Jelen tanulmány elsősorban az alapítvány létrehozására irányuló szándék végintézkedésben történő megfogalmazása esetén, az alapítványi jog és az öröklési anyagi jog "találkozása" kapcsán felmerülő kérdésekkel -, és a kapcsolódó eljárásjogi szabályozással kíván foglalkozni. Az ilyen különös alapítói nyilatkozatok, illetve az azok részét képező vagyonjuttatás sorsa, megítélése mellett természetesen általában a magánjogi alapítvány fogalmi elemeire -, és ismérveire is szükséges kitérni, összehasonlítva a közvetlenül megelőző szabályozást és a legújabb rendelkezéseket.
A korábban hatályos Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényből (a továbbiakban: Ptk.) sokáig száműzött alapítvány az 1987-es módosítással[1] újra gyökeret vert a magánjogi jogintézmények között, mint alapvető szervezettípus, mégpedig speciálisan nem meghatározott személyek együttműködését - tehát nem személyegyesülést (testületet) - jelentő, hanem intézménytípusú jogi személyként.
Az alapítvány fogalma, vagyona, szervezete, létesülésének és megszűnésének feltételei a Ptk. 74/A. - E. § által kerültek - szűken - szabályozásra.
Alapítványt - egy vagy több - magánszemély, jogi személy (akár alapítvány is), illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság hozhatott létre alapító okiratban, azaz alapító - az állam kivételével - bármely polgári jogi személy lehetett.
Itt kell megemlíteni, hogy az 1993-ban módosított Ptk. külön paragrafusban (Ptk. 74/G. §) bevezette az ún. közalapítványt is, bár azt a 2006. évi LXV. törvény 1. §-a hatályon kívül helyezte.[2] A közalapítványt az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat vagy kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása érdekében hozhatott létre, természetesen nem érintve az államnak, illetve az
- 43/44 -
önkormányzatnak feladatai ellátására vonatkozó kötelezettségét. A közalapítvány mögöttes jogterülete természetesen az alapítvány volt, azonban sajátos státuszából adódóan - úgy, mint egyszerre közjogi jogi személy és polgári jogi jogi személy - nagyobb mértékben állt az alapító "felügyelete" alatt, az alapítótól való elkülönülés kevésbé érvényesülhetett.
A Ptk. szerint az alapítvány kizárólag tartós - vagyis folyamatos, vagy időszakonként visszatérő tevékenységgel megvalósítható - közérdekű célra volt létrehozható, illetve elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem volt alapítható.
A közérdekű célkitűzés azonban a bírói gyakorlat által alátámasztottan egyre inkább kiterjesztően, illetve tágabban volt értelmezendő. Bár közérdekűnek minősül a cél általában akkor, ha az a társadalom vagy egy nagyobb közösség érdekeit szolgálja, azonban az önmagában csak az érintettek száma alapján mégsem ítélhető meg. Inkább az a megközelítés helyes miszerint, az alapítvány olyan nem elsősorban jövedelemszerző, vagyongyarapító tevékenységgel kell, hogy működjék, amely a társadalmi megítélés alapján közcélú is, még ha akár egy szűkebb csoport, vagy csak egyetlen személy érdekében alapították. Másképp megközelítve, ha és amennyiben a célkitűzésre vonatkozó megszorítást szigorúan vesszük alapul, akkor nagyrészt csak a közalapítványoknak lehetett volna létjogosultságuk.
Az alapítvány részére az alapítónak az alapítványi cél eléréséhez szükséges, az alapító vagyonától független, elkülönített vagyont kellett biztosítania. Az alapításkori vagyon ingóságokból és ingatlanokból, ezek gyümölcseiből, avagy vagyoni értékű jogokból állhat, mégpedig összhangban az alapító okiratban kitűzött céllal. Az alapító okiratban az alapító rendelkezhetett az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségéről is. Az alapítványi vagyon juttatása szempontjából így megkülönböztethettünk nyílt[3] és zárt alapítványt. Akkor, ha az alapító csak a működés megkezdése érdekében szükséges vagyont bocsátja az alapítvány rendelkezésére, lehetővé téve, hogy az alapítványhoz bárki csatlakozhasson, akkor nyílt alapítványról beszélünk. Az ún. zárt alapítvány esetében viszont az alapító a vagyont úgy juttatja, hogy kizárja a csatlakozást, a vagyon ezáltal nem növelhető, a vagyon legfeljebb tehát csak annak hasznaival, illetve az esetleges vállalkozói tevékenységből befolyt jövedelemmel gyarapodhat.
Az alapítvány létrehozásának alapfeltétele az alapító egyoldalú jognyilatkozata, vagyis az alapító okirat, amelyben legalább az alapítvány nevét, célját, vagyonát és a vagyon felhasználásnak módját, valamint székhelyét meg kellett határozni (Ptk. 74/B. § (1) bek.). Ezen kötelező kellékek mellett az alapítványhoz való csatlakozásról és egyéb feltételekről is rendelkezhetett az alapító, valamint természetesen és jellemzően kijelölhette a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhatott, melyre, ha erre mégsem került sor, akkor erről a bíróságnak kellett gondoskodnia.
