Az ismert jogtörténész és civilista, Hans Schlosser, az augsburgi egyetem professor emeritusa "Neuere Europäische Rechtsgeschichte. Privat- und Strafrecht vom Mittelalter bis zur Moderne" című, a "Grundrisse des Rechts" sorozatban megjelent munkájának előszavában hangsúlyozza, hogy elsősorban didaktikai célokat szolgáló, a "cupida legum iuventus" számára írt könyvében az európai magánjog és a büntetőjog bemutatására vállalkozik. E munkája, mint erre a német szerző is utal, nem tekinthető a 11 átdolgozott és bővített kiadást megért (a 11. kiadás 2011-ben jelent meg) "Grundzüge der Neueren Privatrechtsgeschichte. Rechtsentwicklungen im europäischen Kontext" című munka újabb, átdolgozott, jelentősen bővített kiadásának. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az augsburgi jogtörténész sokat merített ebből a műből, mely - erre a tényre mindenképpen célszerű utalni eredetileg Erich Molitor 1949-ben kiadott, abban az időben kétségtelenül hézagpótló könyvének többszörös átdolgozása és bővítése.
A tizenöt fejezetre tagolódó "Neuere Europäische Rechtsgeschichte. Privat- und Strafrecht vom Mittelalter bis zur Moderne" szerzője áttekinti az európai magánjogtudomány és büntető jogtudomány középkori és újkori történetét, sőt kitekintéssel van a könyv utolsó, 15. fejezetében a jogtudomány, jogfejlődés újabb irányzataira is. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szerző áttekintését nem korlátozza az európai jogtudomány elemzésére.
Az első fejezet "A római jog összreneszánsza" címet viseli. Ebben a részben a szerző elsősorban a római jog recepciójának sokrétű kérdését boncolgatja. Kiemeli, hogy a római jog recepciója politikai kérdés még a 20. században is. Carl Schmitt - "Aufgabe und Notwendigkeit des deutschen Rechtsstandes" /Deutsches Recht 6 (1936)/ című tanulmányában - a római recepciós jog háttérbeszorítását a "deutsches Gemeinrecht" bevezetése révén követelő 1920-as NSDAP pártprogram 19. pontját egyenesen "verfassungsrechtliche Bestimmung ersten Ranges"-nek (sic.'-H.G.) nevezi, anélkül, hogy ezt a nézetét érvekkel alátámasztaná, megalapozná. Schlosser ennek a problémakörnek kapcsán megjegyzi, hogy bizonyos nemzetközi jogi hagyományok felhasználása nélkül lehetetlen európai színvonalon álló jogtudományt illetve tételes jogot alkotni. A recepció nem más, mint az "európai jogi kultúra tudományossá válása" (" Verwissenschaftlichung").
Megállapítja, hogy a római jog recepciója és a "Staatsbildung" között igen szoros a kapcsolat. Utal továbbá Hermann Conringra hivatkozva arra, hogy Németországban a római jog recepciója a joggyakorlat közvetítésével az Itáliában tanulmányokat folytató jogászok révén realizálódott a jog, elsősorban a magánjog (ius privatum) néhány területén. A recepció azonban nem terjedt ki a különböző országok, államok jogrendszerének egészére. Kiemeli, hogy a római jog recepciójának kérdésével foglalkozó kutatások távolról sem tekinthetők teljesnek ("Forschungsdefizite").
A büntetőjog (ius criminale) középkori és újkori kutatásának kérdését vizsgálva arra a következtetésre jut az augsburgi jogtörténész, hogy ezen a területen az itáliai ún. Traktatliteratur szerepe a döntő. Az Itáliában már a 14. században írt latin nyelvű munkák (tractatus criminalis, tractatus de maleficiis) viszonylag rövid időn belül Európa több országában is ismertté váltak az itáliai egyetemeken tanulmányokat folytató jogászok közvetítésével. A büntetőjogi tárgyú munkák döntő szerepet játszottak az anyagi büntetőjog és a büntető eljárási jog gyakorlati és tudományos igényű elterjesztésében, pontosabban ismertté válásában egész Európában. E munkák szerzői döntően a kánonjog alapelveit vették alapul. Így például az inquisitio ex ojficio maximája a ius canonicum révén vált több európai országban is a büntető eljárás alaptételévé. Schlosser hangsúlyozza, hogy az ún. Traktatliteratur elterjedése révén mintegy "relativizálódik" az 1532-es Constitutio Criminalis Carolina irodalomban eddig túlhangsúlyozott jelentősége.
