A munkaidőről, a pihenőidőről is a szabadságról szóló 93/104. sz. EGK Irányelvet több vonatkozásban jelentősen módosította a munkaidő növelése és rugalmasítása irányában a 2000/34. sz. EK irányelv. E módosításokat átvette a magyar Munka Törvénykönyve (Mt.) is. E cikkben mindennek a kritikai értékelésére teszünk kísérletet. Az új irányelv 2. cikkelye a régivel megegyezően határozza meg a munkaidő fogalmát. Ennek értelmében munkaidő az, amely alatt a munkavállaló dolgozik vagy a munkáltató rendelkezésére áll. Az irányelv a heti munkaidőt 48 órában, a munkanapot pedig heti 6 napban állapítja meg. Ez annyit jelent, hogy elvben a napi munkaidő 8 órát tesz ki. A heti munkaidőnek 48 órában való megállapítása azonban csak a maximális keret, mivelhogy a 95/457. sz. EGK ajánlás a heti 40 órás munkaidőt tartja indokoltnak. Ezért az EU régi tagállamainak egy része - Luxemburg, Ausztria, Görögország, Spanyolország, Svédország és Finnország - törvény útján heti 40 órában vagy az alatt állapítja meg a munkaidőt1, míg a másik része ezt - elvben a 48 óra heti munkaidőt fenntartva - országos általános vagy ágazati kollektív (tarifa) szerződéssel valósítja meg, ebbe a körbe tartozik Németország, Olaszország, Portugália, Hollandia és Írország.2 Míg az első körbe tartozó országok esetében a törvényileg megállapított heti 48 óránál kevesebb időben megállapított munkaidő nem vagy csak akkor léphető túl, ha ezt a törvény kifejezetten megengedi, addig a második körbe tartozó régi tagállamok a rendkívüli munkavégzést engedik, az országos általános és ágazati tarifaszerződésben meghatározott munkaidőnek a megemelését maximum a heti 48 óra határáig3. Ezt, a heti munkaidő-meghatározáshoz kötött szabályt annyiban rugalmasítja az irányelv 2. cikkelye, hogy lehetővé teszi a napi túlmunkának, valamint a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkának 2, 4, maximum azonban 6 havi keretben, illetve ennek megfelelően átszámított heti keretben napi 8 órás átlagra történő kiegyenlítését. A rugalmas munkaidő-megállapítás ily módon biztosítva van.
Az EU régi tagállamainak egy része - mindenek előtt Németország - a 6 munkanapra számított és a Munkaidőtörvényben (Arbeitzeitgesetz - Arb. Z. G.), megállapított napi 8 órás munkaidőt4 a készenlét és az ügyelet vonatkozásában napi 10 órában engedte meghatározni5. Ennek megfelelően készenlét és ügyelet esetében (Arbeitsbereitschaft) a Munkaidőtörvény 3. §-ának (2) bekezdésében megállapított 6 havi, illetve 24 heti tartamú munkaidőkerete is ezzel arányosan meghosszabbodott. Ezen kívül a folyamatos üzemeltetést fenntartó ágazatokhoz tartozó intézmények és üzemek (vasúti menetszolgálat, kohászat) esetében, továbbá az idénymunkánál a Munkaidőtörvény ugyancsak lehetővé teszi a napi munkaidőnek 10 órára történő meghosszabbítását, aminek azonban a már itt említett munkaidőkereten belül 8 órás átlagra ki kell egyenlítődnie.
Az Mt.-nek a 2001:XVI. tv.-el történt ún. "első jogharmonizációs" módosítása a napi munkaidőt 8 órában állapította meg, kimondva, hogy a munkanapok száma heti 5. A 2002:XIX. tv.-el történt "második jogharmonizációs" módosítás után az Mt. 117/B. §-a közelítve az irányelv megfogalmazásához a teljes munkaidő mértékét napi 8 és heti 40 órában határozza meg. Ez a mérték egyezik a már említett ajánlással. Ugyanakkor azonban ez "első jogharmonizációs Mt. módosítás a német megoldást mintául véve, azt azonban eltúlozva napi 12, azaz heti 60 órás munkaidő-meghatározást tett lehetővé. A 117/B. § (3) bekezdése értelmében jogszabály, kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján napi 12, illetve heti 60 óra lehet a munkaidő azoknál, akik készenléti jellegű munkakört látnak el vagy a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozói.