Az alapítvány, mint magánjogi jogképességgel felruházott, meghatározott célra rendelt és elkülönített vagyontömeg, főszabály szerint, a bírósági nyilvántartásba vétellel jött létre, nyerte el jogi személyiségét. A nyilvántartásba vétel után pedig az alapítvány már nem volt visszavonható, az csak a törvényben meghatározott feltételek bekövetkezése esetén, a bíróság általi törléssel szűnhetett meg. Az alapítványt továbbá akkor is törölni kellett
- 44/45 -
a nyilvántartásból, ha azt a bíróság megszüntetette vagy másik alapítvánnyal történő egyesítését rendelte el.[4]
* * *
A 2014. március 15. napján hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) a jogi személyek vonatkozásában fenntartotta a típuskényszert, valamint többszintű és integrált szabályozást vezetett be. Az új Ptk.-ban szabályozott egyes jogi személyek a gazdasági társaság, a szövetkezet, az egyesülés, az egyesület és az alapítvány. Az új Ptk. a jogi személyekre széleskörű általános - vagy inkább közös - szabályai mellett a Ptk.-nál részletesebben szabályozza az alapítványt, és több újítást is bevezet. Az új Ptk. 3:378. § szerint "az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására hozható létre", vagyis a kódex új koncepciója szerint alapvetően magáncélra történő vagyonrendelésről van szó, a fogalmi elemek közül ugyanis a közérdekűség hiányzik.[5]
Az új kódex rendelkezései alapján az alapítvány által kiegészítő jelleggel végezhető gazdasági tevékenység szűkebb körben érvényesülhet a korábbi szabályozáshoz képest, hiszen csak az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység folytatható. További lényeges korlátozás még, hogy alapítvány nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogalanynak, nem létesíthet alapítványt és nem is csatlakozhat ala-pítványhoz.[6] Alapítvány más típusú jogi személlyé nem alakulhat át és csak alapítványokkal egyesülhet, illetve alapítványokká válhat szét, de csak akkor, ha ezek nem járnak az alapítványi vagyon csorbításával és nem veszélyeztetik az alapítvány célját.[7]
Változatlanul fennáll az alapítványnak az alapítótól való elkülönülése, önállósodása. Így, az alapító az alapításra irányuló jognyilatkozatát csak az alapítvány nyilvántartásba való jogerős bejegyzéséig vonhatja csak vissza,[8] továbbá az alapító (és a csatlakozó), illetve jogutódjai az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatják el és nem követelhetik vissza, az erre irányuló jognyilatkozatok semmisek.[9] Az alapítvány nem is szüntethető meg az alapító által.[10]
Továbbá, alapítvány főszabály szerint nem létesíthető az alapító és a csatlakozó, és ezek hozzátartozói érdekében: Az alapító és a csatlakozó akkor lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása. Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója pedig csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítványi cél ezen hozzátartozó(k) tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó(k) ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.[11]
- 45/46 -
Az alapítványi vagyon juttatása szempontjából egységes lett a szabályozás, nincs különbségtétel a nyílt és a zárt alapítvány között. Az alapítónak legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges (induló) vagyont a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtásáig át kell ruháznia az alapítványra,[12] a teljes juttatott vagyont pedig az alapítvány jogerős nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül kell rendelkezésre bocsátania.[13]
Az új szabályozás részletesen rendelkezik a többes alapításról, illetve ez esetben az alapítói jogok gyakorlásáról, határozottan közelítve a csatlakozó jogállását az alapító jogállásához.[14]
Az alapítvány általában - és változatlanul - a bírósági nyilvántartásba vétellel, a jövőre nézve jön létre. A végintézkedéssel történő létesítés a kivétel.
Az eddigi gyakorlattal szemben kifejezetten lehetővé válik az alapítói jogok átruházása, miután az alapító a vagyoni hozzájárulást teljesítette.[15] Az alapítói jogokat az alapítvány szerveire, elsősorban a kuratóriumra is át lehet ruházni, ebben az esetben az alapítói és az ügyvezetési jogok egyesülnek egymással.[16] Helytállóbb ezért az az értelmezés, hogy az alapítvány szerve esetén nem az alapítványi jogok (és kötelezettségek) átruházásáról lehet szó, hanem csak az alapítói jogoknak az alapítványi szerv általi gyakorlásáról, annál is inkább, hiszen az alapítványi szerv nem jogalany, tehát reá nem ruházhatók át maguk az alapítói jogok és kötelezettségek, mert azokat jogalanyiság hiányában nem szerezheti meg.
Az alapítvány ügyvezető szerve a három - most már csak - természetes személyből álló kuratórium, vagy az egyszemélyes ügyvezető kurátor. A kurátorok, illetve a kurátor az alapítvány, mint jogi személy vezető tisztségviselői. Korlátozás, hogy az alapítvány kedvezményezettje és közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja, valamint az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban. Az alapítói jogok gyakorlója egyébként a kurátort akár a megbízatásának lejárta előtt is visszahívhatja, az alapítványi cél megvalósításának közvetlen veszélyeztetése esetén. Az új rendelkezések a kuratórium működésének módját is szabályozzák.[17]
Fakultatív szervként az alapítványnál felügyelőbizottság is működhet,[18] és a jogi személyekre vonatkozó közös szabályok alapján állandó könyvvizsgáló szintén alkalmazható,[19 ]illetve olyan egyéb szervek (pl. tanácsadó testület) is lehetnek, amelyek nem csorbítják a kuratórium és a felügyelőbizottság jogait.[20]
Az alapítvány megszűnésének okai között újdonság, hogy az az alapítvány, amely három éven át nem folytat célja megvalósítására irányuló tevékenységet szintén megszűnik.[21]
- 46/47 -
A Ptk. - 2011. január 1-jétől hatályos - 74/D. § (1) bekezdése alapján: "Ha az alapítvány létrehozása az alapító okiratot tartalmazó végrendeletben történt, annak nyilvántartásba vétele iránt - ha az nem a végrendeleti végrehajtó feladata - a közjegyző által kirendelt ügygondnok köteles gondoskodni."
