A tanulmány a hazai és az uniós joggyakorlatra támaszkodva a környezeti károk joghatósági kérdéseinek közelebbi vizsgálatára törekszik. Két részre bontva a környezeti károk kapcsán felmerülő joghatóságra vonatkozó gyakorlati nehézségeket járjuk körbe. Az első rész a joghatóság jogintézményének dogmatikai megfogalmazását követően kitér a kárkötelem tényállási elemeinek meghatározására, majd a második részben mindezek eredményeként az anyagi jogi és az eljárási szabályok együttes alkalmazásával a környezeti kárfelelősség részletesebb, a joghatóság kérdéskörére összpontosító bemutatása következik.
A természeti környezet megállíthatatlannak vélt pusztulása, a globális klímaváltozás a hétköznapok realitásává vált. A környezetvédelemről, a környezeti károkról, a környezetet veszélyeztető magatartásokról szóló tudósítások a mindennapi hírforrások szerves része és a kárfelelősség vállalása, valamint a károkozó magatartások eredményével való szembesülés elkerülhetetlen. A környezeti károk joghatósági kérdéseinek közelebbi vizsgálata egyszerre követeli meg az anyagi jogi szabályok és az eljárásjogi követelmények alaposabb ismeretét és alkalmazását. A kárkötelmen alapuló alanyi jog bírói úton történő érvényesítése egyúttal a vonatkozó anyagi jogi szabályok helyes alkalmazásán, valamint a per lefolytatására jogosult bíróság meghatározásán alapul. Annak kérdését, hogy az adott jogvita elbírálásában melyik ország (tagállam) bírósága járhat el, azaz az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogot és hatáskört a joghatóság vizsgálata dönti el. A joghatóság határon átnyúló elemet tartalmazó nemzetközi magánjogi tényállás elbírálására való jogi felhatalmazottságot jelent, amelyet a belső jogszabályok, az uniós jogforrások, a nemzetközi egyezmények, két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmények szövevényes hálózata határozza meg. Jelen tanulmány a környezeti károk kapcsán felmerülő joghatóságra vonatkozó gyakorlati nehézségeket járja körbe, amelynek központjában a magánjogi és a közjogi kár tartalmi elemeit is magában foglaló környezeti kár, valamint a környezetet veszélyeztető és sértő magatartások, mint a különös joghatósági szabályokat meghatározó jogi tények gyakorlati példákon keresztül történő bemutatása áll. A környezeti kárfogalom felveti a deliktuális és a kontraktuális felelősségre vonatkozó anyagi jogi szabályok alkalmazhatóságát, valamint több jogterületet érintő, összetett alanyi jog érvényesítését alapozhatja meg. A tanulmány első részében a joghatóság jogintézményének dogmatikai megfogalmazását követően kísérletet teszünk a kárkötelem tényállási elemeinek meghatározására.
A polgári peres és nemperes eljárások komplex szabályrendszere alkalmazásának alappillére a joghatóság, hatáskör és illetékesség triászára vonatkozó jogszabályok alapos ismerete. A jogalkalmazó számára minden anyagi jogi jogvita (szűkebb értelemben jogsérelem) elbírálhatóságának előfeltétele (per/eljárás előfeltétel) ezen hármas szűrő kontrollja. A joghatóság az állam szuveneritásához kapcsolódó fogalom, lényegét tekintve azzal egyező tartalommal. Az állam mint jogalany szuveneritása a tényleges és önálló hatalomgyakorlás, a nemzeti önrendelkezési jog, amely egyfelől a törvényhozás, továbbá a jogalkalmazás joghatóságát jelenti.[2] "A bírói hatáskört és a bírói illetékességet megelőzi az állami jurisdikció, az állam bírói joghatósága mint perelőfeltétel. Ez az előfeltétel annyit jelent, hogy a magyar állam jogszabály alakjában kijelenti azt, miszerint bizonyos fajta tények bizonyos ügyeket az ő területéhez fűznek és ennek következtében az ő hatóságai elintézése alá utalnak."[3] A joghatóság többrétű fogalma nem kizárólag az állam, hanem a nemzetközi jog által elismert jogalanyok eljárási jogosultságát és egyben kötelezettségét jelöli ki. Jelen témánk szempontjából kizárólag az állami szuveneritásból fakadó és ezen belül a nemzeti bíróság eljárását meghatározó nemzetközi magánjogi joghatóság[4] fogalomról beszélünk.