A Leges Romanae Barbarorum kérdésével foglalkozva Schlosser az ún. kevert jogi kultúra fogalmának használatát tekinti indokoltnak. A középkori jog jellemzőit elemezve a Krausetól származó nyílt, vagy nyitott jog ("ojfenes Recht") terminus technicus használatát tartja célszerűnek. Jó összefoglalás a modern európai kultúra kezdeteivel foglalkozó fejezet. Külön kiemelésre érdemes továbbá az a fejezet, amely a római jog és a középkori császári jog, a Kaiserrecht ("ius Caesareum") kapcsolatát vizsgálja. A renovatio imperii Romani ideológiai bázisául szolgál a római jog, mely különleges jelentőségre a
- 162/163 -
Hohenstaufok uralkodása idején tesz szert. A római jog egyre nagyobb mértékben a "Weltkaisertum" legitimálásának eszköze. Az ún. "Elegáns Jogtudomány" irányzatát elemezve kiemeli Schlosser, hogy abban komoly szerephez jut az antik embereszmény ideáltípusát megtestesítő, "vir doctissimus atque peritissimus" Marcus Tullius Cicero, mint "uomo universale". A Corpus Iuris Civilis (CIC) ennek az irányzatnak a képviselői számára már sok tekintetben csupán egyfajta tiszteletreméltó történeti forrás. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért kerül, kerülhet előtérbe a klasszika-filológia módszere a mos Gallicus körében.
A szerző a továbbiakban hangsúlyozza, hogy eltér a recepció iránti hajlandóság mértéke az egyes európai országokban. Schlosser a "Rechtslandschaft" terminust használja az egyes államok területén érvényesülő jogrendszer megjelölésére. Nézetünk szerint ennek a kifejezésnek pontosításával, precíz meghatározásával azonban adós marad a szerző. A joggyakorlat színvonala és az adott ország (terület) politikai feltételei a döntőek a recepció elfogadása iránti magatartás körében. Spanyolországban például a XIII. században olyanok a feltételek, hogy a római jog X. (Bölcs) Alfonz törvényművében (Siete Partidas) materiális recepciót nyer. Svájc viszont tipikus példája az ún. korai recepciónak ("Frührezeption"), mely a XIII. és a XIV. századra tehető. A sajátos politikai körülmények okából nem lehet szó átfogó, receptio in globo illetve receptio in complexu-ról. Igen értékesek a szerzőnek azok a fejtegetései, amely a római jog és a kánonjog formálta, a XVI. század végétől kezdve a jogi praxisban érvényesülő tanokra vonatkoznak.
A római jog németországi recepciójának tudomány- és törvényhozás-történeti következményeivel hozza kapcsolatba Schlosser az Usus Modernus irányzatának keletkezését. Az Usus Modernus Pandectarum irányzata - Samuel Stryk hasonló című munkája után - sajátos tudományos stílus reprezentánsa. Jellemző rá a praxisra orientált, aktuális igényekből táplálkozó foglalkozás a római joggal, abból a célból, hogy azt a saját úton haladó, formálódó német jog feldolgozása révén a fennálló életviszonyokhoz igazítsák. A szöveg ratio scripta jellege, továbbá a skolasztikus-exegetikus metodika teljes mértékben háttérbe szorulnak. Ekkor jelenik meg a szisztematizálás iránti igény is, amely új jogtudományi műfaj, éspedig az ún. jogi enciklopédia kialakulásához vezet. Erdeme Schlossernek az, hogy nem feledkezik meg a laikusok, a jog világában járatlanok informálásának eszközéül szolgáló irodalom áttekintésétől sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