A fenti szűkszavúan megfogalmazott jogszabályhely több kérdést vetett fel, mégpedig alapvetően azt, hogy más végintézkedés fajtával, tehát öröklési szerződéssel vagy halál esetére szóló ajándékozással vajon rendelhető-e alapítvány.
Az öröklési szerződés, annak definíciója szerint, a felek megegyezésével létrejövő, kétoldalú jogügylet, melyben az örökhagyó részéről történő örökösnevezés, halál esetére szóló vagyoni rendelkezés fejében, ellenszolgáltatásként a juttatásban részesített fél az örökhagyó (és/vagy harmadik személy) tartását - illetőleg a Ptk. szerint már gondozását is - vállalja, avagy részére életjáradékot fizet. Ezen szerződéses rendelkezések, mint szükséges és kötelező tartalmi elemek mellett - illetve azoktól függetlenül - az öröklési szerződés végrendeleti mivoltából adódóan és a törvény által megengedetten nincs akadálya annak, hogy az örökhagyó bármilyen más végrendeleti rendelkezést is tegyen, tehát akár alapítványt rendeljen.
A halál esetére szóló ajándékozással ellenben fogalmilag nem hozható létre alapítvány. A halál esetére szóló ajándékozási szerződés végintézkedés ugyan, de nem végrendelet és nem is öröklési szerződés. Az alapítványi ügylet mellett az alapítvány létrejöttéhez az alapítványi cél megvalósítása érdekében vagyont kell rendelni, ezen vagyonrendelés viszont nem minősülhet ajándékozásnak, mivel ahhoz az is szükséges, hogy legyen olyan megajándékozott, aki a juttatást elfogadja, ez pedig nem értelmezhető az alapító és az alapítvány relációjában, hiszen olyan egyoldalú nem címzett jogügyletről van szó, amelyhez kapcsolódó vagyonjuttatás ajándékozás címén nem követelhető.
A Ptk. már egyértelmű meghatározást ad a halál esetére szóló alapítványlétesítésre és rendelésre. Egyrészt a 3:388. § (1) bekezdése szerint: "Alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető. Ilyen esetben a végintézkedésnek tartalmaznia kell az alapító okirat tartalmi elemeit."[22] Másrészt kifejezetten lehetőség van arra, hogy alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban rendelje el (3:389. § (1) bek.), amikor nem közvetlenül az örökhagyó, hanem a meghagyással terhelt örökös vagy hagyományos lesz az alapítvány alapítója, ő lesz köteles az alapítványt létrehozni. Korábban, a Ptk. hatálya alatt is volt lehetőség az örökösként érdekelteket ilyen tartalmú meghagyással terhelni, azonban problémát jelentett az, hogy mivel a meghagyás kötelezettséget nem keletkeztet -az általában nem kényszeríthető ki -, annak követelése céljából a leendő alapítvány érdekében érdemben senki sem "léphetett fel". A Ptk. szerint viszont már nem csak a létesítendő alapítvány célját és vagyonát kell meghatározni, hanem ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását követelheti. Továbbá, ha a meghagyást az arra kötelezett örökös vagy hagyományos felszólítás ellenére sem teljesíti, az alapítvány létrehozásának
- 47/48 -
követelésére jogosult személy a bíróságtól keresettel kérheti az alapítvány alapító okiratának bírósági ítélettel történő pótlását és egyúttal az örökös vagy hagyományos kötelezését az alapítványi vagyon szolgáltatására. Majd az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a bíróság határozata alapján kérheti a nyilvántartó bíróságtól az alapítvány nyilvántartásba vételét.[23]
A Ptk. általában mondja ki - tulajdonképpen a Legfelsőbb Bíróság PK. 85. számú állásfoglalásának átvételével -, hogy a végrendeletet (illetve értelemszerűen végrendeleti rendelkezést tartalmazó öröklési szerződést) tartalmazó okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.[24] Alapítványlétesítés esetén ezek a minimum fogalmi ismérvek ki kell, hogy egészüljenek az alapító okirat tartalmi elemeinek meghatározásával is.[25] Ennek kapcsán a jogi személyekre vonatkozó közös szabályoknak a létesítő okirat általános kellékeiről szóló rendelkezéseire (3:5-3:10. §§) kell elsősorban figyelemmel lenni, amelyek kiegészülnek az alapítvány alapító okiratára vonatkozó konkrét és kiegészítő szabályozással (3:391. § (1)-(2) bek.). Az általános kellékek közül így, kötelezően meg kell határozni az alapítvány elnevezését, székhelyét, célját, illetve az alapítványi vagyont (mely a 3:10 § (1) bekezdés alapján pénzből és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból állhat). Ezen felül rendelkezni kell legalább az alapítvány határozott vagy határozatlan időre történő létesítéséről (határozott időre történő létesítésnél a határozott időtartamról), az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályairól, továbbá a kuratóriumi tagság keletkezésére és megszűnésére vonatkozó szabályokról, a kuratóriumi tagság határozott vagy határozatlan időre szóló voltáról (határozott idejű kuratóriumi tagság esetén a határozott időtartamról), továbbá a kuratórium tagjaira vonatkozó kizáró és összeférhetetlenségi szabályokról, valamint a kuratóriumi tagsági díjazás megállapításának szabályairól.[26]
Említésre méltó az alapítványi jognak a végintézkedések jogával koincidáló azon új szabálya, mely az alapítvány létesítő okiratának értelmezésére vonatkozó alapelvként deklarálja a végintézkedéseknél is ismert ún. akarati elvet, ami persze a végintézkedéssel létesítendő alapítvány esetében sem alkalmazható az alaki hibák orvoslására.[27]
Alapítványrendelés közös végrendeletben és közös öröklési szerződésben is lehetséges, ennek kapcsán számos kérdés merül fel az egyes alapítói nyilatkozatok megítélésében, az alapítvány létrejöttében.
A Ptk. fő szabályként kimondja, hogy két vagy több személynek - bármilyen alakban -ugyanazon okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen, hiszen általában az ilyen végrendelet captatorius rendelkezésekre adhat alkalmat; ellenben az új szabályozás házastársaknak megengedi az életközösség fennállása alatt azt, hogy haláluk esetére ilyen formában,
- 48/49 -
vagyis közös írásbeli magánvégrendeletben vagy közös közvégrendeletben rendelkezzenek, a lehetőség azonban a házassági életközösség fennállásához kötött. Anélkül, hogy a Ptk. tartalma szerint definiálná a közös végrendeletet, elengedhetetlen, hogy tartalmi szempontú megkülönböztetést tegyünk. Beszélhetünk így, ugyanabba az okiratba foglalt, de egymástól teljesen független két (szimultán) végrendeletről, illetve olyanról, amelyben mindketten végrendelkeznek, de csak az egyik házastárs rendelkezik a másik házastárs javára, valamint a kölcsönös, végül a viszonos végrendeletről. Kölcsönös végrendelet esetében a végrendelkezők egymást kölcsönösen örökösükké nevezik, míg viszonos a közös végrendeletbe foglalt azon végintézkedés, amelyet egyik végrendelkező sem tett volna meg a másik végrendelkező végintézkedése nélkül. Az alapítvány létesítésére vonatkozó nyilatkozat értelmezése egyszerű, amennyiben arról csak az egyik házastárs rendelkezik, tehát ebben a részben független, akár vissza is vonható rendelkezésről van szó. Ha azonban az alapítói ügylet megfogalmazása az egyes végrendeletekben egymás végakaratára tekintettel azonos, valamint - még szorosabban - ha a végrendelet tartalmából megállapíthatóan a jogügyletre vonatkozó rendelkezést egyik fél sem tette volna meg a másiké nélkül, akkor tulajdonképpen közös alapítványtevésről van szó, kivéve persze, ha - akár viszonos végrendeletben -mindegyik örökhagyó más és más alapítványt hoz létre. Ebben az esetben, ha a végrendelet kifejezetten kizárja a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonását, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor, akkor az egyoldalú visszavonás semmis. Amennyiben pedig az egyik örökhagyó érvényesen vonja vissza a rendelkezést, a másik örökhagyó nyilatkozata vagy hatályban marad, és így az alapítvány a másik alapító fél nyilatkozatával létrejöhet, vagy hatálytalanná válik, ha egyértelműen megállapítást nyer, hogy az egyik örökhagyó házastárs sem tette volna meg az alapítói nyilatkozatot a másik rendelkezése nélkül.[28 29]
A házastársak, mint örökhagyók az életközösség fennállása alatt érvényesen köthetnek ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződést.[30] Az alapítványi ügylet, mint egyoldalú végrendeleti rendelkezés szempontjából a korábbiak szerinti okfejtés érvényes, azaz itt az ezen végintézkedés fajta kötelező tartalmi elemeinek megléte mellett a fő kérdés az, hogy a kizárólag az örökhagyói oldalon megtehető alapítványlétesítésre vonatkozó akaratot csak a házastársak egyike, vagy egy ügyleti felet alkotva egymásra tekintettel mindkettőjük kifejezte-e. S bár e két jogintézmény egyébként egyértelműen elhatárolható és elhatárolandó, és egymással semmiképpen sem helyettesíthető, hiszen azokhoz más-más joghatások fűződnek, azonban a közös végrendelet és a közös öröklési szerződésben megtett kölcsönös és viszonos végrendelkezések között nincs és véleményem szerint nem is lehet különbség, különösen az ilyen nyilatkozatok egyoldalú visszavonása, hatálya tekintetében.