A joghatóság tehát eljárásjogi természetű jogi fogalom, amelyből a (polgári jogvitákban) a nemzeti bíróság felhatalmazottsága fakad egy nemzetközi magánjogi tényállási elemet tartalmazó jogvita elbírálására. Ez a felhatalmazottság kétoldalú: a joghatósági szabályok alapján eljáró nemzeti bíróság jogosult és egyben köteles az elébe vitt anyagi jogi jogvitát a saját eljárásrendje alapján eljárva elbírálni. Azt, hogy mely állam rendelkezik a (polgári) jogvita szempontjából joghatósággal, az európai uniós jogforrások, a nemzetközi egyezmények, a nemzetközi szerződések és Magyarország esetében a nemzetközi magánjogról szóló 2017. XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.) határozza meg, a jogalkalmazás során a sorrendben előbb álló megelőzi az őt követőt. Ebből következően bármely olyan polgári jogvita, amelynek történeti tényállása külföldi elemet tartalmaz (külföldi fél, külföldi dolog, külföldön tanúsított magatartás, külföldön bekövetkező ered-
- 201/202 -
mény), elbírálására jogosult bírói fóruma előbb az uniós, majd a nemzetközi, végül a hazai jogforrások alapján állapítható meg. "A külföldi elem jelenléte folytán az a fórum, amelyhez a felek fordultak, saját haza joga, tehát a fórum joga [...] alkalmazásánál saját helyzetbe, választás elé kerül ahhoz képest, mintha haza jogát kizárólag belföldi elemmel bíró jogviszonyra kellene alkalmaznia."[5]
A lex fori elvének érvényesülése megköveteli a nemzeti bíróságtól, hogy az elébe citált jogvita esetében első lépésként meghatározza, hogy van-e eljárásjogi értelemben vett felhatalmazása a jogvita elbírálására. Hangsúlyozandó, hogy az eljárásjogi felhatalmazottság nem összetévesztendő az alkalmazott (anyagi) jog fogalmával. A joghatóság szabályrendszere nem az alkalmazandó jogot jelöli ki, hanem a nemzeti bíróság által hozott jogi aktus belső és nemzetközi, a jogi aktushoz fűződő érvényesség és hatályosság elismerését jelenti. Összetettebb tényálláson alapuló jogviták esetében előfordulhat, hogy már a joghatóság meghatározása is megköveteli jogviszony minősítését. "Amennyiben a joghatósági szabályok uniós jogforrásban vagy nemzetközi szerződésben találhatók, az eljáró bíróságoknak azok autonóm értelmezési rendjét, illetve az általuk kijelölt nemzeti jog értelmezési rendjét kell követniük."[6]
A joghatóság egységes (nemzeti és a nemzetközi jogforrásokban) tipizálása során megkülönböztetünk általános, kizárt, kizárólagos, párhuzamos és kikötött joghatóságot. Az általános joghatóság szabályai jelölik ki az adott állam fórumának eljárási mozgásterét abban az esetben, ha nincs olyan más speciális jellegű szabály, amely kizárná a joghatóságot. Ilyen különleges rendelkezés a kizárt joghatóságra vonatkozó szabály, amely vagy a belső fórum eljárási lehetőségét zárja ki vagy éppen ellenkezőleg, a kizárólagos joghatóság rendelkezései alapján kizárólagossá teszi azt. Azokban az ügyekben, amelyek esetében sem kizárt, sem kizárólagos joghatóságra vonatkozó szabály nem alkalmazandó, a párhuzamos joghatóság alapján a fél választása szerint több állam fóruma is eljárhat. A kikötött (alávetéses) joghatóság a párhuzamos joghatóság lehetőségéből fakad, tehát olyan esetekben, amikor több nemzeti fórum is jogosult jogszabály alapján az eljárásra, a felek megelőző döntésükkel választhatnak és ezen fórumok valamelyikét kijelölhetik a jogvita elbírálására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
