A tőkevédelem új szabályai között említést érdemel, hogy osztalék csak annak a személynek fizethető, aki a döntéskor a tagjegyzékben szerepel. Az új Gt. azonban lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben a tagok más időpontot jelöljenek meg, ezzel lehetővé válik pl. az, hogy az üzletrészét már átruházó tag kapja a tárgyévi osztalékot.
Az új Gt. nehezítette az osztalékelőleg kifizetését. Az új szabályozás szerint osztalékelőleg fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés ezt kifejezetten megengedi, és ha az alábbi feltételek teljesülnek:
- a számviteli törvény szerint - e célból készített -közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó éves beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét, és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá
- a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a tőkevédelmi szabályban foglaltakra figyelemmel - az osztalék fizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.
E szigorú feltételeknek együttesen kell érvényesülniük.
Az előzőekben meghatározott szigorú felelősségi szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a tag a saját társaságával kötött polgári jogi szerződés alapján, nem tagsági jogviszonyára tekintettel olyan kifizetésben részesült, amelyre az előzőekben már ismertetett tőkevédelmi szabály nem ad lehetőséget, és amely egyébként a felelős társasági gazdálkodás követelményével összeegyeztethetetlen. E rendelkezés kimondásának célja az osztalékfizetésre vonatkozó rendelkezések megkerülésének megakadályozása. További együttes követelményként jelenik meg, hogy a fenti jogcímen történő kifizetés nem sértheti a társaság gazdálkodási érdekeit, így a törvény igyekszik gátat szabni a társaság vagyonát csökkentő felelőtlen intézkedéseknek.
A korlátolt felelősségű társaságra az egyszerű szervezeti felépítés a jellemző. A tagokból, illetőleg képviselőikből álló taggyűlés mellett mindenkor csak ügyvezető vagy ügyvezetők választása kötelező. A törvény felügyelőbizottság kötelező választását és alkalmazását csak a 37. § (2) bekezdése d) pontjában (200 munkavállaló felett) teszi kötelezővé.
A taggyűlés a korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve, amely alapvetően a tulajdonosi jogok gyakorlását hivatott biztosítani. A korlátolt felelősségű társaság taggyűlése a társaság legfőbb döntést hozó szerve, az a testület, ahol a tagok tulajdonosi jogaikat érdemben gyakorolhatják. A kft.-k esetében a tulajdonosi jogok gyakorlása és a társaság ügyvezetése nem különül el olyan élesen egymástól, mint a részvénytársaság esetében. Ez azt jelenti, hogy a taggyűlésre vonatkozó szabályok rugalmasan kerültek kialakításra, egyaránt alkalmasak az ügyvezetési feladatokat is ellátó tagok együttműködésének kereteire, illetőleg azokra az esetekre is, ahol a tagok az ügyvezetésbe egyáltalán nem folynak bele.
A korábbi szabályozás szerint a taggyűlés dönthetett más szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben is. Az új Gt. ezt a lehetőséget csak akkor teremti meg a taggyűlés számára, ha a tagok a társasági szerződésben kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy az ügyvezetés hatáskörét a szerződésben meghatározott körben és terjedelemben a taggyűlés hatáskörévé teszik, méghozzá normatív módon. A vezető tisztségviselők hatásköre az Általános Részben foglaltaknak megfelelően tehát nem vonható el, csak oly módon, ha ezeket a hatásköröket a taggyűlés kizárólagos hatáskörévé teszik. Két esetet azonban tartalmaz a törvény, amely ettől eltér. Az egyszemélyes társaságok, illetőleg az olyan társaságok esetében, ahol a tulajdonosi részesedés a 75%-ot meghaladja, ott a hatáskör egyedi esetekben is elvonható és az ügyvezetés számára utasítás is adható. Meg kell jegyezni azonban, hogy az általános szabályok szerint ilyenkor az ügyvezető mentesül a törvényben előírt felelősség alól.
A törvény tételes felsorolást ad azokról a hatáskörökről, amelyekben kizárólag a taggyűlés dönthet. A társasági szerződés ezektől a kérdésektől nem térhet el, ami azt jelenti, hogy ezeket a hatásköröket más szervre nem ruházhatja át. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a törvény tételesen felsorolja.
A régi Gt. nem rendelkezett arról, hogy a megismételt taggyűlést milyen időpontra lehet újra összehívni. A gyakorlatban kialakult szélsőséges esetek elkerülésére az új Gt. fő szabályként azt határozza meg, hogy az eredeti időpontot követő harmadik nap utáni - de legkésőbb tizenöt napi - időpontra kell a taggyűlést összehívni. Felhatalmazást ad azonban arra az új Gt., hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhessen.
A határozatképességre vonatkozó rendelkezéseket az új Gt. érdemben nem változtatta meg, azonban lehetőséget ad a tagoknak arra, hogy a határozatképességre vonatkozó általános szabálytól (a törzstőke fele, illetőleg a leadható szavazatok többsége) eltérhessenek a társasági szerződésben. Így kimondható az is, hogy az említett határozatképességi szabályt csak akkor kell alkalmazni, amikor a határozat tervezet elfogadásához leadható szavazatok legalább háromnegyedes többségére van szükség.
Az új Gt. a taggyűlés összehívását továbbra is az ügyvezető kötelezettségévé teszi. Amennyiben a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor az új törvény szerint a taggyűlést bármelyik tag összehívhatja. Amennyiben erre valamilyen okból a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül nem került sor, akkor az új Gt. feljogosítja a hitelezőket, illetőleg a tagokat, hogy kezdeményezzék a taggyűlésnek a cégbíróság által történő összehívását [ld. 151. § (2) bekezdés].
Az új Gt. továbbra is megtartotta a korábbi tőke- és hitelezővédelmi rendelkezéseket a taggyűlés összehívása vonatkozásában (saját tőke csökkenés, fizetés beszüntetés stb.). Vitás volt a gyakorlatban, hogy kinek kell észlelnie a fenti körülményeket. Az új Gt. ezt a jövőben egyértelműen az ügyvezető kötelezettségévé teszi és továbbra is megtartja azokat a lehetőségeket, amelyek az elvesztett tőke pótlására rendelkezésre állnak, azonban ezek körét kiszélesíti azzal, hogy a felsorolás előtt a "különösen" kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy a társaság tagjai más eszközöket is igénybe vehetnek a veszteség pótlására. A korábbi szabályozás nem írt elő határidőket a szükséges intézkedések megtételére, ezt pótolandó az új Gt. kimondja, hogy az erre irányuló határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