- 49/50 -
Mind a közös végrendelet, mind az azzal a fentiek alapján egy tekintet alá eső közös öröklési szerződés alapján a közösen létrehozott alapítvány létrejöttére vonatkozóan kétféle lehetőség adódik. Vagy az először elhunyt házastárs halálával létesülhet az alapítvány vagy csupán a másik örökhagyó későbbi halálával válik az lehetővé. Az előbbi esetben a végrendelettel történő és, ha a túlélő házastárs vonatkozásában feltesszük, hogy ő nem csupán a halála esetére kívánt alapítványt létesíteni, tehát a végintézkedésben foglalt nyilatkozata élők közötti nyilatkozatnak (is) tekintendő, az élők közötti alapítványrendelés szabályai részben együttesen alkalmazandók, azzal, hogy végintézkedés esetén az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt alapvetően a kuratórium tagjának kijelölt személy köteles eljárni,[31] a túlélő házastárs viszont már az alapítói nyilatkozatot és a vagyonjuttatást nem vonhatja vissza.[32]
A végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítvány ugyanúgy a nyilvántartásba vétellel, és konstitutív, de nem ex nunc, hanem az alapító halálának időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre.[33][34]
Amennyiben a végrendeletben vagy öröklési szerződésben tett alapítvány nem jön létre, az így érintett vagyon a hagyaték részét képezi. Nem kivétel ez alól a közérdekű célú alapítvány sem, ugyanis ebben az esetben az örökhagyó juttatása közérdekű meghagyásnak minősül, a közérdekű meghagyás pedig éppúgy csak hagyatéki teher, mint a meghagyás általában, csupán az alapítványnak szánt vagyont a meghiúsult alapítvány céljának megvalósítása érdekében kell kezelni.[35]
A jogalkalmazói gyakorlat tapasztalati eredményeit is rendszerezve alkotta meg az Országgyűlés a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Hetv.), mely 2011. január 1-jén lépett hatályba. Az öröklési anyagi jogi szabályok érvényesülését biztosító eljárást korábban szabályozó többször módosított 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) egyrészt tartalmában is megújításra szorult, másrészt a jogforrási szintje sem volt megfelelő.
A szabályozás a rendeleti szintről nemcsak egyszerűen törvényi szintűvé vált, hanem a hagyatéki eljárás egészére nézve született meg egy koherens rendszer, amely alapján valamennyi lényeges - vagyis az alapvető jogokat és kötelezettségeket érintő - kérdés e törvényben került megfogalmazásra, egyúttal szükségszerűen új jogintézmények és fogalmak bevezetésével.[36]
- 50/51 -
Több garanciális szabály rendelésével, a végrendelettel (öröklési szerződéssel) létesített alapítvány státuszát is rendezni kívánja a törvény. Összhangban azzal, hogy az ilyen alapítvány az alapító örökhagyó halálának időpontjára visszamenő (ex tunc) hatállyal jön létre, a Hetv. 6. § (5) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés kimondja: "Ha végintézkedésében az örökhagyó alapítvány létrehozásáról rendelkezett[37] azt a hagyatéki eljárásban örökösként érdekeltnek kell tekinteni."
Kötelező a hagyaték leltározása, ha az örökhagyó végintézkedésével "alapítvány létesítését rendelte",[38] amely úgy értelmezendő, hogy akkor is, hogy ha az alapítvány létesítése a végintézkedésben történik, illetve úgyszintén amikor az örököst (hagyományost) terhelő meghagyásként rendelték el az alapítvány létrehozását.[39]
Az általános szabályok közötti rendelkezés jelöli ki alapítványnak végintézkedésben történő létesítése esetén a közjegyző feladatát. A Hetv. 18. § (3) bekezdése szerint, ha végrendeletben az örökhagyó alapítvány létrehozásáról rendelkezett, arról a - nyilvántartásba vételre illetékes - bíróságot a közjegyzőnek csupán értesítenie kell, azzal, hogy külön kérelem nélkül, a végrendelet tartalma alapján döntsön az alapítvány nyilvántartásba vételéről. E mellett továbbá - a Ptk. hatálybalépésére tekintettel - már az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt eljárni köteles személyt (vagyis a kurátort vagy a kuratórium tagjait) is értesíteni kell. Ezek alapján, mivel a bíróság döntésétől függ, hogy az alapítvány a végrendeletben foglalt alapító okirat tartalmi elemeinek vizsgálata után a bejegyzéssel létrejön-e és ezáltal a hagyatéki vagyon (vagyontárgy) az alapítványnak átadható-e, ezért egyidejűleg a közjegyzőnek nem csak lehet, hanem fel is kell függesztenie az eljárást,[40] illetőleg legalább annak azt a részét, mely az alapítványi célra rendelt vagyon átadását érinti.[41]
A fentiekkel összhangban van a Ptk. 3:388. § (2) bekezdésének rendelkezése, amely kimondja, hogy a végrendeletben (öröklési szerződésben) létesített alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a kuratórium tagjának kijelölt személy köteles eljárni, illetve ha a nyilvántartásba vétel iránt egyik kuratóriumi tagnak kijelölt személy sem intézkedik, a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok jár el.[42] Ugyanis, a közjegyző szerepe - az alapítvány bejegyzését illetően - csak az említett értesítésre korlátozódik.
