Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Papp Tekla: Közjogi kiszámíthatóság versus magánjogi rugalmatlanság? Magánjogi fenntartások a Kúria 1/2022. KPJE határozata kapcsán[1] (MJ, 2023/1., 45-48. o.)

A Magyar Közlöny 2022. évi 45. számában jelent meg a Kúria 1/2022. KPJE határozata a közterület-használati jogviszony közjogi vagy magánjogi jellegének megítéléséről és az ilyen tárgyú perben eljáró bíróság meghatározásáról. Ebben a határozatban a következőket nyilvánította ki a Kúria:

A közterület-használati jogviszony közjogi jogviszony. A közterület-használati jogviszonnyal kapcsolatos jogvita elbírálása a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. A közterület-használati jogviszony magánjog hatálya alóli kivonása miatt fontosnak tartottuk górcső alá venni a Kúria 1/2022. KPJE határozatban kifejtett álláspontját.[2]

I. A Kúria következetlenségei

Az 1/2022. KPJE határozatban a Kúria számos önellentmondásba keveredik - a vélhetően - nem kiforrott és nem kellően alátámasztott megállapításai miatt. Ezekből a leglényegesebbek a következők:

a) Az önkormányzat nem magántulajdonosi minőségében jelenik meg, hanem "mint a köztulajdonnal való rendelkezésre törvényi felhatalmazással bíró jogalany";[3] milyen tulajdonosnak[4] minősül valójában?

b) Az önkormányzat közhatalomként, hatósági keretek között szabályozza és biztosítja a közterület rendeltetésszerű használatát, szabálysértés esetén szankcionál (közjogi jelleg),[5] ebből következően (?) a közterület rendeltetéstől eltérő használata sem tartozhat a magánjog hatálya alá, itt is közhatalmi megbízatásának tesz eleget az önkormányzat.[6]

c) Az önkormányzat helyzete sajátos tulajdonosként és szerződő félként is,[7] ezzel ellentétes megállapítás: az önkormányzat nem tulajdonosként, és nem szerződéses partnerként jár el, hanem hatóságként.[8] E vonatkozásban további ellentmondások: a tulajdonos önkormányzat közhatalmi jog gyakorlására tulajdona tekintetében nincs feljogosítva,[9] azonban a közterület használatáról csakis közhatalomként és nem tulajdonosként dönt.[10]

d) A közterület-használati jogviszony hatósági szerződés és nem illeszthető a Ptk. rendszerébe és a hatósági szerződés megszegésére nem kell a Ptk.-t alkalmazni;[11] azonban az Ákr. 93. § (5) bekezdése szerint a hatósági szerződés háttérjoga a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános szabályai.[12] A Kúria idézi egy korábbi döntését is ezzel kapcsolatban:[13] a polgári jogi viszonyelemek alkalmazhatóak, "de csak a maguk helyén és összefüggésében felfogva, az alapul fekvő közigazgatási jogviszonyba ágyazottan, a koherencia követelményének teljesítése mellett," háttérjog a polgári jog, "de ennek következtében a polgári jog által szabályozott kérdésekben kialakult jogvita nem kerül a magánjog hatálya alá."[14] Aztán újra kimondásra kerül, hogy a Ptk. általános szerződési szabályai a közterület-használati perekben is megfelelően alkalmazandók,[15] ám ez a Kúria értelmezésében azt jelenti, hogy erre csak a közigazgatási jogviszony sajátosságaira figyelemmel kerülhet sor, azaz a jogvita nem kerül a magánjog hatálya alá, nem bírálható el polgári bíróság előtt.[16]

e) A közterületen folyó gazdasági célú (pl.: reklám) tevékenység esetén eltérő hatásköri szabályok érvényesülnek (polgári bíróság): e körben, jogszabályi tilalom hiányában az önkormányzat polgári jogi megállapodásokat köthet, ezekből eredő jogviták polgári bírósági hatáskörbe tartoznak, azonban mivel ezek is a közterület rendeltetéstől eltérő használatát jelentik (használati jogosultsággal összefüggésben keletkeztek), ezért mégis a közigazgatási bírósági hatáskör az irányadó.[17]

f) A közterület időlegesen elfoglalható és rendeltetésétől eltérően használható, ezért a kizárólagosságért díjfizetési kötelezettség állapítható meg (ez nem értelmezhető egyenértékűségként);[18] tehát a közterület-használati díj a közterület rendeltetésétől eltérő használatára vonatkozó engedély ára.[19] Ennek ellentmond az a megállapítás, hogy a közterület