Mindkét Mt. módosítástervezetet és módosítást követően rámutattunk arra, hogy az ide vonatkozó jogi szabályozás ellentétes az EU már említett irányelvébe foglaltakkal6. Igaz, a második módosítás már szűkítette azt a kategóriát, amelyben a munkaidő az irányelvben meghatározott heti maximum 48 órát 60-ra emeli. Ez összefügg azzal, hogy az Mt. 117. §-a a munkaidő fogalmának meghatározásánál teljesen figyelmen kívül hagyja az irányelvnek már citált munkaidőfogalmát és a készenlétet nem tekinti rendes munkaidőnek. Sőt, e jogszabályhely a) pontjában megfogalmazott szövegből mintha az tűnne ki, hogy a készenlét egyáltalán nem számít munkaidőnek. Az a) pont második mondata ugyanis olyan értelmezésre is lehetőséget ad, miszerint a készenlét a munkaköri szünettel lenne egyenlő. Ez "a contrario" következik abból a megszövegezésből, miszerint "eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaköri szünet időtartama - a készenléti jellegű munkakör kivételével - nem számít be." Ez az eltérő rendelkezés, amely a készenlétet is az ügyelettel együtt mintegy "csekélyke" munkaidőnek elismeri, az Mt. 148. §-a. E szakasz ugyanis a készenlét esetére az alapbér 20%-át, míg ügyelet esetére 40%-át állapítja meg. Ennek figyelembevételével teljes munkabér csak akkor jár, és rendes munkaidőnek az az idő számít, amikor a készenlétet vagy ügyeletet teljesítő munkavállalót munkavégzésre igénybe veszik.
Ilyen félreértelmezhető jogi szabályozás mellett mondta ki az egyik munkaügyi bíróság első fokon, hogy nem készenlétnek, hanem pihenőidőnek számít az, amikor a munkavállaló a munkahelyen olyan helyiségben tartózkodik két munkavégzés közötti szolgálati készenlét alatt, ahol fekvőhely is el van helyezve7.
Figyelembe véve a valenciai mentőszolgálat munkáltatói szövetsége és e szolgálat munkavállalóit tömörítő szakszervezeti szövetség között folyt jogvitában az Európai Törvényszék 2000 októberében meghozott ítéletét, amely kimondta, hogy a munkaidő fogalmát szigorúan az irányelv 1. cikkelye szerint kell értelmezni, és így teljes munkaidőnek számít a rendelkezésre állás következtében a készenlét és az ügyelet is8, nemcsak a jog, hanem a német jog és revízió alá vette azt az eddigi szabályrendszerét, amelyhez hasonlót - miként ezt kimutattuk - a magyar jog is kialakított. Ennek megfelelően először a Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság (Bundesarbeitsgerichthof-BAG) mondta ki két fellebbviteli ítéletében, hogy az ügyelet (Inspection) és a készenlét (Arbeitsbereitschaft) a rendes munkaidő része9, majd pedig a Munkaidőtörvény (Arb. Z. G.) 2003. évi módosítása hatályon kívül helyezte a készenlétre és az ügyeletre vonatkozó speciális szabályozást, a teljes munkaidővel egyenlővé téve azt10. Ebből következik az, hogy ha az ügyelet vagy a készenlét esetében a heti 60 órára megemelt munkaidőt alkalmazza valamely munkáltató, teljes összegű munkabér jár a készenlétben vagy ügyeletben álló munkavállalónak. A Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlat alapján akkor lehet ügyelet vagy készenlét esetén csökkentett összegű munkabért fizetni, ha nem az ilyen esetre lehetővé tett hosszabb, azaz heti 60 óráig terjedhető munkaidőt alkalmazzák. A többi régi tagállam körében is azt a gyakorlatot alkalmazzák, hogy ügyelet és készenlét esetén vagy az irányelv által lehetővé tett hosszabb munkaidőt alkalmazzák teljes fizetéssel vagy a heti 40-48 órás normál munkaidőt, de akkor csökkentett bérfizetéssel. A kettő együtt nem megy, ellentétben Magyarországgal, ahol az Mt. 118/A. § (1) bek. c) pontja és a 148. § (1) bek.-e alapján a munkáltató készenlét és ügyelet esetében mind a heti 60 órára emelhető hosszabb munkaidőt, mind pedig a munkabér csökkentést (ügyeletnél 40%) egyaránt alkalmazhatja. Ez lényegében egy eszmei "jogalap nélküli gazdagodást", vagyis legálisan lehetővé tett kizsákmányolást jelent. Éppen ezért az Mt. ide vonatkozó szakaszait ki kellene egészíteni azzal, hogy készenlét és ügyelet esetén a munkáltató csak egy lehetőséggel élhessen, azaz ha növeli a munkaidőt teljes bérfizetésre legyen köteles, ha viszont ezt nem teszi, akkor alkalmazhatná az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó, az Mt. által lehetővé tett csökkentett bérezést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