- 51/52 -
A hagyatéki eljárás felfüggesztése a bíróság nyilvántartásba-vételi eljárásának jogerős befejezéséig tarthat.[43] A bíróság a határozat jogerőre emelkedése után az alapítvány bejegyzését vagy a bejegyzés megtagadását közölni köteles a közjegyzővel.[44]
Ezt követően lehet csak a hagyatéki tárgyalást kitűzni, illetve a hagyatéki eljárást tovább folytatni és - ha az alapítvány bejegyezést nyert - az alapítványt, mint örökösként érdekeltet idézni.
(A végrendeletben megjelölt örökösként érdekelteken túl, a végintézkedés lényeges tartalmának közlésével idézendők továbbá, a kötelesrészre jogosult törvényes örökösök, a hagyatéki hitelezők, a végrendeleti végrehajtó, a hagyatéki eljárásban fellépett dologi jogi igénylő, az aki a hagyatéki eljárás lefolytatását, mint a hagyatékhoz tartozó dolog birtokosa, vagy mint az örökösre átszálló jog vagy követelés kötelezettje kérte, végül pedig tulajdonostársak közös öröklési szerződése[45] esetén az örökhagyót túlélő - a másik örökhagyóként szerződő - tulajdonostársat. Nemcsak a kötelesrészre jogosultakat, hanem valamennyi törvényes örököst idézni kell, ha - akár alaki, akár tartalmi okból[46] - a közjegyző a végintézkedés érvénytelenségére utaló körülményt észlel, vagy valamelyik törvényes örökös a végintézkedés ellenére is örökösként igényt jelent be a hagyatékra.)[47]
A hagyatéki eljárásnak ebben a "szakaszában", a végintézkedésnek a tárgyaláson történt kihirdetését követően - és természetesen semmiképpen sem a bírósági nyilvántartásba-vé-teli eljárás során - merülhet fel egyáltalán a végintézkedés érvénytelensége vagy hatálytalansága és csak az érdekeltek hivatkozása alapján, annak ellenére, hogy már előzetesen az alapítvány bejegyzésre kerülhetett, tehát létrejöhetett. A végrendelet (az öröklési szerződésben foglalt végrendelkezés) megtámadására csak az lesz jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne (vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, tehertől mentesülne), tehát a (kizárt) törvényes örökös és/vagy a későbbi végrendeletben nevezett végrendeleti örökös (dologi hagyományos). Továbbá, az érvénytelenség vagy hatálytalanság csak a megtámadásban érvényesített okból és a megtámadó személy javára állapítható meg.[48]
Itt tulajdonképpen az alapítvány létesítéséhez kapcsolódó vagyonjuttatás megvalósulása, illetve annak mértéke lesz a kérdés, mint azokban az esetben is, amikor kötelesrész iránti vagy hagyatéki hitelezői igénnyel lépnek fel a már bejegyzett alapítvánnyal szemben.
Amennyiben az érdekelt az alapítvánnyal szemben hivatkozik a végrendelet érvénytelenségére, vagy egyébként úgy nyilatkozik, hogy nem fogadja el azt a hagyaték átadásának
- 52/53 -
alapjául, akkor a hagyaték tárgyát képező alapítványi célra rendelt vagyont (vagyonrészt, vagyontárgyat) csak ideiglenes hatállyal lehet átadni, elsősorban az alapítványnak, mint végrendeleti örökösnek (dologi hagyományosnak), illetőleg ha az a végrendelet, amelyben alapítványt létesítettek alakilag hibás vagy nyilvánvaló tartalmi hibában szenved, akkor pedig vagy a törvényben megszabott kellékekkel rendelkező végrendeletben nevezett végrendeleti örökösnek vagy - ilyennek hiányában - a törvényes örökösnek. Ha a végrendelet hatálytalanságára történik hivatkozás, illetve ha a természetben kiadni igényelt kötelesrész tárgyában van vita, illetőleg ha másodlagos öröklési vita alakul ki az alapítvány és a kötelesrészre jogosult vagy a hagyatéki hitelező között és nincs helye a teljes hatályú átadásnak, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján kell dönteni az ideiglenes átadásról.[49]
Az ideiglenes hatályú átadással - amely az így átadott vagyontárgyakra elidegenítési és terhelési tilalmat jelent - előállt függő jogi helyzet a hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásáig illetőleg a hagyaték teljes hatályú átadásáig tart.
Ha az öröklési jogi vita eldöntésére per (esetleg közvetítői eljárás) nem indult, vagy azt nem igazolták a közjegyző számára és nem az alapítványnak, mint végrendeleti örökösnek (dologi hagyományosnak) történt ideiglenes hatállyal az átadás, avagy ha ideiglenesen az alapítványnak történt az alapítványi célra rendelt vagyon átadása és a közjegyző számára igazoltan pert indítottak, és az azt eredményezte, hogy az alapítványi célra rendelt vagyont nem az alapítvány részére kell átadni vagy azt csak részben lehet átadni, akkor felmerül, hogy mi történik abban az esetben, ha az alapítvány nem jut hozzá a működésének megkezdéséhez szükséges vagyonhoz, illetve egyáltalán az alapítványi cél megvalósulhat-e vagyonjuttatás nélkül, vagyis létezhet-e vagyonjuttatás nélküli - mint utóbb kiderül: vagyonjuttatás nélkül bejegyzett - alapítvány.
Kérdés az is, hogy amennyiben nincs öröklési jogi, vagy másodlagos öröklési vita az alapítvány és a többi érdekelt között, a hagyatéki eljárásban köthetnek-e az alapítvány nevében eljáró kuratóriumi tagok olyan egyezséget, vagy tehetnek-e olyan nyilatkozatot, amely a fenti igények elismerésével hozzájárul az alapítványi célra rendelt vagyonnak nagyobb részben vagy egészben más öröklésben érdekelt számára történő átadásához. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jogszerűnek ítélt igényeket sem lenne szabad kielégíteni és ezért eleve el kell zárkózni a jogszerű kötelesrész igények, hitelezői igények elismerése illetve kielégítése elől, hiszen a vagyon megóvása a vagyonnak a károsodástól történő megóvását, a jogellenes cselekményeknek, de nem a jogszerű igényeknek az elhárítását jelenti. A Ptk. 3:388. § (4) bekezdése szerinti követelmény - miszerint "az alapítvány nyilvántartásba vétele ügyében eljáró személy jogosult a vagyon érdekében eljárni és köteles annak megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni" - vizsgálata a közjegyző hatáskörét meghaladja.
Mindenesetre a Ptk. 3:382. §-ban foglalt vagyoni juttatás teljesítésének kötelezettségére vonatkozó szabályok ebben az esetben nem alkalmazhatóak, abban az értelemben, hogy a meghalt örökhagyót nem lehet semmire kötelezni, szintén nem lehetséges az alapítványnak más alapítvánnyal történő egyesülése sem (3:402. § (3) bek.), kizárt és tilos az alapítványnak
- 53/54 -
más alapítványhoz történő csatlakozása is,[50] viszont az alapítványhoz vagyoni juttatás teljesítésével csatlakozni lehet, ha ezt az alapító okirat nem zárja ki, avagy az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység útján lehetséges a vagyonszerzés. Az alapítvány célvagyon hiányában tehát nem feltétlenül szűnik meg (illetve ez a Ptk.-ban nem nevesített megszűnési ok), legfeljebb akkor, ha az alapítvány három éven át a célja megvalósítása érdekében ezáltal nem folytat tevékenységet (3:403. § (1) bek. c) pontja).
A meghagyással rendelt alapítvány a jövőre nézve létesülhet, az ilyen alapítvány nem örökösként érdekelt, annak létrehozására az örökös vagy hagyományos köteles, a célvagyon juttatásával egyetemben. A Hetv. 18. § (3) bekezdése szerinti eljárás így természetesen nem értelmezhető, alkalmazható a meghagyással történő alapítványrendelésre.
A meghagyásban az alapítványi cél és a vagyon meghatározása mellett kötelezően megnevezendő azon személy, aki az alapítvány létrehozását követelheti, ez adott esetben a végrendeleti végrehajtó is lehet, de csak akkor, ha a meghagyásban őt ilyen személyként is megnevezték.
Végül fontos kiemelni, hogy a végrendeletben létesített alapítvány esetén, a végintézkedés rendelkezéseinek érvényesítése érdekében - így a Hetv. 32. § (6) bekezdése alapján a 32. § (1)-(5) bekezdéseiben foglalt intézkedésekre vonatkozóan is - az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt eljárni köteles személy (vagyis a kuratórium tagjának kijelölt személy) jár el, pontosabban az ő feladatkörébe tartoznak ezen intézkedések.[51] Egyébként - a 49. § (3) bekezdésnek a Ptk. hatálybalépésével egyidejű törlésével - a Hetv. már nem is ismeri az erre a célra történő ügygondnok rendelést, illetve ebben az esetben azt kizárttá teszi.[52]■
Felhasznált irodalom:
Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 63-65. p., 78. p., 106. p., 132-139. p., 208-222. p.
Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány (Történeti és dogmatikai alapok). Gondolat Kiadó, Budapest, 2006, 316-331. p.
Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről. In: Gazdaság és Jog, 2013. 2. szám, 12-15. p.
Sárközy Tamás (szerk.): Polgári jog - A jogi személy - Az új Ptk. magyarázata II/VI. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013, 418-438. p.
JEGYZETEK
[1] Beiktatta az 1987. évi 11. tvr. 1. §-a, 1987. szeptember 1-jei hatállyal.
[2] A 2006. évi LXV. törvény hatályba lépését követően, a hatályba lépés időpontjáig nyilvántartásba vett közalapítványokra a Ptk.-nak az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni, a 2006. évi LXV. törvény 1. § (2) bekezdésében foglalt eltérésekkel.
[3] A közalapítvány csak nyílt alapítványként működhetett.
[4] Ld.: Ptk. 74/E. § (2) bek.
[5] A tisztán magánjogi szabályozás "nem tette lehetővé" azt sem, hogy a közalapítvány visszakerüljön a törvénybe.
[6] Ptk. 3:376. §.
[7] Ptk. 3:399. §.
[8] Ptk. 3:381. §.
[11] Ptk. 3:386. § (1)-(2) bek.
[12] Már, ha egyáltalán átruházható a vagyon a még létre sem jött, majd csak a bejegyzéssel létrejövő alapítványra.
[13] Ld.: Ptk. 3:382. §.
[14] Ld. különösen: Ptk. 3:380., 3:383. és 3:395. §§.
[15] Ptk. 3:396. §.