- 45/46 -

használója nem közhatalmi jellegű, hanem gazdasági természetű ellenszolgáltatást vásárol az önkormányzattól (saját célú hasznosításra való jogosultság megszerzése), ami a közterület hasznosításának ellenértéke.[20]

II. A Kúria alaptételei

II.1. A közterület fogalma, rendeltetése és jogi sajátosságai

A közterületet bárki használhatja, így az ilyen típusú ingatlan közfunkciót teljesít,[21] ezért közvagyonnak[22] minősül és egyben "véges közjószág"[23] is. A közterület rendeltetéstől eltérő használata (tartós egyéni igénybevétel) csak szabályozott módon történhet,[24] és a többlet- vagy kizárólagos használati jogosultság gyakorlása fizetési kötelezettséggel járhat.[25]A Kúria szerint az Alkotmánybíróság határozatai[26] is a közterület-használat közjogi minősítését támasztják alá,[27] azonban a hivatkozott AB határozatok egyike sem mondja ki,[28] hogy a közterület-használat kizárólag a közjog által, hatósági ügyként szabályozható, hanem mindegyik kitér a polgári jogi lehetőségekre is.[29]

Megjegyezzük azt is, hogy a "véges közjószág" közpénzügyi kategóriájának értelmezése[30] nehezen feleltethető meg a használathoz kapcsolódó jogi kifejezéstartalmaknak:[31] mennyiben más ez mind a dolog (ingó, ingatlan); belefér-e a vagyoni értékű jog; igénybevétele mennyiben tér el a birtoklástól, használattól, és a közterület használatba adása a hasznosítástól; a túl-/többlethasználat nem rendeltetésszerű használatot jelent-e, és a túl-/többlethasználat eredménye lehet-e a további közterület-használat lehetetlenné válása (amortizáció miatt) etc. Ezen kívül az ellenértéknyújtása nélküli közterület-használat magánjogi keretek között is megvalósulhat: dologi jogi és kötelmi jogi használati jogviszonyok ingyenesen is létesíthetők.[32]

II.2. Az önkormányzat mint a közterület-használati jogviszony alanya

A Kúria az önkormányzat helyzetét sajátosnak tekinti, mert szerződő félként résztvevője, és egyben szabályozója is az önmagát érintő jogviszonynak.[33] Emellett a Kúria megkülönböztetést alkalmaz az önkormányzat tulajdonosi szerepkörében: az önkormányzat a törzsvagyona tekintetében nem ugyanolyan tulajdonosi jogok gyakorlója, mint az üzleti vagyonát illetően.[34]

Meglátásunk szerint az önkormányzat olyan jogi személy, amely a köztulajdonnal való rendelkezésre jogosultsága miatt nem magántulajdonos, azonban ez nem befolyásolhatja és nem minősítheti a jogalanyiságának megítélését,[35] és a jogi pozícióját sem.

- 46/47 -

II.3. A közterület-használati jogviszony tartalmi sajátosságai

A közterület sajátos tulajdoni tárgy,[36] amelynek használata a helyi önkormányzat által szabályozott helyi közügy.[37] Az önkormányzat akkor sem szokványos magánjogi szerződő fél, ha ezen használati jogviszony egyes részleteit szerződésben rögzíti,[38] ez a kontraktus hatósági szerződésnek értékelendő.[39] A hatósági szerződés nem más, mint az ügyfél és a hatóság közötti, határozathozatalt kiváltó szerződés.[40] Az önkormányzat akár határozatot hoz, akár hatósági szerződést köt a közterület-használatról, az közigazgatási cselekmény.[41]

A Kúria arra hivatkozva, hogy az önkormányzat olyan jogviszonyokat is szabályoz önkormányzati rendelettel, amiknek saját maga is résztvevője, az ebből adódó egyenlőtlenségből (mellérendeltség hiánya) vezeti le,[42] hogy csak közjogi eszközzel[43] (?) biztosítható a felek egyenjogúsága és akarategyezősége. Ezzel kapcsolatban arra az eddig töretlen bírói gyakorlatra hívjuk fel a figyelmet, amely szerint, ha a közjogi jogosítványok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése polgári jogi jogviszonyokban realizálódik, akkor arra szintén a Ptk. rendelkezései irányadóak.[44]

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére