, amikor az elkövető a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A hatályos jog eltérő megoldására lásd pl. Btk. 250. § (3) bek. I-III. fordulat.
[27] A tényállások megnevezése terminológia még a BK 1. számú állásfoglalás alapján. Ezt ugyan hatályon kívül helyezték...
[28] Az 1961. évi Btk. a hivatali szférában csak az előny adásával (ígéretével) megvalósuló vesztegetést nevezte hivatali vesztegetésnek, míg az előny kérésével (elfogadásával stb.) megvalósuló tényállás a jogtalan előny követelése vagy elfogadása elnevezést viselte. Ezzel szemben a gazdasági bűncselekmények között a törvény vesztegetés elnevezéssel az előny követelését (kérését, elfogadását) illette. A Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 55. § (2) bekezdése a gazdasági bűncselekmények között a vesztegetés cím alá helyezte el az előny adását vagy ígéretét büntetni rendelő tényállást [235. § (3) bek.] is.
[29] WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 96-98.
[30] Uo. 82.
[31] Ld.: NAGY F.: A magyar büntetőjog általános része. HVG, Budapest, 2008. 103-104.
[32] WIENER: Javaslat... i. m. 377.
[33] Uo. 380
[34] Uo. 381.
[35] Uo. 377.
[36] 1961. évi Btk. 149-153. §, illetve 235. §.
[37] 1961. évi Btk. 210. § ("Aki a maga vagy más részére ellenszolgáltatásként előnyt követel, kér vagy fogad el azért, hogy valamit a sajtóban elhallgasson vagy közzétegyen.") Elhelyezése: 1961. évi Btk. XII. fejezet (A közbiztonság és a közrend elleni bűntettek).
[38] 1961. évi Btk. 306. § b) pont. ("Aki [...] állami vállalatnál, más állami gazdálkodó szervnél vagy szövetkezetnél betöltött munkakörével visszaélve más szellemi alkotásának, találmányának, újításának vagy ipari mintájának hasznosítását vagy érvényesítését attól teszi függővé, hogy őt annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből akár társszerzőként való szerepeltetésével, akár egyéb módon részesítsék, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.") Elhelyezése: 1961. évi Btk. XVI. Fejezet (A társadalmi tulajdon elleni bűntettek, a személyi javak elleni bűntettek).
[39] 1961. évi Btk. 143. § (1) bekezdés IV. fordulat ("Aki az országgyűlési képviselőknek, illetőleg a tanácsok tagjainak választása során [...] választót választójogának gyakorlásában [...] előny juttatásával vagy ígéretével befolyásol"). Elhelyezése: 1961. évi Btk. XI. fejezet. (Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás elleni bűntettek) I. Cím (A választás rendje elleni bűntett).
[40] WIENER: Javaslat... i. m. 377., 381.
[41] Uo. 381.
[42] A nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében végzett kutatásai [vö. WIENER A. I.: Reflexió egy törvénytervezetre a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről. JK, XLII. (új) évf. (1987) [4. sz.] 178-180.; Nemzetközi bűnügyi jogsegély. KJK-MTA ÁJI, Budapest, 1993. 187.] elméleti kutatásai pl. jelentősen befolyásolták az 1996. évi XXXVII. törvény rendelkezéseit.
[43] Btk. XV. fejezet VII. cím: A közélet tisztasága elleni bűncselekmények.
[44] Btk. 250. §.
[47] Btk. 255. §. Hatályos 2002. III. 31. napjáig.
[48] Btk. 250. §
[49] Btk. 253. §.
[50] Btk. 256. § (1)-(2) bek.
[51] Btk. XV. fejezet IV. cím.
[53] Btk. 254. §.
[54] Vö. Btk. XVII. fejezet.
[55] Btk. 255 §. Hatályos 2002. III. 31. napjáig.
[56] Vö. Btk. XVI. fejezet.
[57] 1961. évi Btk. 306. § b) pont. A rendelkezés szövegét lásd a 38. lj-ben.
[58] Btk. XVIII. fejezet.
[59] Btk. 329. § (1) bek. ("Aki [...] gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel.")
[60] A rendelkezés szövegét lásd a 38. lj-ben.
[61] Az 1978. évi IV. törvény előkészítése. IX. kötet (szerk.: László Jenő). Igazságügyi Minisz- térium Tudományos és Tájékoztatási Főosztály, Budapest, 1989. 225.
[62] Btk. XV. Fejezet.
[63] 251. §. (1) bek.
[64] Btk. 256. § (1) vagy (3).
[65] Wiener későbbi cikke [WIENER: Javaslat... i. m.] jellegénél fogva nem foglalkozik halmazati kérdések megoldásával. A monográfia pedig témájára tekintettel csak azt tárgyalja, hogy az azonos jogtárgyra (a hivatali élet tisztaságára) tekintettel az egyes hivatali korrupciós bűncselekmények egymással való halmazata kizárt. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 96-98.
[66] Vö. Btk. 85. § (3) bek.
[67] Hasonló összefüggést mutat ki Wiener is, aki abban a "korszakában" is elkülönült jogi tárgyként határozza meg - és értékesíti a halmazati kérdések megoldásánál (vö. WIENER: A hivatali bűntettek. i. m. 96., 98., 274.) - a kötelességteljesítést és hivatali élet tisztaságát, amikor e két érdek közös fogalmaként a befolyásmentes működésbe vetett bizalmat határozza meg.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, Tudományos munkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