[16] Sárközy Tamás: Az új Ptk. egyesületekre és alapítványokra vonatkozó rendelkezéseiről. In: Gazdaság és Jog, 2013. 2. szám, 14. p.
[17] Ld.: Ptk. 3:397-3:399. §§.
[18] Ptk. 3:400. §.
[19] Ptk. 3:38. §.
[20] Ptk. 3:401. §.
[21] Ptk. 3:403. § (1) bek. c) pontja.
[22 Vagyis kizárt a szóbeli végrendeleti forma, hiszen általában a jogi személyek létesítése írásban, létesítő okirattal lehetséges.
[23] Ld.: Ptk. 3:389. § (1)-(2) bek.
[24] Ptk. 7:12. §.
[25] Ez nagyobbrészt a meghagyásra is vonatkozik, mivel a meghagyásnak tartalmaznia kell a létesítendő alapítvány célját és vagyonát.
[27] Vö.: Ptk. 3:392. §, illetve 7:24. §.
[28] Vö.: Ptk. 7:43. § (3)-(4) bek.
[29] Általában a házastársak közös végrendelete hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre, illetve akkor is, ha megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik (ugyanez a hatása az örökbefogadásnak). (Ptk. 7:43. § (1)-(2) bek.)
[31] A Ptk. 3:388. § (2) bekezdésében foglaltak alapján pedig, ha a nyilvántartásba vétel iránt egyik kuratóriumi tagnak kijelölt személy sem intézkedik, a nyilvántartó bíróság által kijelölt ügygondnok - aki célszerűen a túlélő házastárs lehet - jár el; ha erre hagyatéki eljárás esetén egyáltalán szükség van, figyelemmel a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 18. § (3) bekezdésére!
[32] Vö.: Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány (Történeti és dogmatikai alapok). Gondolat Kiadó, Budapest, 2006, 322. p.
[33] Ld.: Ptk. 3:388. § (3) bek.
[34] Vö. még: Ptk. 74/D. § (2) bek.
[35] Vö.: Ptk. 3:390. §.
[36] Kezdetben ugyanakkor problémát jelentett, hogy a Hetv. előkészítése során számos jogintézmény az új
Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény szabályaira - így a végintézkedéssel létesített alapítványra vonatkozó szabályokra is - épült. Az Alkotmánybíróság 51/2010. (IV. 28.) AB határozata viszont röviddel az új Ptk. hatálybalépése előtt megsemmisítette annak hatályba léptető rendelkezéseit. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatályba nem lépéséről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi LXXIII. törvény 1. §-a pedig egyértelműen rendelkezett arról, hogy az új Ptk. "nem lép hatályba". Mivel azonban sem e törvény, sem az Alkotmánybíróság döntése nem rendelkezett az új Ptk.-ra épülő jogszabályokról, indokolt volt a Hetv. módosítása annak érdekében, hogy a 2011. január 1-jén a még hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseivel összhangban legyen. A Hetv. módosításáról szóló 2010. évi CXV. törvény rendelkezéseinek legnagyobb része ezért a Hetv. fenti okból érintett rendelkezéseit, illetve párhuzamosan a Ptk.-t, módosította ideiglenesen.
[37] Értsd ez alatt: az alapítvány létesítése magában a végrendeletben történik, vagyis a végrendelet tartalmazza az alapítványt létrehozó alapító okirat tartalmi elemeit, hiszen itt valójában nem meghagyásról van szó.
[38] Hetv. 20. § (4) bek.
[39] Ld.: Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 78. p.
[40] A Hetv. 71. § (1) bek. bb) pontja szerint.
[41] Ld.: Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, 65. p.
[42] Vö. a korábbi szabályozással is: Ptk. 74/D. § (1) bek.
[43] Ld.: Hetv. 71. § (4) bek.
[44] Ld.: Hetv. 18. § (3) bek.
[45] Itt szerencsésebb lenne, ha a jogszabály már a "tulajdonostársak közös végintézkedése" fordulatot használná, tekintettel a (kölcsönös és viszonos) közös végrendelet "létjogosultságára", illetve alapítványrendelés esetén a közös végrendelet és a közös öröklési szerződés hasonlóságára.
[46] A Hetv. 86. §. (2) bek. alapján.
[47] Ld.: Hetv. 53. § (2)-(3) bek.
[48] Az érvénytelenség és hatálytalanság hivatalból nem állapítható meg, viszont a közjegyzőnek valamennyi aggályos körülményre fel kell hívnia az érdekeltek figyelmét. A közjegyző a hagyatéki eljárásban (illetve a bíró az öröklési perben) csak a végrendeleti minőséget vizsgálja hivatalból, mivel, ha az okirat nem minősül végrendeletnek, akkor nincs helye végrendeleten alapuló öröklésnek, akkor sem, ha az érdekeltek annak érvénytelenségére vagy hatálytalanságára egyébként nem hivatkoznak.
[49] Így például amennyiben a végrendelet nyilvánvalóan hatálytalan, mert az azt visszavonó érvényes nyilatkozatot csatolták, akkor a törvényes örökösnek kell átadni a hagyatékot.
[50] Ld.: Ptk. 3:379. § (3) bek.
[51] Ld.: Ptk. 3:388. § (2) és (4) bek.
[52] Vö. a Ptk. 74/D. § (1) bekezdésében foglalt korábbi szabályozással is.
Visszaugrás
